Recesszióba menetel a magyar gazdaság, de ennél aggasztóbbak a hosszú távú kilátások

Panelbeszélgetésben vitatta meg a magyar gazdaság jövőjével kapcsolatos várakozásokat Zsiday Viktor (a Citadella Alap portfóliókezelője) és Bod Péter Ákos (volt jegybankelnök, a BCE professzora) a Portfolio Budapest Economic Forum konferenciáján.

Zsiday rögtön egy olyan előrejelzéssel kezdte, amely homlokegyenest ellentmond annak a pozitív kormányzati jóslatnak, amit nem sokkal korábban ugyanezen a konferencián Varga Mihály is elmondott (miszerint Magyarországon nem lesz recesszió):

a portfóliókezelő szerint folyamatosan megyünk bele a recesszióba Magyarországon, és -1 és -3 százalék közötti GDP-változással érdemes számolni jövőre.

Ő és beszélgetőpartnere ugyanakkor egyetértettek abban, hogy még csak nem is ez a legnagyobb baj, recessziók rendszeres időközönként ugyanis mindenképp előfordulnak. Bod és Zsiday szerint viszont a hosszú távú növekedési kilátások is rosszak a magyar gazdaság számára, több okból. Zsiday szerint „belekormányoztuk magunkat egy magas inflációjú rezsimbe”, hosszabb távon is 5-10% között maradhat a drágulás üteme, ami várhatóan a 2010-es évek második felében megszokottnál alacsonyabb növekedési ütemmel párosul majd.

Miért lesz vége a jó időknek?

A negatív várakozások egyik oka, hogy a növekedés egyik motorja, a folyton újabb és újabb munkaerő bevonása a gazdaságba lassan ellehetetlenül, a munkaerő-tartalékok kimerülni látszanak, miközben a munkatermelékenység csak átlag évi 1 százalékot nő – mondta Zsiday Viktor. Emellett szerinte „Magyarország feketeseggű lett a befektetők szemében az utóbbi hónapokban”, a jövőben ez is csökkentheti a növekedést és a beruházási rátát. Értékelése alapján már a mostani, még robosztus növekedés is részben annak köszönhető, hogy a kormány rengeteg pénzt öntött a gazdaságra a választások miatt.

Zsiday szerint a gazdasági konvergenciának, a bérfelzárkózás korábbi ütemének is vége lehet, ugyanis elértünk arra a szintre, amire a soft mutatók alapján a magyar munkaerő és gazdaság „jogosult”. Ez nagyjából a portugál, dél-olasz, görög szint. Úgy értékelt, hogy Magyarországon már a Covid és a háború előtt és alatt is sok gazdaságpolitikai hiba volt: nem volt jó ötlet a „high pressure economy”, a pénznyomtatás, a forint árfolyamának elengedése az elmúlt másfél évben. Utóbbi az inflációt is rendesen megnyomja most.

Bod Péter Ákos szintén a távolabbi jövő miatt aggódik, „a következő fél év lesz, amilyen lesz”. Mint mondta, hosszú élete alatt

nem látott még ilyen gyors romlást cserearányban és a külkereskedelmi mérlegben mint amit ma látni, ez pedig aggasztó.

Mint mondta, a GDP-növekedés jelentős részét elviheti majd a cserearány-romlás: elmondása szerint ő ezt már átélte, az 1970-es évek ipari hullámának eredményeit is ennek következtében kellett lebontani 1990-96 között.

Bod értékelése az, hogy az elmúlt évtizedben nagyon rossz pályára került energetikai szempontból a magyar gazdaság: 46 százalékkal nőtt a magyar ipar energiafogyasztása, az új cégek, amik bejöttek, nagyon energiaigényesek (l. gumigyárak, akkumulátorgyártás). Ezekben az iparágakban nagy probléma lesz, a Kelet-Európában mostantól várható energiaárak mellett is itt akarják-e majd tartani a telephelyeiket.

Árfolyam és infláció: akkor kéne korrigálni, amikor már nem lehet

Zsiday szerint komoly probléma lesz a következő időszakban, hogy a munkáltatók bért akarnak majd emelni, hogy megtartsák a dolgozóikat, de a nemzetgazdaság érdeke meg az lenne, hogy ne alakuljon ki ár-bér spirál. Bod Péter Ákos arra hívta fel a figyelmet, hogy ő nem

látja most annyira az ár-bér spirál bér részét, a bérek inkább követik, és nem hajtják az inflációt. Nincsenek ugyanis erős szakszervezetek, mint az 1970-es évek sokat emlegetett példájakor.

A volt MNB-elnök sokkal jobban fél az árfolyam és infláció problémájától: a gyenge árfolyamnak hosszú trendje van, és volt ideológia is mögötte, mármint hogy ezáltal versenyképesebb lesz a magyar gazdaság. Szerinte azonban ennek egy gazdaságilag úgy beágyazott országban, mint Magyarország, nincs értelme.

A gyenge forinttól „nem készül több motor az Audi-gyárban, hanem valójában csak a romkocsma-szektort hajtja, ez nem gazdaságpolitika” – mondta.

Miközben akkor jöttek rá, hogy az árfolyamot korrigálni kellene, amikor már nem lehet. Az inflációnál aggasztó szerinte, hogy úgy alig alacsonyabb a drágulási ütem nálunk, mint a rekorder balti államokban, hogy ott minden hatást ráengedtek a gazdaságra, itt viszont fogyasztói kosár nyolcadának ára mesterségesen van fenntartva hatósági árakkal.

A forintnak akkor van értelme, ha felelősen bánunk vele

A beszélgetést vezető Madár István, a Portfolio vezető elemzője a végén megkérdezte a résztvevőket, ha ők lennének döntéshozói pozícióban, milyen gazdaságpolitikai lépéseket tennének most.

Bod Péter Ákosnak nem tetszik a jegybanki tartalék további csökkentése: nálunk jelenleg 36 milliárd dolláron áll, míg a lengyel és a cseh tartalék ehhez képest 140 milliárd.

Szerinte lehet cseh módon nemzeti valutát működtetni erős besorolással, ehhez azonban nem árt a 100 milliárd dollár fölötti devizatartalék.

Zsiday úgy véli, nagyon rossz üzenet kifelé, hogy kifizetési stopot rendelt el a kormányzat, ettől nem sok jót vár, hiszen mit gondolnánk például egy cégről, ami már csak béreket fizet, de az épület takarítóit például már nem fizeti ki. Az EU-pénzekkel kapcsolatos megállapodás szintén nem is annyira a konkrét források, hanem az optika szempontjából lenne előnyös, jó jeleket küldene kifelé.

Zsiday Viktor a saját devizáról elmondta, ő sokáig azt képviselte, hogy hasznos, ha megmarad, hiszen egy saját devizában eladósodott, saját jegybankkal rendelkező ország nem tud tönkremenni. Miközben láttuk, mi történt a görögöknél, amikor bajba kerültek: az Európai Központi Bank nem viselkedett úgy velük, mint ha az ő saját jegybankjuk lenne, nem segített. Ugyanakkor szerinte egy saját devizát akkor érdemes megtartani, ha felelősen bánunk vele, ez Magyarországon már nem látszik – akkor már inkább érdemes lenne belépni az eurózónába.

A jegybank tevékenységéről mindkét közgazdász azt mondta, voltak jó lépések (pl. a május óta következetes monetáris politika), de az már kevésbé volt szerencsés, hogy 13 százaléknál bejelentették előre a kamatemelés végét. Ez nem is működött, pár hét után újra emelni kellett a forint állapota miatt. Zsiday szerint az ilyen kommunikáció politikai befolyást sejtet, olyasmi, mint a dél-amerikai országokban jellemző gazdasági populizmus. Ezeknél a példáknál aztán az szokott történni, hogy „a politikai annyira belefolyik, hogy aztán már nem lehet az értelmes, racionális dolgokat megcsinálni”.