Ez a demokráciakísérlet a pesti belváros nagy részéből kiirthatja az Airbnb-t

Szeptember 2-án a tanítás mellett egy másik dolog is elkezdődik a budapesti VI. kerületben: egy érdekes demokráciakísérlet, amely során a terézvárosiak két héten át szavazhatnak majd arról, hogy betiltsa-e a kerület a rövid távú lakáskiadást.

Ha a lakók úgy döntenek, a momentumos Soproni Tamás vezette kerület is beáll azoknak a városoknak a sorába, amelyek már valamilyen formában korlátozzák az Airbnb-t és társait, a tiltás pedig Budapesten belül továbbterjedhet. A lépés ellenzői szerint viszont nemcsak jelentős bevételektől esne el az önkormányzat, ha megtiltaná, hogy valaki turistáknak adja ki a lakását, de azzal a pusztulás útjára lépne az egész kerület, miközben a tiltás indokául szolgáló fő problémát, a lakhatási válságot nem csökkentené.

Cikkünkben Soproni Tamás VI. kerületi polgármester, a szabályozás és szavazás ellen tiltakozó Magyar Apartmankiadók Egyesülete (MAKE) és külföldi példák segítségével rágjuk át, hogy milyen érvek szólnak a rövid távú lakáskiadás tiltása mellett és ellen, hogyan jutott el idáig az önkormányzat, és mire lehet számítani a szavazáson és azután.

Soproni Tamás, Terézváros júliusban újraválasztott momentumos polgármestere augusztus 1-jén jelentette be, hogy szeptember 2-től ügydöntő szavazást tartanak a kerületben, a lakosok arról szavazhatnak, hogy a kerület 2026 januárjától betiltsa-e az Airbnb típusú rövid távú lakáskiadást.

A kerületiek személyesen és online voksolhatnak majd két héten át. Már ez mutatja, hogy ez nem egy klasszikus népszavazás, és abban az értelemben sem az, hogy az önkormányzat nem határozott meg egy részvételi küszöböt, ami fölött érvényesnek ítéli a szavazás eredményét. De azért több, mint egy, a kormány vagy a főváros által is kipróbált konzultáció, mert az önkormányzat ügydöntőnek tekinti az eredményt, vagyis ha a tiltás mellett lesz több szavazat, annak következménye lesz: a polgármester a közgyűlés elé terjeszti a tiltást.

Soproni Tamás a Telex kérdésére azzal indokolta ezt a fajta elnyújtott, online szavazást, hogy egy népszavazást megtartani nagyon drága, több tízmillió forintba kerül, és nagyon kizáró is azzal, hogy egy nap és csak személyes jelenléttel lehet részt venni rajta. Az online szavazást viszont a Budapesti Lakógyűlés számára kialakított szoftverrel meg lehet szervezni, amit a Fővárosi Önkormányzat ingyen biztosít a kerületnek. Így pár millió forintért meg lehet szervezni a szavazást, amin minden 16 évesnél idősebb terézvárosi lakcímkártya-birtokos részt vehet.

A technikai kérdéseknél fontosabb kérdés, hogy miért kérdezi meg az Airbnb betiltásáról a lakókat a kerület.

Soproni Tamás a szavazás és a szabályozás szükségességét azzal indokolja, hogy egyrészt sok panasz érkezik a lakóktól az Airbnb-kbe érkező turistákra, akik hangosak, nem tartják be a közösségi együttélés szabályait, sok szemetet hagynak maguk után, stb. Másrészt úgy gondolja, hogy a rövid távú lakáskiadás hozzájárul a kerület kiüresedéséhez, az ingatlanárak és a bérleti díjak emelkedéséhez.

A Telexnek a polgármester azt mondta, panaszból valójában most már kevesebb van, mint volt akkor, amikor az első Aibnb-k megjelentek, de szerinte nem azért, mert már nincs gond az egyre több lakásba érkező egyre több turistával, hanem azért, mert a lakók feladták; nem hiszik, hogy változást tudnak elérni az ügyben. Azt is tapasztalni a polgármester szerint, hogy

Terézváros elkezd kiürülni: a kétezres években még 55 ezren laktak a kerületben, ma már csak 34-35 ezren.

A folyamat azzal fenyeget Soproni szerint, hogy a belvárosi kerületek amolyan furcsa skanzenné alakulnak, ahol már egyre kevésbé laknak emberek. A polgármester a szavazást bejelentő Facebook-bejegyzésében 1468 legálisan működő rövid távú szálláshelyről írt a Terézvárosban, a Telexnek már nagyjából 2200 ilyen lakásról beszélt, a nem engedélyezetteket is beleértve. Akármelyik számot vesszük is alapul, a VI. kerületben a lakásállomány 8-10 százalékát érinti a rövid távú lakáskiadás, vagyis ennyi lakás sorsáról szavazhatnak majd a kerületiek.

Tűrni, tiltani, vagy valamit a kettő között

Az Airbnb modelljét világszerte számos kritika éri, így nem a Terézváros az első önkormányzat, amely valamilyen formában szabályozni vagy tiltani szeretné a rövid távú lakáskiadást. A leggyakoribb kritika szerint azok az ingatlantulajdonosok, akik a lakásukat hosszú távú bérlők helyett rövid időre érkező turistáknak adják ki, szűkítik a kínálatot a lakáspiacon, így hozzájárulnak az ingatlanárak és a bérleti díjak emelkedéséhez. Ez a folyamat hozzájárul a világ szinte minden nagyvárosában tapasztalt lakhatási válsághoz, vagyis ahhoz, hogy sokan, különösen a szegényebb rétegekbe tartozók és a fiatalok kiárazódnak a lakás- és albérletpiacról, végső soron pedig kiszorulnak a városokból.

Az Airbnb lakáspiaci hatását számtalan tanulmány elemezte már, így a rövid távú lakáskiadás mellett és az ellene érvelők is találhatnak az érveiket erősítő eredményeket. Azt elég sok kutatás kimutatta, hogy van számszerűsíthető kapcsolat az ingatlanárak/bérleti díjak emelkedése és a rövid távon kiadott lakások számának növekedése között.

Egy 2020-as tanulmány például arra jutott, hogy Barcelonában az Airbnb hatására átlagosan 1,9 százalékkal emelkedtek a bérleti díjak és 4,6 százalékkal drágábban keltek el a lakások, de azokban a belvárosi kerületekben, ahol a legtöbb Airbnb van, a bérleti díjak 7, az eladási árak 17 százalékkal növekedtek. Hasonló eredményre jutott egy 2021-es portugál tanulmány, amely Lisszabon és Porto városában azt találta, hogy az Airbnb-k számának 1 százalékpontos növekedése 3,7 százalékkal emelte az ingatlanárakat. Egy amerikai kutatás pedig azt mutatta ki, hogy az Airbnb-k nagyjából 1 százalékkal emelték a bérleti díjakat New Yorkban. Ez utóbbi kutatás amúgy pont a lakások rövid távú kiadásának tiltása ellen érvel, mondván, hogy az Airbnb minimálisan hat csak az ingatlan- és albérlet piacra, így annak tiltása nem oldja meg a lakhatási válságot.

Akárhogy is, egyre több város döntött a helyzet valamilyen szintű szabályozása mellett. New Yorkban például csak úgy lehet turisztikai célból kiadni lakást, ha a tulaj is ott lakik, amúgy minimum 30 napra lehet bérbe adni ingatlant. Barcelona vezetése 2028-tól teljesen betiltja a lakások turisztikai használatát, Lisszabon 2023-tól az új Airbnb-k regisztrációját tiltotta. Más városok, mint London, Párizs vagy Amszterdam pedig azt szabályozták, hogy évente hány napra lehet kiadni rövid távra egy lakást. A szabályok eléggé eltérnek, Amszterdam 30 napot engedélyez csak, ami mellett valószínűleg nem lehet nyereségesen kiadni egy lakást, Londonban és Párizsban megengedőbb, 90 és 120 napos maximumot húztak.

És bár Budapest a turisták és a vendégéjszakák számában még nem érte el Lisszabont, Barcelonát vagy Londont – a magyar kormány és a turisztikai szektor őszinte sajnálatára –, a turisztikai lakáskiadásban már köröket ver a környező városokra. A G7 gyűjtése szerint 2019-ben Budapesten 6,8 millió vendégéjszakát töltöttek turisták rövid távra kiadott lakásokban, 300 ezer éjszakát verve Prágára, csaknem kétmilliót Bécsre és 2,5 milliót Berlinre.

A járvány után pedig a magyar fővárosban tért magához a leggyorsabban a rövid távú kiadás biznisze, 2023-ban már 6,7 millió éjszakánál tartott Budapest, ismét első helyre kerülve a közép- és kelet-európai városok között.

A magánszálláshelyek gombamód szaporodnak a fővárosban, 2023-ban éves alapon másfélszeresére ugrott a kapacitások száma, akkor a G7 szerint már 156 ezer fős magánszálláshely-kapacitás volt a fővárosban összesen 26 ezer lakásban. A szállodák és közösségi szálláshelyek férőhelyeinek száma ehhez képest stagnált. A növekedés részben annak is betudható, hogy a magyar szabályozók eddig lényegében semmit nem kezdtek a rövid távú lakáskiadással. Pedig az eszközeik már négy éve rendelkezésre állnak.

Politikai csapdától a demokráciakísérletig

A rövid távú lakáskiadás korlátozására a törvényi lehetőség 2020 óta már Magyarországon is adott, a kormány ugyanis akkor lehetővé tette minden önkormányzatnak, hogy meghatározza, az adott településen vagy kerületben hány napot lehet kiadni egy lakást turisztikai célból. Az adott napok meghatározása nagyon fontos, mert lényegében ez határozza meg, hogy megéri-e tovább turistáknak kiadni a lakást, vagy érdemesebb azt hosszabb távra kiadni. A nagyon alacsonyan meghatározott napszám lényegében tiltásnak felel meg, ahogy a már említett amszterdami példa esetében: ilyen rövid időre egyszerűen nem éri meg fenntartani turisztikai célból egy lakást, mert az így kiszedhető hozam nem versenyképes a hosszú távú bérleti piacon megkaphatóval. De ha, mondjuk, 190 napot engedélyezne az önkormányzat, az már féléves nyitva tartást jelent, ami mellett előfordulhat, hogy jobban megéri turistákat fogadni, mint állandó lakóknak kiadni.

Magyarországon készültek korábban számítások arról, hogy nagyjából hány éjszakás kiadásnál lenne a határ, mikortól érdemesebb hosszabb vagy rövidebb távon kiadni. A Gazdasági Versenyhivatal oldalán például még 2017-ben megjelent egy tanulmány, amelyben két közgazdász akkori adatok alapján arra jutott, hogy 172 napos korlátnál közömbös a lakástulajdonosoknak, hogy hosszú vagy rövid távon adja bérbe a lakását, tehát ha ennél pár nappal kevesebbet határoz meg az önkormányzat, az már a hosszabb távú kiadásra ösztönöz. Ezt persze ma már nem lehet alapul venni, friss adatokkal ki kellene számolni újból, hogy ma hol lenne ez a határ.

Bár a kormány ritkán bővíti az önkormányzatok hatáskörét (inkább elvenni szokott, mint adni), érdekes módon eddig egy önkormányzat sem élt a korlátozás lehetőségével.

Pedig Karácsony Gergely főpolgármester akkor arra buzdította a budapesti önkormányzatokat, hogy szabályozzák a rövid távú kiadást, sőt korábbi hírek szerint a főváros egy szabályozási tervezetet is készített az ellenzéki vezetésű önkormányzatoknak. Úgy tudjuk viszont, hogy az ellenzéki vezetésű önkormányzatok nem voltak fogékonyak az ötletre: több városvezető úgy érezte, a kormány politikai csapdát állított azzal, hogy az ő szintjükre tolta ezt a konfliktusos kérdést, ami sok tehetős liberális lakástulajdonost hangolhatna a liberális városvezetők ellen.

Terézváros vezetése akkor elgondolkodott azon, hogyan lehetne kihasználni a lehetőséget, a kerületben egy Airbnb munkacsoport is létrejött, részben a rövid távú lakáskiadók érdekeit képviselő szervezetek részvételével. A kerület 2022-ben előállt egy rendelettervezettel, amely érdekes csavarral akarta korlátozni a turisztikai lakáskiadást: a kerület különböző elvárásokat támasztott a lakáskiadók felé, és az azokat be nem tartó tulajok/üzemeltetők számára tiltották volna a lakáskiadást, másoknak viszont nem korlátozták volna a kiadható napok számát.

Vagyis a kerület inkább az Airbnb-k miatti lakossági konfliktusok oldására, nem a lakhatási helyzet kezelésére használta volna a kormány adta lehetőséget, kifehérítve és megszelídítve a szektort. Akkor Soproni Tamás azt nyilatkozta, amit most előszeretettel emlegetnek föl a tiltás lehetősége ellen tiltakozók, hogy „soha eszünkbe sem jutott, hogy a magánszállás-kiadást mint üzletágat ellehetetlenítsük, hiszen a korrekt módon működtetett Airbnb-szállások családok megélhetését szolgálják”. A kormányhivatal viszont megsemmisítette a rendeletet, mondván, hogy a törvény nem ad lehetőséget az önkormányzatnak arra, hogy feltételekhez kösse a lakáskiadás engedélyezését, csak arra, hogy 0 és 365 között mondjon egy számot a tulajdonosoknak, hogy hány napig fogadhatnak vendégeket.

Soproniék ekkor visszavonulót fújtak, de nem adták fel, hogy valahogy foglalkozzanak az Airbnb kérdésével. A polgármester elmondása szerint közben arra is rájöttek, hogy az olyan lehetőségek, mint hogy egy társasház szmsz-ében meg lehet határozni, ott engedik-e az Airbnb-k működését, vagy sem, nem jelentenek hatékony szabályozást. Az önkormányzat ugyanis a lakáskiadási engedélyek megadásánál nem kérheti ki az adott ház szabályzatát, a lakók pedig legfeljebb hosszú pereskedésbe kezdhetnek az akaratuk ellenére működő lakáshotellel.

Az illegálisan, engedély nélkül kiadott lakásokkal szemben „Airbnb-kommandóval” és próbavásárlásokkal próbálta felvenni a harcot az önkormányzat, de a polgármester szerint ez sem igazán hatékony, mert a lebukott tulaj a legrosszabb esetben befizet egy pár százezer forintos, nem túl nagy büntetést, majd regisztrál, onnantól pedig már teljesen legalizálta magát.

Soproni Tamás elmondása szerint ezért legutóbbi választási programjának egyik fontos pontja volt, hogy „svájci típusú” szavazást szervez majd a turisztikai célból kiadott lakásokról. Arra, hogy a terézvárosiak miért a teljes tiltás és a teljes megengedés között választhatnak, az önkormányzat válasza az, hogy a részleges korlátozást betartatni, ellenőrizni nehezebb, mint teljesen megtiltani, hogy valaki turistáknak adja ki az ingatlanját.

Érvek és ellenérvek

Az önkormányzat a rövid távú lakáskiadás melletti és elleni érveket is megosztja a lakossággal, erről minden terézvárosi kapott egy kis füzetet. Ebben a tiltás melletti érvként szerepel, hogy a sok hangos, szemetelő, bulizó turista zavarja a lakóközösségeket, a haszon nagy része nagybefektetőkhöz kerül, miközben a sok Airbnb miatt emelkednek az ingatlanárak a bérleti díjak. Eközben az Airbnb, mint cég egyáltalán nem partner abban, hogy kifehérítse a szektort és együttműködjön a városvezetéssel. Kontra érvként pedig azt sorolja fel az önkormányzat, hogy az ilyen lakások fenntartása sok embernek ad munkát, segíti a helyi vállalkozásokat, olcsóbbá teszi a turizmust és a kerületnek is elég szép összeget hoz.

Hogy pontosan mennyit keres a kerület a turistáknak kiadott lakásokon, arról Soproni Tamás is vitatkozik a kerület saját kiadványával: a füzetkében évi 670 millió forint idegenforgalmi adó és 200 millió forint építményadó szerepel, de a polgármester a Telexnek azt mondta, a valódi összeg szerinte ennél több. Így látja a Magyar Apartmankiadók Egyesülete elnöke, Schumicky Balázs is, aki azt tippeli, hogy a kerület összesen évi egymilliárd forint körüli összeget kaphat az Airbnb-tulajoktól, ami Terézváros éves költségvetésének nagyjából 3 százaléka.

Ez nem kevés pénz, amit a polgármester is elismer, mint mondta, ha 700 milliós bevétellel számolunk, akkor is kijön belőle másfél utca teljes felújítása évente.

Vagy, ahogy Schumicky utalt erre, az önkormányzat költheti ezt a pénzt bérlakások felújítására, hogy oldja a lakhatási válságot, amit a MAKE szerint az Airbnb tiltása valójában nem fog érdemben kezelni.

Akárhogy is, az önkormányzat adóbevétele fontos érv lehet a lakók szemében: Soproni Tamás elmondta, hogy korábban az önkormányzat végzett egy kutatást, amelyben a résztvevők felétől azt kérdezték, hogy betiltaná-e az Airbnb-t, a másik felétől azt, hogy betiltaná-e, tudva, hogy ezzel százmillióktól esik el az önkormányzat. Az első csoportban 60 százalék volt a betiltók aránya, de akiknek elmondták, ez mekkora kiesést jelent, azok már enyhe többséggel a tiltás ellen szavaztak volna. Érdemes azért hozzátenni, hogy bár Soproni elismeri, hogy a kieső összeg nagy lenne, nem biztos, hogy annyira megütné az önkormányzatot: a kieső bevételek miatt csökkenne a szolidaritási hozzájárulás, amit a kerület a kormánynak fizet, az iparűzésiadó-bevételek pedig amúgy is folyamatosan növekednek. Így könnyen lehet, hogy pár év alatt már be tudná foltozni a kerület a kieső Airbnb-bevételek okozta költségvetési lyukat. Az építményadót ráadásul a hosszú távra kiadott lakások után is be kellene fizetni.

A MAKE elég harciasan szállt be vitába, a szervezet a múlt héten Hagyjuk élni a Terézvárost címmel indított kampányt a szavazásra, amit Schumicky Balázs a Telexnek „disznóságnak” nevezett, mert szerinte korábban, a választási kampány alatt Soproni arról nem beszélt, hogy a teljes betiltást fontolgatja az önkormányzat. A szervezet szerint a rövid távú lakáskiadás sokkal többet ad a belvárosnak, mint amennyit elvesz: a turisták a helyi éttermeknek, kávézóknak, kocsmáknak és boltoknak is szép bevételt hoznak, az Airbnb-tulajdonosok jócskán hozzájárulnak a házak felújításainak költségeihez, ezzel elősegítve a belső kerületek megújulását. Schumicky szerint a VII. kerületben sok társasház egy putrira hasonlított, amíg a lakásukat turistáknak kiadó tulajok nem dobtak össze nagy összegeket a házak fejlesztésére.

A MAKE vezetője szerint ráadásul a lakáskiadás tiltása nem oldja meg a lakhatási válságot, mert szerinte ezek a lakások nem úgy kerülnének vissza a piacra, ahogy azt egyesek elképzelik.

Schumicky Balázs érvelése szerint a most Airbnb-n vagy Booking.com-on hirdetett lakások tipikusan nemrég felújított, jól felszerelt lakások, amelyek – ha a tulajdonos hosszú távra akarná kiadni őket – a bérleti piac legfelső szegmensébe kerülnének, vagyis itt élő külföldieknek vagy hasonló, fizetőképes kuncsaftoknak adnák ki őket, nem a fizetésükből kijönni alig képes rendőröknek, vagy lakást kereső diákoknak. Ilyen formán pedig szerinte hiába kerülnek vissza a lakások, a bérleti díjak nem mennek majd lefelé. A MAKE szerint ráadásul Terézvárosban nem is lehet lakhatási válságról beszélni, mert a csökkenő lakosság és az újonnan épített lakások miatt most 10 ezerrel több lakás van a kerületben, mint volt 10 évvel ezelőtt. Ráadásul a 2022-es népszámlálás adataira hivatkozva Schumicky azt mondja, a VI. kerületi lakások 32 százaléka lakatlan, ami jóval nagyobb arány, mint a rövid távra kiadott lakások aránya. (A nem lakott lakásoknak amúgy nem mindegyike üres, ezek nagy részét valószínűleg másképp hasznosítják, például irodának adják ki.)

Soproni szerint ez az érvelés eléggé szembemegy a közgazdasági logikával, az nem maradhat komoly hatás nélkül, ha a kerületben lévő kiadó lakások száma hirtelen a teljes kerületi lakásállomány 8-10 százalékával nő. A külföldi példák is azt mutatják, hogy a rövid távú lakáskiadás korlátozása vagy tilalma hűti a lakáspiacot. Lisszabonban a város leginkább turistás részein már 2018-tól betiltották az új Airbnb-k regisztrációját, aminek hatására a kérdéses kerületekben 8 százalékkal csökkentek az ingatlanárak, a két hálószobás lakások ára pedig 20 százalékkal lejjebb ment. A kaliforniai Irvine városában 2018-tól tiltják a 30 napnál rövidebb lakáskiadást, ami után 3 százalékkal csökkentek a bérleti díjak, Los Angeles megyében pedig, ahol szintén több város szigorított a szabályokon, 2 százalékos lakásár- és bérletidíj-csökkentést lehetett tapasztalni az intézkedések után.

A MAKE elnöke szerint az illegális lakáskiadást és a hosteleket kellene korlátozni, mert valójában ezek okoznak olyan problémákat, amikre panaszkodnak a lakók, nem az egy-két szobás Airbnb-k, amikbe csak aludni járnak a vendégek. Igaz, valószínűleg mindenki hallott már olyan anekdotákat belső kerületekben lakó ismerősöktől, ami gyengíti ezt az érvelést. Soproni szerint ugyanis „hostelt” nem ismer a magyar szabályozás, csak panziót és „közösségi szálláshelyet”, amelyek közül sok lényegében az Airbnb rendszeren belül működik, ugyanúgy rövid távú szálláskiadásnak számítanak. Schumicky Balázs szerint viszont attól, hogy az Airbnb-n hirdetik magukat hostelek is, ezek közösségi szálláshelynek és nem magánszálláshelynek számítanak, így az önkormányzat „Airbnb-tilalma” azokra nem lenne érvényes. A MAKE elnöke szerint pedig félő, hogy a kieső rövid távra bérelhető lakások hagyta piaci rést hostelek töltik majd be, amik szerinte több gondot okoznak a lakosságnak.

Soproni Tamás azt mondja, az ingatlanpiacra a kínálat növelésével lehet hatni, erre pedig az önkormányzatnak nincs túl sok másmilyen eszköze. A kerület több mint 100 lakást újított fel az elmúlt években, és adott bérletbe rászorulóknak, de ez, ahogy a kerületvezető mondja, csepp a tengerben. Ennél többet nyomna a latban, ha a most Airbnb-n kiadott nagyjából 2000 lakás visszakerülne a bérleti piacra, amit az önkormányzat – ha a lakosság a tiltást szavazza meg – adócsökkentéssel támogatna.

A MAKE szerint viszont kifejezetten rosszul járna a kerület azzal, ha ezekbe a lakásokba hosszú távú bérlők költöznének: a bérlők túlterhelnék a kerületi közszolgáltatásokat és infrastruktúrát, bölcsődéket, óvodákat, orvosi rendelőket, amit a turisták nem használnak, a hosszú távú bérlőknek parkolóhelyekre van szükségük, míg a turisták nagy része repülővel jön, az évekre beköltözni akarók között pedig ugyanúgy lehetnek problémások, csak ők tovább maradnak, mint a turisták. A szervezet elég sötét jövőképe szerint ezen kívül a társasházak az Airbnb-sek visszaforgatott pénze nélkül leromlanak majd, a turisták nélkül a vendéglátósok és egyéb vállalkozók tönkremennek, így az egész kerület szempontjából drámai következményei lehetnek, ha a lakók a tiltás mellett szavaznak.

A kérdés alapvető piacpárti liberális érzékenységeket is eltalál, mert a lakástulajdonosok hajlamosak felháborodni, ha nem csinálhatnak azt a tulajdonukkal, amit akarnak. Soproni Tamás elmondása szerint ő is elég sok ilyen típusú kritikát kap. Volt lakástulajdonos, aki a Rákosi-rendszert látta megfelelő analógiának, más azt írta, hogy az 1930-as években érzi magát, amit Soproni kissé ízléstelen összehasonlításnak tart.

A polgármester érvei szerint ez a fajta szabadság, hogy az emberek azt gondolják, hogy azt csinálhatnak a lakásukkal, amit akarnak, nagyon friss dolog az emberi történelemben, az Airbnb megjelenése előtt ez fel sem merült. Azon például senki nem lepődne meg, hogy a lakásában nem nyithat csak úgy, mondjuk, egy kocsmát, hogy az ilyet az állam vagy az önkormányzat szabályozza. Akkor szállodát miért lehetne nyitni a lakásban? – tette fel a kérdést.

Politikai hólabda?

A VI. kerületi szavazás több szempontból is izgalmas lesz, nem tudni, hány embert lehet mozgósítani, inkább a lakásukat kiadó vagy kiadni akaró tulajdonosok, esetleg az Airbnb-s csapatokat megunó szomszédok és a rövid távú lakáskiadást ideológiai alapon ellenzők veszik a fáradságot, hogy részt vegyenek. Soproni Tamás amúgy nagyjából 10 százalékos részvételre számít, ami 3000 szavazatot jelent, szerinte ez már nagyon nagy eredmény lenne.

A szavazásnak ugyanakkor önmagán túlmutató jelentősége lehet: elindíthat valamit Budapest belső kerületeiben, ahol eddig egy városvezető sem mert érdemben hozzányúlni a rövid távon kiadott lakásokhoz.

Korábban Pikó András VIII. kerületi és Baranyi Krisztina IX. kerületi polgármester is jelezte, hogy a terézvárosi szavazás eredményének fényében ők is elgondolkodhatnak az Airbnb-típusú lakáskiadás tiltásán. Soproni Tamás szerint polgármester kollégái megvárhatják, hogy a Terézvárosban mekkora zúgolódás lesz a tiltás ötlete miatt, de ha a VI. kerület meglépi, ők is megléphetik. Soproni elmondása alapján nem ritka, hogy az ellenzéki polgármesterek megvárják, hogy egy másik kerületben milyen hatása lesz egy-egy lépésnek. Ugyanez volt akkor, amikor Pikó András Józsefvárosban megemelte a lakossági parkolás díját, a többi polgármester pedig messziről figyelte, hogy elsöpri-e Pikót a népharag, majd mind bevezettek hasonló lépéseket. Az kérdés, hogy a talán leginkább érintett VII. kerületben hogy reagálna a városvezetés, Niedermüller Péter egyelőre nem nyilatkozott erről. Mindenesetre elképzelhető, hogy a szavazás hatására 3-4 belső pesti kerületben is a teljes engedélyezésről a korlátozásra állnak át.

Kérdés persze, hogy mit szólna ehhez a kormány, ezt viszont egyelőre még megtippelni sem lehet. Ahogy korábban már említettük, az állami turisztikai ügynökség (az idegenforgalmi és hotellobbi érdekeivel összhangban) kívánatosnak tartaná, hogy 2030-ra a jelenlegi évi 3,2 millióról 5, vagy akár 7 millióra emelkedjen a Budapestre érkező turisták száma.

Ennek pedig jelentősen keresztbe tenne, ha a legnépszerűbb belső kerületekből eltűnne több ezer kivehető lakás. Közben persze a kormány adta meg a lehetőséget az önkormányzatoknak, hogy hozzányúljanak az Airbnb-khez és hasonlókhoz. Nagy Márton pedig a napokban egy interjúban arra tett utalást, hogy szükség lenne az Airbnb megfelelő szabályozására, mert az csökkenti a lakáskínálatot, növeli a lakásinflációt. A lakáskiadók között terjed is egy pletyka, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium már dolgozik a saját szabályozási tervén, bár erről semmi konkrétat nem lehet tudni. Kerestük ez ügyben a minisztériumot, de egyelőre nem kaptunk választ.