Elszállt a gáz ára, itthon már nem éri meg műtrágyát gyártani – jöhet az orosz kapcsolat

A műtrágyagyártás költségszerkezetében 90 százalékot jelent a földgáz, az áram és a kvóta. Ezek közül az elmúlt évek átlagos szintjéhez képest a gáz és az áram 8-10-szeres áron érhető el, a kvóta ára „csak” háromszoros lett.

Ennek hatására mostanra tonnánként 800-900 euró felett van már a műtrágyatermékek ára. A környék gyáraiban még nagyobb lenne a gazdaságos ár, így a cégek alig termelnek, mivel a regionális termelést a környék mezőgazdasága nem lenne képes megvenni.

A modern mezőgazdasági termelés elképzelhetetlen műtrágya nélkül, mert a termőtalaj kimerül a nitrogén-, foszfor- és káliumvegyületekből. Ha ezt nem pótoljuk mesterségesen, akkor nincsen elegendő termés.

Vigyázzunk a gyártásra!

Pletser Tamás, az Erste Bank olajipari elemzője szerint

a rendkívül intenzív élelmiszer-drágulás idején a műtrágya-termelésünkre figyelni kellene. Ha ugyanis érdemben csökkenne a modern mezőgazdasági termeléshez elengedhetetlen műtrágya termelése, és nőne a műtrágya-termékek ára, akkor az még jobban csökkentené a termelési lehetőségeinket, tovább hajtaná felfelé a magas élelmiszer-inflációt, ami augusztusban 30,9 százalék volt.

Hiszen a mezőgazdaságnak most sok szempontból eleve nehéz. A termés gyenge, mert itt az aszály, de a szállítások is akadoznak, a folyók alacsony vízállása miatt, részben pedig azért, mert a kikötői kapacitásokat a dömpingszerű gabonaszállítmányok foglalják le.

Vagyis minden arra mutat, hogy akár valamilyen állami segítséggel kellene a műtrágyagyártást fenntartani, a földgázt biztosítani. Csak ugye az a nehéz, hogy a lakossági fűtés érthető módon prioritást élvez a gondolkodásban, de az áramtermelésben is elengedhetetlen a rendszereknek a rugalmas gáztüzelésű erőművek működtetése, így hiány esetén majd marad az ipar, ahol érdemben lehet vágni. Magyarországon pedig két olyan ágazat van, amelyik nemcsak az energiát, a fűtőértéket hasznosítja, hanem magát a „molekulát” is, ez a műtrágyagyártás és a petrolkémia.

Megy a sírás

Ugyanakkor olyan agrárszakemberrel is beszéltünk, aki szerint a műtrágyakérdést ma még nem érdemes túldimenzionálni. Természetesen megy a sírás, de a műtrágya nem ebben a szezonban kezdett el drágulni. Az ár már a megelőző évben is magas volt, és bár lehet, hogy nagyon erős a drágulás, de unión kívüli (orosz, ukrán, belorusz, észak-afrikai, de még kínai) importból is van elég műtrágya.

Az ágazat panaszkodását úgy érdemes figyelembe venni, hogy a végtermékek ára is jelentősen nőtt, és egyáltalán nem drágult akkora mértékben minden inputköltség (üzemanyag, vetőmag, növényvédő szer, élő munkaerő), mint a terményárak.

Sőt, hiába indult meg az ukrán gabona világpiaci értékesítése, a terményárak most sem estek vissza.

A fenti kérdésekről és az agrárium valódi problémáiról rendkívül érdekes volt a Concorde Podcast adása, amelyben Raskó György nagyvállalkozó, korábbi államtitkár végigveszi, miképpen lőtte magát lábon Európa,

• amely azért fizetett, ha a gazda nem termelt,
• amely „romantikus skanzenként” támogatta a kisbirtokokat, miközben a világ nagy részén (Ázsia, Argentína, Brazília, Egyesült Államok) hatalmas birtokokon sokkal hatékonyabb termelés alakult ki,
• ráadásul a génmódosított termékekkel rossz időjárási körülmények közepette is kiegyensúlyozott termeléseket lehet elérni, mi pedig tiltjuk ezeket.

Megdöbbentő adat, hogy amíg egy magyar gazda egy hektáron nagyjából 1400 euró értéket tud megtermelni, addig egy holland tízszer annyit.

Éljen az import!

Ugyanakkor hallottunk egy meglepő érvet is. Ha az EU egy összetett és nem túl konzekvens rendszerben nem tiltja az orosz vagy belarusz műtrágya importját, akkor olyan műtrágyatermékeket tudunk megvásárolni, amelyekkel nagyon jól járunk. Képzeljük el, hogy egy magyar gyártó 240 euró/MWh áron kap gázt, és abból gyárt műtrágyát. De az orosz harmadáron kap a Gazpromtól földgázt, és természetesen a 80 eurós földgázból olcsóbb műtrágyát gyárt.

Igen, így nem a magyar gyártó keres, hanem az orosz, de a magyar külkereskedelemnek mégis jót tesz, hogy a magyar gazdák műtrágyafogyasztásához közvetve „harmadáron” szerzünk földgázt.

Volt egy kis áresés

Bár szerencsére a legfontosabb európai gázjegyzés, a holland TTF éppen egy kisebb korrekciós időszakot élt át, vagyis néha azért olyat is látunk, hogy az árak lefelé is elindulnak, de így is őrült magas, 200 euró/MWh feletti maradt a földgáz ára, vagyis a Nyugat-Európa számára érvényes modell még nem javult meg.

Európa eközben ársapkáról, fogyasztásmérséklésről vitatkozik.

• Előbbi nagyon vitatott. Például azért, mert az oroszoknak akár szerződéses jogalapot is ad arra, amit eddig vis majorra hivatkozva csináltak, vagyis a nem-szállításra.
• Utóbbi pedig biztosan el is jön: ha drága a gáz, a lakosság is jobban spórol, közintézményeket zárnak be télen, de az ipar is reagál.

Az árugrás

Említettük már a műtrágyatermelés költségváltozásait. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy

• a földgáz ára a 2020 legvégén induló nagy áremelkedés során átlagosan 16-18 euró/MWh-ról 200 euró/MWh-ra emelkedett,
• az áram ugyanebben az időszakban 50 euró/MWh-ról 400 euró/MWh-ra,
• a szén-dioxid-kvóta pedig 30-35 euró/tonnáról 70-80 euró/tonnára emelkedett.

Azt pedig már inkább csak a magyar gazdák szempontjából érdemes megjegyezni, hogy közben a forint is 350 forintról 400 forintig gyengült az euró ellenében. Ez a magyar exportnak kedvezhetne, de aki importból próbálna beszerezni műtrágyát, annak sajnos drágulást jelent.

A nagyok és a kicsik is leálltak

A Fertilizers Europe (Európai Műtrágyagyártók Szövetsége) mindenesetre már kongatja a vészharangokat, rendre arról ad tájékoztatást, hogy az iparág nem bírja az energiaválságot.

A zárások már a legnagyobbakat (Yara, K+S AG, Fertiglobe) is elérték, de a kelet-közép-európai régió nemzeti cégei is zárnak. Egyedüli kivételként a Borealis osztrák óriásgyárat hallottuk, amely rendületlenül termel.

Nézzünk körül a környéken. Ha az importlehetőségeket nézzük, ezek a gyárak vannak, amelyek többsége vagy nem termel, vagy drasztikusan visszafogta a gyártást:

• a Bige László tulajdonában álló péti Nitrogénművek,
• a szlovákiai, vágsellyei Dusló (Andrej Babis cseh exkormányfő vállalkozása),
• az osztrák (linzi) Borealis, ami még kitart,
• a romániai (marosvásárhelyi) Azomures,
• a szerbiai (pancsovói) Azotara,
• illetve a horvát (kutinai) Petrolkemija.

A környékre még az orosz és az ukrán cégek, valamint az Olaszországban gyártó norvég Yara tudott korábban hatékonyan (elviselhető szállítási költséggel) szállítani. Az új helyzetben őket szorítják ki a távolabbi, de olcsóbb gázzal dolgozó gyártók.

Péti leállás

A legnagyobb, sőt bizonyos szegmensekben egyetlen hazai gyártó, a péti Nitrogénművek a Telex megkeresését ezúttal hivatalosan elhárította. Az általunk elért illetékesek nem szerettek volna nyilatkozni, de Bige László korábban az Indexnek elmondta: a péti cég sem termel, mert a magas földgázárak miatt nem tudna megfizethető árú terméket előállítani.

„Az energiaválság nemcsak az uniós műtrágyaipart, majd az áremelések átgyűrűzésével az élelmiszeripart, hanem a teljes európai vegyipart teszi tönkre”

– mondta Bige László.

A számok nyelvén a gázáremelkedés azt jelenti, hogy a péti üzem havi földgázköltsége korábban 5–20 millió euró (kb. 2–8 milliárd forint) között változott, ez 300 eurós gázzal számolva már 144 millió eurós, azaz kb. 57 milliárd forintos kiadást jelentene havonta.

A műtrágyások Európa-szerte azért lobbiznak, hogy emiatt a kulcsfontosságú gyártás miatt az esetleges gázfelhasználási korlátozások idején is kapjanak prioritást, és kapjanak majd gázt.

Nem kell a hazai

Más azt emlegeti, hogy a realitásokhoz alkalmazkodni kell. A világ jelenlegi legnagyobb gyártói Kína (30 millió tonna körüli termeléssel), az Egyesült Államok és India együtt tudnak ennyit, mert 15-15 millió tonna a termelésük, de a teljes uniós műtrágya-előállítás is jelentős, átlagosan évi 45 millió tonna.

Ha azonban az importár ma 800-900 euró/tonna, akkor értelmetlen lenne erőltetni az 1300 eurós unión belüli gyártást. Ezzel nem mindenki ért egyet,

hiszen lassan a műtrágyagyártás is az ellátásbiztonság része, vagyis nem szabad feladni a kapacitásokat

– vélte egy szakember.

Szokott ilyen lenni

Műtrágyaválság úgy egy évtizedenként szokott bekövetkezni. Legutóbb akkor volt ilyen, amikor 2008-ban a világgazdasági válság ellenére a fő alapanyag, a földgáz ára hirtelen elszállt. Már akkor is azt lehetett tapasztalni, hogy több európai nitrogéngyártó, így olasz, francia, holland cégek is visszafogták a kapacitásaikat, elkerülve ezzel a termékárak zuhanását.

Akkor még a földgáz jegyzése jellemzően az olajhoz volt kötve, ma már az olykor „szilárd földgáznak” is emlegetett műtrágya ára leginkább az önálló gázjegyzésekhez kötött.

De az európai verseny duplán torzított. A műtrágyagyártás meghatározó alapanyagát, a földgázt Oroszország nagyon olcsón adja a saját cégeinek, így az európai termelőket eddig is inkább csak a védővámok védték meg, most pedig a hűvös orosz-nyugat-európai kapcsolatok segítenek a nagyobb költséggel termelőknek.

Mindenesetre a nitrogént, foszfort, káliumot tartalmazó NPK-kategóriában nemcsak a legfőbb alapanyag, vagyis a földgáz ára szállt el, de a kiegészítő anyagok is (kálium-klorid, mono-amonfoszfát). De műtrágyára szükség van, világszerte nő a gabonaigény, vagyis a műtrágyáról nem lehet lemondani. A szakemberek azért úgy érzik, hogy egyelőre nincsen nagy gond, van beszerezhető műtrágya a világpiacon, csak jóval drágábban.