Hallott már arról, hogy az itthon 1000 vagy 1200 forintért árult félkilós Barilla tészta Olaszországban akciósan csak 79 eurócentbe, vagyis 300 forintba kerül? Na és arról, hogy az itthon 1900 forintba kerülő Barilla tésztaszósz kint csak két euró, vagyis nagyjából 750 forint? A Nutelláról pedig ne is beszéljünk!
Ha gyakran olvassa a Telexet, akkor biztosan hallott már ezekről az első ránézésre is pofátlannak látszó árkülönbségekről. Ezek főleg azért tűnnek felháborítónak, mert tudjuk, hogy kint jóval többet keresnek az emberek, és érthetetlen, hogy ugyanazok a márkák és ugyanazok az üzletláncok miért kérnek el ugyanazért a termékért tőlünk több pénzt, mint az olaszoktól (vagy éppen osztrákoktól, szlovákoktól stb.).
Ahhoz, hogy megtudjuk, hol mennyibe kerül bevásárolni, nem elég összehasonlítani egy-egy termék árát, mivel ezeknél sokszor valami különleges oka van az árkülönbségnek. A Barilla például egy olasz márka, amit otthon középkategóriás termékként árulnak, Magyarországon viszont valami miatt prémium termékként árazzák.
Sokkal többet mond, ha nem egy dolog árát nézzük, hanem összeállítunk egy minél hosszabb listát a mindkét országban kapható termékekről, elmegyünk mindkét országban ugyanannak az üzletláncnak a boltjába, végigvásároljuk a listát, aztán összehasonlítjuk a két számlát. Ennek megfelelően, ahogy tavaly és tavalyelőtt, úgy most is besétáltunk egy-egy olaszországi és magyarországi Lidlbe, és megvettük pontosan ugyanazokat a termékeket.
Néhány esetben, mint amilyen a kenyér, nem tudtuk pontosan ugyanazt a terméket venni (az olaszok valószínűleg kiköpnék az itt kapható kilós félbarna kenyeret), ilyenkor a legolcsóbbat vettük a terméktípusból. A legtöbb esetben viszont egészen pontosan ugyanazt a terméket árulja a Lidl a két országban, így az árak tökéletesen összehasonlíthatók.
Az ábrán látszik, hogy mindkét irányban bőven vannak különbségek. Sőt, egészen nagy eltéréseket is tapasztalhatunk: a bio extra szűz olívaolaj például Olaszországban majdnem 1200 forinttal olcsóbb, a csirkemellfilé viszont 1400 forinttal drágább. De feltűnő a kenyér árkülönbsége is: itthon a legolcsóbb félbarna vekni 579 forint, kint viszont a legolcsóbb háromnegyed kilós fehér vekni kilós ára több mint kétszer ennyire jön ki.
A konkrét összegeknél talán érdekesebb a százalékos árkülönbségeket megnézni, ezzel ugyanis eggyel közelebb kerülünk ahhoz, hogy lássuk, hogyan viszonyulnak egymáshoz az árak. A következő táblázatban azt mutatjuk be, hány százalékkal drágábbak vagy olcsóbbak az olasz termékek a magyaroknál.
Az ábrán látszik, hogy az ominózus kenyér több mint kétszer drágább Olaszországban, mint itthon. Majdnem duplájába kerül kint a csirkemellfilé, a búzaliszt és az almalé is. De sokkal többe kerül a napraforgóolaj, a krumpli és a tojás is, azt tehát látjuk, hogy vasárnapi ebédre rántott csirkemellet sütni sült krumplival kint nem olyan olcsó, mint itthon.
De hol olcsóbb a teljes vásárlói kosár?
Igazságot tenni viszont még ez alapján sem tudunk, hiszen ha valaki csak félbarna veknit rágcsál, az jobban jár Magyarországon, ha pedig valaki éjjel-nappal tésztán él, az olcsóbban kijön kint. Azért, hogy az átlagos árkülönbséget megállapítsuk, összeállítottunk egy 22 termékből álló vásárlói kosarat, ami nagyjából modellezi egy család hétvégi nagybevásárlását. Ebben olyan termékek vannak, mint két kiló félbarna kenyér, négy liter teljes tej, egy kiló csirkemell stb. Ez a kosár így néz ki a két országban:
Ha összeadjuk a vásárlói kosárban lévő termékek árait, azt kapjuk, hogy a bevásárlás Magyarországon 21 515 forintba kerül, Olaszországban pedig a euróból átszámítva 25 584 forintba. Magyarul egy ilyen bevásárlás kint 19 százalékkal drágább, mint itthon. (Itt persze meg kell jegyezni, hogy a vásárlói kosár összeállítása valamennyire önkényes, és inkább a magyar, és nem az olasz igények alapján történt. Egy olasz például biztos nem venne heti két kiló kenyeret, viszont biztos több mint heti fél kiló tésztát igen.)
Ugyanezeket az árakat egyébként megnéztük már egyszer tavaly és tavalyelőtt decemberben is. A vásárlói kosár Magyarországon 2021 és 2022 között 47 százalékkal lett drágább, tavalyhoz képest idénre viszont 9 százalékkal csökkent az ára, ezzel most két év alatt 39 százalék körüli drágulásnál tartunk.
Az olasz vásárlói kosárhoz képest az első alkalommal 31 százalékos különbség jött ki, a második alkalommal viszont már csak 6 százalék körüli.
Tavaly decemberben tehát a magyar árak egyszer már eléggé megközelítették az olasz élelmiszerárakat, mostanra viszont részben visszaállt a korábbi különbség, ami most épp 19 százalékos.
Fontos megjegyezni, hogy az olasz árakat egymással semmiképpen nem lehet összehasonlítani, mivel két évvel ezelőtt 357 forintos, tavaly 405 forintos, idén pedig 380 forintos árfolyamokkal számoltunk. Az árfolyamváltozás egyébként részben a magyar árak kilengésére is magyarázat, hiszen a kereskedők az importált termékekért euróban fizetnek, ami tavaly forintban sokkal többre jött ki.
Na de a fizetések!
Most, hogy megörültünk annak, hogy minden korábbi elképzelésünk ellenére Olaszországban drágább bevásárolni, mint itthon, érdemes kicsit utánaszámolni annak, hogy a fizetések között mekkora különbség van. Az Eurostat legfrissebb, 2022-es adatai szerint kint 24 102 euró az éves nettó átlagfizetés, itthon viszont csak 10 754 euró. Ez 380-as árfolyammal számolva kint 763 230 forintos nettó havi átlagbért jelent, itthon viszont csak 340 543 forintosat.
Ha ehhez hasonlítjuk a fenti vásárlói kosarunkat, akkor bizony kijön a szomorú eredmény, ami szerint ugyanazért a vásárlói kosárért a magyar átlagfizetés 6,3 százalékát kell kiadni, miközben az olasz átlagbér mindössze 3,3 százalékát. Ez persze már legkevésbé sem a boltok hibája vagy érdeme, sokkal inkább múlik a két ország eltérő fejlettségén.