London és Berlin példája mutatja, miért van égető szükség a budapesti diákvárosra

Egész Európában probléma, hogy az egyetemisták megfizethető lakhatást találjanak maguknak, ami a növekvő igények és ingatlanárak mellett egyre nagyobb kihívást jelent. Az Európát érintő lakhatási válságról ebben a cikkünkben írtunk részletesen. Nálunk a Fudan Egyetem ügye miatt került előtérbe, hogy az egyre mélyülő lakhatási válság az egyetemistákat is érinti, mivel nincs elég kollégiumi férőhely, az albérletek pedig egyre inkább megfizethetetlenek. Az eredeti tervek szerint több mint 8000 kollégiumi férőhelyet hoznának létre a Déli Városkapu projekt részeként felépülő Budapest Diákvárossal, de a kínai egyetem miatt bizonytalanná vált, hogy mi valósul meg ebből.

Kilőtt az egyetemisták száma Európában

Jól szemlélteti a hazai viszonyokat, hogy a 2021-2022-es tanévben közel 300 ezren tanultak a felsőoktatásban, ekkora létszámra körülbelül 55 ezer férőhely jut. Bár az elmúlt években történtek fejlesztések, a HÖOK szerint a 130-140 százalékos túljelentkezés sem ritka, és várhatóan a jövőben sem lesz javulás ezen a téren. Főleg Budapesten rossz a helyzet, körülbelül 10 ezer plusz férőhelyre lenne szükség. Persze nem mindegyik egyetemista akar kollégiumban lakni, de az albérletpiacot elnézve még mindig ez a legolcsóbb megoldás. (Ebben a videóban mutattuk be, miért vált lehetetlenné, hogy valaki önerőből saját lakáshoz jusson.)

De nemcsak a magyar főváros küzd ezzel a problémával, a legtöbb európai nagyvárosban nőtt az egyetemisták száma. A berlini Taggesspiegel adatgyűjtése szerint sok helyen nagyobb mértékben, mint a lakosságé. Értelemszerűen a férőhely-kapacitások nem tudták követni ezt a növekedést. Uniós szinten ez úgy néz ki, hogy 2013 és 2020 között 1,4 százalékkal nőtt az EU lakossága, míg az egyetemisták száma 8,8 százalékkal. Párizs lakossága például 2020-ra 3,7 százalékkal nőtt, miközben 20 százalékkal több diák élt a francia fővárosban 2013-hoz képest. Többek között Londonban és Amszterdamban is nagyon hasonlóan alakultak ezek a számok, míg a finnországi Helsinkiben pont ennek ellenkezője történt.

Berlinben és Brüsszelben kisebb egyetemista-boom játszódott le az elmúlt években: a német és a belga fővárosban a 30 százalékot is meghaladta a diákok számának növekedése a 2011-et követő 9-10 évben. A 2020-2021-es adatok szerint Berlinben 203,8 ezer egyetemista élt, Brüsszelben közel 116 ezer.

Oslo és Zürich sem sokkal maradt el az előbb említett két várostól, de Londonban, Párizsban és Amszterdamban is 20 százalék feletti volt a növekedés.

Budapest azon nagyvárosok közé tartozik, ahol gyakorlatilag stagnált az egyetemisták száma.

2011 és 2021 között csupán 1,6 százalékos volt a növekedés, ami azt jelenti, hogy tavaly 114 ezer diák élt a fővárosban. Bécsre, Lisszabonra és Koppenhágára szintén a stagnálás volt a jellemző, míg Prága és Varsó ellenkező előjelű folyamatok játszódtak le.

Az ingatlanpiac nem tudta lekövetni, hogy több lett a diák

Ebből is látszik, hogy Európában szinte mindenhol hatalmas igény van diákszállásokra és a kollégiumi férőhelyekre. Ehhez képest eléggé hullámzóan alakult, hogy az uniós országokban mennyit költöttek az ilyen célú beruházásokra, miközben egyébként átlagosan 9,5 százalékkal drágultak az albérleteke az uniós országokban 2013 és 2020 között. Idén fordulni látszik a trend, mert szeptemberig 9,8 milliárd eurót fektettek magánberuházók kollégiumi férőhelyek vagy diákszállások létrehozásába, ami a legmagasabb összeg 2012 óta.

Az elmúlt öt évben Európában messze az Egyesült Királyságban fordították a legtöbb pénzt az egyetemisták lakhatásának fejlesztésére. Ez konkrétan 33,5 milliárd eurót jelent, ami jelenlegi árfolyamon több mint 13 ezer milliárd forint lenne. (Érdemes hangsúlyozni, hogy nem állami költésekről van szó, hanem magánbefektetők által finanszírozott beruházásokról.)

A Guardian nemrég megjelent cikke szerint az 1970-es éveket idézi a most kialakuló lakhatási krízis az Egyesült Királyságban: akkor sok egyetemista az autójában vagy sportcsarnokokban volt kénytelen aludni, annyira nem voltak kollégiumi férőhelyek és megfizethető albérletek. Most sem jó a helyzet, aminek elsősorban az az oka, hogy hatalmas a kereslet az albérletpiacon, az egyetemek tovább terjeszkednek és a külföldi hallgatók is visszatértek a pandémia lecsengésével.

A Financial Times összesítése szerint 2000 óta 65 százalékkal, 562 ezerre nőtt az egyetemekre felvett hallgatók száma, azonban ezzel a növekedéssel nem tudta tartani a lépest az ingatlanpiaci kínálat. Hiába van az Egyesült Királyságban 700 ezer férőhely a diákszállásokon, ez sem elég, mert egy szobára átlagosan 2,4 hallgató jut.

Nem véletlen, hogy Londonban további 20 ezer kollégiumi férőhelyet terveznek létrehozni a jövőben a már meglévő 96 ezer mellé. A vizsgált európai városok közül London rendelkezik a legtöbb kollégiumi férőhellyel, ez után következik Párizs 75 ezer férőhellyel és Amszterdam 29,5 ezer férőhellyel. A francia fővárosban további 15 ezret terveznek létrehozni, a holland fővárosban 5200-at. (Budapestről nincs adat.)

Sevilla és Valencia példája ugyanakkor azt mutatja, hogy megéri az egyetemisták lakhatásába fektetni. A két spanyol városban átlagosan 6-5,5 százalékos hozamra számíthattak a befektetők a 2022. harmadik negyedéves adatok alapján, ami meghaladta az egyéb lakóingatlanok után remélt hozam nagyságát. De ugyanez volt igaz Varsóra és Prágára is, hogy ne csak nyugati országokat említsünk.

A magyar egyetemisták otthon maradnak vagy összeköltöznek másokkal

Az összevetésben szereplő európai országok közül Svédországban a legmagasabb a kollégiumban vagy diákszálláson élő egyetemisták aránya. Ez kicsivel több mint 30 százalékot jelent, amitől nem sokkal maradt el Hollandia és Szlovákia. Magyarországon az egyetemisták 23,2 százaléka lakott kollégiumban vagy diákszálláson, ami Szlovákia mögött a második legmagasabb arány a régióban. Ez is mutatja a megfizethető lakhatás iránti igényt.

Olaszországban listavezető abból a szempontból, hogy a diákok hány százalék él otthon a szüleivel. Az olasz egyetemisták több mint kétharmadára volt igaz ez a 2019-2020-as adatok szerint. Európában egyedül Grúziában volt még ilyen magas ez az arány.

Magyarországon az egyetemisták 30 százaléka lakott otthon a szüleivel a tanulmányai alatt.

A legtöbb szomszédos országban jellemzően magasabb volt ez az arány. Romániában például a diákok több mint fele otthon bekkelte ki az egyetemi éveket, de Szerbiában és Szlovákiában is 40 százalék felett volt az arányuk.

Dániában ismeretlen lehet ez a jelenség, a statisztikák tanúsága szerint náluk mindenki albérletben vagy kollégiumban csinálja végig az egyetemet. A skandináv országokban sem jellemző, hogy az egyetem alatt otthon lakjanak a fiatalok. Inkább az az elterjedt, hogy másokkal béreljenek közösen lakást, Norvégiában például a diákok kétharmada oldotta meg így a lakhatását. Magyarországon ez az arány 38,8 százalék volt, ami a környező országokhoz (Ausztriát leszámítva), sőt még Olaszországhoz és Franciaországhoz képest is magasnak mondható.

Beszédes ugyanakkor, hogy csupán a magyar diákok 8 százaléka engedhette meg magának, hogy egyedül béreljen, ami a mai ingatlanárak mellett nem meglepő.