Bolgár blama a gázadóval: ezt most visszavonják, de az Oroszország elleni akciók folytatódnak

Bulgária előbb brutális adót vetett ki az orosz gáz tranzitszállításaira, hogy aztán azt végül visszamenőleg felfüggessze. Az eredeti rendelkezés szerint Bulgária 20 leva/MWh, vagyis 10 euró/MWh adót (3800 forint), hivatalos nevén energia-hozzájárulást próbált volna beszedni az orosz gázimport, illetve az orosz eredetű gáztranzit után. Most ezt az adót visszamenőleg felfüggesztik. Az erről szóló döntést még meg kell szavazni és ki kell hirdetni (Bulgáriában a „közlöny” csak keddenként és csütörtökönként jelenik meg, azt mindenképpen meg kell várni), de ennek nem lesz akadálya.

Vagyis Bulgária a bevezetés és a felfüggesztés között befizetett adókat visszautalja, de az adónemet magát megtartja, csak egyelőre nem alkalmazza. Az ország részben elérte a céljait az adófenyegetéssel (elsősorban Ausztriával szemben), összességében azonban mégiscsak elég kellemetlen számukra az ügy; ennyire nyíltan nem szokás új adónemeket diplomáciai nyomásgyakorlásként használni. A „csak felfüggesztés, nem eltörlés” üzenete pedig az, hogy a jövőben is bármikor bevethetik ezt az eszközt.

Oroszellenesség, oroszbarátság

Ha bárki azt gondolná, hogy a hagyományosan oroszbarát Bulgáriában enyhülne az Ukrajna megtámadása óta érezhető nagyon határozott oroszellenes politika, akkor nagyot téved. Nem emiatt vonták vissza az adót, sőt. Bulgária ugyanis egy határozott akció lázas feszültségében él.

A szovjet katonák emlékművét, vagy ahogyan a népnyelv eddig is mondta a megszálló szovjet katonák emlékművét kezdték bontani Szófiában.

A történethez pár soros bevezető szükséges. Azt írtuk, hogy a hagyományosan „oroszbarát” Bulgáriáról lesz szó. Igen, Bulgáriában az oroszok megítélése valóban egyszerre sokkal jobb, de egyszerre sokkal rosszabb is, mint itthon.

A bolgárok nagy történelmi ellenfelei a törökök voltak, a bolgár függetlenséget az 1877–1878-as orosz–török háború orosz győzelme hozta el. A háborút lezáró San Stefanó-i békeszerződés (amely – nevének hangzásával ellentétben – amúgy egy török település, a mai Yeşilköy) révén lett Bulgária önálló, vagyis innen vannak pozitív emlékek is az orosz katonákról. Fontos hangsúlyozni, nálunk a törökök 150 évig voltak és az osztrákok segítettek, náluk 500 évig voltak és az oroszok segítettek.

Ugyanakkor a második világháborúban a kezdetben semleges, majd németbarát Bulgáriának hadat üzenő Szovjetunió ellenség volt, igaz, Bulgária területén nem harcolt igazán. Vagyis az emlékmű azért volt vitatott és visszásabb eset, mint Magyarországon, mert itt nem haltak meg igazán szovjet katonák a harcokban.

Utólag olyan katonákat neveztek ki hősi halottnak, akik például dezertáltak, majd maguk az oroszok kivégezték őket. De ott van az a történet is, amikor orosz katonák, akik Burgaszban elloptak egy vagon ipari szeszt, tömegesen váltak metil-alkohol-mérgezés áldozatává. Ebben az esetben egy vasúti őr bolgárul kiabálva figyelmeztette volna ugyan a katonákat, de őt lelőtték. Ezek után 200 katona ivott ipari alkoholt, 42-en belehaltak, de a kor kommunista romantikájában őket „meggyilkolták”. Az esetet a szocializmus évei alatt agyonhallgatták, de a rendszerváltás óta megismerhette a bolgár közvélemény.

Konkrétan harcban azonban nem voltak hősi halottak, mert nem volt érdemi bolgár ellenállás, ezért is volt furcsa a szófiai emlékmű. Az ukrán háború aztán elhozta a politikai döntést és most éppen rombolják az emlékművet, ami ellen az ellenzéki szocialisták, illetve pár deklaráltan oroszbarát párt tiltakozott, és mintegy százan megpróbálták megakadályozni a bontást. Az orosz külügyminiszter pedig közölte, hogy ezt még meg fogja bánni Bulgária.

Schengen és a Lukoil

Magát a gázadóból való kihátrálást tehát nem az oroszokkal szembeni enyhülés hozta el, hanem az, hogy Szófia úgy érzi, sikeresen zsarolt.

A gázadóval ugyanis nyíltan azt szerették volna elérni, hogy a bolgárok schengeni övezethez tartozását vétózó Ausztria jobb belátásra térjen.

A bolgár politikusok nyíltan úgy fogalmaztak, hogy „Ausztria kockáztatja a saját energiabiztonságát a schengeni akadékoskodással”. A bolgárok korábban is jelezték, hogy a decemberi uniós csúcson szeretnének eredményeket elérni.

Végül így is történt, vagy legalábbis részben így történt, mire a bolgárok azonnal felfüggesztették az adót. Ausztria ugyanis legalább a légi közlekedésben engedélyezte a schengeni könnyítést. Nem mintha lenne osztrák–bolgár közúti határ, de ebben olyan logika lehetett, hogy aki elég jómódú ahhoz, hogy repülőjegyet vegyen, azt már kevésbé kell ellenőrizni, de az utakon azért ne jöhessenek ellenőrzés nélkül mindenféle népek. A Financial Times egy diplomata forrása Magyarországot, konkrétan Orbán Viktor vétófenyegetését nevezte meg az adó visszavonásának fő okaként, de szintén Schengennel összefüggésben: az FT szerint Bulgária tartott tőle, hogy a magyar kormány megvétózná csatlakozási törekvéseiket az adó miatt.

Voltak, akik a Lukoil kiszorítását is bekapcsolták ebbe a történetbe, igaz, egyik bolgár forrásunk ezt nem érezte fontos oknak. Mindenesetre a Balkán egyik legnagyobb finomítója, a burgaszi Lukoil Neftochim, orosz tulajdonban van, de az oroszok egy svájci entitáson keresztül valahogy kicselezték, hogy Bulgáriában ne is fizessenek adót (például a Brent és az Ural olajtípusok közötti árkülönbözet után), pedig a Molhoz hasonlóan jól kerestek azzal, hogy olcsó orosz olajból készítettek az uniós piacokra üzemanyagot.

A finomító most mindenféle új adót kapott, és bizonyos értékelések szerint az orosz földgázra kivetett adó is ennek a nyomásgyakorlásnak a része. Így volt vagy nem, az mindenesetre tény, hogy az oroszok már hajlanak arra, hogy kiszálljanak a finomítóból, és eladják.

Csak zsarolásra kellett

A bolgár adó amúgy eléggé balul sült el. Úgy tudjuk, hogy a megadóztatott Gazprom egyetlen levát sem fizetett, de a BulgarTransGaznak, vagyis a gázvezetéket működtető cégnek fizetnie kellett (a rendelet szerint ő fizet és behajtja a vezetéken orosz gázt szállító cégeken az adót).

Mivel ez nem sikerült, a bolgár cég 270 millió leva adósságot halmozott fel.

A helyi adóhatóság is csak szívott volna az adónemmel, ugyanis neki kellett volna az eredetigazolásokat ellenőriznie, hiszen a nem orosz gázra nincs adó. Csakhogy erre nincs sztenderd sablon, teljesen más egy amerikai és egy görög gázról kiállított igazolás, így az adóhatóság is eléggé tanácstalan volt.

Most Bulgária úgy döntött, hogy a bevezetés napjáig, október 13-ig visszamenőleg eltörli az adót, és azoknak, akik befizettek valamit, visszaadják a pénzt. Az egész ügy elég nagy blama, ennyire nyíltan nem szoktak adókat politikai célból behozni, majd kivezetni, a befektetők szemében ilyenkor szoktak sérülni olyan fogalmak, mint jogbiztonság, jogállamiság.

Viszont a „csak felfüggesztés és nem eltörlés” megoldás arra jó, hogy amennyiben a schengeni folyamatban valaki ismét gátolna, keresztbe feküdne, akkor még visszahozható az adó zsarolási céllal.

Magyarország egyelőre fellélegezhet, hiszen a mi oldalunkról is kellemetlen lett volna, ha Bulgária kitart a lépés mellett. A magyar cégnek adót nem kellett volna fizetnie ugyan, de ha a Gazprom nem fizetése valamilyen élesebb problémához vezetett volna, és ezért nem tudott volna jönni a török–bolgár–szerb útvonalon a gáz Magyarországra, azzal végül mégiscsak mi jártunk volna rosszul.