Kreinbacher József újraépíti és a Lánchíd mellé hozza a legnagyobb magyar gőzöst

Komoly látványosság, egy 80 méter hosszú múzeum- és rendezvényhajó készül Budapestre, a Lánchíd pesti hídfőjéhez. Az ötletgazda és tulajdonos, Kreinbacher József több szempontból sem szerette volna a IV. Károly projektjét felfedni – mesélte az üzletember a Telexnek, vagyis nem igazán örült annak, hogy a sajtó elkezdte firtatni a tervet.

Mindez úgy történt, hogy a Chain Bridge Experience Kft. (Kreinbacher József projektcége) publikusan 5 milliárd forintos támogatást kapott a Kisfaludy turisztikai programtól. Innentől – érthető módon – az ellenzéki képviselők és sajtó munkatársai elkezdtek érdeklődni arról, hogy mi is ez a projekt. Mint Kreinbacher József elmesélte, őt nem azért zavarta a nyilvánosság, mert a támogatás kritikát kapott, hanem azért, mert az általa megálmodott élmény bejelentését máshogyan − a beruházáshoz méltó módon − szerette volna megszervezni, és szerinte az üzleti érdekeknek is jobbat tett volna, ha még nem publikus, hogy mi is készül.

Az üzletember azt mondta, a célja az, hogy

a remek adottságú Budapest és Magyarország ne csak az adottságaival, hanem az általa kínált élményekkel is a világ élbolyába tartozzon.

Most azt tervezi, hogy a legnagyobb, a legemblematikusabb magyar folyami gőzhajót, a IV. Károlyt (de írhattunk volna Sast, Szent Imrét, Felszabadulást vagy Szőke Tisza 2.-t is, annyit változott korábban a hajó neve) újra legyártatja, majd a Széchenyi tér tövében turisztikai látványosságként és rendezvényhajóként üzemelteti.

Mielőtt ezt a tervet részleteznénk, mindenképpen érdemes megismerkedni a hajó rendkívül színes (hányatott) történetével, ebben egy 2019-es Index-cikk is a segítségünkre volt.

1917: az építés

Az 1917-ben (az első világháború alatt) elkészült IV. Károly oldalkerekes termes gőzös a legnagyobb magyar folyami személyszállító gőzhajó volt, amelynek egy éven belül elkészült a párja is, a testvérhajó a Zita királyné nevet kapta.

A közel 80 méter hosszú és 15 méter széles hajók Újpesten készültek, rendkívüli minőségükkel a korszak emblematikus luxushajói lettek, alaposan kidolgozott belső terekkel, igaz, a mai igényekhez képest kicsit alacsony belmagassággal és a mai környezetvédelmi igényekhez képest szintén igen erős szennyezéssel (a gőzhajót pakurával hajtották).

A viharos korban, amelyben a Habsburg-nevek elég hamar kopni kezdtek, már szinte azonnal (1919-ben) nevet változtatott a két hajó. A IV. Károlyból Sas lett, a Zita királynéból pedig Vércse. Bár a Habsburg-romantika már soha nem tért vissza, 1930-ban a személyneves elnevezés igen, a Sasból Szent Imre lett, a Vércse pedig a Szent István nevet vette fel. A hajók kiemelten fontos helyszínei voltak az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszusnak, utána pedig ez a két hajó vitte körbe a Dunán a Szent Jobbot.

Világháború és „felszabadulás”

1944-ben a németek Linzbe költöztették (rabolták) a magyar hajóflottát, így a Szent Imrét és a Szent Istvánt is. Miután Linz az amerikaiak zónájába került, ők kontrollálták a flottát, de hadisarcként az angolok is igényt tartottak rá. Igen ám, de a legénységnek honvágya volt, valahogy megtankolták a hajókat, és 1947-ben egyszerűen hazaindultak. A kor pattanásig feszült légkörére jellemző, hogy a nyugati szövetségesek semmit nem tettek, mert véletlenül sem szerettek volna katonai erővel a szovjet zónába tévedni.

Az egykori IV. Károly itthon ismét nevet váltott, a szocializmus évei alatt a Felszabadulás nevet viselte, a Szent István viszont megtarthatta a nevét. A hajó a budai Vár látképe előtt az 1945-ös kibocsátású 100 pengős hátuljára is felkerült.

1957-ben a szovjet hadsereg felújította a Felszabadulást, onnantól turistahajóként szolgált egészen 1976-ig, a testvérhajót (a Szent Istvánt) 1965-ben leselejtezték és szétvágva újrahasznosították.

Miután a Felszabadulást 1976-ban szintén kivonták a forgalomból, állóhajóként szolgált előbb Budapesten, majd Szegeden, ahol étteremként, illetve diszkóhajóként funkcionált. Végül itt jött el a dicstelen vég. A hajó állapota 2000-re tejesen leromlott, a tápéi öbölbe szállították, ahol azonban alacsony vízállásnál úgy beragadt az iszapba, hogy a magas vízállásnál sem emelkedett fel, 2012. február 26-án az oldalát felsértette a jég, beömlött a víz, a hajó megbillent, majd elsüllyedt. Hogy milyen állapotba került, arról 2022-ben szegedi tudósítónk készített anyagot.

Mentőcsapatok

Szerencsére azért akadtak, akiknek fontos volt a hajó, a Hajózásért Alapítvány szívügyének tekintette, hogy kiemelje a roncsot. Maga a nagy akció ezen a videón tekinthető meg. Kreinbacher József finanszírozta a kiemelést, mint elmesélte, a nagy terv fontos részének tartotta, hogy első lépésként a régi hajó tisztes „temetést” kapjon.

A Habsburg Birodalom egy időben valóban a világ egyik vezető birodalma volt, és a gőzös a Monarchia (valójában már hanyatló) fényét szerette volna szimbolizálni. Kreinbacher József mindenesetre elhatározta, hogy újra megépítteti a IV. Károlyt, és egy igazán emblematikus helyen, a Lánchíd pesti oldalán (ha Budára nézünk, akkor a hídtól balra), a Széchenyi (korábbi Roosevelt) tér szabad légterében, vagyis egy a városból is jól látható helyen köti ki mint állóhajót.

A leendő tartalomról, a belsőről sokat még nem árult el az üzletember, de azért három rendezvényteremről hallottunk (ezek a Grand Saloon, a IV. Károly terem, illetve a Zita királyné terem). Ám maga a turisztikai élmény a hajótest lesz, ugyanis ez a zárt fémtest adna helyet annak a részben digitális és interaktív időutazásnak, amely a hajó születésének időpontjától napjainkig vezet el egy idő- és térbeli utazással.

Azt, hogy ehhez van érzéke Kreinbachernek, aki a finom részletekre sem sajnálja az időt és a pénzt, az általa idehozott és a világon elsőként franchise-ként üzemeltetett budapesti Madame Tussaud mutatja. Az ottani kiállításon ugyanis látszik, hogy a projektgazda nagy élvezettel vetette bele magát a részletekbe, legyen szó a korhű fegyverekről, pénzes ládák elkészítéséről, a többezernyi apró csiszolt üvegről, vagy akár a Leonardo DiCapriónak New Yorkból méregdrágán rendelt plasztikpezsgőről.

A IV. Károlyról annyit tudtunk meg, hogy az egyik terem például egy szovjet tankot másol le belülről, az itteni periszkópon keresztül pedig Budapest legszebb látképe tárul a vendégek elé. A hajó miatt sokféle közüzemi, infrastrukturális fejlesztésre is szükség lesz, de a hajó helye már megvan.

A hajó megépítése

A IV. Károly kiemelt roncsát újjáépíteni már nem lehetne, a tönkrement hajó megkapta a végső nyughelyét, de azért vannak olyan hasznosítható elemek, például réz, illetve bronz alkatrészek, vagy akár hajócsavarok, amelyek helyet kapnak a kiállításon.

Az új hajó, vagyis a replika a tervek szerint az 1898 óta működő révkomáromi (Komárno) hajógyárban készül el. A mai SAM Shipbuilding and Machinery vállalat és jogelődei hosszú történetük során már 1800 hajót készítettek, ma ez az egyetlen működő hajógyár Szlovákiában. A hazai hírekben azért olvashattunk a cégről nemrégiben, mert ez a vállalat nyerte el 5,7 milliárd forintos ajánlatával a Balatoni Hajózási (Bahart) Zrt. két 45 méteres komp és két 35 méter hosszú katamarán gyártására szóló tenderét.

Kreinbacher József becslése szerint az ő projektje 10-12 milliárd lehet, ez az összeg a hajó megépítésén túl, annak belső kialakítását és a környék átalakítását (útvonal a 2-es villamostól, közművek bekötése) is tartalmazza.

Úgy tudjuk egyébként, a hajó nem lesz teljesen pontos másolata az eredetinek, ennek egyetlen oka, hogy ma már az egykori belső magasság (2,2 méter) nem lenne kényelmes (száz év alatt magasabbak lettek az emberek), vagyis a hajó a mai vendégek komfortérzetéhez fog igazodni.

Globálisan is divat

Híres hajóreplikák – vagy valóban hajóformában a vízen, vagy szárazföldi épületben – sokfelé vannak a világban, talán a Titanic másolatai, így a belfasti Titanic Museum, a stockholmi Vasa, vagy az Ausztráliából Hongkongba átköltöztetett Bounty a legismertebb. De nagyon látogatott a londoni HMS Belfast is, az HMS azt jelenti, hogy őfelsége hajója (Her/His Majesty’s Ship). Akit érdekelnek az ilyen emlékhajók, itt még több ilyen emlékhelyet megismerhet.

Kreinbacher József természetesen abban bízik, hogy a IV. Károly is ilyen emblematikus turisztikai élmény lesz.

„Budapest fantasztikus, de az egy-, két-, háromnapos turizmus élményigényét jobban ki kellene elégíteni. Ez egy olyan cél, amiben talán mindenki egyetért”

– mondta az üzletember a Telexnek. Arra is utalt, hogy sok további nagy élményterve is van, de egyelőre nem szeretne ezekkel előreszaladni.

Úgy tudjuk, hogy a IV. Károly belsőépítészeti feladataiban Herrer-Y Marchez Caesar Miklós neves belsőépítész vesz részt, de a külső megjelenésen és más tervezési munkákon több hazai cég is dolgozik. Korábban például a IV. Károlyt osztrák porcelánnal látták el, a megújult hajón azonban a magyar porcelán (Herend, Zsolnay) fog dominálni.

Vontatják

Bár a hajó le tudna jönni saját lábán (mondhatnánk némi képzavarral) a komáromi gyárból, megfelelő vízállás idején mégis vontatással érkezik. Aligha kell magyarázni, hogy a környezetszennyezés miatt ma már Budapest nem fogadna kitörő lelkesedéssel egy működő gőzöst. A hajót a későbbiekben aztán tízévente egyszer kell visszavontatni a gyárba egy úgynevezett fenékkontrollra, vagyis egy műszaki felülvizsgálatra.

Ami pedig Kreinbacher József egyéb üzleti ügyeit illeti, az ország egyik leggazdagabb emberének nem ment rosszul mostanában.

Az Opten céginformációs rendszer alapján legnagyobb cége, az építőipari Metál Holding Hungária Zrt. tavaly 70 milliárd forintos forgalom mellett 13 milliárd forintos adó előtti profitot termelt, de emellett is sokféle vállalkozása volt jövedelmező (Kreinbachernek élmény-, pezsgő-, illetve ingatlanos vállalkozásai is vannak).

Az üzletember a IV. Károly projektről ugyanakkor azt mondja, hogy ez a projekt inkább küldetés, „szerelemgyerek”, amellyel Budapesten szeretne pozitív nyomot hagyni, de a hajónak a későbbiekben azért – folytatva a képzavart – meg kell állnia a saját lábán, vagyis ki kell termelnie a működési költségeit.