Hiány, brutális árak, tehetetlen termelők, egyre több hamisító – drámai helyzetben az európai olívaolaj-piac

Soha nem próbálkoztak még annyian az olívaolaj hamisításával, mint mostanában, év elején rekordot döntöttek a csalással kapcsolatos ügyek az Európai Unióban. Míg 2018 első negyedévében az EU mindössze tizenöt címkézési hibára, potenciális csalásra és szennyezett olajra vonatkozó bejelentést regisztrált, idén az első három hónapban már ötvenet – és ezek csak azok az esetek, amiket a tagállamok észleltek és jelentettek az EU egészségügyi főigazgatóságnak. Nem véletlen, hogy a hamisítási kedv így megugrott az európaiak körében:

az olívaolaj világpiaci ára két év alatt több mint kétszeresére nőtt, annyira megnehezítette a termesztést a szélsőséges időjárás.

A piacon már évek óta tartanak a drámai folyamatok. A Statista adatai alapján a 2021-2022-es szüret után 3,3 millió tonna olívaolajat állítottak elő világszerte, egy évre rá már csak 2,4 millió tonnát, és az első becslések szerint a legutóbbi szüretben tovább csökkent a termesztés 2,3 millió tonnára. (A termelés szeptember közepe-vége környékén kezdődik és hagyományosan újévig tart.)

Az EU vezető szerepet tölt be a piacon, így egyáltalán nem mindegy, hogyan sikerül kezelnie a problémákat. Márpedig van belőlük bőven: a termelők dolgát a hőhullámok, a csapadékhiány és a nehézkes öntözés mellett a gyakori erdőtüzek és a madarak okozta károk is egyre nehezítik, olyannyira, hogy a kisebb termelők között gyakori jelenség, hogy le se szedik a termést, annyira nem érné meg foglalkozni vele kis mennyiségben. Mára rég nem látott készlethiány alakult ki Európában, a lánc végén a fogyasztó pedig az extrém mértékű inflációból érzi a zavarokat.

Szárazság mindenhol

Az EU nemcsak termelésben, de fogyasztásban és exportban is vezető szerepet tölt be. A globális olívaolaj-piac mérete nem elhanyagolható, 2023-ban 14,6 milliárd, 2024-ben 15,1 milliárd dollárra tették, és a becslések alapján 2032-re a nehézségek ellenére is elérheti a 19,8 milliárd dollárt. „Normális” években a globális termelés kétharmada uniós országokban történik, a fogyasztásnak pedig 53 százalékáért felel az EU. A legnagyobb mértékben Olaszországban és Spanyolországban fogy az olaj (évi félmillió tonna mindkét helyen), az egy főre jutó fogyasztás viszont Görögországban a legnagyobb (évi 12 kilogramm). Termelésben messze Spanyolország vezet, őket az olaszok, a görögök és a portugálok követik, mindenki más elenyésző mértékben készít olívaolajat.

Az uniós termelésben a 2022-2023-as, mindössze 1,4 millió tonnát produkáló szüret rég nem látott mértékű visszaesést hozott: az Európai Bizottság adatai alapján utoljára a 2014-2015-ös szüret volt hasonlóan pocsék (szintén 1,4 millió tonna). A legutóbbi már egy fokkal jobban alakult (1,5 millió tonna), de tízéves távlatban ez az adat is a harmadik legrosszabbnak számít, és messze elmarad mind a 2012 és 2024 közötti átlagtól (1,86 millió tonna), mind a 2021-2022-es rekordszürettől.

Az EB adatai azt is jól tükrözik, hogy milyen drámai mértékben alulteljesít a világ vezető termelőjének számító Spanyolország: a 2021-2022-es szezonban egész jónak számító 1,5 millió tonna egy évvel később 0,66 millió, majd 0,85 millió tonnára esett vissza. Az EU-s statisztika alapján Olaszország hasonló idényre számíthat, mint két éve (328 ezer tonna), de az előző szezonban ők is 26,7 százalékkal rosszabb eredményt értek el (241 ezer tonna). A két évvel ezelőtti visszaesések oka az a brutális aszály volt, amire mi is jól emlékezhetünk, de az időjárás tavaly sem volt sokkal kedvezőbb, nyár elején Dél-Európában újra jött az extrém meleg. Spanyolországban megint alig volt csapadék a virágzás idején, később a termés nagy része elszáradt a fákon a hőhullámok alatt.

Nem meglepő módon 2022 nyár végén a világpiaci ár is kilőtt: a tonnánkénti 4000 dolláros ár tavaly nyár végére elérte a 9000 dolláros sávot, és idén júniusban is meghaladta a 9100-at. Ráadásul a termékek árában hatalmas a szórás, a nagyüzemi, gyenge minőségű olajnál a minőségi termelői verziók drágábbak, hiszen míg a nagyüzem 4 kilogramm bogyóból készít egy liter olajat, a minőségi termelő 10 kilóból. A költségekre aztán még rájön a címkézés, a palackozás, a szállítás és a marketing.

Felfutóban a napraforgó

Az Európai Bizottság szerint Olaszországban a legutóbb relatíve jó volt a szüret, de az olasz termelők már jóval szkeptikusabbak a következővel kapcsolatban. A pugliai termelőket tömörítő szövetség, a Coldiretti Puglia augusztus elején arra figyelmeztetett, hogy a régió olívaolaj-termelése ötven százalékkal csökkenhet és a következő szezon is veszélybe kerülhet, mert akkora a szárazság, hogy az már a helyi kútrendszert is komolyan megterheli. A seregélyek szintén durva károkat okoznak, főleg, hogy a klímaváltozás miatt most már tartósan jelen vannak a vidéken – emiatt ideiglenesen a régióban engedélyezték a vadászatukat a betakarítás csúcsidőszakában.

Nemcsak Puglia jelentett vízválságot, a szicíliai termelők szintén küzdenek, a szárazság miatt itt is sok helyen elhullajtják a fák az olajbogyókat. Claudio Guarnieri, a szicíliai Agrigento térségének vízszolgáltatási felelőse júliusban azt nyilatkozta, az elmúlt ötven év legsúlyosabb aszálya az idei, 2023-hoz képest a sziget vízkészlete a felére csökkent. Palermóban vízkorlátozást kellett bevezetni, Agrigento területén pedig sok lakásban egyáltalán nem volt víz múlt hónapban.

Olaszországban 2023-ban egyébként még kormánybiztost is kineveztek a csapadékhiány miatt, Nicola dell'Acqua (tényleg így hívják) arról beszélt, infrastrukturális beavatkozásokra lenne szükség. És ha mindez nem lenne elég az olajfáknak: Szicíliában idén is pusztítanak bozóttüzek, harmadával több terület égett le, mint egy éve ugyanebben az időszakban. A tavalyi pocsék szezon után az erdőtüzek nem kímélik a görög gazdákat sem.

A spanyolok viszont még bizakodhatnak: az elmúlt öt év átlagától ugyan jelentősen el fog maradni a termelés a mostani szezonban, de májusban úgy saccolták, meghaladja majd az előzetes várakozásokat, a szakma körülbelül 28 százalékos emelkedést vár az előző évi borzasztóan gyenge terméshez képest. Az országban viszont nem csak a termelési oldalt figyeli nagyon közelről a kormány, a fogyasztókét is. Az egy főre jutó fogyasztás Spanyolországban 6 kilogramm, nem csoda, hogy a drasztikus áremelkedések miatt a kormány nemrég úgy döntött, lépnie kell: júniusban eltörölték az olívaolaj forgalmi adóját, miután korábban 10-ről 5 százalékra csökkentették. Azt, hogy milyen drámaivá vált a spanyolok és az olívaolaj kapcsolata, talán az mutatja a legjobban, hogy

idén először fordult elő, hogy a lakosság több napraforgóolajat használt főzésre, mint olívaolajat.

2024 első felében 179 millió liter napraforgó- és 107 millió olívaolaj fogyott az országban. Utóbbi 2023 első fele óta 18 százalékkal esett, a napraforgóolaj viszont 25 százalékkal fogy jobban, mint tavaly.

Nyolcezer alatt szinte alig van olaj

A válságos helyzet a hazai piacon is érződik. Giuseppe Scaricamazza, a minőségi olasz termelői olajokat forgalmazó Buono tulajdonosa azt mondja, „nyolcezer alatt ma nincs olaj”, ez a legalacsonyabb ár náluk egy literre. „Januárban voltak olyan olasz termelők, akik annyira megijedtek, hogy visszavonták az árlistát, és inkább kivártak – mondja. – Úgyhogy úgy döntöttünk, ha nincs meg a mennyiség, akkor inkább kiszélesítjük a választékot, szó szerint elcsípünk mindent, amit tudunk, akár kisebb tételekben is.” Giuseppe szerint a forgalmuk nem esett vissza, de mennyiségre kevesebbet vesznek az emberek, mint eddig. Idén elkezdett kisebb (250 milliliteres) kiszereléseket is árulni, és jó néhány új termelőtől is rendel. Aztán ha elfogy, akkor elfogy, mondja – sok az olyan termék, amiről már most tudja, hogy jövőre hiánycikk lesz. A Buonóban kizárólag extra szűz olajat árul, szinte mindig Olaszországból rendel, de a főzésre használt, érettebb bogyókból készült olajok esetében előfordult már, hogy görög termelőktől hozott be, mert Olaszországból nem tudott. „A 2023-as szüret után a főzésre használható olajból nem sikerült beszerezni se olaszt, se görögöt, ami sokat elmond a pillanatnyi helyzetről.”

A szintén „tömegolaj” helyett termelői olajat forgalmazó Igazioliva.hu ügyvezetője, Tóth Gusztáv azt mondja, a 8000 forintos lélektani határ alatt is van azért még mozgástér, ők nemrég emelték meg három magas minőségű termelői olajuk árát 6900-ról 7500 forintra (liter).

A nagyobb bevásárlóközpontokban a hagyományos, „nagyipari” verziókból az extra szűz olívaolaj nagyon ritkán hatezer, de inkább nyolcezer forintnál kezdődik. Már ha van: tavasszal például a Lidl A4-es papíron üzente meg a vásárlóinak, hogy szállítási probléma miatt elfogyott a Bertolli extra szűz olívaolaja, helyettesítő termékként sertészsírt ajánlottak.

Az európai olívaolaj jövőjéről egyelőre kevés a jóslat. A Le Grand Continent geopolitikai lap nyár elején foglalkozott a problémával, a cikk szerint az egyik következmény az lehet, hogy a termelők kénytelenek lesznek kevésbé intenzíven gazdálkodni – például ha ritkábbra ültetik a növényeket, azok több vízhez tudnak jutni.

Ez viszont csak fokozná az árnövekedést, így hosszú távon reális forgatókönyv az is, hogy a fogyasztók a helyettesítő termékek felé fordulnak, ahogy azt spanyol példa is mutatja. Közben lassan eljutunk oda, hogy Magyarországon már jobban érzi magát az olajfa, mint a mediterrán térségben. Egyre többen foglalkoznak itthon olajfatermesztéssel, Stix Gábor baranyai termelő tavaly a Telexnek azt mondta, húsz év múlva szerinte teljesen hétköznapi lesz a magyar olíva.