Mit jelent Magyarországnak az, hogy Ukrajna nem szállít áramot Európába?

Legfontosabb

2022. október 12. – 16:06

Mit jelent Magyarországnak az, hogy Ukrajna nem szállít áramot Európába?
Tűzoltók dolgoznak egy kijevi CHP-erőműben, amely az ukrán főváros elleni orosz rakétatámadásban kapott találatot október 10-én – Fotó: Serhii Mykhalchuk / Global Images Ukraine / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

A rakétatámadások miatt Ukrajna keddtől nem tud áramot exportálni Európába. Magyarország szempontjából ez nem annyira jelent közvetlen változást, mert mi a háború kitörése óta nem vásárolunk ukrán áramot. Most Moldova került a legkiszolgáltatottabb helyzetbe, de a kelet-közép-európai térségnek is gondot okoz a hiány.

Ukrajna október 11-től leállította az európai országokba irányuló áramexportját az energetikai létesítményei ellen hétfőn végrehajtott nagyszabású orosz rakétatámadás miatt – közölte az ukrán energetikai minisztérium. Az EU-ba (Romániába, Lengyelországba, Szlovákiába és potenciálisan Magyarországra), valamint Moldovába exportált ukrán áram valóban segítette Európát az energiaínségben. Energetikai szakemberek segítségével azt próbáltuk körbejárni, hogy ez a leállás mennyire rontott a térség energetikai piacán.

Mi voltunk az utolsók

Magyarország szempontjából ez nem annyira jelent közvetlen változást, mert hozzánk a háború kitörése óta nincsen érdemi szállítás Ukrajnából. A többiek azonban már aktivizálták magukat, Lengyelország március végén, Románia június végén, Szlovákia pedig július közepén kezdte el az érdemi ukrán importot, míg az EU-n kívüli Moldova egyenesen 40 százalékban Ukrajnából érkező árammal látta el az országot.

A hazai szakemberek egy ideig nagyon bíztak abban, hogy az energiaínségben Magyarországon is segíthet Ukrajna, hiszen 2021-ben Magyarország még kétszer annyit importált Ukrajnából, mint Szlovákia és Románia.

Az elképzelés röviden az volt, hogy amennyiben Ukrajnának a lakosság menekülése és az ipari üzemek lerobbanása miatt nincsen most szüksége annyi energiára, de a termelőüzemek (Ukrajna nukleáris, szenes és vizes termelése is jelentős) megmaradnak, akkor a háborúban álló ország többet tud eladni a villamos energiából. Ez pedig mindenkinek jó, mert az EU-nak energiára van szüksége, Ukrajnának meg pénzre.

Mi miért nem?

Ahogy egy forrásunk mondta, volt valami furcsa abban, hogy éppen Magyarország nem vásárolt. Ezt természetesen lehet szakmai, biztonsági kérdésnek beállítani, de az sem mindegy, hogy a szállítási kapcsolatokhoz milyen feltételeket támasztott a vásárló. Míg több uniós ország érdekes módon gond nélkül vásárolt továbbra is az ukrán áramból, elképzelhető, hogy a magyar rendszerirányító olyan szakmai előírásokat támasztott, amit az eladó nem tudott teljesíteni. Nem mindegy, hogy egy futótól azt kéred, hogy 15 másodperc, vagy azt, hogy 8 másodperc alatt fussa le a százat: az előbbit teljesíteni tudja, az utóbbit nem – érzékeltette a helyzetet egy forrásunk. Van, aki szerint az, hogy az ukránokkal nem kereskedünk, inkább valami gesztus lehetett az orosz energetikai partnereknek, akik nem szeretnék, hogy Ukrajna még több devizát szerezzen „Nyugatról”.

Az áramért ugyanis T+2 napra devizát kap Ukrajna, vagyis, ha hétfőn szállít áramot, szerdán már ott a pénz.

Magyarország áramellátási térképe a Mavir irányítóközpontjának szimulátortermében – Fotó: Soós Lajos / MTI
Magyarország áramellátási térképe a Mavir irányítóközpontjának szimulátortermében – Fotó: Soós Lajos / MTI

Természetesen Ukrajna most nagyon sok nyugati támogatást kap, de gazdasági tevékenységből nem nagyon van bevétele. Talán ez a szerződésrendszer szúrta valakinek a szemét, ezért is vált jobban célponttá az energetikai infrastruktúra.

Nagy-nagy csalódás

Ami most történik, vagyis a szállítási stop mindenképpen nagy csalódás. Miután Oroszország február 24-én megtámadta Ukrajnát, az Európai Unió rohamléptékben, a belőtt menetrendhez képest két évvel korábban szinkronizálta az ukrán (és a moldáv) villamosenergia-rendszert a nyugatival.

Ez egy 2017 óta tervezett projekt volt, de a reális céldátum korábban még 2024 volt. Aztán amikor beindult az agresszió, az unió gyorsan segített. Kijelentette, hogy Ukrajna képes önállóan tartani az 50 Hz-et, ami az európai kapcsolódás előfeltétele.

Március 16-án az európai árampiac legfontosabb intézménye, az ENTSO-E (vagyis a Villamosenergia-ipari Átvitelirendszer-üzemeltetők Európai Hálózata) már azt jelentette be, hogy létre is jött a szinkronizáció.

Ez nagyon reményteli volt Magyarországnak, mert ha a hazai áramfogyasztás évente úgy 45 TWh, akkor ennek a negyedét, rosszabb esetben a harmadát mi eddig is importáltuk.

Képzeljük el, hogy jön az akkumulátorklaszter a maga eszelős áramigényével, az ukrán áramtermelés pedig kimondva-kimondatlanul ebben a helyzetben nagy potenciális segítségnek tűnhetett volna, mert a koldusszegény ország tényleg valóságos áramnagyhatalom volt, a magyar áramtermelés tízszeresét állította elő.

Csakhogy a háború ezt is kikezdte. Ukrajna áramrendszere elsősorban nukleáris alapú, aminek kockázatát jól jelzi, hogy az Európa legnagyobb atomerőművének számító, 5000 MW-os zaporizzsjai létesítmény újabban a hadi hírekben szerepel, de a dél-ukrajnai (Mikolajiv környéki) 3000 MW-os atomerőmű sincs messze a fronttól.

Egyedül a rivnei (vagy Rovno) Varashnál lévő 2819 MW-os és a hmelnickiji 2000 MW-os atomerőmű működhet nyugodtabb környezetben, bár természetesen a légicsapásokat ott sem lehet kizárni.

Áttételes hatások

Mindenesetre az összekapcsolt piacok rendszere (market coupling) működik, vagyis regionálisan is számít az, ha az ukránok kevesebbet szállítanak, ha összeszűkül a kínálati oldal, azaz valójában az ukrán áram nekünk is hiányzik.

A legrosszabb helyzetben azonban Moldova van, amely a világ egyik legkiszolgáltatottabb energiapiacú országa. Gázt Oroszországtól kap, de a vele alapvetően ellenséges szakadár Transznisztrián keresztül, az összes áramfogyasztása 40 százalékát pedig Ukrajnából importálja, míg a maradék ismét csak főleg Transznisztriából, a dnyesztrovszki Inter Rao Kucsurgán szenes erőműből érkezik.

Az üzlet sokszor felülírja a viszályt. Gondolhatunk arra is, hogy Oroszország és Ukrajna a mai napig elszámol bizonyos energetikai tranzitokat, de azért a moldáv helyzet nagyon kiszolgáltatott, mert az egyharmadnyi ukrán, orosz és moldáv lakossággal bíró szakadár területen orosz katonák állomásoznak, vagyis Moldova nagyon kiszolgáltatott az oroszoknak, pedig éppen egy fiatal, korrupcióellenes, Nyugat-barát kormányzat vezeti az államot.

Eddig volt kapcsolat

Az ukrán–magyar áramkapcsolatok akadozása, a feltételezhető politikai távolodás azért is tragikus – véli egy forrásunk, mert Ukrajna és Magyarország között korábban már működött egy jól bejáratott kapcsolat, egy speciális szenes erőmű, a Burstin TES révén. Ez egy olyan cég volt, amelynek néhány egysége a belső (ukrán) piacra termelt, de néhány egysége, az úgynevezett Burstin-sziget, egy EU-s rendszerrel is össze volt kötve.

Nagyfeszültségű vezetékek a nyugat-ukrajnai Burstin hőerőmű mellett – Fotó: Mykola Tys / SOPA Images / Getty Images
Nagyfeszültségű vezetékek a nyugat-ukrajnai Burstin hőerőmű mellett – Fotó: Mykola Tys / SOPA Images / Getty Images

Ezt a kapcsolatot legfeljebb azért lehetett bírálni, mert kicsit álszent volt, hogy az unión belül olyan villamos energiát használunk fel, amely „piszkos”, vagyis szenes erőműben készült. A válság idején azonban ez a szempont háttérbe szorult. Emlékezhetünk, hogy Németország inkább bezárta a kibocsátásmentes atomerőműveit, és a szenes vagonoknak elsőbbséget adva is segítette a szenes erőműveit, csak valahogy pótolja a kieső gázszállítmányokat.

Ahogy korábban is írtuk, így több relációban is fennmaradhat, vagy visszatérhet az unión kívüli–uniós piszkosenergia-kereskedelem.

  • Görögország sokat importál Törökországból, de Egyiptom fosszilis alapú hálózatához is csatlakozna.
  • Finnország, az EU legnagyobb villamosenergia-importőre, pont Oroszországból hozta be eddig a piszkos áramot.
  • Spanyolország elsősorban Marokkóból importált.
  • Horvátország mélyen integrálódik Bosznia-Hercegovina szenes hálózatába.
  • Romániának, az egyik legnagyobb importőrnek, Ukrajnával, Törökországgal és Moldovával is volt ilyen kapcsolata vagy fejlesztési terve.
  • És igen, Magyarország ukrán (és részben szerb) importja is ilyen figyelési listán volt.

Most egyelőre kevesebb szó esik a dekarbonizációról és a karbonvámról, előtérbe került a „legyen”, ahhoz képest, hogy „tiszta legyen”. Abban csak bízni tudunk, hogy hamarosan újra olyan lesz a piac, hogy már a kibocsátásra is jobban figyelhetünk.

Kapcsolódó
Kövess minket Facebookon is!