Vajon a körmére néznek azoknak, akik csak elfolyatják az állam pénzét, de nem sok hasznot hajtanak?

Tőkealapok, befektetők összeadnak sok pénzt, általában határozott időre, azért, hogy egy szakértő csapat találja meg a piac legígéretesebb cégeit, azokat fejlessze, építse, majd keressen ezen a folyamaton. Aki szokott igazán gazdag amerikaiakról filmeket nézni, legyen szó a Milliárdok nyomában (Billions), a Brilliáns elmék (Suits), vagy a Nagy dobás (Big Short) című filmekről, azok megnézhetik a Micsoda nő! (Pretty Woman) kellemetlen, pénzközpontú figurájának jelenkori megfelelőit.

Vannak állami tőkealapok is. Ezek olyanok, ahová az állam is tesz be pénzt hasonló céllal, csak itt az állam megelégszik általában valami kisebb megtérüléssel, mert neki a gazdaságfejlesztés vagy az ökoszisztéma kiépítése a fontos. Január 1-jétől Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter szeretné megreformálni ezt a világot. A 65 állami hátterű, sokszor magánpartnerekkel együttműködő tőkealapot egységes és központi irányítás alá helyeznék a Nemzeti Tőkeholding Zrt. keretében. A meghirdetett cél az, hogy az alapok járuljanak hozzá a magyar gazdaság és versenyképesség növekedéséhez, a vállalkozások fejlesztéséhez. Erről a tárcavezető államtitkára, Lóga Máté nemrég háttérbeszélgetést is tartott, amiről a Portfolio.hu számolt be.

A szakma több szereplőjével mi is folytattunk háttérbeszélgetéseket. Forrásaink szerint a leendő ernyőszervezet, az egységes Nemzeti Tőkeholding egy teljesen racionális elképzelés ugyan, mert a széttartó és nem igazán sikeres tőkeprogramokat érdemes lenne megreformálni, ugyanakkor forrásaink kétirányú félelmet is megfogalmaztak.

• Van, aki attól tart, hogy ez az új cég a már élő szerződésekre is rámegy majd, felülbírálja azokat.
• Más azt jósolta, hogy ez csak egy újabb szervezet lesz újabb tisztviselőkkel, de valójában az állam kártékony partnerei nem változnak, azok nem pöckölhetők ki a rendszerből.

A jövőre nézve mindenesetre lehet egységesebb, áttekinthetőbb a rendszer, amely szabályozza, felügyeli ezeket az alapokat, de a mindenféle hazai, vagy külföldi, fókuszát tekintve sokféle (városi, mezőgazdasági, innovációs, de akár űr-) alap, amelyek között vannak kazah, kínai, portugál partnerek, majd mennek ugyanúgy tovább, itt már az állam nem igazán lesz képes hatékonyságot növelni, eredményt elérni.

A big picture

Szükség van-e állami tőkeprogramokra? A piacon természetesen vannak olyan vélemények is, hogy nem, mert ez csak pénzelfolyási forrás, és a „könnyű” állami pénz torzítja a piacot. Ugyanakkor van, aki szerint nem kell „orrunkat befogva” hozzáállni az állami tőkebefektetésekhez. Aki eleve legyint, az nézze meg az amerikai, a japán, a német, az izraeli programokat, amelyek nemcsak volumenben, de GDP-arányosan is sokkal nagyobbak, mint a magyar ökoszisztéma.

E vélemény szerint ez egy olyan forrás, ami éppen a legnagyobb növekedési lehetőségeket segít megteremteni, extrém lendülettel járulhat hozzá a vállalatok fejlődéséhez. Vagyis az állami forrásnak van helye, csak egyrészt nem kell piaciként kezelni ezeket, másrészt olykor valóban nehéz helyzetet teremt az, hogy keveredik, mikor fektet be az állam, mikor edukál, mikor hajt megtérülésre vagy mikor támogatja a gazdasági kultúrát.

Mindenesetre az állami törekvést támogatók szerint Nagy Mártonnak erről a piacról van egy csomó jó gondolata, nem is csak az állam, de még a piac szempontjából is, de erre ráépülhet mind az állam, mind a piac oldaláról egy csomó butaság is:

• a fojtogató bürokrácia és kontrollmánia; vagy
• „szakmai” érvekbe csomagolt ellenlobbi, szétlövési szándék.

A miniszter például egységesíteni szeretné az összes állami forrásból származó alapnál a keretrendszert. Így az alapkezelői díjakat is, de a piac szerint ez a lépés nem piacszerű, igaz, az állami forrás már eleve nem piacszerű.

„Virágozzék minden virág. Aki ért ehhez, szerezzen befektetőket, de az állam oldaláról jogos reformelképzelés, hogy aki állami pénzre hajt, az szó nélkül fogadja el az állam feltételeit”

– mondta egyik forrásunk.

A struktúra

A széttagolt piacon mindenesetre az állam egy teljesen új irányítási struktúrát szeretne látni. A Nemzeti Tőkeholding (NTH) január 1-jétől indulhat Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter irányítása alatt.

Az új tőkeholding menedzsmentjét a közeljövőben fogja ismertetni a miniszter. A piacon már forognak nevek, de mivel ezek szerint éppen az eddigi MFB-csoport (hiventuresös) tőkealap-kezelős világból érkeznének, azért adnánk egy esélyt annak, hogy nem a pletykákban elterjedt régi motorosok, hanem új seprűk érkezhetnek.

Információink szerint a tőkeholding jelenleg első számú vezetőt, két gazdasági, egy-egy informatikai és HR-vezetőt, emellett egy compliance-szakembert is akvirál.

Mi a kritika?

Az állam természetesen nem fogja önkritikusan megfogalmazni azt, amit a piac, vagyis, hogy mi az igazi baj a mostani alapokkal. Nem beszél arról, hogy az alapok rosszul teljesítenek, hogy folyik el a pénz, hogy mindenféle „bizalmi ember”, volt állami alkalmazott, magyar vagy külföldi „harcostárs” hozzátartozói kaptak forrást.

Az alapok működéséhez eleve nagyon kevés ember ért, a siker és a kudarc is nehezebben értékelhető a hosszabb befektetési időtáv közben. Az állam egyes aktorai is mintha csak azt látnák, hogy ennek vagy annak a fia, vagy korábbi kollégája került pozícióba, ezeket ki is gúnyolják a hátuk mögött, de ennél sokkal pontosabb kifogást nem tud senki megfogalmazni.

Az állam maga hivatalosan inkább csak olyan fogalmakat használ, hogy

• a tőkealapok nem használják ki a bennük rejlő potenciált;
• egy részük alulteljesítő;
• zombialapként működnek.

A zombik

A szakma által eléggé utált „zombi” kifejezés valami olyasmit jelent, hogy az alap felé az állam vállalt egy elkötelezettséget (commitment), de az alap nem talál kellő mennyiségű befektetési lehetőséget. Egy ilyen alap eltart embereket, van működési költsége, de nem dolgozik a pénz.

A háttérben aztán már bátrabban fogalmaznak a szakma képviselői:

„A zombialapokat valóban le kellene vadászni, de az már nehezebb, hogy miként lehetne a jogbiztonság szempontjait fenntartva, a megkötött szerződések mellett mindezt megcsinálni. Egyik oldalról jogos, hogy ez tisztességesen lehetetlen, másik oldalról a piac is érti, hogy aki nem helyezi ki a pénzt, mégis mi a fenére szed alapkezelői díjakat. Ezeket ki kellene taszítani a piacról.”

Titokzatos világ

Ha ránézünk a piac jelenlegi működésére, a G7 februári összefoglalója szerint az Exim több olyan külföldi alapba is tett pénzt, amiről még kevesebb információ látható, és még kevesebb beleszólás köszön vissza.

Szintén a G7 írt frissen cikket arról a korábban a Telex által feltárt esetről, hogy micsoda sűrűsödések vannak az MFB ilyen programjainál. Mi most egyesével nem értékeljük ki az alapokat, de ezen a linken elérhetők. A legfontosabb két csomópont, vagyis az Exim és az MFB alapjait azonban kiemeljük, előbb két felsorolásban az Eximbank alapjait mutatjuk be.

Nemzetközi tőkealapok

• China CEE Co-operation Fund
• China CEE Co-operation Fund II
• East West Venture Capital Fund
• IFC FIG Fund
• Magyar-Kazah Mezőgazdasági Befektetési Alap
• SINO-CEE Fund
• Three Seas Initiative Investment Fund

Hazai tőkealapok

• COLUMBUS Magántőkealap
• Enter Tomorrow Europe Magántőkealap
• Európa Agrár- és Élelmiszeripari Magántőkealap
• EXIM Exportösztönző Magántőkealap
• Herius-1 Magántőkealap
• Innova-1 Járműipari Magántőkealap
• PortfoLion Regionális Magántőkealap
• PortfoLion Regionális Magántőkealap II

A másik ilyen alapcsúcsosodást az MFB alapjai jelentik.

MFB-alapok

• Az Enter Tomorrow Kockázati Tőkealap
• Impact Ventures Magántőkealapok
• Divat&Design Tőkealap
• Chi Fu Hungarian Economic Opportunity Fund
• Water Impact Fund
• Debreceni Iparfejlesztési Alap
• Városi Alapok
• Klasszikus Iparágak Magántőkealap

Ez is egy elég vegyes összeállítás. Ezek között vannak pozitív társadalmi célú alapok, ilyen célt követ például az Impact Ventures, illetve a vízgazdálkodási befektetéseket kereső Water Impact. Ha ezekbe nem fektetne állami szereplő, vélhetően nehezebben indulnának el Magyarországon az ilyen típusú, pozitív társadalmi hatású alapok. Van olyan is, amelynek az EXIM is befektetője, de sok más alapról is írtunk már korábban.

Régi terv

Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszterről mindenesetre már akkor lehetett hallani, hogy szeretne hozzányúlni a területhez, amikor még csak készült a miniszterségre.

Tény, hogy az alapok eléggé sokféle feltételrendszerrel működnek, az egységesítésben mindenképpen lehet ráció, főleg, ha az egységes kezelés magasabb szakmai színvonalat jelent. Ahhoz képest, ami mostanában volt, ha már egy kicsit is kompetensebb csapat irányíthat, az nagy előrelépés lesz – mondta egy alapkezelő a Telexnek.

Aki megengedőbb az elmúlt évekkel, az azt mondja: nem Magyarország feltűnően alulteljesítő, hanem Európa egésze is eléggé gyatrán szerepel az állami hátterű tőkebefektetésekben. Az államok különböző befektetési struktúrákon keresztül, igen gyakran piaci szereplők bevonásával csinálnak ilyen programokat, de mintha, ellentétben az izraeli, amerikai, szingapúri sikerreceptekkel, ez nem egy európai műfaj lenne, mert gyengék az eredmények.

De azért tagadhatatlan, hogy vannak sikerek is. A fent felsorolt alapok egyike, a Portfolion például egy lengyel tőzsdei cégnek értékesítette a Szállás.hu-t, az MFB segítségével szépen megnőtt a Webshippy cég, amely webshopokat segít logisztikai szolgáltatással, neves befektetőt kapott az Impact Ventures által gründolt Green Fox Academy.

„De összességében a nagyon korai finanszírozásra elköltött pénzek még a műfajból adódó alacsony találatszámhoz képest sem nevezhetők sikernek, ahogyan a korábbi Jeremie-program történetét is jobb nem megpiszkálni, mert csak elkeseredünk”

– vélte egy kritikus alapkezelő.

Mindenesetre ezt a piac is érzi. Az állam oldaláról is voltak változások, az MFB-csoportba tartozó Hiventures is mintha már kicsit ellépett volna a problémásabb kezdő startup világból a kicsit nagyobb dolgok, a tőzsdei bevezetésre is esélyes cégek irányába.

A piac oldaláról

A piacon mindkét oldalon (állam és magánszektor) értünk el szakembereket. Nagyjából az állt össze, hogy a változásokról hivatalosan a szakma nem tudott semmit, nem nagyon kérdezték meg őket arról, hogy miként csinálhatná ezt jobban az állam.

Más azt mondja, hogy bár a nagy terv kihirdetése előtt tényszerűen nem voltak célzott workshopok, ötletelések, de így is rengeteg fórum volt, és a politikának lehetett füle arra, hogy a szakma milyen keretek között tudna jobban működni. A szakmai szövetségben (ez a HVCA – Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület) eleve együtt ülnek a piaci és az állami szereplők. Utóbbi oldalt az a Katona Bence Hiventures-vezér képviseli, akinek állítólag meghatározó szerepe lesz az új struktúrában.

Ami alakul

Az ágazat mindenesetre eddig a pénzügyi szféra azon részei közé tartozik, amely nem járt annyira pórul, mint a bankok vagy a brókercégek. A kockázati tőkések megúszták a különadókat, és látnak pozitív szándékokat a szintén Nagy Márton alá tartozó pénzügyi digitalizációs fejlesztésekben.

Ilyen például a jobb convertible note (átváltható kötvény) szabályozás. Ez egy olyan technika, amelyben a kezdeti fázisban levő, még be nem értékelhető (magvető) cégek is kaphatnak hitelt, és azt később, a beértékelés után lehet részesedésre váltani.

Nem félünk a farkastól, akkor sem, ha megkóstol

Állunk minden változás, váltás, vizsgálat elé, mondták többen is. Ugyanakkor azt is jelezték forrásaink, hogy amennyiben a magánoldal állami befektetőtársánál változik valami, attól a magánoldalnak még ugyanúgy kell dolgoznia.

„Van egy szerződésünk, teljesítünk, ugyanazokkal az emberekkel vagyunk kapcsolatban, inkább magasabban, a fejük felett lesz csak valami csere.”

A különböző helyzetekhez – magyar vagy külföldi befektetési logika, van állami beleszólás vagy nincsen, direkt befektetés vagy alapok alapja megközelítés – lehet egységesebb formát találni, meg lehet nézni, hogy mi mennyire működött jól. Az is fontos lehet az államnak, hogy aki nem használja a pénzt, onnan visszakapjon az állam forrást.

De értékelni sokszor még korai, hiszen egy 10 éves alapnál 5 év, amíg lehívja az alap a forrásokat, 5 év, amíg javítja a cégeket, de azért közben az értékesítésre is kell időt hagyni, hogy az ne legyen kapkodós.

A Nemzeti Tőkeholding a keretszabályok betartásáért fog felelni. Egységes elbírálási rendszert alkot arról, hogy milyen feltételek mentén lehet állami forrásra aspiráló tőkealapot indítani. Ahogy hallottuk, ha a kapcsolataikra építő szerencsevadászokat el lehet tántorítani, az jó lesz, ha a rugalmasságot veszik el a tisztességesektől, az rossz lesz.

A tolvajokat jó lenne rendesen megpiszkálni

– mondta egyik forrásunk. Vannak ugyanis nagyon kártékony szereplők, ahol elfolyik a pénz, vagy ki sem helyezik a forrásokat, de élnek, mint Marci Hevesen.

Csak az a baj, hogy ebben a szakmában nagyon nehéz megkülönböztetni a jót és a rosszat, mert van, aki tisztességesen csinálja, de rosszul sikerülnek a befektetései. Ez ugyanis nem banki tevékenység, még ha sokszor az állam is úgy kezeli, mintha a tőkebefektetés hitelkihelyezés lenne. Tényleg kevesen értenek hozzá, és néhány állami cég vezetője nagyon nem ért hozzá. Bármilyen változás jön is, ha a szándék tisztességes és az ágazat nagyobb figyelmet kap, azzal többet lehet nyerni, mint veszíteni.