Sóskúti akkufeldolgozó: Mi leszünk a legjobb szomszéd

Háttérbeszélgetésen mutatta be Budapesten a Sóskútra akku-újrafeldolgozó üzemet tervező Andrada vállalat azt a prezentációt, amelyet a múlt héten a botrányba fulladt lakossági fórumon szerettek volna előadni a cég vezetői. A prezentációban és az azt követő beszélgetésen azt mondták, az Andrada anyagi érdeke, hogy semmilyen szennyező anyag ne kerüljön ki a sóskúti üzemből, hiszen

pont a nehézfémeket tartalmazó por az, amit ki akarnak nyerni az akkugyárak hulladékából és újra akarnak értékesíteni a piacon.

A cég képviselői szerint az üzemnek óránként két liter lesz a vízfelhasználása, az energiaigénye pedig nem lesz nagyobb, mint egy iskoláé vagy kórházé, és az is kiderült, hogy a cég nem adta fel, hogy Miskolc környékén is nyissanak egy üzemet.

A botrányos fórumkísérlet után

Múlt hét kedden lakossági fórumot tervezett tartani a Budapest melletti Sóskút polgármestere a városba tervezett akkumulátor-feldolgozó üzemről, ám az teljes kudarcba fulladt: az önkormányzat csak a sóskúti lakcímkártyával rendelkezőket akarta beengedni, a helyszínre érkezett dühös tiltakozók, köztük a Mi Hazánk és a párt által hívott Magyar Önvédelmi Mozgalom tagjai a biztonsági őrökkel dulakodva bejutottak a helyszínre, mire König Ferenc polgármester hamarosan berekesztette a fórumot. A polgármester először gyalog próbált távozni, végül azonban egy rendőrautóval elvitette magát.

A fórumot az Andrada nevű szlovén cég beruházása miatt szervezték, amely valóban akkumulátor-újrafeldolgozó üzemet tervez nyitni a sóskúti ipari parkban. Az eseményen ott voltak a cég képviselői is, akik szerették volna elmondani a lakosoknak, mivel is foglalkoznak, mit és hogyan terveznek feldolgozni és előállítani az üzemben, milyen biztonsági előírások és feltételek mellett.

Egy héttel később Budapesten Peter Tibaut, az Andrada ügyvezető igazgatója és társtulajdonosa, valamint Szakács Géza, a sóskúti üzem vezetője adta elő a Sóskútra tervezett prezentációt a cég terveiről, ezúttal már zárt körben, csak újságírókat elhívva az eseményre.

A mindennél értékesebb por

A két vezető az eseményen elég részletesen elmondta, mi is az, amivel a szlovén cég foglalkozik. Az Andrada akkumulátorgyártók mechanikai hulladékának feldolgozását tervezi, ami persze nem hangzik jól. Szakács Géza szerint erről mindenkinek az udvaron hegyekben álló használt akkumulátorok, vegyianyag-tócsák és hasonló apokaliptikus képek jutnak eszébe, de valójában az ő üzemük nem így fog kinézni, ahogy egyik akku-újrafeldolgozó sem.

Mint az üzem vezetője elmondta, az elektromos autókba gyártott akkumulátorok lényegében sűrűn egymásra hajtogatott fémfóliákból állnak, amikre úgymond ráfestenek egy nehézfémeket, lítiumot, mangánt és kobaltot tartalmazó „aktív réteget”.

Ezeket a nehézfémeket bányászni kell, ami környezetszennyező, ugyanúgy nyersanyagfüggőséghez vezet, mint a kőolaj vagy a földgáz használata, ráadásul nem is lehet annyit kibányászni, mint amekkora igény lesz akkumulátorokra az üvegházgáz-kibocsátás miatt szükséges elektromos átállás miatt. Viszont, mint Peter Tibaut elmondta, az akkumulátorokhoz felhasznált nehézfémek teljesen újrahasznosíthatók, akkor is, ha az akkumulátort már használták, így bányászat helyett újrahasznosítással is lehet értékes alapanyagokhoz jutni. Ezért is nevezik ezt a fajta újrahasznosítást urban miningnak, vagyis városi bányászatnak, mert képes kiváltani a tényleges bányászatot.

Az Andrada üzemében nem használt akkumulátorokat akarnak újrahasznosítani, legalábbis kezdetben nem, hanem a magyarországi akkumulátorgyárak kibocsátása során képződő hulladékból akarják kinyerni az értékes nehézfémeket.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az akkufólia gyártása, méretre vágása, tesztelése során keletkezik egy csomó selejt, amire viszont már ráfestették a nehézfémeket. Az Andrada pedig ezt szedi le egy viszonylag összetett gép, egy zárt gyártósor segítségével.

A gyártósor a prezentáció alapján egy zárt, 50 méterszer 15 méteres, legmagasabb pontján nagyjából 4 méteres gépszörny, ami darálókból, szűrőkből, kemencékből és hasonlókból áll. A gépbe zárt konténerekben kerülnek a hulladék fóliák, amiket az ledarál, majd több lépésben 400-450 fokon karbonizál, hogy a rézből és alumíniumból álló hordozóról leperegjen a nehézfémes festék.

Peter Tibaut elmondása szerint ez ahhoz hasonló, mint az egyes sütőkbe beépített funkció, ami hevítéssel eltávolítja a sütő falára ragadt szennyeződést. A gép aztán porszűrőkkel, füstgáztisztítással kiszűri és külön gyűjti a granulátummá őrölt alumíniumot és rezet, valamint a lítiumot, kobaltot és mangánt tartalmazó port. A fő termék ez a fekete por, amit a vezetők kis befőttes üvegbe csomagolva meg is mutattak a sajtótájékoztatón.

„Mi leszünk a legjobb szomszéd”

Nagyon sokszor elhangzott, hogy mivel ez a por maga a termék, a nyersanyag, amit aztán az Andrada értékesíteni akar, a cég minden lehetséges intézkedést megtesz, hogy ebből semennyi ne jusson ki – nemcsak a gyárból, de a zárt feldolgozó gyártósorról sem. Mint mondták, a gépben a termelés minden eleménél negatív nyomás van, vagyis visszaszív mindent. Az anyagot pedig HEPA-szűrőkkel szűrik, ami 99,995 százalékban szűri a káros anyagokat, így abból lényegében semmi nem jut ki a környezetbe. Tibaut elmondása szerint a termelés annyira zárt és biztonságos, hogy az üzem dolgozóinak maszkot sem kell majd hordaniuk.

Mindezt nyilván azért hangsúlyozza ennyire a vállalat, mert a beruházás ellenzői az akkugyárakkal kapcsolatos, elsősorban a gödi Samsung problémás működése miatt kialakult előítéletek miatt a (lakó)környezet, levegő, víz és talaj szennyeződésétől, valamint zajszennyezéstől tartanak. Tibaut és Szakács szerint viszont nincs mitől félni:

• a gyártás vízigénye óránként nagyjából két liter, ezt a szennyvizet pedig biztonságos körülmények között elszállítják majd erre felkészült cégek;
• a gyártósor közvetlen közelről nagyjából akkora zajt csap, mint egy 100 km/órával hajtó autó, ebből viszont az üzemen kívül nem lehet majd hallani semmit;
• a gyártás a kemencék üzemeltetése miatt igényel energiát, de a ügyvezető igazgató szerint viszont összességében nem többet, mint egy kórház vagy iskola. Ráadásul napelemekkel és egyéb megoldásokkal a jövőben lényegében önellátóvá is tervezik tenni az üzemet.

Sokszor felmerül még az is, hogy az üzem nagy kamionforgalmat generál majd, ami a környező településeken keresztül szállítja majd a veszélyes anyagokat Sóskútra. Szakács Géza elmondása szerint

a termelés első szakaszában, amikor évi 1200 tonna hulladék feldolgozását tervezik, napi egy kamion érkezése várható, ami a teljes kapacitás elérésekor, évi 20 ezer tonnás feldolgozásnál napi négy-öt kamionra bővül majd.

De mint mondta, vannak Magyarországon olyan logisztikai központok és üzemek, ahol napi 40 kamion megfordul, ahhoz képest az Andrada forgalma elég alacsony. Az üzem pedig autópályáról elérhető, így nem kell, hogy a kamionok településeken hajtsanak keresztül.

Peter Tibaut azt is hangsúlyozta, hogy mivel a cég tudja, hogy a jövőben szigorodni fog az akkugyártás és újrafeldolgozás szabályozása, az Andrada már most szigorúbb környezetvédelmi előírásoknak felel meg, mint amit a magyar hatóságok elvárnak. Így, mint mondta, a cég a lehető legjobb szomszéd szeretne lenni, és az sem jelenthet problémát, hogy, amint az egyik részt vevő újságíró fölvetette, a sóskúti üzemhez közel éppen uniós forrásból építenek egy bölcsődét.

Az üzem vezetői pedig nagyon szeretnék meggyőzni a lakosságot, hogy minden rendben lesz, ennek részeként pedig felajánlották, hogy a lakosság bevonásával állítsanak fel egy kontrollcsoportot olyan szakemberek részvételével, akikben a lakosok megbíznak, akiknek megmutatnák majd az üzem kibocsátási értékeit, hulladékkezelési gyakorlatát és minden egyebet, ha beindul a termelés.

Sóskút csak az első állomás

Hogy ez mikor jöhet el, az egyelőre kérdés. A sóskúti Orion logisztikai központ február közepén már az Andrada tulajdonába került, innen most bontják el a belső állványzatot (a terület raktárként működött korábban) és szállítják a feldolgozáshoz szükséges gépeket. A termelés beindításához viszont még engedélyek kellenek. Az engedélyezési folyamat elindult, hogy mennyi ideig tart majd, az kérdés, és bár konkrétumot nem árultak el, a két vezető szavaiból azt lehetett kiolvasni, hogy reményeik szerint pár hónap múlva elindulhat a feldolgozás.

Egyelőre munkaerőt is keresnek. Szakács Géza szerint több telephelyen összesen 160 embert akarnak foglalkoztatni, gépkezelői, műszakvezetői, mérnöki, adminisztrációs és kereskedői-elemzői pozíciókban. A kérdésre, hogy vendégmunkásokat vagy magyar munkaerőt alkalmaznak-e majd, a üzemvezető azt mondta: ehhez a technológiához nem kell sok ember, viszont

a dolgozóknak műszaki tudásra lesz szükségük. Éppen ezért jól képzett magyar munkaerőt keresnek.

Ahogy ebből is kiderült, a cég több helyen is szeretne üzemet nyitni a jövőben, Sóskút csak az első állomás. Az Andradáról először azt lehetett olvasni még tavaly nyáron, hogy a Miskolc melletti Alsózsolcán akart üzemet nyitni, viszont a helyiek tiltakozása miatt inkább Sóskúton keresett telephelyet. A vezetők elmondása szerint viszont ez nem teljesen igaz, továbbra is terveznek üzemet nyitni valahol Északkelet-Magyarországon, így Alsózsolca sincs még teljesen kizárva.

Azért döntöttek úgy, hogy először Sóskúton kezdik meg a termelést, mert ez a helyszín közelebb van a már működő akkugyárakhoz, míg az ország keleti részére még csak tervezik a nagy termelő kapacitásokat. Idővel viszont itt is szükség lesz újrafeldolgozó üzemekre, mert a termelés felpörgésével sokkal nagyobb lesz az igény az újrahasznosított nyersanyagokra, mint amennyit a sóskúti üzem ki tud majd szolgálni.

Az Andrada vezetői azt nem árulták el, hogy mely akkugyártók szállítanak majd hulladékot Sóskútra, de mint mondták, az értéklánc minden fontos magyarországi szereplőjével tárgyalásban vannak. Az is kiderült, hogy az egyes akkugyáraknak más-más igényük van a feldolgozás kapcsán: van olyan üzem, amely rögtön vissza is veszi a hulladékából kitermelt nehézfémeket, mások hagyják, hogy azt az Andrada eladja a piacon, megint mások pedig az egész termelési láncukba bevonnák a hulladékfeldolgozót.