Lobbipróbálkozás lehet Bige részéről, hogy belengette a Nitrogénművek végleges bezárását
2023. november 14. – 12:37
A hazai műtrágyagyár évi 20 milliárd forint körüli extraterhet kapott a nyakába, így a gyártás teljesen ellehetetlenült. Bige László üzletember így már a cég bezárását is belengette egy nyilatkozatában. A Telexnek azért úgy tűnik, hogy a társaság környezetében nem így számolnak.
Bige László üzletember az Agrárszektor nevű lapnak azt nyilatkozta, hogy
„a Nitrogénművek nem egy hónapra, hanem határozatlan időre állt le, sőt, az üzleti környezet drasztikus romlása miatt a vállalat nem tervezi az újraindulást, 93 év után befejezi a gyártói tevékenységét.”
Mostanában nem először állt le hosszabb-rövidebb időre a gyár, de olyan nyilatkozatokat eddig még nem hallottunk, hogy akár végleges is lehet a döntés.
Igyekeztünk a hazai agráriumban, így természetesen a cégnél is további információkat szerezni. Bár a társaság általunk elért szakemberei nem nyilatkoztak, a háttérbeszélgetésekből az az összkép rajzolódott ki, hogy bizonyos (együttesen mintegy 20 milliárd forintnyi) extraterhek miatt most valóban rémes a helyzet.
A rendkívül értékes kapacitás viszont csak akkor ér valamit, ha Bige László majd jobb környezetben újra működteti, vagy eladja olyannak, aki ezt megteszi. Így korai lenne még keresztet vetni a péti műtrágyagyártásra, és főleg meggondolatlanság lenne a tömeges elbocsátás.
Műtrágya nélkül nincs élelmiszer
A modern mezőgazdasági termelés elképzelhetetlen műtrágya nélkül, mert a termőtalaj kimerül a nitrogén-, foszfor- és káliumvegyületekből. Ha ezt nem pótoljuk mesterségesen, akkor nincsen elegendő termés, a bolygó műtrágya nélkül fele-, de inkább csak harmadannyi embert tudna eltartani.
A nitrogént, foszfort, káliumot tartalmazó NPK-kategóriában az utóbbi időben azonban olykor nagyon nehéz volt a környezet. Nemcsak a legfőbb alapanyag, vagyis a földgáz ára szállt el 2022-ben, de az áramé, illetve a költségeket erőteljesen meghatározó szén-dioxid-kvótáé is. Csak, hogy lássuk az árkörnyezetet:
- a földgáz rotterdami ára a 2020 legvégén induló nagy áremelkedés során átlagosan 16-18 euró/MWh-ról 200 euró/MWh-ra emelkedett (a csúcs 340 volt), majd visszatért 50 euró/MWh-ra,
- az áram ugyanebben az időszakban 50 euró/MWh-ról 400 euró/MWh-ra is nőtt (de akadt még 1000 euró feletti ár is), ma már ismét 100 euró/MWh körül van,
- a szén-dioxid-kvóta pedig 30-35 euró/tonnáról 70-80 euró/tonnára emelkedett (a csúcs átlendült a 100 eurón), de az ár jellemzően 80 euró körül maradt.
Emellett a kiegészítő anyagok is drágultak (mint a kálium-klorid, vagy a mono-amonfoszfát), erre a környezetre robbant rá néhány idei adóemelés. Ezekről mindjárt részletesebben is írunk!
Nyugat-Európa amúgy képtelen ezt az ágazatot megvédeni, ugyanis – dicséretes környezetvédelmi buzgóságból ugyan – de a szén-dioxid-kvóták nagyon megdrágítják a gyártást, ráadásul a földgáz is jellemzően drágább, mint egyes versenytársainknál.
Bármennyire is magas a műtrágya szállításának költsége, ahogy világszerte nő a gabonaigény, a műtrágyáról nem lehet lemondani, előtérbe kerül az unión kívüli (orosz, ukrán, belorusz, észak-afrikai, vagy akár kínai) importból kedvezőbb áron elérhető kínálat. Más kérdés, hogy az ismert okok miatt az orosz – nyugati kapcsolatok most nem számottevőek. A környék cégei viszont most nehezen döcögnek. Róluk van amúgy szó:
- a Bige László tulajdonában álló péti Nitrogénművek,
- a szlovákiai, vágsellyei Dusló (Andrej Babis cseh exkormányfő vállalkozása),
- az osztrák (linzi) Borealis,
- a romániai (marosvásárhelyi) Azomures,
- a szerbiai (pancsovói) Azotara,
- illetve a horvát (kutinai) Petrolkemija.
Súlyos extraadók
A társaság környezetében mindenesetre mi azt tapasztaltuk, hogy nem a „végső bezárás”, vagy a dolgozók szélnek eresztése a hangulat.
A szén-dioxid kvótával kapcsolatos adóztatás tényleg „szemétség” – vélte egy forrásunk a szektorból – olyan mértékű adóteher, ami kitermelhetetlen, 36 millió euró (13 milliárd forint) visszamenőlegesen.
Az eredetileg júniusi, majd októberben módosított rendelet alapján a térítésmentesen kiosztott szén-dioxid kvótákra a kormány bevezetett egy 36 százalékos különadót, illetve azok forgalmára egy 15 százalékos tranzakciós illetéket a kvóta értékesítésére. Erre írta Bige László, hogy ez 40 euróval megemelte a műtrágyagyártás tonnánkénti költségét. Emellett a Magyar Szénhidrogén Készletezés (MSZKSZ) tagdíj is nőtt, ez éves szinten 6 milliárd forint költség.
Mindez, több kisebb tétellel együtt gyakorlatilag 20 milliárd forint olyan extrateher, ami nem fér bele a gazdálkodásba.
Mint hallottuk, valóban áll most a cég, október végétől, január végéig tervezett a gyár karbantartása. Úgy tudjuk, a cég amúgy elég nagy készleten ül, ilyenkor érdemes karbantartani. „A szén-dioxid kvóta és adó tényleg fojtogatja a céget, ugyanakkor reméljük, hogy nagyobb leépítésre nem kerül sor”– mondta egy forrásunk.
Lábon lövi magát a kormány?
Mezőgazdasági forrásaink szintén arra utaltak, hogy ők nem hallottak arról az informális csatornákon sem eddig, hogy végleg bezárna a gyár.
„Bige László kemény üzletember, lehet, hogy más már fele ennyi nehézség után abbahagyta volna, de ő szerintem nem fogja” – mondta egy mezőgazdasági cégvezető, aki elmondta, hogy most valóban nem könnyű megvenni bizonyos műtrágyát, a MAP (monoammónium-foszfát) például hiánycikk.
„De ilyenkor minek is vennénk? Nem most szórjuk ki, hanem majd márciusban. Mindig halljuk, hogy nem lesz műtrágya, nem lesz vegyszer, semmi sem lesz, aztán azért mindig lesz.”
– maradt optimista egy agrárvállalkozó. A szakma tehát azt reméli, hogy a magyar állam nem lövi lábon magát, nem lehetetleníti el a fontos céget.
Mindenesetre a válság jó alkalom arra, hogy bemutassuk a cég és Bige László változatos, fordulatokban gazdag történetét. Ehhez a korábban a Figyelőben közölt portrémat használtam, amelyben anno Bige László is segített visszaemlékezéseivel
Kajakedzőből lett műtrágyakirály
A nagyváradi születésű Bige László 1984-ben családegyesítés révén költözött át Magyarországra, a Tisza partján fekvő Dombrádra, és a helyi egyesület kajak-kenu edzője lett. Aztán kereskedni kezdett, mindent adott-vett, amiben pénzt látott. Használt ruhával kezdte, de adott el narancsot, uborkát, banánt is. Oroszországba paradicsomot szállított, Hollandiába szarvasmarhát. Majd miután Romániában is győzött a forradalom, Bige használt autógumikat vitt Romániába, a bevételből bárányokat vett, ezeket Spanyolországban adta el.
1991-ben Nyíregyházán alapította meg első cégét, a B&H Kft.-t, ekkortól Romániából műtrágyát és nátrium-karbonátot hozott be az üvegipar és a mosószer-gyártás számára, majd hamarosan a gyártással kezdett kacérkodni. A nátrium-karbonát mellett más alapanyagokkal, szódabikarbónával, polietilénnel, pévécével kezdett foglalkozni, több-kevesebb sikerrel.
1996-ban meghirdették a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek privatizációját. Az egykor hatalmas, vertikális üzemben kénsav-, foszforsav-, szintetikus kriolit gyártás, illetve NPK-típusú (azaz nitrogént, foszfort, káliumot tartalmazó) műtrágyagyártás zajlott. Bige elindult a több körben kiírt pályázaton, a Figyelőnek egykoron elmesélte, hogy teremtette elő a szükséges önerőt (450 millió forintot), bankhitelt is kapott az OTP-től, és 1997-ben 1,1 milliárd forintért megvehette a Tiszamenti Vegyiműveket.
Az újabb óriási üzletet, vagyis a péti Nitrogénművek megvételét – Bige László szerint – voltaképpen a véletlen hozta.
A többségi tulajdonos Mol Nyrt. 2002-ben elhatározta, hogy nyolcvan, nem a főprofiljába illeszkedő leányvállalatát eladja, Bigét is megkeresték. Bige László végül 20,8 millió dolláros, akkori áron 5 milliárd forintos vételi áron nyert. A finanszírozásban ismét az OTP segített. Ekkor még jóban volt Csányi Sándor és Bige László, akik azóta rendkívül rossz viszonyba kerültek, nagy versenyt futottak például a KITE agrárintegrátor cégért, és Bige a sokasodó bajaiért (például az ellene indult eljárásokért) is előszeretettel okolta Csányi Sándort.
A műtrágyapiac működése aligha érthető meg az agrárintegrátor cégek ismerete nélkül. Ez a piac gigantikus, óriási cégekkel, egy-egy integrátor a gazdáknak vetőmagot, műtrágyát, növényvédő szereket és mezőgazdasági gépeket (inputokat) ad és a termények értékesítésében (output) is segít, majd elszámol velük. Több tíz, akár százmilliárdos cégekről van szó. Csányinak van integrátora, de nincsen műtrágyagyártása, míg Bigének nincsen érdemi integrátori partnere, de az övé a hazai műtrágyacég. Végül a volt cseh miniszterelnök Andrej Babišnak van integrátora (Agrotec) és szlovák műtrágyacége (Duslo) is. A három nagy erőcsoport (illetve negyedikként az Axiál nevű cég) uralja a magyar mezőgazdaságot.
Bige Péten előremenekült, rengeteg nagyobb beruházás során felépített egy savüzemet, több modern műtrágyagyárat, egy csomagológyárat, ammóniagyárat, illetve egy hűtőtornyot. Magyarország uniós csatlakozása is segített, a környező országokat már kedvezőbben érte el a magyar cég, mint az otthoni olcsó földgázt kihasználó, korábban árban verhetetlen orosz cégek.
A cég olykor hasított, elképesztő nyereségeket csinált, máskor keményen küzdött a nehézségekkel, amihez drága hiteleket is felvett, ráadásul Bige László büntetőügyekbe keveredett.
Tavaly már volt egy nagyobb válság. A műtrágyagyártás költségszerkezetében ugyanis 90 százalékot jelent a földgáz, az áram és a kvóta. Ezek közül az elmúlt évek átlagos szintjéhez képest a gáz és az áram akkor 8-10-szeres áron volt elérhető, a kvóta ára „csak” háromszoros lett. Azt végül túlélte a társaság, a mostani adókkal megint nagy harcot kell majd vívnia.
