Az üvegvisszaváltási rendszer megmutatja, hogy a munkaalapú társadalom csak illúzió

A hivatalosan év elején, a gyakorlatban nyáron bevezetett üvegvisszaváltási rendszer nem indult zökkenőmentesen. Aki az utóbbi időben járt nagyobb városban, biztosan látott már a nem megfelelően működő automaták előtt kígyózó hosszú sorokat, bosszankodó embereket, akik nem tudják beolvasni a palackokon lévő kódot, esetleg olyan üzletet, ahol minden automatán „üzemen kívül” feliratot helyeztek el. A problémákkal kapcsolatos bejelentések miatt a MOHU már augusztus elején elismerte, hogy szükséges a rendszer logisztikájának újratervezése.

A macerásan működő visszaváltási rendszernek azonban lett egy társadalmi következménye is: a nagyobb városok, különösen Budapest utcáin egyre többször láthatók a közterületi szemetesekből betétdíjas palackokat, fémdobozokat gyűjtő emberek. Itthon ez egy új jelenség, amivel a társadalom jelentős része egyelőre nem tud mit kezdeni: van, aki inkább igyekszik tudomást sem venni a palackot gyűjtőkről, mások bosszankodnak. Pedig a palackgyűjtés természetes következménye a betétdíjas rendszernek, és egyben a nem megfelelően működő szociálpolitika jele. A palackgyűjtésben ugyanis egy széles réteg vesz részt, hajléktalan emberek, munkanélküliek és szegénységgel küzdők egyaránt járják az utcákat palackok után kutatva.

A cikkben azt járjuk körbe, hogy milyen felelőssége van a többségi társadalomnak, az államnak és a MOHU-nak a kialakult helyzetben, mit tesznek az önkormányzatok, és bemutatjuk azt is, hogyan működik a betétdíjas visszaváltási rendszer más országokban.

Szembejött a középosztállyal a valóság

Szabó Andrea szociológus szerint ahhoz, hogy megértsük a most történő társadalmi változás jelentőségét, a Fidesz társadalomértelmezéséből kell kiindulnunk. Orbán Viktor és a Fidesz-kormány 2011-ben hirdette meg a munkaalapú társadalom koncepcióját, ami mára a párt egyik alapértékének számít, Orbán szeptember elején Kötcsén is kitért rá. A Fidesz szólamaiban mást jelent a kifejezés, mint a globális közgazdaságtanban: náluk a munkaalapú társadalom a segélyalapú társadalom ellentéte. Azaz nem arról folyik a gondolkodás, hogy egy embernek mennyit kell ma dolgoznia a tisztes megélhetéshez, hanem arról, hogy a magyar társadalomban mindenkinek legyen munkája, aki szeretne dolgozni (alacsony munkanélküliség), és minél többen akarjanak dolgozni (magas aktivitási ráta).

Szabó Andrea szerint a munkaalapú társadalom deklarálása óta a magyar kormány álláspontja és narratívája az, hogy Magyarországon nincsen jövedelemszegénység, vagy ha van is, az legfeljebb lokálisan fordul elő, és jelentősen csökkent az elmúlt évtizedben. A kormány azt állítja, hogy Magyarországon mindenki dolgozhat, ha dolgozni szeretne, és az ebből származó jövedelméből meg is tud élni. Ezt a narratívát árnyalja, hogy a gyakorlatban júliustól bevezetett visszaváltási rendszerrel egy időben megjelentek a nagyvárosokban a palackot gyűjtő emberek.

Az első néhány hétben alapvetően hajléktalan emberek gyűjtötték a betétdíjas üvegeket és palackokat, majd a nyár második felétől megfigyelhető a jelenség kiterjedése, ahogy egyre több ember látja meg a megélhetési forrást a palackgyűjtésben – mondja Szabó Andrea. Ekkortól a szinte teljes társadalmi kirekesztettségben élők mellett az alsó társadalmi rétegek egyre szélesebb csoportjai is gyűjtésbe kezdtek, Budapest mellett a nagyvárosokban is. Az is megfigyelhető, hogy kialakulóban van egy új életmód, egy életstratégia, amely tudatosan és teljes egészében az üvegvisszaváltásra, és az abból származó jövedelemre alapszik, mert a munkából származó jövedelemből a társadalom alsóbb rétegei, a kormány állításával ellentétben, nem képesek megélni.

A szociológus szerint azt, hogy milyen jelentős összegeket lehet a palackok összegyűjtéséből megszerezni, mi sem mutatja jobban, mint hogy a civil szervezetek is észbe kaptak, és már kampány is megjelent arról, hogy utalják nekik a palackok visszaváltásából származó összeget. Egyébként van lehetőség jótékony célra ajánlani a visszaváltási díjat, az automatáknál egyelőre ezt három gyermekkórháznak, a Bethesdának, a Heim Pálnak és a Semmelweis Gyermekklinikának lehet megtenni. Ha egy civil szervezet szeretne pénzt gyűjteni a visszaváltott üvegekből, akkor ehhez saját QR-kódot kell létrehozniuk a MOHU RePont applikációjában, az adakozóknak pedig ezt kell beolvasniuk az automatánál, így a visszaváltási díj egyből a civil szervezet bankszámlájára kerül.

Szabó Andrea úgy fogalmazott, hogy a szociálpolitika visszásságait jelzi, hogy tömegek kénytelenek jövedelmeiket kiegészíteni a palackvisszaváltásból.

Szerinte jelenleg egy nem várt, és a kormány által talán nem is kívánt társadalmi érzékenyítés zajlik. A középosztály egy olyan társadalmi réteggel találkozik, aminek a létezéséről eddig tudomást sem akart venni. Ez a társadalmi érzékenyítés pedig lerombol még egy 2010 után felépített illúziót: azt, hogy az országban rend van, és folyamatos a gazdasági gyarapodás. A középosztály számára a gyarapodás látszatának a 2022-ben kilövő infláció, a rend látszatának pedig a palackgyűjtés jelensége vetett véget. A szociológus a közösségi médiában megjelent írásában úgy fogalmaz: „A középosztály kénytelen szembesülni azzal, hogy igenis vannak a magyar társadalomnak rejtett, egész pontosan rejtegetett deprivált rétegei, akik attól, hogy a jobb szociális, gazdasági helyzetben élők nem kívánnak tudomást venni róluk, részesei a magyar társadalomnak.”

Arról, hogy kinek a feladata lenne a társadalomban, elsősorban a középosztály és az alsóbb osztályok között kiéleződő társadalmi feszültségek csökkentése, Szabó Andrea azt mondta, hogy több szereplőnek is van felelőssége. Egyrészről, amíg a közép- és a felső osztály kidobja a palackokat a visszaváltás helyett, addig a jelenlegi társadalmi, gazdasági, szociális környezet következményeként ez a jelenség nem fog magától megszűnni. A MOHU-nak felelőssége abban van, hogy nagyobb kapacitású rendszereket alakítson ki a nagyvárosokban, ahol tapasztalhatóan sokkal több palackot akarnak visszaváltani, mint amennyire a mostani rendszert tervezték. Ha ez megvalósul, akkor valószínűleg az említett két társadalmi osztályból is még többen fognak a palackok visszaváltása mellett dönteni ahelyett, hogy egyszerűen kidobják őket a szemétbe.

A jelenség mögött álló szociálpolitikai problémát azonban a jobb rendszer se fogja megoldani, nem élnek majd kevesebben rossz anyagi körülmények között.

Az utóbbi két évben végbement általános áremelkedés, illetve energiaár-emelkedés széles társadalmi rétegeket érintett, és már az alsó középosztályt is elérte. Szabó Andrea szerint a társadalmi feszültség, konfliktus már jelen van a középosztály és az alsóbb osztályok között. Ezt mutatja az is, hogy több üzletlánc már azon gondolkodik, hogyan lehetne az automatákat, és ezzel az üvegvisszaváltás keltette konfliktust a boltokon kívülre helyezni. Ez a konfliktust elrejti ugyan, de meg nem szünteti. A jelenséggel egyelőre a kormány nem foglalkozik, és a Momentum kezdeményezését leszámítva az ellenzéki pártok sem.

Az önkormányzatok a romló köztisztaság miatt aggódnak

Egy idegenvezetőként dolgozó olvasónk számolt be arról, hogy a turisták által gyakran látogatott helyeken, elsősorban a belső kerületekben lehet a legtöbb gyűjtögető embert látni. Hogy teljesebb képet kapjunk, kérdéseket küldtünk a turizmus szempontjából legfontosabb, és így a gyűjtögetés által is leginkább érintett kerületek önkormányzatainak, az I., az V., a VI., a VII., illetve a VIII. kerületnek. Megkeresésünkre utóbbi három önkormányzat válaszolt. Ők mind megerősítették azt, hogy a visszaváltó rendszer bevezetése óta megnövekedtek a köztisztasági problémák, és valóban több embert lehet látni, akik a szemetesekből és az utcáról gyűjtik a betétdíjas üvegeket, fémdobozokat.

A VI. kerületben a nagy turista- és átmenő forgalom miatt rengeteg palack kerül a köztéri szemetesekbe.

A kerületi önkormányzat szerint azonban nem csak a turisták dobják a szemétbe az üres üvegeket. A sokszor nem működő visszaváltó automaták, illetve az automatáknál kialakuló hosszú sorok miatt a helyi lakosok is a szemétbe dobják végül a palackokat. Ahogy az önkormányzat fogalmaz: „a nagy palacktalálási lehetőség miatt” rengeteg a palackgyűjtő a kerületben. A jelenség pluszkiadást is jelent az önkormányzatnak, mivel megnövekedett a kiborított, megrongált szemetesek száma. Egy hónap alatt csaknem harminc darab kukarongálás történt, több, mint az elmúlt két évben összesen.

Hasonló a helyzet a VII. és a VIII. kerületekben is. Az önkormányzatok elmondása alapján a visszaváltó rendszer bevezetése óta többen áttúrják mind az utcai, mind a társasházi szemeteseket. Az összegyűjtött üvegeket jellemzően belvárosi üzletekben váltják vissza, alkalmanként akár többzsáknyit is.

Az minden kerület válaszából kiderült, hogy az önkormányzati köztisztasági cégeknek jelentős többletmunkájuk van a visszaváltó rendszer bevezetése óta, hiszen sokszor a napi szemétgyűjtés mellett a gyűjtögetők által kiszórt szemetet még egyszer össze kell takarítaniuk. Annak érdekében, hogy csökkentsék a rongálások számát és a többletmunkát, a gyakoribb szemetesürítésen és a gyorsabb szemétbegyűjtésen kívül más intézkedést nem említett egyik önkormányzat sem.

Kérdéseinket elküldtük a Fővárosi Önkormányzatnak is, ahonnan tovább irányítottak minket a Budapest Közművek (BKM) Köztisztasági Divízójához. Az BKM válasza ellentmond a kerületi önkormányzatok által leírtaknak, szerintük a kukák felborogatása már évek óta visszatérő probléma, és a munkatársaik sem számoltak be arról, hogy több rongálás, vagy károkozás fordulna elő. Az ellentmondást magyarázhatja, hogy a kerületi közterületeket nem a BKM, hanem a kerületi köztisztasági cégek takarítják, így inkább ők érzékelik a problémát.

A cikk írása alatt háromszor, három különböző napszakban is bejártuk azokat a területeket, amelyeknél a kerületi önkormányzatok szerint a leginkább romlott a köztisztaság az elmúlt időszakban. Ottjártunkkor legtöbbször üres vagy majdnem üres kukákat és tiszta, vagy a szokásosnál nem szennyezettebb utcákat találtunk – ez persze nem jelenti azt, hogy a kerületek által leírtak ne lennének valósak, de úgy tűnik, a köztisztasági cégek megfelelően végzik a feladatukat, a fenti intézkedések egyelőre működnek.

Sokkal nagyobb a társadalmi szolidaritás külföldön

A műanyag palackok és a fémdobozok visszaváltását betétdíjjal ösztönző üvegvisszaváltó rendszert (Deposit Return System; DRS) nem Magyarországon vezették be először. Hasonló rendszerek már a kétezres évek eleje óta működnek több észak- és nyugat-európai országban, így Svédországban, Finnországban, Norvégiában, Dániában, Hollandiában és Németországban is. Közép-Európában is fokozatosan terjed a betétdíjas visszaváltás, szomszédos országok közül Horvátországban 2006 óta, Szlovákiában 2022 óta működik ez a rendszer. A következő években pedig még több országban vezethetik be, mert az Európai Unió által kitűzött újrahasznosítási célok elérése érdekében ez gyakorlatilag elkerülhetetlen. Magyarországon is részben emiatt írta ki a kormány a hulladékkoncessziós pályázatot, amit végül a Mol mint egyedüli pályázó nyert meg.

A visszaváltási rendszerek bevezetésével párhuzamosan mindegyik országban egyre többször lehetett olyan embereket látni az utcákon, akik a közterületeken hagyott, illetve a szemetesekbe dobott palackokat gyűjtötték. A jelenség tehát nem egyedülálló itthon, a nyugat-európai, általában jólétiként jellemzett országokban is kialakult, azonban az, hogy hány ember szorul rá erre a megélhetésre, nagyban függ az ország szociális hálójától.

Németországban például csak a visszaváltási rendszer bevezetése után néhány évvel jelentek meg palackgyűjtő emberek, elsősorban a nagyvárosokban, azután, hogy a német kormány jelentősen csökkentette a szociális juttatásokat, például a munkanélküli segélyt.

Azóta viszont egy külön társadalmi csoport jött belőlük létre, ami elnevezést is kapott, Flaschensammlernek, vagyis palackgyűjtőknek hívják őket.

Az elmúlt húsz évben több szociológiai kutatás vizsgálta ezt a társadalmi csoportot Németországban, így társadalmi hátterükről és anyagi helyzetükről is sok mindent lehet már tudni.

Társadalmi háttér szempontjából az egyik legfontosabb, hogy a hajléktalanság és a gyűjtögetés nincs teljes átfedésben egymással: munkanélküliek, illetve olyan emberek is gyűjtik a visszaváltható palackokat, akiknek van ugyan valamilyen jövedelmük munkából vagy szociális támogatásból, de pusztán ebből a pénzből nem tudnak megélni. A külföldi példák azt mutatják, hogy az anyagi szempontok mellett szociális szempontból is fontos szerepet tölt be ez a tevékenység a palackgyűjtők életében. Sokan munkaként tekintenek a palackok gyűjtésére, ami egyfajta rendszert visz a mindennapjaikba, a társadalom hasznos tagjának érzik magukat.

Sok helyen a többségi társadalom is egyre inkább pozitívan áll hozzá a palackgyűjtéshez. Sokan szívesen odaadják a gyűjtőknek a náluk lévő üres üvegeket, így nem nekik kell visszavinniük a visszaváltó pontokra, és vannak, akik erre mint az adakozás egy formája tekintenek. Annak érdekében, hogy a palackgyűjtőknek ne a szemétből kelljen kiszedniük a visszaváltható üvegeket, több kezdeményezés is indult Németországban. Az egyik kampányt a német Fritz-Kola indította, amelyben arra próbálják felhívni a figyelmet, hogy ne a szemetesekbe dobják a betétdíjas üvegeket, hanem rakják azokat a kukák mellé, ezzel megkönnyítve a palackokat gyűjtők munkáját.

Németországban egy önkéntesekből álló nonprofit szervezet is létrejött már, amelynek célja, hogy összekösse a palackgyűjtőket azokkal, akik egyébként nem biztos, hogy visszaváltanák a náluk lévő üres palackokat, mert például nincs rá idejük. A palackgyűjtők házhoz mennek, és elviszik onnan a visszaváltandó palackokat. A legtöbb országban, ahol már működik a visszaváltási rendszer, megjelentek a kukákon úgynevezett palackgyűjtő gyűrűk, ezek lényege, hogy a visszaváltható üvegeket és dobozokat egy helyen, de a szemetesen kívül lehessen hagyni, ahonnan aztán a palackgyűjtők könnyedén összeszedhetik őket.

Aki palackot gyűjt, az leginkább kényszerből teszi ezt. Jól látszik viszont, hogy azokban az országokban, ahol már hosszabb ideje működik az üvegvisszaváltási rendszer, az állam, a városok vagy egyes esetekben magánkezdeményezések próbálják megelőzni, hogy a palackok a szemétbe kerüljenek, legalább ezzel megkönnyítve a palackgyűjtésre kényszerülők dolgát. A Fritz-Kola alapítója így foglalta össze a kérdést: „Vagy a szemetes mellé állítjuk a palackokat, vagy hagyjuk, hogy az emberek a szemetesben turkáljanak.” Ezek a kampányok a társadalmi szolidaritás valamilyen szinten intézményesült formáinak tekinthetők. Az alapproblémát, azt, hogy nem megfelelő a szociális háló, ami miatt emberek a megélhetésük érdekében palackok gyűjtésére kényszerülnek, ezek a kampányok nem oldják meg, de a társadalmi szolidaritást erősítik.

A hazai üvegvisszaváltási rendszert a Mol-csoporthoz tartozó MOHU üzemelteti, így az üveggyűjtés jelensége kapcsán megkerestük a vállalatot is. Arra a kérdésre, hogy számolt-e a MOHU a betétdíjas rendszer társadalmi hatásaival, azt válaszolták, hogy az életvitelszerű gyűjtögetés nemzetközi jelenség, azonban fontos, hogy ez a tevékenység ne rontsa a köztisztaságot. A köztisztaságért azonban nem a MOHU, hanem az önkormányzatok a felelősek, így ők csak egyeztetni tudnak az önkormányzatokkal a kialakult helyzetről.

Arról is érdeklődtünk, hogy folytat-e a MOHU bármilyen kampányt arról, hogy a hosszú évek alatt megszokott „tapossa laposra” rendszer után ez évtől a műanyag palackoknak a szelektív gyűjtők helyett már a visszaváltó automatákban lenne a helye. Erre azt a választ kaptuk, hogy már 2023 ősze óta futnak kampányok a visszaváltási rendszerrel kapcsolatban, illetve tavasz óta személyesen is próbálnak minél több emberhez eljutni és megismertetni velük az új rendszert. A kampányokkal párhuzamosan pedig a MOHU folyamatosan figyelemmel kíséri a lakosságnak a betétdíjas rendszert érintő tájékozottságát. Ugyanakkor, annak a megoldását firtató kérdésünkre, hogy az átmenő forgalom és a turisták nem feltétlenül váltják vissza a palackokat, a MOHU azt reagálta, hogy már a kezdetekkor lehetett tudni, hogy lesznek olyanok, akik nem fogják visszaváltani a palackokat. Információink szerint a MOHU tervezi, hogy több hajléktalanszálló mellé visszaváltó pontokat telepít, erről még folynak a tárgyalások.