Ismét nagy kamatemelés: 10,75% az új jegybanki alapkamat

Ismét nagy kamatemelés: 10,75% az új jegybanki alapkamat
Fotó: Huszti István / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Az újabb 1 százalékpontos jegybanki kamatemelés azt sejteti, hogy a jegybank véletlenül sem szűkítené az európai és az amerikai kamatoktól a távolságot, sőt, éppen növeli a kamatkülönbözetet.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) július 26-án 1 százalékponttal megemelte az alapkamatot, ezzel az újra irányadó kamatnak is számító alapkamat 9,75 százalékról, 10,75 százalékra nőtt. Legutóbb 2008 végén, a pénzügyi világválság sűrűjében volt ilyen magas a kamatszint, akkor decemberben 10,5 százalékra csökkentették az addigi 11 százalékról.

A döntés nem adott erőt a forint árfolyamának: az euró ára a reggeli 400 forintos szintről pár perc alatt 401,7 forintig drágult – igaz, ez nem is különösebben komoly gyengülés, napközben is a 398–402 forintos tartományban mozgott az árfolyam.

A mostani kamatdöntéssel a kötelező jegybanki tartalék után fizetett kamat mértéke is 10,75 százalékra nőtt. Az egynapos O/N jegybanki betét kamatszintje 10,25 százalék lett, az O/N fedezett hitelé és az egyhetes fedezett hitelé 13,25 százalék – olvasható az MNB közleményében (pdf).

Ezt várta mindenki

A monetáris tanács döntése eléggé egybecseng az elemzői várakozásokkal. Pedig az elmúlt napokban stabilabb volt a forint – hétfőn átmenetileg már 395 forint/euró alatt is volt az árfolyam, igaz, kedd reggelre visszament 400-ra –, akár azt is gondolhattuk volna, hogy lehet egy kicsit lassítani, nem kell újabb erőteljes kamatemeléssel védeni a magyar fizetőeszközt. Ám az elemzők szerint nagyon is szükség volt a lépésre, mutatjuk, miért.

Jó napjai voltak a forintnak

Fura még megszokni, de az elmúlt napokban azért lehettünk talán kicsit nyugodtabbak, mert pár napig 395 forint/euróig erősödött (!) a forint. A szakemberek véleménye szerint az elmúlt napokban volt egy pár olyan trend, amely segített 400 forint alatt tartani az euróval szembeni árfolyamot (írásunk idején is 398–399 forint volt az euró). Ezek a következők voltak:

  • a magyar kormány olyan vállalásokat tett, amelyek arra utaltak, hogy valóban szeretne megállapodni az Európai Unióval, hogy a mintegy 6 milliárd eurónyi (2400 milliárd forintnyi) RRF-támogatást megkapja az ország;
  • a lakossági rezsiárak változtatásának is volt a sok lakossági rémület mellett legalább egy olyan pozitív olvasata is, hogy az intézkedés a költségvetést javíthatja;
  • abban is lehetett bízni, hogy amennyiben a lakosság a magasabb árakhoz elkezd alkalmazkodni, akkor a jobb energiamérleg miatt Magyarország legnagyobb problémája, vagyis a vészes folyó fizetési mérleg is javulhat;
  • az MNB is jól lépett, végre elkezdte feltolni a rövid kamatokat is, mert egy ideig, amikor már az alapkamat magas volt, nem volt mégsem akkora az effektív kamatkülönbözet, mert a rövid kamatok még továbbra is alacsonyak voltak;
  • ez a nagyobb kamatkülönbözet már több befektetőnek is megtetszett, voltak vevők a forintpiacon;
  • a dollár globális szárnyalása is egy kicsit lefékeződött.

Igen ám, de az inflációs nyomás csak nőtt

Mindez szép és jó, csak tegyük hozzá gyorsan, hogy bár a kormány a forintot most segítette, közben az infláció ellen harcoló MNB munkáját folyamatosan erodálja is. Az infláció hatékony kezelése ellen ható, sőt nem ritkán azt éppen gerjesztő lépéseket is tett ugyanis.

Inflációs szempontból rendkívül negatív a kata kiherélése, hiszen ha a magyar kisvállalkozói réteg jelentős része sok drága adminisztratív teherrel (magasabb adó, könyvelő, több bankköltség) szembesül, akkor a 10–15 százalékos összesített költségnövekedést megpróbálja majd legalább ekkora áremeléssel ellentételezni.

Az árstopok inflációs hatása is kifulladni látszik: a rendszer nem eltünteti, csak elnyújtja az inflációs hatásokat. És természetesen a vállalkozások sem védettek az energiaköltségek emelkedésétől, ők emelnek a költségnövekedés miatt árakat.

Biztosan szükségszerű volt az intenzív lakossági megszorítások megkezdése is, de ahhoz nem kell túl mély elemzés, hogy lássuk: a gázárak és az áramárak bizonyos elemeinek a megemelése is inflatorikus.

Figyelj a nagyokra!

Németh Dávid, a K&H elemzője szerint éppen ezért

a jegybanknak nem lehetett most megállni.

A szakemberrel a döntés előtt beszélgettünk, ő azt mondta, hogy az alapkamattal mindenképpen át kell lépni a két számjegyű kamatsávba. A piac egésze 0,5 és 1,25 százalékpont közé várta az emelést, Németh Dávid maga 0,75–1 százalékpontos emelést látott indokoltnak.

Mindezt elsősorban azzal indokolta, hogy az Európai Központi Bank a múlt héten 0,5 százalékpontot emelt az eurókamaton, az amerikai Fed pedig ezen a héten akár 0,75 százalékpontot is emelhet, márpedig a nagy gazdasági régiókhoz képest a magyar kamatkülönbözetet érdemes fenntartani.

Nagy János, az Erste Bank elemzője ezzel egyetértett, sőt, továbbment, szerinte a 100 pontos kamatemelés volt az indulólicit, vagyis a minimummegoldás, ahhoz képest legfeljebb nagyobb emelés jöhetett volna szóba.

Az elmúlt időszakban nagyon fokozódtak az inflációs kockázatok, elsősorban a kata átalakítása lehet masszív inflációs hatású, de a „rezsicsökkentés csökkentése” is emeli a pénzromlást, csak az majd egy kicsit később látszódik meg

– indokolta.

A gáz piaci áron számlázott részének hétszeres ára önmagában 0,5 százalékos inflációt gerjeszthet a teljes inflációs indexben, de az csak a hidegebb hónapokban, először talán novemberben jelentkezik. Az áramár emelése hamarabb, viszont a kisebb mértékű drágítás csak 0,1–0,2 százalékot számít az összesített inflációban.

Ágyúval verébre?

Felmerülhet persze a kérdés, hogy a túl gyors és túl nagy kamatemelésekkel nem lőjük-e el előre minden puskaporunkat?

A szakemberek szerint semmiképpen sem arról van szó, hogy verébre lövünk ágyúval, hanem legfeljebb arról, hogy egy nagy madárra lövünk ágyúval, de az persze igaz, hogy nincs végtelen számú ágyúgolyónk.

Németh Dávid szerint

a kamatemelési ciklus csúcspontja 12,75 százaléknál lehet, vagyis a 10,75 százalék után is lehet még 50-esével lépkedni. Szerinte az infláció még bőven emelkedhet, akár 15–16 százalékig,

és a követendő kamatrecept sem lesz bonyolult: a magas és növekvő inflációs környezetben emelni kell még a kamatot; ha majd az infláció elkezd csökkenni, akkor a kamatot is lehet mérsékelni.

Csak közben továbbra is figyelni kell a meghatározó gazdasági övezetekre. Most elsősorban az Egyesült Államokra. A Fed a jelenlegi 1,5–1,75 százalékos kamattartományból még a héten felugorhat 2,25–2,5 százalékig, és a csúcs vélhetően 3,5–4 százalék lesz, az MNB pedig aligha teheti majd meg, hogy ne menjen vele.

Késleltetés

Nagy János is magas és időben az Európai Unió más tagállamaihoz képest kitolódó inflációt vár. Szerinte

Magyarországon az árstopos késleltetésekkel az infláció lokális csúcsértéke még késik, a legtöbb európai ország már az idei harmadik vagy a negyedik negyedév végén elérheti a tetőt, nálunk ez inkább csak jövőre jön el. És az is nagy kérdés, hogy a benzinárstop esetleges kivezetése mikor dob megint egyet az infláción.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai a bérkiáramlásról magas, 15 százalékos növekedést mutatnak, a különböző évközi béremelések pedig arra utalnak, hogy egyelőre lesz arra pénzük az embereknek, hogy a katások megemelt árai esetén se fogják vissza a keresletüket.

Csak a recesszió segíthet?

A „szociálisan óhatatlanul érzéketlen” tőkepiacokon azt is látni, hogy amikor az összevissza adatokat kommunikáló kormány először 7–9-szeres rezsiáremelést lengetett be, a forint jobban reagált, mint amikor végül a kormány ezt visszaszelídítette 2–7-szeresre.

Nagy János szerint

amikor mindenki (és természetesen nagyrészt reális indokokkal) árat emel, akkor ha a lakosság elkölthető jövedelme is csökkenni kezd, mérséklődhet a nagy kereslet, megállhat az áremelkedés.

Ez azonban aligha lesz egy kellemes időszak, mert itt már kifutnak majd az év eleji jóléti (és részben szavazatmaximalizáló) juttatások (szja-visszatérítés, ruhapénz, extranyugdíj). Vagyis egyre inkább úgy tűnik, hogy az inflációt csakis a kereslet letörése foghatja majd meg. Az árstopoktól ugyan sokat remélt a kormány, de már régen túlléptek a folyamatok azon a gondolaton, hogy ez segíthet, egyre inkább az látszik, hogy a rögzítések csak elhúzzák az infláció növekedését.

Így mindenesetre az elemzők által ma még csak 6–8 százalékosra jósolt 2023-as infláció is bőven maradhat a két számjegyű régióban. Nem kérdés, hogy aki meg sokkterápiát alkalmaz, ráengedi a piacot a lakosságra, annál még fájdalmasabb lesz a sebtapasz feltépése, de ott hamarabb túl is lehet lendülni az egészen.

Kata és áfa bonyolult viszonya

A közeljövőben a szakemberek szerint az a legnagyobb kérdés, hogy sikerül-e a fizetési mérlegen javítani. Németh Dávid szerint az mindenképpen pozitívum, ha a lakosság elkezd energiahatékony eszközöket venni, szigetelni, lejjebb tolja 2 fokkal a téli lakáshőmérsékletet.

A folyó fizetési mérleg idei hiánya sajnos még a lassan remélhetően javuló energiamérleg ellenére is magas maradhat, akár 8–10 milliárd dollár is, vagyis GDP-arányosan 5,5 százalék, de legalább már javul.

És az sem mindegy, hogy mi a viszonyítási pont. Vagyis mennyi lehet a magyar GDP? Már el lehet felejteni a jól megjegyezhető szép kerek számokat, vagyis az 50 ezer milliárd forintot és a 150 milliárd eurót mint magyar éves GDP-t, most már más az átlagárfolyam, ráadásul a számok (forintban) akár 15 százalékkal is nőhetnek (10 százalék lehet a „nemzetgazdasági infláció”, vagyis a GDP-deflátor, és ezt megtolhatja akár 5 százaléknyi infláció is). Azaz ma már inkább a 163 milliárd euró és a 64 ezer milliárd forint a reális (ebben az esetben 392 forintos euróval kalkuláltunk).

De a költségvetésben tényleg sok a bizonytalanság. Kezdjük ott, hogy sikerül-e valóban kiegyezni az EU-val. A szörnyű inflációnak egy pozitívuma is van, javíthatja a költségvetési egyensúlyt. Gondoljunk csak bele, a katások várható nagy augusztusi–szeptemberi áremelési kísérlete több forgalmi adó bevételt is termelhet.

Csak persze mindig van még egy utolsó „csak”. Ehhez az kellene, hogy a most még katások 400-500 ezres tábora ne kezdjen el ügyeskedni, okosban játszani. Mert ha ez a tömeg megint költségszámlákat fog gyűjtögetni, vagy megkérdezi, hogy a számlás vagy a számla nélküli árat számolhatja, akkor a kormánynak nyilván nem lesz akkora áfabevétele. És ha megjelenik a „kér számlát vagy nem kér számlát?” kérdés, akkor a szolgáltató szinte biztosan lenyeli az áfát: vagyis a szabálytalan (számla nélküli) szolgáltatás árai lesznek ott, mint pár hónapja a számlás árak jártak.

Kövess minket Facebookon is!