Szicíliai vihar: a citrom- és olívatermelők két éve vártak az esőre, most még az ítéletidőnek is örülnek

Október 19-én Szicília délkeleti részén, Catania, Noto, Szirakúza városaiban és ezek környékén heves villámlásokkal leszakadt az ég. Az előző nap kisebb esőzéssel felkészülő vihar áradásokat, légi közlekedési torlódást is okozott Cataniában, a környék legnagyobb városában. A térségről készült képsorok bekerültek a nemzetközi híradásokba. Ugyanakkor az olasz viszonylatban szegény, de kifejezetten erős mezőgazdasággal rendelkező sziget legtehetősebb, ismert élelmiszeripari termékekkel fémjelezhető délkeleti területe mégis fellélegzett, hiszen úgy várta már az esőt, mint más a Megváltót.

„Utoljára két éve volt rendes esőnk, pedig arra nagyon nagy szükségünk van, az előrejelzések szerint most végre napokig fog esni”

– hallottuk a Campisi& Russo nevű szirakúzai citromtermelő vállalkozásnál, ahol bevallottan kifejezetten várták az október 19-én aztán valóban megérkező vihart.

Citrom és tradíció

Mint a cégvezető Sebastiano Russo és felesége Alessandra Campisi, a negyedik generáció óta citromtermeléssel foglalkozó, most Campisi & Russo néven futó családi cég aktuális vezetői elmesélték, a „citromcég” azért egy kicsit leegyszerűsítés, mert a társaság sok minden egyébbel is foglalkozik (paprikával, paradicsommal, salátával), de valóban a citrom a fő bevételi forrása.

A házigazdánk úgy emlékszik, hogy korábban szeptembertől novemberig azért elég sok eső volt jellemző a szigeti keleti partvidékén. A klímaváltozástól szenvedő szirakúzai citromtermelők tehát most örülnek, már jó ideje sokat adtak volna egy nagy esőért.

Hogy kerültünk a jó idő és a rossz idő fordulónapján éppen ide, az áradások középpontjába? A nagy vihar napján és a megelőző napokban a legnagyobb olasz bank, az Intesa Sanpaolo, amelynek hazai intézménye a CIB Bank, éppen ezen a környéken mutatta be az immár tucatnyi országban jelen levő bankcsoport terveit, ahol több izgalmas mezőgazdasági vállalkozást is megismerhettünk. Mi köze a banknak a sok agrárvállalathoz? Az agráriumban olykor évekkel előre kell gondolkodni és persze költeni, hiszen évekbe telhet, amíg például egy új fakultúra termőre fordul, ebben az időszakban a banki finanszírozás segít a környék neves agrárcégeinek. A térség három földrajzi oltalom alatt álló lokális terméke, vagyis a szirakúzai citrom, a szirakúzai olívaolaj és a modicai csokoládé mindegyikét megismertük, igaz az eső csak az első kettőnek volt fontos.

Európa legnagyobb citromos vidéke

Mint tapasztaltuk, az itteni eredetvédett termékek tényleg nagy becsben vannak tartva. A világ legnagyobb citromtermelői ugyan nem európai államok, hanem India, Mexikó, Kína, Chile, de azért Európában is viszonylag sok citrom terem. Olaszország mellett Spanyolországban, Portugáliában, Törökországban és Görögországban nagyobb a termés, de aki ért hozzá, azt mondja, hogy a dél-olasz citromok (Amalfi, Puglia, Szirakúza) a legjobbak.

Ám a citromhoz tényleg létszükséglet az eső, mert ha abból nincs elég, a citrom ugyan megterem, de kisebb, satnyább lesz, kevésbé lesz aromás és lédús, vagyis röviden: nem lesz olyan jó.

A helyi citrom egyébként tényleg nem csak „Szirakúzában világhírű”. Az európai citromoknak összesen kilenc, földrajzi védettséget élvező fajtájuk van (hat olasz és egy-egy portugál, spanyol, illetve francia típus), de ezek közül messze a szövetségbe forrt szirakúzai a legnagyobb és a legfontosabb termőterület.

A leányka

Milyen ez a termék? A fajta neve femminello, amelynek a jelentése leányka vagy nőies, a gyümölcs neve ugyanis a termékenységre utal. A magyar embernek a citrom sárga, de a legtöbb európai ember is így gondolkodik, vagyis mivel a sárga citrom irányába van bizalom. Ezért a citromot olykor természetes módon festik is, pedig valójában a femminello fajta három termőidőszaka közül csak egyszer sárga a gyümölcs, és a zöldes termékek sem lennének rosszabb ízűek – hallottuk a helyszínen. A három típus:

• a primofiore (első virágzás) október 1-től szüretelhető,
• a bianchetto (fehér, meszes) április 15-től
• és a verdello (zöld) július 1-től.

A szirakúzai citromtermesztés szigorú előírásai tiltják a növényvédő vagy a gombaölő szerek használatát, így a gyümölcs minden része ehető lesz. Ugyanakkor a kártevők ellen azért a cégnél is védekezni kell, így a Campisi & Russo háromszáz hektáros területén egy szakértő agrármérnök segítségével manuálisan, vagyis fáról fára helyezik el a kártevőket elpusztító jó rovarokat, illetve jó atkákat. Például a katicabogarakat, amelyek megeszik a levéltetveket, vagy azokat az atkaevő atkákat, amelyek felzabálják a kártékony társaikat. Sebastiano szerint nagyon jók az eredményeik a biovédekezésben, mint mesélte, a strandjairól híres Rimini közelében (Cesena városa mellett) működik az a kanadai eredetű, Bioplanet nevű cég, amely Olaszországszerte milliárdszámra szállítja azokat a rovarokat, amelyeket az ilyen természetes eljárásokra sokat adó termelők a növényvédő szerek helyett használnak.

Ma már nem luxus, vagy mégis?

A citromnövény eredetileg Burmából származik, valaha a citrusfélék mint gyarmati áruk az uralkodóknak kijáró luxuscikkek voltak. Ma már a citrom, a narancs és a hasonlók mindannyiunk hétköznapi termékei, de házigazdánk azért arra utalt, hogy sokan kénytelenek lemondani róla: a cégvezető sokallja, hogy a szupermarketekben két euró a szirakúzai citrom kilója, miközben ő csak egy eurót kap a nagykereskedő vevőitől. A citromban nehezebb a minőséget árazni, mint például a borban, vagyis a top minőségű citrom nagyjából csak egy tízszázalékos felárat kap a többiekhez képest – mondta.

Szirakúzában amúgy a tizenhetedik század elejétől a jezsuiták honosították meg a citromot, amelyből a Campisi & Russo évi mintegy ötezer tonnát állít elő. A legendák szerint a dél-szicíliai termék már évszázadokkal korábban kelendő volt a távoli Angliában vagy akár Skandináviában is, de ez az export a Campisi & Russo cég sztenderdjeinek ma már aligha felelne meg, mert, mint a cégvezető mondta, ma főleg kamionnal szállítják a citromot a vevőkhöz, de ha valahová két nap alatt nem jut el az áru, azt már a Campisi & Russo nem szereti, mert úgy nem tartja elég frissnek a termékét.

Oltalmat kapott

A termék védettségében egyébként az áttörést 2011. február 3-a hozta el, azóta áll földrajzi oltalom alatt a Limone di Siracusa. A védett terméknél minden szabályozott, az ültetési séma nagyon kötött, legfeljebb négy–ötszáz fát enged meg hektáronként, ha pedig egy földrengés (jóval korábban volt csak ilyen a környéken) vagy egy erdőtűz (ilyen azért mostanában is akadt) kárt okoz, a frissen ültetett fának kell legalább négy–öt év, hogy érdemi termést hozzon.

Minden termesztési műveletet úgy kell végezni, hogy a levegőztetés és a napfény természetes maradjon, viszont, bár a jégeső ellen hasznos lenne, nincsenek citromos üvegházak, vagy ha mégis, az már egy másik termék. A betakarítás is úgy történik, hogy minden gyümölcsöt kézzel szednek le közvetlenül a növényről, és speciális metszővágókkal vágják le a gyümölcs szárát. Ezt ma a cégben 110 ember végzi, a fele helyi, a többi marokkói, szudáni és egyre inkább fülöp-szigeteki, mert bár a munkanélküliség Szicíliában érdemi, 15 százalékos, nem ezen a környéken, Cataniában és környékén ugyanis sokkal alacsonyabb.

A lakosság által megvett friss gyümölcs mellett a terméket veszik az élelmiszer- és italgyártók, vannak egészségügyi, kozmetikai és más alkalmazások is. Szirakúza pedig tökéletesen tudja, hogy mit köszönhet a híres citromnak. Szent Lucia (vagy magyarosan Luca), vagyis Szirakúza védőszentjének ünnepén, december 13-án hosszú körmeneteket tartanak a városban. A hagyomány szerint a védőszent ezüstszobrát citrommal és naranccsal díszített gyertyák szegélyezik. December 13-át a svédek is Szent Lucia fényünnepeként ünnepelik, de erről a helyiek némi lesajnálással beszélnek, hiszen a vakok védőszentje valóban teljesen szirakúzai, itt született és itt is halt meg.

Olíva és csokoládé

A vízhiány azonban nemcsak a citrustermelőknek okoz gondot errefelé. Több más termelőt is felkerestünk ugyanis, akik lehettek akár öt, akár nyolcvan kilométerre egymástól, házigazdáink mindig széles mosollyal ígérték meg, hogy húsz perc múlva ott vagyunk.

Paolo Gallo, az angolul kiválóan beszélő helyi vállalkozó és családja például generációk óta olívát termel Canicattini Bagni településen, és egy amolyan olívamúzeumot is berendezett a több száz éves családi erődben.

A Szirakúzával határos kicsiny városka hat–hétezer ember lakóhelye, utólag a helyi Ponte Sant Alfano hídról alig van találat a neten, nincs róla Wikipédia-oldal, pedig valójában a háromszáz éves híd olyan mély szurdokokat köt össze, amilyeneket az andalúziai Rondában lehet látni. Csak az a csodás város naponta tízezrével vonzza a turistákat, Canicattini Bagni pedig mintha ismeretlen lenne. Az amatőr hegyikerékpáros Paolo Gallo mindenesetre itt szeret bringázni az őrületes szintkülönbségek között, az e-bike kifejezést csak többedik kérdésre értette meg, mint mondta, nem él rásegítéssel. családja a több száz éves olívatermelési kultúra megőrzésén fáradozik, és ma is készítenek olívaolajat.

Ennél a terméknél is érdemes kongatni a klímavészharangot. Az olajbogyó globális termelése két év alatt csökkent 3,3 millió tonnáról 2,3 millióra a visszatérő dél-európai aszályok miatt, a virágzás idején rendre nagyon hiányzik a csapadék, a bogyók jelentős része a hőhullám során elszárad a fákon.

Talán egyedül a harmadik földrajzi oltalom alatt álló terméknek, a modicai csokoládénak nem hiányzik a folyadék. A világhírű csokoládé ugyanis azzal büszkélkedhet, hogy gyártási technológiája teljesen folyadékmentes (nincsen benne semmi tej, zsír vagy hasonló folyékony összetevő), éppen ezért lehet akármilyen meleg, nem olvad el nyáron sem.

A csokoládéhoz a kakaóbabot kézzel őrlik, a hideg őrleményhez nádcukrot, illetve valamilyen ízesítő adalékot (fahéj, só, csilipaprika vagy akár szirakúzai citromhéj) adnak. A termék elég édes, szemcsés állagú, de a technológia miatt a glutén- és a laktózérzékenyek is fogyaszthatják.

Megoldás a vízgondokra?

A október 19-én kezdődött, hatalmas esőzések és áradások sem feledtethetik el, hogy a térségben súlyos kérdés a vízutánpótlás. Szirakúza nagyon keresi a megoldást. A tenger közel van, lehet sótalanítókat építeni, de ezekből egyelőre kevés van, és azok is nagyon drága és nem túl környezetbarát projektek.

A mostani nagy csapadék vélhetően feltölti a földfelszín alatti édesvízkészleteket, ahogyan az is nagyon fellelkesítette a helyieket, amiről a Euronews is írt: Szicília délkeleti része alatt, ahol mi is jártunk, egy 17,5 köbkilométeres tavat találtak. Csak azért a „tó” 700–2500 méter mélyen fekszik az Iblai-hegység alatt, annyira nem tűnik rapid megoldásnak a potenciális kitermelése.

Így, mivel minden gazda megnyugtatott bennünket, hogy két évtizede a hírét sem hallották a környékükön a maffiának, az október 19-i brutális esőzés ellenére Délkelet-Szicília legnagyobb problémája még mindig a szárazság maradt.