Ezt a fogyasztók sem ússzák meg: a magyar tőzsdei cégek hazai eredményének nagy részét elviszik a különadók

A kormány a „háborúellenes akcióterv” keretében egy rakás különadóval sújtja a magyar gazdaság legnagyobb tőzsdei cégeit. Ebben a cikkben azt vizsgáljuk, hogy a vállalatok életébe mennyire rondítottak bele ezek az adók, mekkora lett volna a profitjuk, ha nem fizetnek ennyit különféle jogcímeken az államnak.

Többféleképpen számoltunk, de azt találtuk, hogy a magyar tőzsdei cégek jövedelmezőségéhez képest a Mol fizeti a legtöbb normál és különadót, gyakorlatilag a magyarországi eredményénél is többet. A 4iG-csoport azért lehet ingerült, mert egyelőre veszteséges a működése, de mégis sok extraadó terheli. A Magyar Telekom régóta sok különadót fizet, és a mai napig a profitja jelentős része elmegy ezekre.

A bankoknál kicsit bonyolultabb a helyzet, hiszen nem mindegy, hogy például a kamatstopból eredő kiesést is állami elvonásnak számoljuk, vagy sem, ahogyan az OTP nemzetközi működése és az MBH hazai fókusza is más értékelésekhez vezet. A Richter Gedeon, bár biztos nem így éli meg, de a többiekhez képest egész olcsón megúszta. A magyar tőzsde számain egyelőre nem látszik az adóztatási láz, de a kormány kommunikált gazdasági céljainak, például az élénkítésnek aligha tesz jót mindez.

Az új bejelentés

Július elején jelentette be Gulyás Gergely miniszter, hogy mindenféle új adó érkezik. Sőt, aminek 2024-ben az ígéretek szerint már mennie kellett volna a lecsóba, az is velünk marad. Az adók hatásait korábban mi is elemeztük a bankszektor vonatkozásában, Hernádi Zsolt Mol-vezér pedig a Mandiner hasábjain kritizálta a rendszer igazságtalanságát és az adók kétes értékű felhasználását. De azt is megjegyezte, hogy naivitás lenne azt hinni, hogy az adók nem épülnek be a fogyasztói árakba. A szokatlanul kemény hangvételű jegyzetnek volt egy erős állítása, eszerint „a Mol esetében például a magyarországi adózás előtti eredmény már nem elégséges a magyarországi adó befizetéséhez”.

Ehhez képest meglepő módon a vizsgált tőzsdei cégek árfolyamán az adóemelések nem hagytak mély nyomot, sőt, a BUX éppen történelmi csúcsig lendült, ami azt mutatja, hogy

a szakemberek és a befektetők is tudják: ekkora adóemeléseket nem fognak lenyelni a cégek, abból ránk is jut majd bőven teher.

A következőkben azt nézzük meg, hogy mit jelentett eddig a különadózás hat nagyobb tőzsdei kibocsátó (OTP, Mol, Richter Gedeon, Magyar Telekom, MBH, 4iG) életében. (Akit inkább a költségvetési hatások érdekelnek, a Portfolión a várható bevételi hatásokról jelent meg alapos írás.)

Ehhez megkerestük az érintett cégeket, illetve a Concorde és az Erste elemzőinek a segítségét kértük. Arra is kitérünk, hogy mire számíthatnak a cégek a jövőben. Talán meglepő lehet, de az új adószabályok nem is annyira a 2024-es évet ütik meg, hanem inkább a 2025-öst, hiszen bizonyos adók csak augusztus 1-től ketyegnek, vagyis az idei év több mint felét nem terhelik, jövőre viszont már teljes gőzzel robognak.

A múltbeli, de a jövőre vonatkozó számításainknál még inkább érdemes annyi disclaimert tenni, hogy ebben a témában lehetnek értelmezési különbségek. Nem mindenki ugyanúgy számolja, hogy egy cégnél mi a hazai tevékenység eredménye, ahogy az sem teljesen egyértelmű, mi számít különadónak. De a 2024-es számoknál az is kikerülhetetlen bizonytalanság, hogy egy forgalom-, vagy jövedelemarányos adónál még nem ismerjük a teljes év számait. Ráadásul még nem is jelent meg egyáltalán minden szabályozás, csak elejtett kormányzati ígéretekből (fennmarad, megtartjuk, kivezetjük) lehet összerakni a képet. Bukta Gábor, a Concorde elemzője mindenesetre a Concorde Blogon a tőzsdei cégekre gyakorolt hatásokat már elemezte.

100 százalék felett

Gulyás Gergely azt mondta, hogy 400 milliárd forint pluszbevételt szeretne az állam a sebtiben bejelentett új vagy régi adók révén szerezni a bankoktól, az energetikai cégektől és a multiktól. Megnéztük, hogy ha már eleve van olyan cég, hogy többet fizet, mint a hazai nyeresége, akkor mit jelenthet a további adózás.

Az elmúlt évek hazai és nemzetközi adózási történeteiben volt néhány gigantikus adókulcs, vagy legalábbis próbálkozás rá. Magyarországon a Fidesz, amikor 2010-ben visszatért a hatalomba, ingerült lett az előző éra vezetőinek végkielégítéseitől, és egy 98 százalékos adót próbált bevezetni a végkielégítésekre. Ez azonban elvérzett az Alkotmánybíróságon.

Francois Hollande baloldali francia elnök pedig a leggazdagabbak jövedelmeit szerette volna 75 százalékos adóval terhelni, nagy bukás lett belőle, adóbevétel nem sok származott, az elnök csak annyit ért el, hogy a francia szupergazdagok papíron átköltöztek Belgiumba. El is törölték gyorsan az adót.

Na de olyat, hogy az extraprofitadó több adót jelent, mint maga a profit, eddig tényleg nem nagyon láttunk.

Hazai vagy nemzetközi?

Az extraprofitadó egyik legfajsúlyosabb szemantikai kérdése, hogy az állam szereti véletlenül összekeverni a cégek hazai és nemzetközi tevékenységét, sikereit. Vagyis azzal indokolja az extraprofitadót és más különadókat, hogy bizonyos cégek sokat nyertek a háborún a hazai tevékenységükkel, de valójában mintha nem is csak a hazai tevékenységet vennék figyelembe az adókivetésnél, hanem a nemzetközi sikerekre is adót vetnének ki.

És természetesen nem ugyanaz, ha van egy magyar cég, amelyik magyar fogyasztóknak szolgáltat (Magyar Telekom), vagy van egy magyar cég, amelyiknek van olyan külföldi leánya, amely külföldi lakosoknak szolgáltat (az OTP szlovén bankja), vagy van egy magyar cég, amelyik sok termékét külpiacon adja el (Richter Gedeon).

A legélesebben ez a kérdés az OTP esetében merül fel, ahol már sikeresek a nemzetközi leánybankok, ők osztalékot utalnak haza, ami a hazai anyabank könyveiben is megjelenik. A Molnak is sok a nemzetközi leánya, illetve vannak nemzetközi töltőállomásai, vagyis nála is érdemes elkülöníteni a magyar tevékenységből eredő bevételeket. De ez nem mindig könnyű. A 4iG és a Richter már szintén erősen nemzetközi, de náluk nem annyira különül el a hazai társasági szintű és a konszolidált jelentés, természetesen ezzel nem azt állítjuk, hogy a javarészt exportáló Richter ne a nemzetközi piacokon szerezné valójában jövedelme nagyobb részét.

Egyelőre mindenesetre talán egyedül a Magyar Telekom és az MBH tekinthető ma már (vagy ma még inkább) magyar tevékenységű cégcsoportnak: a távközlési multi magyar szárnyának korábban több volt a külföldi leányokból érkező profithányada, de a balkáni kaland részben balul sült el, míg a Mészáros-féle óriásbank a jövőben tervez nemzetközi terjeszkedést.

A Mol fizeti a legtöbbet

Ha megnézzük a cégeket hazai eredményességük szerinti sorrendben, amihez az e-beszámoló portált használtuk, egyértelműen a Mol fizeti a legtöbbet, és valóban az itthon megtermelt adózás előtti eredmény feletti az elvonása.

A Mol egyedi beszámolója alapján 348 milliárd forint volt a 2023-as társasági szintű (hazai) adózás előtti eredménye, igaz, ha a pénzügyi műveletek eredményét kivonnánk (így a kapott osztalékokat sem számolnánk), akkor negatív lenne az érték. Ha az utóbbiból indulunk ki, akkor jól látható, hogy az adó elvitte a teljes magyarországi profitot, ha az előbbi adatból, akkor is igaz, hogy az adóterhelés nagyobb volt, mint ami maradt.

Az adók számbavétele azért könnyebb, mert a cég riportjai ezt – legalábbis 2023 harmadik negyedévig – alaposan feltüntetik, vagyis a nyereséget terhelő társasági adó és a különadók (egész pontosan: a forgalomarányos különadó, az Ural-Brent különbözet adója, a normál és az extra bányajáradék, a megemelt kiskereskedelmi adó, a szén-dioxid adó, illetve a Robin Hood adó) 2023-ban együttesen valamivel 400 milliárd forint feletti összeget adtak, ami legalább 120 százalékos jövedelmezőséget terhelő adó. A Mol esetében tehát igaz, hogy a teljes hazai profit sem volt elég az adók kitermelésére.

A bankok széttartanak

Az OTP beszámolójából többféleképpen lehet következtetni a hazai tevékenység jövedelmezőségére. Az egyedi beszámolóból az derül ki, hogy a bank hazai normál tevékenységének 655 milliárd forint volt az adózás előtti eredménye, de ebből 276 milliárd forint volt a külföldről kapott osztalék, vagyis 379 milliárd forint volt a valóban hazai eredmény. Ugyanakkor a konszolidált kimutatásban egy ennél árnyalatnyival kisebb szám látszik, a magyar működés core adózás előtti eredménye soron 367 milliárd forintot találtunk.

Az adókat kicsit nehezebb számba venni, mert a nyereségadó és a banki különadók között vannak olyan tételek, amit nem feltétlenül adóként könyvelünk el, például a kamatstop is egy szabályozott különleges elvonás, de lehet azt mondani, hogy az nem adó, csak meg nem termelt kamatjövedelem. De az is kérdés lehet, hogy a hagyományosnak mondható elvonások, tranzakciós, készpénzfelvételi díjak megemelése különadónak számít-e.

Az ugyanakkor egészen biztos, hogy a bank a maga 200 milliárd forintos adóterhével a második legnagyobb különadózó a tőzsdei cégek között, és nagyjából a hazai eredményének a felét kell befizetnie. A másik tőzsdei bank, az MBH a 2023-as 142 milliárd forintos adózás előtti eredményének még nagyobb részét, úgy nagyjából a kétharmadát fizette be adók formájában, ebből a bank tájékoztatása szerint a bankadó 16,8 milliárd forint, míg az extraprofitadó 55,6 milliárd forint volt. Vagyis a kétharmados adóterhelés itt is a normál adókkal együtt jött ki.

A Richter eddig egész jól megúszta

Sokat írtunk korábban a Richter Gedeont terhelő különadókról, így elsősorban a gyógyszeripar rendkívüli különadójáról, amelynek különleges bája volt, hogy konkrétan a hazai gyártást hozta versenyhátrányba a külföldiekkel szemben.

A forgalomarányos sávos adóztatás rendkívül kártékony volt, hiszen korábban a kormány elsősorban olyan adókat szedett be, amelyeket a magyar embereknek szolgáltató, így nehezebben elköltöző bankok, távközlési cégek, energiacégek fizettek. Eközben azok a cégek, amelyek bárhol választhatnak gyártási helyszínt (pl. autóipar), inkább kedvezményeket kaptak, ha nálunk termeltek. Az, hogy egy adó élesen büntesse a magyarországi gyártást, veszélyes próbálkozás volt, a kormány gyorsan visszavonulót is fújt belőle azóta.

Így lehet az, hogy a 2023. évi különadó (extraprofitadó) a Richternél 28,5 milliárd forint volt, ehhez jött a gyógyszeripari különadó, és az 1,6 milliárdos orvoslátogatói díj. 2024-ra a várható extraprofitadó durván feleződni fog, de ez még sokat változhat, mivel árbevétel alapján kell majd kiszámítani.

Mindenesetre 2023-ban a Richter Gedeon Nyrt. összesített adóterhelése a 192 milliárdos adózás előtti eredményéhez képest csak kisebb, számításaink szerint 18-20 százalékos nyereségarányos szintet jelentett.

A távközlés is kapott egy ígéretet

Végül a Magyar Telekom és a 4iG a távközlési adóban, a távközlési pótadóban, illetve a közműadóban voltak érintettek. A tételeket az egyéb ráfordítások között feltüntető 4iG veszteséges volt (ennél a cégnél a BÉT honlapján is feltüntetett konszolidált számokból indultunk ki), itt nyereségarányos adószintről nem is lehet beszélni, de annál zavaróbb lehetett a több tízmilliárdos összesített adó.

Hiszen a 4iG-csoport tagvállalatai 2023-ban 4 milliárd forint közmű, 14,4 milliárd forint távközlési és 12,765 milliárd forint távközlési extra adót fizettek be a költségvetés számára.

Ugyanezek az adók a Magyar Telekom Nyrt. adózás előtti eredményéhez képest számításaink szerint legalább kétharmadnyit jelentettek.

A távközlési különadók egyébként egyáltalán nem csak a mostani hiányjelenségek miatt érkeztek, valójában már régi hagyományuk van Magyarországon. A 2008-as gazdasági válságot követően 2010-től már érkezett az első távközlési szektort sújtó adó 3 évre, majd 2012-ben a hang és sms után fizetendő távközlési adó, illetve 2013-ban a közművezeték hosszától függő közműadó. Ezekre a speciális terhekre rakódott rá a 2022 májusában megjelent távközlési pótadó (ami az egyik extraprofit adó).

A szektorban annyiban jobb a helyzet, hogy – Magyarország digitális átalakulása érdekében – 2023 szeptemberében a kormány megerősítette azon szándékát, hogy a hírközlési szolgáltatókat terhelő közműadó fizetési kötelezettséget 2024 januárjától és a távközlési pótadót 2025 januárjától megszünteti. A 4iG esetében a távközlési extra adó mértéke 2024-ben előreláthatólag 14,5 milliárd forint lesz. A cég deklarálta, hogy a 2025-ben megszűnő távközlési különadó összegét a jövőben műszaki eszközeinek, valamint vezetékes és mobilhálózatának fejlesztésére kívánja fordítani.

A kormány a másik kezével a maga módján támogatni is szereti a szektort, kiemelten a 4iG-t, amelynek boldogulása a Direkt36 feltárása szerint Orbán Viktornak személyesen is fontos.

A jövő adói – a bankoknak rosszabb lesz

Ha az eddigi kevés információból indulunk ki a jövővel kapcsolatban, akkor nagy vonalakban annyit elmondhatunk 2024-ről és 2025-ről, hogy a felsorolt hat cég szektorai közül a távközlési (Magyar Telekom, 4iG) és a gyógyszeripari cégek (Richter Gedeon) egy kicsit talán már jobban járhatnak, míg a bankok (OTP, MBH) inkább rosszabbul, de éppen a különadó tekintetében az OTP inkább adóemelkedéssel, az MBH inkább adócsökkenéssel kalkulál. Az energiacégek (a tőzsdén ilyen a Mol) még nagyobb terheket kapnak.

A pontos szabályok szintjén a bankoktól beszedett adók a leginkább ismertek. A megemelt tranzakciós és pénzfelvételi illeték, a devizás műveletekre kiszabott új kiegészítő illeték együttesen közel 100 milliárd forintnyi pluszbevételt hozhat az államkasszába, vagyis ennyit visz el a bankoktól. Ezek klasszikusan olyan adók, amelyek 2025-ben több bevételt jelentenek majd, mint 2024-ben, mert akkor már egész évben terhelik a pénzügyi műveleteket.

A bankok számára nagy érvágás volt, hogy a kormány bejelentette, visszamenőlegesen módosítja az extraprofitadó csökkentésére meghatározott saját szabályait. Hivatalosan az adókat a bankok nem háríthatják át az ügyfelekre, de aki ma egy új számlavezetési ajánlattal találkozik, vagy megvizsgálja, hogy mibe kerül neki, hogy nagyobb tételben vegyen fel készpénzt, az valójában döbbenetes díjterhelésekkel fog találkozni. A Concorde úgy számol, hogy

a bankok nemcsak a korábban tervezettnél több extraprofitadót, de a kormány által várt tranzakciós illeték és devizakonverziós illeték piaci részesedéssel arányos részét is kénytelenek lesznek befizetni.

Mindez természetesen az OTP és az MBH esetében is tehernövekedést jelent 2024-re, majd ahhoz képest is tehernövekedést jelent 2025-re nézve. Ugyanakkor az MBH úgy számol, hogy mai tudása szerint a nem illetékként, hanem különadóként feltüntetett sorokon kevesebbet fog fizetni 2024-ben, mint tette azt 2023-ban.

Az energiások még nem tudják

A Molnál nehezebb jósolni, az energiacégek idei adóterhelésében még nagy a bizonytalanság. A Mol helyzete mindenesetre szinte biztosan súlyosbodik.

Mivel a Mol befektetői elsősorban dollárban számolnak, Pletser Tamás, az Erste olajipari elemzője is dollárban fogalmazott kérdésünkre, és szerinte a már belengetett változások között több olyan is van, amely önmagában is százmillió dolláros nagyságrend. A befektetőknek eközben nyilván az is számít, hogy a magyarhoz képest amúgy alacsonyabb szlovák és horvát különadók hogyan alakulnak.

Az Ural-Brent adószabály (vagyis a kétféle olaj árkülönbségéből eredő plusz profit egy részének elvétele) szigorítása már biztosan tehernövekedés, de ha visszaemelik a korábban 2,8 százalékos, majd 1 százalékos forgalomarányos többletbevételi adó kulcsát, az is nagy érvágás. És kifejezetten fontos lesz az is, hogy a hazai szénhidrogén-termelést ösztönző új bányajáradék-szabályok hogyan változnak, mert az önmagában mintegy 400 millió dolláros (kb. 145 milliárd forintos) tétel.

A szabályok amúgy hónapról hónapra nagyon sokat változnak, ezeken nem megyünk most végig, de példának talán elég annyi, hogy az Ural és a Brent (orosz és európai olaj) közötti árdiszkont adója az elmúlt két évben volt 25 százalékos, 40 százalékos, majd 95 százalékos. Volt, hogy 7,5 dollár/hordó árkülönbségig nem kellett adózni, újabban 5 dollár/hordó lesz az adómentes rész. Erre az adótételre valóban lehetett azt mondani, hogy háborús nyereség, az oroszok ugyanis a háború miatt voltak kénytelenek nagyobb diszkontot adni, de az, hogy az energiafüggőségünk csökkentésében szerepet kapó hazai bányajáradék is háromszorosára nőtt, az biztosan nagy öngól volt az energiakrízis idején.

Ellenkező irányba hathat, mint a kijelölt célok

A brutális adóterhelés természetesen megjelenik a magyar tőzsdei cégek alacsony értékeltségében is, noha említettük már, hogy a magyar BUX-index éppen csúcsot döntött. Az erős átpolitizáltság mindemellett nem tesz jót a tőzsdei mutatóknak. Magyarországon nagyon alacsony a tőzsdei cégek legismertebb mutatója, a P/E, amely a cég összesített értékét a nyereségéhez méri, és minél magasabb az érték, annál jobb a befektetők megítélése.

Jobb lenne az aktuális mutató a 2024-es profitokhoz mérni, de mi most csak a 2023-asokból tudtunk kiindulni. Az Egyesült Államokban, az S&P 500 indexben 27,5 az átlagos érték, Európában ennél alacsonyabb, nagyjából 15. Magyarországon a veszteséges 4iG esetében ilyet nem lehet számolni, a Mol P/E-je 4-es, az OTP-é 5-ös, a Richteré 11-es, a Magyar Telekom mutatója 12-es, az MBH-nál van egyedül magasabb, 20 körüli érték, de ott a likviditás nem számottevő, így az árfolyam még nehezebben értékelhető.

Magyarországon a lakossági fogyasztás, az ipari kibocsátás és általában a GDP növelése lenne a kormány célja, de eközben sok az ez ellen ható kormányzati lépés: a gazdaság élénkítése nem feltétlenül fog sikerülni, ha párhuzamosan rontják a magyarországi gazdasági tevékenységek versenyképességét, összevissza változtatják az adószabályokat (pl. a katás adózás kivezetése), a lakosságot pedig agyonadóztatják, ha árukat és szolgáltatásokat vesznek igénybe. Mert a különadók, ha közvetve is, de ezzel járnak.

A kormányzati kommunikáció azon üzenetei sajnos nem lehetnek igazak, hogy bár nő a kiskereskedelmi adó, a láncok árai nem fognak. Hogy bár Magyarországon a legmagasabb a forgalmi adó és az olajcégek adóterhelése, az üzemanyag nem lehet drágább, mint máshol a régióban. Vagy hogy noha a bankok kapják az újabb és újabb adóterheket, ennek nincs köze ahhoz, hogy ennyire drága a magyar lakosság számára a banki szolgáltatás.

Ha nem a lakosság oldaláról, csak az állam oldaláról, és pusztán a bevételmaximalizálás felől nézzük az intézkedéseket, akkor sem egyértelmű, hogy hol van az a pont, ameddig a kisebb adókulcs, több hazai gazdasági tevékenység vagy a nagyobb adókulcs, kisebb hazai gazdasági tevékenység a jövedelmezőbb.

De az egészen biztos, hogy az a magyar különadóztatás, amely gyakorlatilag elvonja a legsikeresebb tőzsdei cégektől a munkájuk gyümölcsének zömét, nehéz helyzetet teremtett, mert nem valószínű, hogy ezek a cégek szívesen fejlesztenek Magyarországon. Innentől inkább abban lehet reménykedni, hogy ha magyar cégként inkább külföldön fejlesztenek, a profitot azért hazahozzák, ami szintén pozitív lehet a magyar gazdaságnak.