A kormány a gyógyszergyárak különadójával átlépte a Rubicont, és talán nem is tudja, mit kockáztat

A december 23-án kihirdetett új adók egyik legerősebb pontja az volt, hogy a kormány a gyógyszergyártókra is kibővítette az extraprofitadókat. A kormányrendeletről már írtunk, de azt még kevésbé elemeztük, hogy miért hoz nagyon durva újdonságot ez az adó a hazai gazdasági társaságok életében, és milyen kockázatot vállalt a kormány a pótlólagos adóbevételért.

A gyógyszercégek bírni fogják

Maga az adó elvileg csak két évre szól – bár a velünk maradó átmeneti adókról más szektorok sokat tudnának mesélni –, a gyógyszergyártók a 2022-es és a 2023-as adóévük után fizetnek a licencdíjak nélküli árbevételükre:

• az 50 milliárd forintig eső forgalomra 1 százalékot,
• az 50–150 milliárd forintos forgalmi részre 3 százalékot,
• a 150 milliárd forint feletti részre 8 százalékot.

Az adókivetés elsőre akár indokoltnak is tűnhet. A nagy hazai gyógyszergyártók, vagyis a 150 milliárd forint feletti forgalmi sávba is eljutó Richter Gedeon, a TEVA, a Chinoin, az Egis, illetve a kisebbek, mint például a Béres, nem fognak ebbe belehalni. A nagyobb gyógyszercégekről a Növekedés.hu készített listát, ezen jól látszik, hogy a legnagyobb szektorbeli cég között sok a kereskedő, de ők most nem kaptak pluszadót.

A gyártók közül a legnagyobb és a legjobban ismerhető a Richter Gedeon, hiszen tőzsdei cégként negyedévente részletesen jelent, ráadásul az idei évben valóban elért egy „rendkívülinek” mondható nyereséget, mert a cégnek sok amerikai és orosz bevétele van, így a dollár és a rubel erősödése a forinttal szemben forintban kimutatva nagy extranyereséget jelentett.

A probléma az adóval egyáltalán nem a gyógyszergyárak terhelésénél jelentkezik, hanem ott, hogy a magyar gazdaság egy olyan versenyképességi kockázatot kapott a kormánytól, ami értelmetlennek tűnik. Vagyis

amikor a világpiacra gyártó cégek eddig Magyarországon globális összehasonlításban nagyon alacsony adóterhelést kaptak, addig a jövőben kifejezetten óriási lesz az adó.

A szokásos furcsaságok

Az adókivetésnek voltak már itthon jól ismert különös elemei: egyrészt december 23-án vetették ki az adott évre, amikor a vállalatoknak nyolc napjuk maradt volna alkalmazkodni (természetesen ez akkor már lehetetlen, ha a 98 százaléka lement az évnek), másrészt extraproiftadónak hívják, de nem a nyereségre, hanem a forgalomra van kivetítve.

A valódi probléma azonban nem ez. A kormány eddig olyan ágazatokat sújtott a különadóval, amelyek reprezentánsai nem tudtak elmenni. Ha esetleg egy ilyen szereplő úgy döntött, hogy elmegy (bank, távközlési cég, energiás, biztosító), akkor a kormány csak örült, mert „majd egy magyar szereplő léphet be a helyére, és folytatja a magyarok kiszolgálását”.

Ugyanakkor azokkal a cégekkel, például autóipari gyártókkal, amik minket választottak, pedig mehettek volna máshová is, nagyon előzékenyen bántunk – alacsony adókkal, sőt adókedvezményekkel csalogattuk őket. Most olyan cégeket büntet a kormány, amelyek exportáltak, nem kifejezetten a magyar fogyasztókon gazdagodtak.

Ezek a cégek el tudnak menni, de legalábbis amikor a jövő beruházásairól döntenek, akkor ezt figyelembe veszik, és inkább máshol fektetnek be.

Hiszen immár azt láthatják, hogy a kormány, ha nagy baj van, akkor pár tízmilliárd forintért felrúgja ezt a ki nem mondott megnemtámadási egyezményt. És ha majd nagyon nagy baj lesz, akkor miért ne érne el egy ilyen intézkedés akár nagyobb lobbierővel rendelkező ágazatokat, például az autóipart, akkumulátorgyárakat is?

Számoljunk egyet!

Feledkezzünk el egy pillanatra mindenféle eddigi különadóról, a helyi iparűzési adóról, hiszen a gyógyszeriparban vannak már ilyenek, csak vegyünk annyit számításba, hogy mi történik a különadó után egy olyan céggel, amely remek 20 százalékos nyereséghányaddal dolgozott, és most kapott a nyakába egy extraprofitadót (amely mondjuk 4 százalékra jön ki árbevételarányosan).

• Ha eddig egy cég a 20 százalékos nyeresége után 9 százalékot fizetett, akkor ő a forgalma után 1,8 százalék adót fizetett.
• Ha bejön a forgalomarányos 4 százalék, akkor a forgalma után immár összesen 5,8 százalékot fog fizetni, ez a nyeresége után 29 százalékos adó.

A 9 százalék világviszonylatban is kedvező – nem véletlenül harcoltunk annyira a globális minimumadó vitában is, hogy ez az előnyünk megmaradjon –, a 29 százalék azonban globálisan is magas. Vonzerőt tekintve így lehet elsőkből az utolsók közé visszaesni.

2023-ra lő a kormány

Maga az intézkedés eléggé rapid, hiszen nagyon 2023-ra optimalizálja a pluszbevételeket. Mind a 2022-es, mind a 2023-as adót zömében 2023-ban kell befizetni, a 2022-es év után 2023. május 20-ig kell külön nyomtatványon megállapítani, bevallani és megfizetni, a 2023-as adóév után pedig 2023. november 20-ig kell adóelőleget megállapítani, bevallani és megfizetni.

Vagyis annyira kell a pénz, hogy az üzleti év vége előtt 40 nappal kell megbecsülni az adott évi forgalmat. A várható befizetések közel felét a Richter Gedeon, a legnagyobb magyar gyógyszergyártó teljesítheti, a másik felét adhatják össze a többiek. A Richter Gedeon amúgy már jelentett is a tőzsdén az adóról, mint írták:

„Társaságunk 2022-ben várhatóan nagyságrendileg 28 milliárd forint gyógyszergyártási különadót fizet.”

Nagy mozgástere van a cégeknek

Az sajnos eléggé problematikus, hogy a társaságok reagálni is fognak, amely káros lehet a magyar gazdaságra. Egy cégcsoport belső elszámolásaiban (a transzferárazásban) van némi mozgástér. Eddig a nagy cégek előszeretettel használták úgy a szabályokat, hogy a lehető legtöbb forgalom jusson a kedvező adózású Magyarországra, innentől majd úgy alakítják ki a transzferárazást, hogy

a szabályok adta lehetőségeken belül a lehető legkevesebb forgalom jusson hazánkba.

A potenciális következmények között van az is, hogy beruházások veszhetnek el, GDP eshet ki, jobb esetben a gyógyszeriparban, rosszabb esetben más szektorokban is. Hiszen ha egy nemzetközi csoport (a Servier, a Sanofi, a TEVA) azt látja, hogy a gyártás Magyarországon erősebben adózik, mint Lengyelországban, Csehországban vagy Romániában, akkor ezt is figyelembe veszi a döntéseinél.

Reagálási lehetőségek

A nemzetközi gyógyszerpiacon van még egy egyedi karakterisztika. Vannak ugyan piaci árazású termékek (például a reklámokban látható fájdalomcsillapítók, puffadásgátlók, vitaminkoktélok), de a legtöbb termék ára rögzített, vagyis a receptköteles gyógyszerek ára Európában szabályozott.

Ha egy európai piacra gyártott magyar termék esetében már nem jön ki a matek, mert a gyártás újabb terhet kapott, a cégek nem tudnak áremeléssel reagálni, mint a bankok, a kereskedelmi láncok (a nem ársapkás termékeknél) vagy a távközlési cégek,

a gyártók egyetlen potenciális válaszlépése az, hogy befejezik a gyártást.

Ha egy adott területen így reagálnak a cégek, akkor jön a hiány, mint benzinben, cukorban, tojásban, amire majd biztos reagálna a kormány, de azért ez nem olyan könnyen visszaállítható piac. Természetesen a legtöbb termék esetében a magyar gyártású gyógyszereknek van helyettesítője a világpiacról, de azért nem szívderítő, ha pont a magyar cégek termékei esnek ki a versenyből.

A legjobban azért azok a cégek működnek, amelyek a hatalmas és fizetőképes amerikai piacon is meg tudják vetni a lábukat, a Richter Gedeon nagy sikere is ebből fakad, vagyis a cariprazine nevű hatóanyagából rengeteg díja van évente és a dollár az utóbbi időben még erősödött is.

Az adó kiszámításánál a licencbevételeket nem kell figyelembe venni. Ez egyébként így van a helyi iparűzési adó esetében is. Ennek az az oka, hogy amennyiben ezt a bevételt is terhelné az extraprofitadó vagy a hipa, akkor a nemzetközi csoportok egy tollvonással elvinnék Magyarországról az ilyen bevételeiket. A licenc nem gyártás, át lehet írni egy amerikai leányvállalatra, és akkor a magyar cég számára az már nem bevétel, hanem csak pénzügyi eredmény.

Fogadtatás

Az új adó alkotói, vagyis Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter és csapata vélhetően a Richter évközi eredményeit látva kapott vérszemet, hiszen a Richter forgalma már a negyedéves 200 milliárd forintot is átlépte, és az is látszott, hogy részben az árfolyamhatásból kiemelkedő lesz a profit. A magas nyereség a cég életére amúgy is jellemző, igaz, az árfolyamok most éppen ellentétes irányba mozognak a dollár, illetve a rubel esetében.

Márpedig 2023-ra biztosan kell fedezet a kormány új ötleteihez is, rezsiharcához is, energiavásárlásaihoz is. Még olyan ötletről is hallottunk, hogy miképpen korábban a banki különadónál, ahol a megelőző év mérlegfőösszegére vetítették ki az adót, az is felmerült, hogy a gyógyszercégek még kevésbé tudjanak alkalmazkodni, ezért a 2022-es adót a 2021-es forgalom és a 2023-as adót a 2022-es bevételek alapján határozták volna meg. Ezt azért valaki – talán a Pénzügyminisztérium – meg tudta akadályozni.

A befektetői fogadtatást a Richter Gedeon árfolyamán lehet lemérni. A részvény árfolyama 9000 forintról 8300 forintra esett, vagyis a befektetők úgy észlelték, hogy az intézkedés negatívabb annál, mint amit a kétévnyi adó indokolt volna.

Az ugyanis csak részvényenként 300-320 forintnyi, vagyis legfeljebb 3-4 százalékos áresést indokolt volna. A negatívabb fogadtatás két elemnek szólhat, vagy azt észlelték belőle az elemzők, hogy Magyarországon baj van a makrogazdasággal, vagy a befektetők nem hisznek abban, hogy a különadó csak két évre szól.

Mindenesetre a Richter Gedeon árfolyama vagy a gyógyszercégekre kivetett adó befizetése tényleg csak a primer rétege ennek az intézkedésnek. A fontosabb kérdés, hogy a globális versenyben miként ítélik meg a jövőben a nemzetközi cégek azt a Magyarországot, amely már az exportcégeket is különadóval terheli.