Kriptókból halmozna fel nemzeti tartalékot Trump, és ezt több millió választó imádja

Cikksorozatunk első részében arról írtunk, hogyan állt át Elon Musk és egy sor techmilliárdos a demokratáktól a republikánusokhoz. Ebben a részben a kriptotulajdonosok és a kriptolobbi politikai törekvéseiről lesz szó.

Bármilyen furcsán vagy nevetségesen hat, az idei amerikai elnökválasztási kampány egyik legfontosabb kampánytémája a kriptovaluták szabályozása lesz. Ez legkésőbb július vége óta nyilvánvaló, amikor Donald Trump részt vett az évente megrendezett Bitcoin Konferencián, és nyitóbeszédében arról beszélt: az Egyesült Államokat a világ kriptoközpontjává és bitcoin-szuperhatalmává tenné.

A kriptovaluták birtoklása és szabályozása nagyon sokáig nem volt átpolitizált kérdés, sőt, leginkább fel sem merült a nagypolitikában. Előző elnöksége alatt Trump heves kritikus volt, egy 2019-es interjúban pedig azt mondta:

a kripto nem pénz, értéke pedig a „levegőn alapul”.

Az elmúlt négy évben azonban nagyot fordult a világ. Egyrészt az amerikai lakosság egyre nagyobb részének van kriptója – ezt különböző felmérések 7–25 százalék közé teszik –, amivel számottevő szavazói réteggé váltak. Másrészt az elmúlt évek kriptókat övező botrányai, visszaélései és csődjei miatt komolyan felmerült az állami szabályozás kérdése, ami nagyban befolyásolhatja a kriptovaluták értékét és ezzel a tulajdonosok vagyonának méretét is.

A kriptókat övező viták és az erre építő politikai állásfoglalások miatt a Bloomberg elemzése már arról ír, hogy az idei választás legfontosabb „Trump-befektetése” a kriptó lehet, vagyis most ebbe teszik a pénzüket azok, akik Trump győzelmében bíznak. A New York Times egyik véleménycikke szerint pedig az idei elnökválasztás egyenesen egy „kriptoválasztás” lett, vagyis a kriptók kérdése döntheti majd el, ki kerül jövő januártól a Fehér Házba.

Becsődölt kriptopiac és az állami szabályozás hiánya

Felmerül a kérdés: mit lehet a kriptók szabályozásán ennyit vitatkozni? A válaszhoz 2022-be kell visszamennünk, amikor egyik napról a másikra csődbe ment a világ egyik legnagyobb kriptotőzsdéje, és szőrén-szálán eltűnt egymillió ember nagyjából 8 milliárd dollárja (körülbelül 2900 milliárd forintja), a nagyobb kriptovaluták pedig három nap alatt 150 milliárd dollárt (54 ezer milliárd forintot) vesztettek értékükből.

Az FTX bukásáról és csődjéről akkor részletes cikkben számoltunk be. A történet röviden az, hogy az egyik legnagyobb kriptotőzsde vezetése egy sor csalással és egy szándékos spekulációval biztosította saját cégének növekedését, ami összeomlott, miután fény derült a trükkre. A lényeg viszont nem ez, hanem az, hogy kiderült:

a nagy kriptotőzsdéken az égvilágon semmi nem védi a befektetők pénzét.

Vagyis, ha valamiért hirtelen sokan akarják kivenni a pénzüket ezekről a felületekről, vagy beszakad a piac, az ott tartott vagyonok egyszerűen eltűnhetnek.

Az FTX csődje után a Biden-kormányzat elkezdett lépéseket tenni a kriptovilág szabályozása felé. Ezt Gary Gensler, az amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (SEC) elnöke vezette, aki rendszeresen kritizálta a kriptoipart, amiért nem tartja be az amerikai befektetési szabályokat. Gensler szerint a kriptók értékpapírok, ezért rájuk is olyan szabályokat kellene alkalmazni, mint a hagyományos részvényekre és kötvényekre. Vagyis szerinte a kriptókra is érvényesek a befektetőket védő törvények, amelyek arra szolgálnak, hogy a befektetett pénz ne tűnhessen el egyik napról a másikra, mint az FTX csődjénél történt. A SEC pereket is indított a két legnagyobb kriptotőzsde, a Binance és a Coinbase ellen, ezek most is tartanak – írja a New Yorker.

De a Biden-kormányzat más területeken is a kriptók ellen lépett fel. 2022-ben a világ energiafogyasztásának 0,4 százalékáért a bitcoinbányászat és a kriptók tárolása felelt, ami nagyjából Hollandia fogyasztásával egyezett meg, és jelentősen meghaladta Magyarország teljes fogyasztását. A Biden-kormányzat idén januárban ezt érintő intézkedéseket jelentett be, amelyekkel felmérnék a bitcoinbányász cégek áramfogyasztását. A cégeknek első körben részletes betekintést kell adniuk az energiafogyasztásukról – sokan azonban úgy értelmezték a szabályozást, hogy Joe Biden egy ponton betiltaná vagy megadóztatná a bitcoinbányászatot.

Ne legyenek szabályok, legyen mindent szabad!

Az amerikai kriptolobbi egyik célja az, hogy a területre a lehető leglazább szabályozás vonatkozzon, vagyis a kriptotőzsdéknek lehetőleg semmilyen felelősséget ne kelljen vállalniuk a náluk kereskedett kriptókért. Ezzel párhuzamosan viszont azt szeretnék, ha a kriptókat minél nagyobb mértékben bevonnák a hagyományos pénzügyi világba, vagyis például lehessen ezekre alapuló pénzügyi termékeket, mondjuk kötvényeket árusítani.

Kritikusok szerint ez egy rendkívül kockázatos ötlet. Ők felhozzák, hogy az Egyesült Államokban 2000-ben enyhítették a pénzügyi termékekre vonatkozó szabályokat, amelyek eredményeképpen nagyon könnyen lehetett jelzáloghitelekre épülő értékpapírokat kibocsátani. A bankok ezután gondolkodás nélkül osztogatták a lakáshiteleket, amelyeket kötvényekbe csomagolva eladtak befektetőknek. Probléma akkor lett, amikor az ingatlanpiac összeomlása után a jelzálogpapírok értéke is összeomlott, ami magával rántotta az egész amerikai pénzügyi rendszert: ez volt a 2008-as nagy gazdasági világválság eleje. Ha beengedik a bitcoint a pénzügyi világba és engedélyezik a kriptókra épülő pénzügyi termékeket, akkor ugyanez megtörténhet még egyszer – írja a New Yorker.

Vagyis a kriptók árfolyamának összeomlása magával ránthatja a hagyományos bankrendszert is.

A kriptotulajdonosok másik követelése, hogy a Biden-kormányzat törekvéseivel szemben semmilyen módon ne szabályozzák, akadályozzák vagy adóztassák a rendkívül környezetszennyező bitcoinbányászatot. Erre Trump nyitottnak is tűnik, a Bitcoin Konferencián előadott beszédében azt ígérte: leállítja Joe Biden és Kamala Harris kriptoellenes keresztes hadjáratát.

Építsünk nemzeti tartalékot kriptókból!

A negyedik kardinális pont a jegybanki kriptotartalékok felhalmozásáról szól. A legtöbb központi bank (Magyarországon az MNB, Amerikában a Fed) a pénzügyi stabilitás érdekében készleten tart valamennyit más országok valutájából és bizonyos nemesfémekből: tehát az amerikai jegybanknak van például euró- és aranytartaléka is. Ezt elvileg arra használják fel, hogy ha a dollár hirtelen sokat veszít az értékéből, eladnak valamennyi eurót a dollárért cserébe, hogy megerősítsék azt.

A kriptósok – és főleg a bitcointulajdonosok – azt szeretnék, ha az amerikai jegybank a devizák mellett a kriptovalutákból is felépítene egy tartalékot. Ezzel egyrészt az egész világnak azt üzennék, hogy a kriptók értékálló valuták, amelyekbe érdemes fektetni. Másrészt a felvásárlás folyamatos keresletet generálna, ami felfelé hajtaná a kriptók árát. Fontos szempont az is, hogy sok ország követné az Egyesült Államok példáját, ha az stratégiai tartalékot képezne kriptovalutákból.

Az Egyesült Államoknak most nagyjából 210 ezer, darabonként 60–70 ezer dollárt érő bitcoinja van, amit jellemzően bűnözők vagyonából foglaltak le. A mostani gyakorlat szerint ennek kisebb részeit rendszeresen elárverezik, ami lefelé szokta vinni a bitcoin árfolyamát. A bitcoinosok azt szeretnék, ha az amerikai állam nem adna el több bitcoint, sőt, inkább folyamatosan vásárolna belőle.

Robert F. Kennedy harmadik párti elnökjelölt a Bitcoin Konferencián meg is ígérte, hogy megválasztása esetén 4 millió darabból álló bitcointartalékot építene fel, és naponta 550 bitcoint vásároltatna közpénzből. Trump ennél visszafogottabb volt, és csak azt ígérte meg, hogy leállítaná az árfolyamnak ártó árverezéseket, vagyis megtartaná azt a bitcoinállományt, amit a bűnözőktől szereznek meg.

A cél: többet érjenek a kriptók

Kívülről nézve úgy tűnik, hogy az egész kripto- és bitcoinlobbi nem szól másról, mint hogy a tulajdonosok azt szeretnék: az állam intézze el, hogy többet érjenek a náluk lévő kriptók. Erre szolgálnak a szabályozási követeléseik, és az is, hogy azt kérik, az állam az adófizetők pénzéből vásároljon kriptót.

Egy kicsit cinikus megközelítéssel az történik, hogy valakik kitalálnak egy fedezet nélküli fizetőeszközt, amelynek az egyetlen értékét az adja, hogy ők és mások elhiszik, hogy értéke van. Majd, amikor ezek az emberek bevásároltak a fedezet nélküli – tehát mindössze a belé vetett hit miatt értékes – fizetőeszközből, elkezdik követelni, hogy az állam a szabályozás átalakításával és az adófizetők pénzének ráfordításával intézményesítse a náluk lévő kriptót, és adjon nekik ezzel valódi értéket.

Más megközelítés szerint az államnak el kell fogadnia, hogy tőle és az intézményeitől függetlenül létrejöhet egy alternatív fizetési rendszer és valuta. Onnantól kezdve pedig, hogy létrejött, és több millió ember használja, be kell emelni az intézményrendszerbe, és biztosítani kell a stabilitását.

Egyre nagyobb lobbierő az amerikai politikában

Bárhogy is van, a kriptósok az Egyesült Államokban akkora tömeget jelentenek, amely meghatározhatja, vagy akár eldöntheti az idei elnökválasztást. Egyrészt úgy, hogy a Bloomberg szerint három nagy kriptós lobbiszervezet eddig legalább 170 millió dollárt (átszámolva 61 milliárd forintot) gyűjtött az idei kampányra. Másrészt úgy, hogy a kriptotulajdonosok egyszerűen elegen vannak ahhoz, hogy a megfelelő irányba szavazva eldöntsék a választást.

Ezt pedig mindkét oldalon tudják: a kriptóügyben 180 fokos fordulatot bevállaló Donald Trump mellett a hírek szerint titokban Kamala Harris is tárgyal a nagy cégek vezetőivel az elhidegült viszony rendezéséről. És ha a keményvonalas kriptósokat várhatóan nem fogja meggyőzni, egy Bidenénál megengedőbb hozzáállással azt még elérheti, hogy kevesebben morzsolódjanak le a Demokrata Pártról.

A kriptolobbi pedig nem csak az elnökválasztásba szól bele: a pártokon belüli előválasztásokon rendre felbukkannak azok a kriptopárti jelöltek, akik a lobbi pénzéből reklámozva győzik le kriptoellenes riválisaikat. És ha a pénz nagyon nagy része a republikánusokhoz is megy, a Demokrata Párton belül is egyre szaporodnak a kriptopártiak: néhány hete több mint egy tucat demokrata képviselő küldött levelet a párt vezetésének, hogy a kriptók ügyében váltsanak egy „előremutatóbb megközelítésre” – írja a New Yorker. A következő hónapokban tehát érdemes lehet követni, melyik jelölt milyen ígéretekkel igyekszik megnyerni magának a kriptósokat.