Gulyás Gergely és Lantos Csaba szavai után jó esély van az alacsonyabb lakossági gázárra

Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a február 26-i Kormányinfón arra utalt, hogy április 30-ig maradnak a jelenlegi árak a lakossági „piaci” gázár tekintetében is, utána pedig attól függően, hogy mit, mennyiért tudott Magyarország beszerezni, lehet majd új árat megállapítani.

Lantos Csaba energiaügyi miniszter pedig korábban arra tett ígéretet, hogy a lakossági rezsiár az egész évben fennmarad.

Osztogatnak, vagy fosztogatnak?

Amikor a miniszterek változatlan árakról beszélnek, akkor jó hírt közölnek, vagy rosszat? A helyzet nem is olyan egyértelmű.

A Portfolio.hu mindenesetre nagyon logikus következtetésre jutott, a cikk szerint alighanem megpróbálja Magyarország valamiképpen befixálni a mostani, kedvező árszinteket.

Konkrét értékek helyett, a következő chartot javaslom a holland TTF-gázárral kapcsolatban, mert ez jól megmutatja azt a trendet, amely a háború előtti szintekig, nagyjából 50 euró/MWh-s árig nyomta vissza az európai gázárakat. Az okokról itt írtunk (enyhe tél, magas tárolói töltöttség, az orosz pozíció romlása, gyorsan kiépülő európai pótkapacitások).

Lantosék reformja

Lantos Csaba új energiaügyi miniszter mindenesetre igyekezett szakítani azzal a természetesen nagyon új és mindenki számára ismeretlen, de mégis kellemetlen helyzettel, hogy az energiapiac megőrült, de mi mindig a legrosszabbakat lépjük.

Itt olyasmire kell gondolni, hogy akkor szakadt el a cérna nálunk, amikor már eszelősek voltak az árak, magas árat fixáltunk be a távfűtéshez szükséges gázra, vagy akkor kértünk segítséget a Gazpromtól, amikor a politikailag kínos lépésnek már sok gyakorlati haszna nem volt (félreértés ne essék a teljes bizonytalansággal szemben ezek a drága lépések legalább valami „rossz” biztonságot hoztak.)

Lantos mindenesetre megelégelte a pofozózsák szerepét, és januárban jót húzott, majd kiterjesztette az értelmes lépést, segített az önkormányzatoknak, az egyházaknak, majd az alaítványi egyetemeknek fixálni a mostani alacsony energiaárakat.

Az Energiaügyi Minisztérium február 26-i közleményében is emlékeztetett:

A kiszámíthatóbb rezsikiadások érdekében kedd (február 28.) éjféli határidővel kérhetik a jelenlegi szerződésük szerinti változók helyett a fixált villamos energia árakat az állami, önkormányzati, egyházi intézmények és alapítványi fenntartású egyetemek. A gázszolgáltatásban bevált gyakorlat mintájára azonos intézményi kör térhet át a rögzített áramtarifákra április elejétől 2023 végéig. A lehetőséggel kizárólag azok a jogosultak élhetnek, akik ezt a február 28-i jogvesztő határidőig a kereskedőjüknek megküldött nyilatkozatban igénylik.

A rendelet megalkotásához vélhetően az vezetett, hogy januárban már alacsony volt a gáz ára, az állami MVM-csoportnak pedig lehetősége volt ezt az árat, legalább egy adott idősuzakig befixálni.

Akkor ezen most nyer, vagy veszít az állam?

Ha most nem euróban, hanem forintban, és nem a hivatalos MWh-ban, hanem a talán jobban ismert köbméterben számolunk, akkor azt lehet mondani, hogy a befixálással a 102 forintos köbméterenkénti rezsicsökkentett gázár (átlagfogyasztás alatt) és a 752,5 forintos köbméterenkénti lakossági piaci ár közé lehetett belőni az árat. Vagyis az állam a rezsiárral még mindig ajándékot ad (Lantostól azt is tudjuk, hogy ez így is marad), de a piaci ár már az aktuális ár felett van.

Akár azt is lehet mondani, hogy az állam nyer az átlag felett fogyasztókon, de ez több szempontból azért nem teljesen igaz.

A magyar lakosság most nem a mai áron vett gázt fogyasztja, hanem részben a magasabb áron betárolt molekulákat, részben az orosz partnertől, késleltetett árazással vett földgázt. Ma már ez az egy-két hónapos késleltetés (a szerződés nem publikus, de az előző hónapi átlagárakat figyelembe vevő képlettel, illetve 30 napos fizetési határidővel könnyen összejön egy ilyen) is viszonylag jó árat ad ki.

A lényeg

Az egész leírásnak a lényege az, hogy amennyiben az állam (MVM-csoport) a lakosság számára szolgáltatott gázra is képes (olcsóbb világpiaci árral, fedezeti ügylettel, határidős vásárlással) olcsóbb gázt szolgáltatni, akkor talán csökkenhet a lakossági gázár piaci része.

Addig azonban marad egy különös rendszer,

• aki csak rezsiáron fogyaszt, az nagyon jól jár,
• akinek az átlagárában dominál a rezsi (fogyasztásának 80 százaléka az átlag alatti rezsiáras gáz és csak 20 százalék a piaci), az elég jól jár,
• de aki nagyon túllépi az átlagfogyasztást (és így a rezsiáras gáz csak 20 százalékot jelent a fogyasztásában, a piaci pedig 80-at), na ő elkezdi keresztfinanszírozni a lakosság többi részét.

Gulyás Gergely azt mondta, hogy

„nyilván most, amikor olcsóbb a gáz, akkor próbáljuk mi is lekötni hosszú távra a gázszerződéseket”,

Ez nem tűnik hülyeségnek, jóval kisebb ugyanis az a potenciális veszteség, amit akkor szenved el Magyarország, ha 50-en fixálunk és az ár lemegy 30-ra, mint az a potenciális veszteség, ha megint kétségbeesett finanszírozási ötleteket kell találni, mert a gázár ismét nem 50, hanem 200 euró/MWh. Az 50 euró sem alacsony, de azzal együtt lehet élni.