Nagy Márton felminősítésre számít: tényleg létszükséglet, hogy ne váljunk bóvlivá

Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter nagyon optimista jövőképet festett, arról beszélt vasárnap reggel a Kossuth rádióban, hogy a kormány elkerüli a recessziót, beindítja a növekedést, az infláció letörésében pedig együtt dolgozik a Magyar Nemzeti Bankkal. Az MTI összefoglalója alapján a miniszter kiemelte, hogy a magas energiaárak már csökkentek, bár a koronavírus-válság előtti szinthez képest még magasak, de konszolidálódtak. A miniszter részletesen is kitért Magyarország hitelminősítésére, ezt is idézni fogjuk, de előtte pár szó az aktuális helyzetről.

A minősítésünk

Magyarország hiteleinek besorolását, visszafizetési képességünket több ratingcég is értékeli. Kiemelten fontos a három nagy (S&P, Moody’s, Fitch), amelynek mindegyike több mint 100 éves intézmény, és jól bevált, régi sémák alapján értékelnek A mai napig meglevő és kis különbséggel konvertálható betűik, illetve pár további minősítés a Magyar Nemzeti Bank oldalán itt megismerhető.

Most ez a helyzet:

Hitelminősítő Minősítés Kilátások

• Fitch BBB Negatív
• Japan Credit Rating Agency A- Stabil
• Moody's Baa2 Stabil
• Rating and Investment BBB+ Stabil
• Standard and Poor's BBB Negatív

Mindjárt kitérünk arra, hogy ezek mit jelentenek, de ami talán egyértelműbb, januárban többen is leminősítették Magyarországot, erről itt és itt lehetett a Telexen is olvasni.

A miniszter szerint

Mindenesetre hallgassuk tovább a minisztert! A kamatok továbbra is magas szinten vannak, de ha az infláció csökken, akkor a jegybank is fordulatot vehet, elkezdheti óvatosan csökkenteni a kamatokat – mutatott rá Nagy Márton. (Vagyis ezúttal sem mulasztotta el, hogy régi jegybankos „sapkájának” megfelelően a monetáris kérdésekben is véleményt formáljon. Természetesen ez fordítva is így van, Matolcsy György jegybankelnök sem tudta „letenni” azt, hogy egykoron nemzetgazdasági miniszter volt, ő a gazdaság általános kérdéseiben ad folyton tanácsokat.)

Nagy Márton szerint az infláció januárban valószínűleg még benéz 25 százalék fölé, de februárban már mérséklődés várható, és ezután gyors csökkenés következhet be, év végére pedig egy számjegyűvé válhat a drágulás.

A magyar államadósság végig csökkent, idén 73,5 százalékos GDP-arányos államadósságot tervez a kormány, jövőre pedig 69,7 százalékost, a költségvetési hiány idén 3,9 százalékos lehet GDP-arányosan, jövőre pedig 2,5 százalékos.

Nagy Márton a Standard&Poor's nemzetközi hitelminősítő új besorolására (leminősítésére) reagálva kijelentette: hamarosan felminősítésre számíthat Magyarország. Felidézte, hogy a hitelminősítő szerint a magas energiaárak, a magas kamatok, a bizonytalan gazdasági kilátások, valamint a magas államadósság megnehezítik a magyar kormány törekvéseit a gazdaság konszolidálására, stabilizálására. A miniszter úgy látja, hogy a Standard&Poor's új besorolása nincs jelentős hatással az ország finanszírozási képességére. Ugyanakkor hangsúlyozta: küzdeni kell, hogy a felminősítések megtörténjenek.

Egy fontos attitűd

A miniszter szavaiban nagyon fontos elem, hogy „küzdeni kell”. A legnevesebb hitelminősítők (az említett S&P, Moody’s, Fitch) nélkül nincsen nagy, angolszász országokat is érintő kötvénykibocsátás. Mindig akkor izgalmasabbak ezek a ratingcégek, amikor válság van, bizonytalanabbá válik a világ. A magyar kormányzati kommunikációnak azonban korábban volt egy eleme, amikor a „jobb” irányba módosított egy hitelminősítő a besorolásunkon, akkor azt a kormány és az őt támogató média is kiemelte, amikor pedig negatív irányba változott egy minősítés, akkor olyan üzenetek érkeztek, hogy a ratingcégek felett eljárt az idő, lám az egyes válságokat sem tudták előrejelezni, már senki nem hallgat rájuk.

Jobbat még nem találtak ki

A valóság az, hogy bár minden kritikának bőven van alapja, de a hitelminősítőknél jobbat még nem talált ki a világ, és ameddig ez így van az ő munkájuk meghatározza a befektetők gondolkodását és így egy ország finanszírozási költségét is.

Korábban az Indexen írtunk egy nagyobb cikket a munkájukról, és akkor azt a képet használtuk, hogy

a hitelminősítés kicsit olyan, mint a junk food, a hamburger. Nem túl jó és ízletes, de nagyjából tudjuk, mit várhatunk tőle, ugyanaz a besorolás nagyjából ugyanazt a tartalmat (fizetési képesség és készség) hordozza. És emiatt rendkívül széles körben elterjedt.

De talán az is érzékletes, ha a ratingcégeket a testőrökhöz hasonlítjuk, ha nyugodtabb időszak van, akkor nem veszünk észre, őket, még sajnáljuk is őket, hogy milyen unalmas lehet rutinszerűen végezni a feladatukat. De, ha helyzet van, válság van, akkor sokkal veszélyesebb lesz a munka és a testőrök, de a ratingcégek is kapnak hideget-meleget.

Utóbbiak megkapják, hogy semmit nem jeleztek előre a problémákból, esetleg felmerül az örök összeférhetetlenségi problémájuk, vagyis az, hogy azok fizetik őket, akiket minősítenek. vagy Magyarország és más államok arra panaszkodnak, hogy a ratingesek lassúak, igazságtalanok, már sokkal jobb minősítés járna, de ezek a lomha szervezetek nem értékelnek megfelelően.

Objektív, vagy szubjektív?

Minden zsűrizésben, minősítésben lehetnek szubjektív elemek, de azért a besorolások jellemzően tényleg nem politikai döntések, a minősítőknek nincs „szíve,” vagy politikai nézete, ők csak azt vizsgálják, hogy az adós tud-e és akar-e majd törleszteni, minél inkább igen, annál jobb az adós, vagy a konkrét kibocsátás besorolása.

Az egyes cégek besorolásaiban amúgy nagy különbségek nincsenek, a betűk ábécésorrendben követik egymást, vagyis a legjobb a „triple A” besorolás, de ez az S&P-nél AAA, addig a Moody's-nál Aaa. A legjobban rangsorolt országok Németország, Hollandia, illetve Ausztrália, de már az Egyesült Államok, Ausztria, vagy Belgium csak AA, azaz két A-s. Mi Európában a „B betűinkkel” a jobban eladósodott országokkal, Olaszországgal, Portugáliával esünk azonos megítélés alá esik, nemzetközileg ez Indonézia, vagy Mexikó szintje. Aki ilyet böngészne, itt talál még adatokat.

Még nem bóvli

Az Equilor elemzői ugyan számítottak és számítanak a leminősítésekre, de azt is hangsúlyozták, hogy szerencsére ezekkel együtt is a bóvlikategória fölött marad Magyarország.

A több B-ből álló besorolások ugyanis még „befektetésre ajánlott”, de kockázatosabb státuszt jeleznek, a kilátás (outlook) pedig azt, hogy a besorolás melyik irányba léphet el valószínűbben.

A minősítés nagyjából 1-3 évre szól, az outlook 12-18 hónapra. Ha a kilátás stabil, akkor nem várható változás, ha pozitív, akkor inkább felminősítés, ha negatív, akkor pedig lefelé várható változás. A BBB jobb, mint a BB, arra kellene figyelni, hogy ne jussunk le oda, mert az már a bóvli kategória, A bóvlikategória pedig azt jelenti, hogy a minősítő a befektetési döntéseket hozó ügyfeleinek azt javasolja: az adott állam kötvényeibe befektetni túlságosan kockázatos.

Régi harcunk

Minderről a régi pénzügyesek sokat tudnának mesélni. Magyarországnak a nyolcvanas évek végétől van hitelminősítése, és 1990-ig befektetésre ajánlott kibocsátó volt Magyarország. A kilencvenes évek elején a KGST-piac megszűnésével veszítettük el először ezt a minősítést. Csak a Bokros-csomag hatására, 1996 márciusában, októberében és decemberében kaptuk meg újra szép sorban a három nagy háztól a befektetésre javasolt kategóriát.

Ezután remek időszak volt, mert a befektetők megvették a magyar egy kötvényt és a futamidő alatt további felértékelődések jöttek,

Medgyessy Péter kormányának túlköltekezése, majd Gyurcsány Ferenc időszakának hatalmas hiányai miatt aztán megint jött egy rosszabb időszak, ami Bajnai Gordon alatt átmenetileg megállt. Majd 2010 után az ország ismét visszakerült oda, ahol 1996 óta nem jártunk, vagyis a befektetésre nem ajánlott kategóriába. Ez azért volt negatív, mert ilyenkor magas felárat fizetünk a kötvénypiacon, pedig csak egy fokozattal (notch) voltunk az investment grade alatt. 2016 májusában aztán újra, elsőként a Fitchnél visszatértünk a befektetésre ajánlott kategóriába, amit mindenképpen meg kellene őriznünk.