Repohárháború: a valódi döntés végül a vendéglátósok kezében lesz

• Idén nyáron tört ki a repohárháború, amikor hirtelen egyre többen szólaltak fel a visszaváltott repoharakért tokeneket adó cégek, elsősorban a Cup Revolution ellen, lehúzással vádolva őket.
• A konfliktus odáig fajult, hogy a budapesti iparkamara közvetítésével munkacsoport alakult repoharas cégek, környezetvédők és tokenellenes civilek részvételével. A cél egy mindenkinek elfogadható, kompromisszumos rendszer kidolgozása.
• November közepén kezdődik egy felmérés, amelyben a munkacsoport a vendégek véleményét kérné ki a tokenekről, ennek eredményei alapján találnák ki a közös megoldást – erről azonban még nem látszik, mi lehet.
• Az érintettek megkérdezésével jártuk körbe a repohárháború állását.

Civilek, környezetvédők, politikusok állnak az egyik, a Cup Revolution pedig a másik oldalon, miközben az iparkamara próbál közvetíteni – nagyjából így lehet összefoglalni a repohárháború aktuális állását, amelybe egy vizsgálattal már a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) is beszállt. A nyomásgyakorláson kívül a tokenekről a valódi döntést azonban a vendéglátóhelyek tulajdonosai hozzák meg, akik ma még elég jól keresnek a műanyag poharak eladásával – kérdés, meddig éri meg nekik a rendszer.

Magyarországon a kétezres évek közepén kezdtek el repoharakat használni, de azok igazán csak az utóbbi években terjedtek el. A friss piac lehetőségeit a Cup Revolution használta ki a legjobban, ők egyszerre gyártják és mosogatják a műanyag poharakat, miközben egy tokenrendszert is elkezdtek üzemeltetni. Ez utóbbira buktak ki az elterjedése után egyre többen, és ezzel együtt tört ki idén augusztusban a repohárháború.

Az elmúlt időszakban szinte hetente jelentek meg hírek a konfliktus alakulásáról, csak a legfontosabb állomásokra szorítkozva nagyjából az alábbi módon alakult a helyzet nyár óta. Nyár közepén Stop Repohár Token néven Facebook-csoport alakult, a tagok célul tűzték ki a repoharas tokenrendszerek megszüntetését. Ezután augusztusban a teljes magyar média elkezdett foglalkozni a repoharak kérdésével, a Telexen mi is hosszú cikkben számoltunk be a témáról. Augusztus 19-én a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) az érintett felek bevonásával egységes repohár-visszaváltási rendszer kidolgozását kezdeményezte. A tokenellenes tiltakozások hatására szeptember 14-én a Cup Revolution bejelentette, hogy év végétől az applikációjuk használatával 72 óráig ingyenesek lesznek a poharak. Magyarul, ha ennyi időn belül visszaviszi az ember a poharat, nem is kell fizetnie. Végül október 14-én a GVH vizsgálatot indított a Cup Revolutionnel szemben, szerintük elképzelhető, hogy a cég „agresszív és megtévesztő” piaci gyakorlatot alkalmaz.

Azért, hogy jobban megértsük a helyzetet, megkerestük az összes érintett felet, és megkérdeztük tőlük, hogy áll most a konfliktus, és szerintük mi lehet annak kimenetele.

Forradalom a repohárbizniszben

A Cup Revolution 2019-ben alakult meg, de szolgáltatása igazán 2021-ben terjedt el a magyar vendéglátásban. A rendszerük lényege, hogy minden velük szerződő partnernél körülbelül 400 forintért kaphatók a repoharaik, amelyek ugyanott vagy bármelyik másik, a rendszerben lévő vendéglátóhelyen beválthatók egy másik pohárra vagy egy tokenre. Utóbbit szintén minden helyen beváltják tiszta pohárra. Eszerint tehát az ember mindössze egyszer fizeti ki a 400 forintot valahol a pohárért, utána bármeddig ingyen újat kap a Cup Revolution partnereinél.

A kritikusok szerint azonban ez a rendszer inkább szól a lehúzásról, mint a környezetvédelemről, érveik alapján ugyanis kényelmetlen mindig cipelni a tokeneket, a külföldiek és a vidékiek fogyasztás után nem tudnak mit kezdeni velük, ráadásul a Cup Revolution tokenje nem mindenhol beváltható, sőt egyes helyek saját tokenrendszert vezettek be.

A tokenellenesek szerint ez a rendszer összességében egy nagy átverés: a kitalálói arra alapoznak, hogy a használók egy része amúgy sem megy vissza „revós” helyekre, akik pedig mégis, azok is otthon felejtik vagy elhagyják a tokenjüket. Így aztán minden alkalommal újra kifizethetik a 400 forintot.

Az applikáció, amely mindent megold

A Cup Revolutiont a rendszerük elindítása óta éri az a kritika, hogy lehúzzák a vendégeket a fizetős poharakkal, idén nyáron pedig az interneten többen megfogadták: bojkottálni fogják a Cup Revolution partnereit. A tiltakozók azt követelik, hogy minden vendéglátóhely adja vissza a betétdíjat a repoharakért, vagy egyszerűen tegye azokat ingyenessé, ahogy a Budapest Park is tette.

Erre reagált a Cup Revolution azzal, hogy bejelentették az applikáción keresztül kiváltható, 72 óráig ingyen használható repoharakat. A cég REVO Token nevű appjában amúgy is lehet elektronikusan tárolni a repoharakért járó tokeneket, az év végétől pedig a Kölcsönpohár nevű opcióval lesz lehetőség „mínusz egy” zsetont birtokolni. Ez azt jelenti, hogy az appal ingyen megkapjuk a poharat, és csak akkor vonják le a 400 forintot, ha 3 napon belül nem adjuk azt vissza.

Maros Róbert, a Cup Revolution ügyvezetője és tulajdonosa ezzel kapcsolatban azt mondta: a visszajelzések szerint a vendégek 80-90 százaléka teljesen elégedett a mostani tokenes rendszerrel, csak egy hangos kisebbség utasítja el a zsetonok használatát. Szerinte az ő kérésüket meghallgatták a Kölcsönpohár funkció megalkotásával, így már senkinek a pénze nem „ragadhat a pohárban”.

Kocsis T. Sára, a tokenellenes aktivisták egyik vezetője szerint azonban az applikáció épp olyan életszerűtlen, mint a műanyag token pénztárcában hordozása. A külföldieknek, ritkán szórakozni járóknak ugyanis elég életszerűtlen lehet, hogy egy egyszeri italozáshoz külön applikációt töltsenek le a mobiljukra. A Kölcsönpohár használatához ráadásul bankkártyaadatokra is szükség van, ezt pedig nem biztos, hogy mindenki meg akarja adni egy pohár kiváltásáért.

Az iparkamara közvetítene

A nyáron kialakult feszült helyzetben jelentette be a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, hogy a kormányzati támogatást élvező Zöld Követ Egyesülettel közvetítenének a konfliktusban, és a felek egy asztalhoz ültetésével közös megoldást keresnének a problémára. Akkor azt mondták: egységes tokenrendszerre vagy közös applikációra van szükség, és szeretnék, ha a piac saját magát szabályozná.

A kezdeményezés hatására szeptember 15-én egy asztalhoz ültek a nagyobb repoharas cégek képviselői (köztük a Cup Revolution vezetői), környezetvédők, és a Stop Repohár Token Facebook-csoport adminisztrátorai. A beszélgetés eredményeiről október 6-án jelent meg egy sajtóközlemény, amely szerint fogyasztói felmérést fognak indítani a kérdésről, és az ott kapott válaszok alapján dolgoznak majd ki egy közös megoldást a problémára.

Megkérdeztük a BKIK-t a tárgyalások alakulásáról, és azt a választ kaptuk, hogy személyesen azóta nem ültek össze ugyan a felek, de online folyamatos az egyeztetés. Ennek eredményeképpen

összeállt már a kérdőív, amely a repohárhasználók véleményét fogja kikérni a különböző betétdíj- és tokenrendszerekről, az adatgyűjtést pedig november közepén el is kezdik.

A BKIK a felmérésre három hetet szánna, az eredményeket pedig decemberben kezdenék el feldolgozni, és azok alapján igyekeznek majd kitalálni egy mindenkinek megfelelő rendszert. Szerintük eddig minden tárgyaló fél konstruktívnak mutatkozott, ezért bíznak benne, hogy a felmérés alapján végül konszenzusos megoldás születik majd.

Megkérdeztük a közös munkáról a Stop Repohár Token-csoport képviselőit is, szerintük a felméréssel végleg kiderül, hogy a fogyasztók jelentős többsége ellenzi a Cup Revolution tokenrendszerét. Végeredményben pedig szerintük, ha marad is a tokenes rendszer, abba mindenképp be kell majd építeni egy olyan opciót, hogy a vendégek visszakapják a pénzüket. Ha ez nem valósul meg, az nekik nem elfogadható megoldás.

Megkérdeztük erről Maros Róbertet, a Cup Revolution tulajdonosát is. A vállalkozó azt mondta: a munkacsoportban szívesen vesznek részt, és ők is szeretnének egy közös megoldást találni, két dologgal mégis problémájuk van. Az első az, hogy a BKIK munkacsoportjában pont a vendéglátóhelyek üzemeltetői nem vesznek részt, pedig végső soron ők döntenek arról, milyen repohárrendszert üzemeltetnek, és ők is tudnák elmondani, mi alapján döntenek.

Maros másik problémája az, hogy szerinte a kérdések nem vezetnek rá a problémák minden oldalára. Szerinte egyértelmű, hogy mindenki vissza szeretné kapni a pénzt a pohara után, de ennek az az ára, hogy lassabbak a sorok, a kiesett pénzt pedig a vendéglátósoknak az italok árán kell visszahozniuk. Szerinte ha a kérdések tartalmaznák ezt a kitételt, és a fogyasztók tisztában lennének minden körülménnyel, akkor a legtöbb válaszadó inkább a tokenrendszert preferálná.

A vendéglátósok, akik nincsenek a tárgyalóasztalnál

Maros Róbert azt mondta, hogy ha neki nem hisszük el a tokenrendszerük előnyeit, kérdezzük meg a vendéglátósokat, akik azt használják. Így is tettünk, és sikerült is beszélnünk az egyik, revotokenthasználó budapesti szórakozóhely vezetőjével, aki a Cup Revolution körüli nyilvános viták miatt a neve elhallgatását kérte.

Az üzletvezető azt mondta: a Cup Revolution használatának két oldala van, az egyik a mosogatásról, a másik a logisztikáról szól. Mindezt érzékeltette is, szerinte

ha a Cup Revolution mosogat, akkor az poharanként 15-20 forintba kerül; ha maguknak próbálnák meg elmosogatni a műanyag poharakat, akkor az munkabérrel, energiaárakkal és a mosogatógépek beszerzésével együtt 40-50 forintba kerülne.

Ennek megfelelően jobban megéri kiszervezni a mosogatást, a kérdés az, hogy miből fizetik a poharanként 15-20 forintot. Most ezt az új repoharak eladásából finanszírozzák, ami a közhiedelemmel ellentétben nem a Cup Revolutionnél, hanem nagyrészt a vendéglátósoknál landol.

A másik kérdés az üzletvezető szerint, hogy kérnek-e pénzt a repoharakért, és mit adnak, amikor visszakapják őket. Szerinte, mivel ők egy nyitott hely, ahová bárki ki-be jöhet, az ingyen kiadott repoharakkal az emberek elsétálnának, azokat kidobálnák. Ez egyrészt rendkívül környezetkárosító lenne, másrészt a poharak utáni veszteséget beforgatnák az árakba, ami dráguláshoz vezetne.

Megtehetnék, hogy pénzt kérnek a repoharakért, majd azt távozáskor visszaadják (ez technikailag készpénzen kívül kártyán is lehetséges), de ehhez nagyobb készpénzlogisztikára, több kártyaleolvasóra, számítógépre és munkatársra is szükségük lenne. Szerinte jól hangzik, hogy ugyanannyi idő egy tokent visszaadni, mint a kártyára visszatölteni a pénzt, de több száz vendég esetében számít a fejenként 5-6 másodperc különbség. Ez a megoldás tehát minden egyes italra jelentős többletköltséget rakna.

A harmadik lehetőség, hogy a Cup Revolution rendszerét használják, amely – legalábbis nekik – logisztikailag is a legegyszerűbb. Szerinte egyébként a tudatos, maguknál mindig tokent tartó vendégeknek is ez a megoldás a legegyszerűbb, és ezzel tudnak a legolcsóbbak lenni az italok.

Azt ugyanakkor a szórakozóhely vezetője is elismerte, hogy problémák vannak a jelenlegi rendszerrel. Ők több vendéglátóhelyet üzemeltetnek, amelyek közül a zárt terűekben üvegpoharat használnak – szerinte fontos lenne, hogy az ezekhez hasonló helyek ne is használhassanak repoharat, hiszen az felesleges.

Másrészt azt a jól ismert szempontot is említette, hogy minél nagyobb lenne a Cup Revolution rendszere, és minél többen ismernék, annál kevesebbeknek okozhatna gondot annak a használata. Szerinte hozzájuk már most is a vendégek 60 százaléka tokennel érkezik, ez az arány pedig folyamatosan nő, az elégedetlenkedők pedig egy szűk kisebbséget tesznek ki.

Beszéltünk ugyanakkor más, nagyobb szórakozóhelyet üzemeltető vendéglátósokkal, akik ezt egészen máshogy látják. Szerintük a tokenrendszer kényelmes ugyan, de más megoldások is megvalósíthatók. Ők azt mondják: a koronavírus-járvány óta a vendéglátósok költségei annyira megugrottak, hogy sokaknak egyszerűen nem volt képük akkorát emelni az italárakon, a megjelenő költségeket pedig a repoharak eladásával fedezték.

Mennyire is környezetvédő?

A témában jártas szereplőkkel beszélgetve feltűnik még egy dolog a Cup Revolution rendszerének működésével kapcsolatban. A cég szerint a működésük környezetvédő, hiszen a poharakat csak egyszer kell megvenni, utána pedig egy tokennel akárhányszor lehet őket használni, felesleges pohár tehát elvileg nem keletkezik.

Ez a magyarázat azonban feltételezi, hogy tényleg mindenki megtartja és újrahasználja a tokeneket, tehát idővel szinte nem is kell új poharakat eladni. A probléma csak az, hogy ha ez megtörténik, akkor a revós vendéglátóhelyeknek egy idő után egyáltalán nem lesz bevételük a poharak eladásából, így a mosogatás árát kénytelenek lesznek beleépíteni az italok árába – éppúgy, mintha nem használnák a tokenrendszert.

Kritikusok szerint ez azt jelenti, hogy valójában a rendszer pénzügyileg addig fenntartható, amíg környezetszennyező. Ők azt mondják: a tokenrendszert használó vendéglátósok alapból is arra építenek, hogy az emberek otthon felejtik a tokent, vagy elsétálnak a pohárral, és lusták lesznek azt aztán visszavinni és beváltani. Szerintük tehát a cég üzleti modellje addig működik, amíg környezetszennyező módon újabb és újabb műanyag poharakat tudnak eladni.

Megkérdeztük erről Maros Róbertet, aki szerint ez viszont közel sem igaz. Ő erre elmondta, hogy a cégük a poharakat szinte gyártási áron adja a vendéglátóhelyeknek, és ők főleg a mosogatáson keresnek. A partnereik között pedig van olyan vendéglátóhely, amelynél már 80-90 százalék körül van a visszaváltott poharak aránya, és nem merültek fel anyagi problémák.

Messze nem egy cégről szól

Az utóbbi hónapok nyilvános vitáiban a Cup Revolution került a környezetvédők és a tokenellenesek célkeresztjébe, de közel sem ők az egyetlenek, akiknek megkérdőjelezhető az üzleti gyakorlatuk. Csak néhány esetet kiemelve:

• vannak olyan vendéglátóhelyek, amelyek sehol máshol nem beváltható, saját tokeneket adnak a poharakért, ami egyértelműen kevésbé felhasználóbarát a revós rendszernél;
• ugyanez igaz a fesztiválokra is, amelyeknek mind van külön tokenjük. Hiába szervezi például ugyanaz a cég a Szigetet és a Soundot, az egyiken adott token nem váltható be a másikra;
• környezetvédelmi szempontból pedig egyértelműen az a legkárosabb, amikor egy rendezvény megrendel repoharakat, azokat ingyen kiadja a vendégeinek, majd vissza sem kéri őket. Így tettek idén az augusztus 20-i állami rendezvény szervezői, több tízezer műanyag poharat hagyva a környék kukáinak és a vendégek konyhaszekrényeinek.

A repoharakról szóló társadalmi vita és a BKIK-s munkacsoport tehát közel sem csak a Cup Revolution megrendszabályozásáról szól. Mind fogyasztóvédelmi, mind környezetvédelmi szempontból vannak az övéknél kevésbé etikus gyakorlatok, a probléma megoldása érdekében pedig az ezeket alkalmazó szereplőket is be kellene vonni a folyamatba.

Nem látszik a megoldás

Bár a BKIK-s munkacsoport minden résztvevője azt mondja, hogy a tárgyalások eddig konstruktív hangnemben zajlottak, közel sem látszik, mi lehet az a kompromisszum, ami majd mindenkinek megfelel. A Cup Revolution szerint ugyanis a tokenekkel kapcsolatban felmerülő problémákat megoldották a Kölcsönpohárfunkció bevezetésével, a kritikusaik viszont ezzel a megoldással sem elégedettek.

Az igazi probléma ugyanakkor az lehet, amit Maros vetett fel, miszerint a piac valódi szereplői nem ülnek a tárgyalóasztalnál. Végső soron ugyanis a vendéglátósok és a rendezvényszervezők döntenek a repoharak sorsáról, és ha megegyezés is születik, azt még át is kellene majd verni akkora cégeken, mint a Sziget Zrt.

A BKIK kérdőíve ezzel együtt november közepén elstartol, ezen pedig mindenki elmondhatja majd a véleményét a repoharakat érintő kérdésekről. Könnyen lehet viszont, hogy a valódi vita majd csak akkor kezdődik, amikor a vendégek véleménye már az asztalon van.

A repoharak és a tokenek jelenségéről szóló Komplex-cikkünk ide kattintva olvasható.