Hamarosan rajtol az Integritás Hatóság: alibi lesz vagy valódi korrupcióüldöző szervezet?

Hamarosan felállhat a korrupcióellenes Integritás Hatóság, amely a 17-ből az egyik vállalása a magyar kormánynak az Európai Bizottság jogállamisági feltételeinek teljesítésére, hogy az ország hozzáférhessen az uniós helyreállítási alap pénzeihez. Mint a Népszava is írja, egyelőre részben titkos az elnöki és elnökhelyettesi posztra jelöltek személye, így még nem látható, kik lesznek az Orbán-kormány fő korrupció elleni harcosai.

Mindez egyfelől indokolható, hiszen ha valaki pályázik egy állásra, ahová nem futhat be mindenki, akkor érthető, hogy egy cég közbeszerzési alkalmazottjaként, egy ügyvédi iroda partnereként, vagy egy ügyészség munkatársaként nem szeretne a jelenlegi munkahelyének jelzést adni: „elvágyódnék”. Ugyanakkor az Integritás Hatóság elnöksége annyira jelképesen is transzparenciát igénylő poszt, hogy valójában az is elvárható lehetne, hogy a folyamat mindvégig a nyilvánosság számára is követhető legyen.

Hol tartunk a folyamatban?

A folyamat a következő volt. A kormányzati Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság (EUTAF) főigazgatója, Dencső Balázs kiválasztott három embert, az alkalmassági bizottságot (róluk később), amely javaslatot tehetett, illetve véleményezhette az Integritás Hatóság legfontosabb vezetőit, az elnököt és az elnökhelyettest, vagyis azokat a jelölteket, akik a nyilvános pályázaton elindultak.

A bizottság tagjainak szerepe viszonylag korlátozott volt, hiszen a döntést Windisch László, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke a saját értékelési szempontjai alapján hozza meg, majd a köztársasági elnök kinevezi a vezetőket.

Vicces módon az ÁSZ elnöke publikálta is a szempontjait, igaz az értékelési lap csak a pályázat beadása után lett nyilvános, az imént belinkelt közleménynek a végén érhető el ez a letölthető Excel-táblázat.

Windisch László reakciója

Frissítés: Windisch László, az Állami Számvevőszék elnöke cikkünk„ kapcsán jelezte a Telexnek, hogy szerinte egyáltalán nem ”vicces„, illetve nem sérelmezhető az ahogyan ő a szempontjait közzétette.

”A pályázati feltételek ismertek voltak, azokat a törvény tartalmazta. Számomra ugyanakkor nem írta elő a törvény, hogy közzétegyem a döntési szempontjaimat, én ezzel az alkalmasnak ítélt pályázatokon túl további átláthatóságot vittem a döntésembe, önkorlátoztam magamat. Hiszen transzparensen közzétettem, hogy milyen keretrendszerben fogok dolgozni. Úgy érzem, hogy ennek negatív láttatása amolyan „van sapka – nincs sapka” helyzet. Úgy kaptam kritikát, hogy ennél nem dönthettem volna jobban. Jobb lett volna, ha a pályázat előtt teszem közzé a szempontjaimat? De akkor felülírom a törvényt és a bizottság munkáját befolyásolom. Vagy jobb lett volna, ha egyáltalán nem teszem közzé? Akkor mindenféle horgony nélkül egyedül dönthettem volna. és talán akkor nem kapok ilyen kritikát, de miért jobb az, ha nem mutatok be semmilyen értékelési rendszert? Vagy akkor hozom nyilvánosságra, amikor már megvoltak az interjúk? Az ilyen minősítések éppen elveszik a kedvét azoknak a bürokratáknak, akik transzparensen szeretnék végezni a munkájukat,

A jelöltek

Ami az elnöki és elnökhelyettesi posztra jelentkezőket illeti, az EUTAF oldalán (eléggé elrejtve) olvashatók a nevek. Az elnöki posztra öt jelentkező maradt alkalmas: Matusik Tamás bíró, a Budai Központi Kerületi Bíróság Nyomozási Bírói Csoportjának vezetője és a nyilvánosságban eddig nem ismert Darázs László, plusz három névtelen harcos. A jelöltek közül végül két anonim jelentkező lett a legalkalmasabb a bizottság alkalmassági rangsorában – elvileg kettejük közül választják ki a végső befutót.

Elnökhelyettesnek többen jelentkeztek és többen is lehetnének alkalmasak. Az alkalmassági bizottság az Állami Számvevőszék elnökének sorrendben a következő jelölteket ajánlotta a figyelmébe: Dabóczi Kálmán, Dajka Gabriella, Kovátsits Gábor, Matusik Tamás, Nagy Géza, és itt is van több rejtőzködő aspiráns.

Milyen legyen egy jó elnök?

Ligeti Miklós, a Transparency International jogi vezetője szerint két elem volt zavaró ebben a folyamatban. Részben az említett anonimitás, hiszen azért valljuk be, az elég hülyén hangzik, hogy megvan a két legjobb jelölt az elnökségre, az első egy neve elhallgatását kérő személy, és a második is egy neve elhallgatását kérő személy.

Részben pedig az, hogy az ÁSZ elnöke a pontozási szempontrendszerét a pályázat beadása után tette nyilvánossá, vagyis mintha a jelöltek becsukott szemmel lőttek volna a céltáblára. A szempontrendszerben amúgy a közbeszerzési jog ismerete és az állami pénzügyek ismerete emelkedett ki, miközben voltak egyéb, például reputációs és nyelvtudást is értékelő pontok.

Ahogy Ligeti Miklós mondja, szerinte az elnöknek nem feltétlenül az lesz a dolga, hogy ő szúrja ki, mi van a közbeszerzéseknél, erre ott lesznek a szakértők, a referensek és a tanácsadók. Az nyilván nem hátrány, ha az elnököt nem tudják hintába ültetni, de egy kimagasló integritású szakember, aki nem ezen a területen dolgozott, de jogvédelemben, bűnügyi nyomozásokban, kutatóként igazolta, hogy feddhetetlen és érti, mi történik, talán még jobb lenne egy ilyen fontos szerepkörre.

Egy katonai példával: a tábornoktól azt kell elvárni, hogy lássa, merre kell haladni, de nem ő lesz egy személyben a legjobb víz alatti aknamentesítő, a legpontosabb mesterlövész és az ágyúk szerelője.

Az elnökhelyettesek

Mivel az első két helyre rangsorolt elnökjelölt neve nem publikus, így velük nem annyira érdemes foglalkozni. Jobban látható, hogy ki lehet a későbbiekben az IH elnökhelyettese.

A bizottság itt Dabóczi Kálmánt javasolta az első helyre. A közgazdász, katolikus és hétgyermekes Dabócziról alapvetően pozitívan vélekedtek az őt ismerő forrásaink. Ő volt korábban a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezérigazgatója, később a katolikus Hetvenkét Tanítvány Mozgalom elnöke. A BKK-vezetőjeként volt pozitív és negatív megnyilvánulása is a leendő pozíciója szempontjából. Azt pozitívan emelte ki egy forrásunk, hogy számára nem elfogadható, sőt zavaró volt az állami korrupció, amit ebben a nyilatkozatában is bizonyított.

Ugyanakkor volt olyan forrásunk, aki azt hangsúlyozta, hogy Dabóczi most egy olyan hatóság vezetésére pályázik, ahol kevés nyílt információ érkezik majd. Inkább bűnbánó pentitók, a korrupció korábbi részesei lehetnek az anonim feljelentők, és a BKK az ismert etikus vagy nem etikus hekker elleni fellépésében erre rossz példát mutatott. Maga Dabóczi nem játszott ebben kulcsszerepet, de azért akkori megnyilvánulásai alapján nem is ünnepelte éppen a hekker feltáró munkáját. Itt az Index cikke erről.

A második helyen elnökhelyettesnek jelölt Dajka Gabriella életrajza szerint jelenleg az állami tulajdonú MVM Services vezető közbeszerzési szaktanácsadója. Talán már ez a pozíció is magában rejti a jelölt kettősségét. Ez a poszt ugyanis aligha a legjobb ajánlólevél arra, ha valaki később éppen az ellen harcolna, mint amiben most dolgozik. Ugyanakkor, akik ismerik, számunkra dicsérték a jelöltet. Dajka ugyanis oktatott is, közbeszerzési biztos is volt, erős személyiség, jól analizál, volt olyan korábbi tárgyalópartnere, aki azt mondta a Telexnek, hogy egyenesen lenyűgöző a szakmai tudása.

A továbbiak

A háttérbeszélgetéseken elhangzott, hogy akik elnöknek szóba jönnek, jellemzően elég független személyiségnek tűnnek, de vannak, akikről az anonimitás miatt tényleg nem lehet tudni, hogy kicsodák. Korábban többen is azt jósolták, hogy az EU-nak talán olyan jelölt lenne elfogadható, aki hiteles, külföldön bizonyította a szakértelmét.

Mi például Bertók János (OECD) nevét hallottuk. Róla ugyanis ketten is úgy vélekedtek, hogy remek szakértője az integritásnak, amit a nyári a „Közbeszerzési integritás a gyakorlatban” című nemzetközi konferencián is bizonyított.

Az eseményről ugyanakkor azt is hallottuk, hogy szinte ijesztő volt, amit a hazai hivatalok, szakemberek kormányzati korrupció és integritás címén előadtak,

„megtudhattuk, hogy ki, milyen képzésen vett részt, vagy milyen kishalak ellen indult nyomozás, de semmi valódi ügy nem került napirendre.”

Igaz a külföldről hazatérő szakember ötlete kapcsán volt, aki elmesélte Lámfalussy Sándor esetét, aki anno állítólag azt mondta Antall Józsefnek, hogy csak az lehet jó elnöke a Magyar Nemzeti Banknak, aki itt él az országban.

Közlekedési rendőrök, parkolóőrök

A kormány vezetőinek gondolatvilágában és ezek előadásaiban mindenesetre az állami korrupcióüldözés általában kimerül abban, hogy az 5 ezer és az 50 ezer forintos ügyeknél vannak sikerek, de az 5 vagy az 50 milliárdosokkal nem is próbál meg foglalkozni a rendszer.

Vagyis arról szól az összes illetékes munkája, hogy elkapjanak rendőröket, vámosokat, határőröket, parkolóőröket.

Félreértés ne essék, fontos az 5 ezer forintért félrenéző közlekedési rendőr lekapcsolása is, de az Európai Bizottság sem csak erre gondolt, amikor egy magyar korrupcióellenes hatóságot hiányolt. Azt nem nagyon tudják a forrásaink, hogy a nagy cél, vagyis az uniós források megszerzése érdekében mi a reális forgatókönyv:

• Valójában az uniót is szorítja a helyzet, érdemi magyar gesztusok nélkül is csorognak majd a források?
• Minden hiába, annyira elmérgesedett a helyzet, hogy ezen már az Integrációs Hatóság felállítása sem segít sokat?
• Vagy, és alighanem ez az igazi win-win szituáció, akkor kap végre újra Magyarország uniós forrásokat, ha képes kiizzadni egy olyan hatóságot, amely értelmes munkavégzésre készül?

Ebben a cikkben jártuk körül azt, hogy az uniós pénzekkel való visszaélések ellen és általában a korrupció elleni harcban vajon hozhat-e érdemi változást egy ilyen intézmény, vagy inkább az Európai Ügyészséghez való csatlakozás lenne a megoldás erre.

Az alkalmassági bizottság

A jelöltek kiválasztásánál volt még egy fontos pont: kik a tagjai az alkalmassági bizottságnak. Ez ugyanis egy amolyan közbeiktatott garanciális elemnek látszott, amely biztosíthatja, hogy a hatóság vezetőjét a kormánytól független kiválasztási eljárásban találják meg. Kívülről úgy tűnt, hogy a kiválasztásra létrejött első hármasban volt egy az EU-hoz kötődő, egy a kormányhoz kötődő és egy félig-meddig konszenzusos tag Pataki Balázs Zoltán, Tátrai Tünde és Halász Zsolt Ákos személyében. Csak aztán a konszenzusosról is kiderült, hogy eléggé kapcsolódik az államhoz, ráadásul pont a „legeurópaibbnak” tartott jelölt, Pataki Gábor vissza is lépett, és a helyére Kovács Gábor került.

Ismerjük meg őket kicsit közelebbről!

Pataki Balázs Zoltán: 1996 óta big four cégeknél, nemzetközi ügyvédi irodáknál, majd 20 éven keresztül EU-es intézményeknél dolgozott, az utolsó időszakban az Európai Csalás Elleni Hivatalnál (OLAF), ő lett volna nagy valószínűséggel a kormánytól függetlennek mondható tag.

Kovács Gábor: miután Pataki Balázs nem sokkal kinevezése után lemondott, a helyére kerülő Kovács Gábor önéletrajza szerint Rendőrtiszti Főiskolát is végzett, és négy évig alosztályvezető volt az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságának pénzmosás elleni részlegénél. Majd a Corvinuson is tanított, illetve 2012 és 2016 között a Transparency Internationalnak (TI) volt a külsős szakértője.

Tátrai Tünde: kifejezetten jó név a közbeszerzési szakmában, a Corvinuson egyetemi tanár. Azt tartják róla, hogy a szakma leginkább nemzetközi kapcsolatrendszerrel is rendelkező közbeszerzője, aki el is szokott járni nemzetközi konferenciákra. Elég autonóm személyiség, de Hadházy Ákos független képviselő publikált a Miniszterelnökséggel fenntartott kapcsolatairól, míg férje, Gellén Márton a fideszes agytröszt Századvég egyik vezetője volt, majd a Varga Judit vezette igazságügyi tárcánál volt politikai főtanácsadó, később 2017-től helyettes államtitkár – írta a Népszava.

Halász Zsolt Ákos: az inkább NER-közelinek tartott bizottsági tag az életrajza alapján a Fidesz idején szokott felbukkanni az MFB-nél (2001-2002, majd 2010-től újra), ahol volt vezérigazgatói titkárságvezető. 2013-ban vélhetően Baranyay László korábbi MFB-elnök vitte magával az Európai Beruházási Bankhoz (EIB), így szerezte meg a jelentkezéshez szükséges nemzetközi tapasztalatot. Másik jelöltekkel szemben ő nem tekinthető közbeszerzésekben és antikorrupcióban jártas tekintélynek.