Ukrajna árammal láthatja el a jövőben Magyarországot, de a klíma nem feltétlenül örül ennek

Legfontosabb

2022. június 06. – 11:05

frissítve

Ukrajna árammal láthatja el a jövőben Magyarországot, de a klíma nem feltétlenül örül ennek
Sirályok ülnek egy lámpán Budapesten – Fotó: Branstetter Sándor / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Mostanában sokszor merül fel egy nehéz, valóban rossz választás Európa energiaproblémái kapcsán. Hova helyezzük a hangsúlyt: a dekarbonizációra, vagy a függetlenedésre Oroszországtól? Ukrajna például akár segíthet is nekünk a jövőben az orosz energia lecserélésében, de ha szenes erőművekből származó árammal váltja fel az orosz gázzal működő erőműveink termelését, akkor a kibocsátáscsökkentésben visszalépünk.

Izgalmas kérdést vetett fel Balogh József energiakereskedő a vg.hu-n. Mint a szakember írja, Ukrajna mint Európa egyik legnagyobb áramtermelője mind nukleáris, mind víz-, mind szénerőműveiben rengeteg áramot állít elő. Az ukrán áramrendszer össze is van kötve a nyugat-európaival (ENTSO-E), és a sok pusztítás miatt az ukrán gazdaság üzemei sajnos immár nem is igényelnek annyi energiát.

Vagyis – szól a végkövetkeztetés – ha a hatalmas ukrajnai áramtermelő kapacitások működőképesek maradnak, akkor az energiaínségben szenvedő Kelet-Közép-Európa, így Magyarország is számíthat a növekvő ukrán áramimportra (korlátozásokkal ugyan, de ez a helyzet még akár a gázpiacra is igaz lehet).

De vajon tényleg számíthat-e?

No persze az, hogy tényleg számíthatunk-e, már a jövő kérdése. Rácz András Oroszország-szakértő mostanában gyakran utal a háborús köd, vagy információs köd jelenségére. A fogalom Carl von Clausewitz porosz tábornoktól származik.

Ő elsősorban arra a jelenségre használta, hogy az információk hiánya, vagy az ellentétes információk sokszor megnehezítik a tervezhetőséget a katonai műveletek résztvevői számára. Vagyis, ha az orosz, illetve az ukrán tudósításokat követjük, teljesen más információkat kapunk a háború állásáról, a katonai veszteségekről, de ez a helyzet a gazdasági és az infrastrukturális veszteségek kapcsán is. Azaz: ma még csak találgathatunk, hogy mennyire maradtak meg az ukrán erőművek, illetve az energiát felhasználó ukrán cégek.

Az ukrán áramtermelés

Ukrajna hatalmas áramrendszerének az a különlegessége, hogy egyszerre jelentős a nukleáris, a vízen és a szénen alapuló kapacitása is (van mellette gáz-, nap- és szélenergiával működő áramtermelése is, csak kisebb súllyal). De ugye ismét jön a kérdés: ezekből vajon most mi használható?

A nukleáris katasztrófáról biztosan értesülnénk, egy vízerőmű, vagy egy szenes erőmű lebombázásáról, felrobbantásáról azonban már nem feltétlenül.

Magyarország mindenesetre jelenleg mintegy 47 TWh áramot fogyaszt évente, Ukrajna ennek nagyjából a négyszeresét, esetleg az ötszörösét tudja megtermelni.

A legtöbbet négy atomerőműben, 15 reaktorral, ez adja az ukrán áramtermelés 55 százalékát. Korábbi cikkünkben jól látszanak a helyszínek:

A zaporizzsjai 5000 MW-os kapacitás Európa legnagyobb atomerőműve, a dél-ukrajnai (Mikolajiv környéki) 3000 MW-os, a rivnei Varashnál 2819 MW-os és a hmelnickiji 2000 MW-os is elvileg működnek, de ahogy a térségben hadiesemények zajlanak, ez változhat, vagy az üzemeltető, a „haszonhúzó” személye kicserélődhet.

A következő nagy csomag a szenes erőművek, a két tucat ilyen létesítmény szintén mintegy 70 TWh termelésre alkalmas, tavaly az ukrán áramtermelés 23 százalékát állították elő, csak itt már felmerül a bevezetőben említett szennyezés kérdése, az uniós karbonvám bevezetésének lehetősége. Végül pedig tiszta és sok, körülbelül 7 százaléknyi áramot képes előállítani az ukrán vízenergia-szektor is.

Hullarabló, vagy Teréz anya?

Ha az összekötött rendszer nyomán a fizetőképes Nyugat-Európa felvásárolná az ukrán áramot, akkor adódik a kérdés: hogyan érdemes magunkra nézni, hullarablóként, vagy Teréz anyaként?

  • Azaz a nehéz helyzetben lévő ukrán gazdaság elől még az energiaforrásokat is elorozzuk, és megemeljük az árakat; vagy
  • a keresleti gondokkal küszködő ukrán energiaszektornak segítünk, kemény devizában, piaci árat fizetünk, így nem vész kárba a termelésük?

Az ukrán áramtermelés szempontjából alighanem az utóbbi a jó válasz, hiszen a már beinduló lengyel és moldáv export mellett egy esetleges jelentősebb magyar vásárlás is azt jelentené, hogy az áramtermelők jól és pontosan fizető vevőkhöz jutnának. Az ukrán rendszerirányítónak, az Ukrenergónak is van egy oldala az aktuális áramirányokról, cikkünk írása idején csak lengyel és moldáv irányba volt mozgás.

A HUPX áramtőzsdén látható, hogy az áram rendkívül drága most Magyarországon, és a 200 euró/MWh-s árakat a vevők a szabályozott piacon T + 2 napra ki is fizetik, vagyis, amit szerdán szállít az ukrán erőmű, abból pénteken már pénze lesz.

Az ukrán iparnak természetesen már nem olyan nagy öröm egy ekkora versenytárs, hiszen az ukrán cégek jelenleg sem fizetőképességben, sem likviditásban nincsenek, nem is lehetnek a legjobb formában.

Takarékosság

Igaz, a magasabb árnak meglenne az a pozitív hozadéka Ukrajnában, hogy jobban ösztönözne energiamegtakarításra. A szakemberek ugyanis az ukránt tartják Európa leginkább pazarló energiagazdaságának. Állítólag ha észszerűbb lenne a rendszer, viszonylag könnyen harmadával lehetne csökkenteni a fogyasztást.

Ennek érzékeltetésére hozzunk egy példát a gázpiacról! Ha a 27 milliárd köbméteres ukrán fogyasztás a harmadával, azaz 33 százalékkal gazdaságosabb lenne, az éppen kiadna 9 milliárd köbméternyi spórolást, ez a magyar kitermeléssel együtt a teljes magyar gázfogyasztással egyenértékű.

Az ukrán gáztranzitnak (Gas Transmission System Operator of Ukraine) amúgy van egy nagyon minőségi és transzparens oldala, csak sajnos most itt sem érhető el a megszokott módon minden adat, így kicsit a sötétben tapogatózunk a rendszer működéséről.

Pedig a világ legnagyobb tranzitpiacáról van szó, Ukrajnába ugyanis évi 281 milliárd köbméternyi gáz belépésére van kapacitás, és nagyjából 146 milliárd köbméter ki is tud lépni az országból. Ennek a nagy különbségnek technológiai magyarázata van, az ország, mint már említettük, nem a különbséget fogyasztja el.

Áramváltozás

Június 1-jétől mindenesetre arra lehet számítani, hogy az árampiacon valami beindul Magyarország irányába az intenzívebb kereskedelemben, mert az ukrán–magyar relációban is lesz napi áramaukció, ami előkészítheti azt, hogy a jövőben akár havi aukciókat is tartsanak.

Balogh József szavaival, az

  • előbbi, vagyis a napi piac azt jelenti, hogy „próbálkozunk, vagy működik, vagy sem”;
  • utóbbi, azaz a havi viszont már azt jelenti, hogy „keményen beleállunk a kapcsolatok működtetésébe, nagyobb elkötelezettséget is vállalunk”.

A MAVIR oldalán mindenesetre jól látszik, hogy Ukrajna és Magyarország között megfelelő összekötő vezetékek vannak.

Áttekintő ábra a magyar villamosenergia-fogyasztás és az azt fedező források – a hazai termelés és az import – nagysága, valamint a szomszédos országokból érkező, vagy oda áramló teljesítmény tekintetében, 2022. május 26-án délelőtt – Forrás: MAVIR
Áttekintő ábra a magyar villamosenergia-fogyasztás és az azt fedező források – a hazai termelés és az import – nagysága, valamint a szomszédos országokból érkező, vagy oda áramló teljesítmény tekintetében, 2022. május 26-án délelőtt – Forrás: MAVIR

A leglényegesebb a 750 kilovoltos Albertirsa–Vinnicja-távvezeték (olvasói jelzésre pontosítjuk, hogy valójában az albertirsai transzformátorállomást már áthelyezte a MAVIR Szabolcsbákára), de van két kisebb összeköttetés is. Az áram esetében egy apró technikai beszúrást még érdemes idetenni. Egy vezetéken akkor is van fizikai áramlás, ha nincs kereskedelem, az összekötöttségnek, a méréseknek is van ugyanis impulzusuk, nevezzük ezt, mondjuk, technikai forgalomnak.

A karbonvám

Ugyanakkor az ukrán exportnak van egy környezetvédelmi lába is. Mint arról korábban a Másfélfok is írt, a Fit for 55 javaslatcsomag alapján az unió szeretné bevezetni a karbonvámok (Carbon Border Adjustment Mechanism; CBAM) rendszerét.

Arról van szó, hogy az EU már korábban felismerte a „szénszivárgás” jelenségét, vagyis azt, hogy amennyiben az

uniós szén-dioxid-kvóták miatt túl drágává válna az unióban az áramtermelés, az acélipar, vagy a cementipar, akkor a versenyképesség érdekében a termelők/gyártók inkább áthelyezik a termelést az EU-n kívülre.

Ezt a problémát orvosolná a CBAM azzal, hogy karbonvám fizetésére kötelezné egyes termékcsoportok importőreit, amivel kiegyenlítődnének az EU-n belüli és kívüli szén-dioxid-kibocsátási költségek.

Ahogy korábban az Indexen is írtuk, több relációban is durva unión kívüli–uniós kereskedelmi kapcsolat alakult ki:

  • Görögország sokat importál Törökországból, de Egyiptom fosszilis alapú hálózatához is csatlakozna.
  • Finnország, az EU legnagyobb villamosenergia-importőre, ő pont Oroszországból hozta be eddig a piszkos áramot.
  • Spanyolország elsősorban Marokkóból importált.
  • Horvátország mélyen integrálódik Bosznia-Hercegovina szenes hálózatába.
  • Romániának, az egyik legnagyobb importőrnek, Ukrajnával, Törökországgal és Moldovával is volt ilyen kapcsolata vagy fejlesztési terve.
  • És igen, Magyarország ukrán (és részben szerb) importja is ilyen figyelési listán volt.

Ellenkezés

Ez a játszma azonban túlmutat a kis országokon. Ha áramban nem is, hiszen azt nehéz lenne földrészeken keresztül szállítani, de más termékeknél a BASIC-csoport (Brazília, Dél-Afrika, India, Kína) már jelezte az uniónak, hogy amennyiben büntető jellegű karbonvámokat kap a nyakába, azt megfelelő ellenlépésekkel „megbosszulja”. Azt pedig nem kell nagyon ecsetelni, hogy Európa iparának milyen károkat okozna, ha ekkora piacokon hátrányba kerülne.

Márpedig valamit lépni kell, hiszen Magyarország és Ukrajna összehasonlításában, egyetlen MWh villamos energia előállításánál mintegy 50 euró árelőnnyel indul az unión kívüli erőmű. Ennek kihasználása üzletileg észszerű, környezetvédelmi szempontból azonban tragikus lépésekhez vezet.

Mindeközben természetesen nem véletlenül történt az ukrán áramszinkronizáció. Vagyis az, hogy a korábban belőtt menetrendhez képest két évvel korábban, 2022. március 16-án történelmi mérföldkőhöz érkeztünk: az ukrán és a moldáv villamosenergia-rendszert sikeresen csatlakoztatták a kontinentális európai rendszerhez.

Használni is szeretnénk

Ez a fejlesztés nyilván azért történt, hogy valóban használjuk is ezt a kapcsolatot. Ha kell, segítsünk energiával, de ha kell, segítsünk piaccal, vagyis Ukrajna eladhassa nekünk az energiáját.

Ukrajna természetesen valójában nem Magyarországhoz csatlakozott, hanem egy nagy európai hálózathoz, ám mi joggal érezhetjük úgy, hogy kaptunk egy óriást a nyakunkba, ami lehet kolonc is, de lehet jókora segítség is.

Az, hogy pontosan mi fog történni ebben a kapcsolatban, most még kérdéses, de érdemes rá figyelni. Ha ezen a linken megtaláljuk az UA BEI HU kódot, megnézhetjük, hogy mekkora az Ukrajna és Magyarország között a lekötött kereskedelmi kapcsolat. Ha minden rendben lesz, akkor nagyon gyorsan felfelé indulhatnak a ma még jelentéktelen számok.

Kapcsolódó
Kövess minket Facebookon is!