Papíron szép, megvalósítani nehéz – itt a REPowerEU, az orosz leválás terve

2022. május 22. – 14:30

Papíron szép, megvalósítani nehéz – itt a REPowerEU, az orosz leválás terve
Biogáz- és szélerőmű a németországi Bad Lauchstädt mellett mögötte a schkopaui lignittüzelésű erőmű kéménye és hűtőtornyai – Fotó: Jan Woitas / dpa / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

A szerdán közzétett REPowerEU javaslategyüttes nem okozott, nem okozhatott meglepetést. Hiszen a zöld átmenet elemeit ismerjük, csak most az orosz-ukrán háború fel is gyorsította a dekarbonizációs célokat. A baj csak az, hogy a gyakorlati lépések felől az ütem már eddig is túlfeszítettnek tűnt, és kardinálisan új, vagy igazán rapid megoldás egyelőre nincsen a leválásra.

Gondoljuk el, hogy egy képzeletbeli maratoni futó, nevezzük el mondjuk Ursula von der Leyennek úgy dönt, hogy megdönti a maratonfutás világrekordját. Kiszámolja, hogy a feladat lehetséges, csak valamivel jobb időt kell futnia, mint 3 perc kilométerenként. Ám, sajnos az első 12 kilométerre elmegy egy óra. Mire a futó felnéz, és azt mondja, hogy semmi baj nincs, csak új tervet kell készíteni. Hátra van még 30 kilométer, de már csak egy óra maradt. A világcsúcs lehetséges, de 2 perc alatt kell lefutni egy kilométert.

Valami ilyesmi juthat az ember eszébe, amikor május 18-án, szerdán közzétette az Európai Bizottság az orosz háborúra reakcióként adott REPowerEU csomagját, annak részletes akciótervét, finanszírozását.

A világért sem szeretnénk irreálisnak minősíteni a tervet, hiszen a csomag jószándékú és sajnos vélhetően szükségszerű lépésegyüttes. Két nagy energetikai kérdésre próbál ugyanis választ adni:

  • a dekarbonizációra, a zöld átmenetre, a nagy kibocsátáscsökkentésre,
  • illetve az orosz fosszilis energiahordozóktól való függés mérséklésére, a leválás felgyorsítására.

Csakhogy nagy kérdés, hogy egy eleve eléggé irreálisnak gondolt célt feljebb lehet-e még csavarni íróasztal mellől úgy, hogy az majd a nemzeti jogszabályokon is túljusson, és végül a konkrét cselekvésekig is elérjen.

Az új dokumentumok

Kezdjük röviden a problémával! Oroszország agresszor, nem szeretnénk már ott vállalkozni, nem szeretnénk velük sportolni, nincs kedvünk velük kereskedni. Csakhogy az EU gázfogyasztásának 90 százalékát importálja, és Oroszország adja ennek a behozatalnak a 45 százalékát. Az olajimport mintegy 25 százaléka is orosz és a (már szankcionált) szénimport 45 százalékát szintén Oroszország adja.

Mit lehet ez ellen tenni?

Az Európai Bizottság azt mondja, hogy van megoldás, vagyis a „Fit for 55” javaslatának – az EU gigantikus klímacsomagjáról korábban itt írtunk bővebben – maradéktalan végrehajtása már 2030-ra 30 százalékkal csökkentené éves fosszilis gázfogyasztásunkat, ami 100 milliárd köbméternek felel meg. A REPowerEU-terv intézkedéseivel legalább 155 milliárd köbméter fosszilis gáz felhasználását szüntethetnénk meg, ami megegyezik az Oroszországból 2021-ben importált mennyiséggel. Sőt, az EU szerint ennek a csökkenésnek csaknem a kétharmada egy éven belül elérhető, ami véget vet az EU egyetlen szállítótól való túlzott függőségének.

A friss anyag itt olvasható.

Az Európai Bizottság célja tiszta és érthető,

„Oroszország gazdasági és politikai fegyverként használja ellenünk az energiavagyonát, és a sok fosszilis energiahordozó évente közel 100 milliárd euróba kerül az európai adófizetők számára.”

Ugyan az állításokban megfogalmazott vádakkal lehetne vitatkozni,

  • Oroszországgal ugyanis inkább az a baj, hogy birodalmi gondolkodásával egy agresszív, más államok szuverenitását és emberéleteit figyelembe nem vevő hatalom, de éppen az energetikai szerepe a kölcsönös függés miatt talán nem ennyire rossz,
  • ahogy a 100 milliárd euró beemelése is csak annyiban releváns, hogy természetesen igaz, hogy ennyi az annyi, de az energiahordozók ára egy olyan piacon alakul ki, ahol az orosz leválás után szinte biztosan drágább lenne az anyag.

Mindenesetre az EU deklarálja, hogy amennyiben közösen fellépünk, Európa gyorsabban megszüntetheti az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét. A cél az energiaellátás diverzifikálása és a megújuló energia gyorsított integrálása a fosszilis tüzelőanyagok kiváltására az otthonokban, az iparban és az energiatermelésben.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nyilatkozik a REPowerEU témájú bizottsági javaslatokról az EU brüsszeli székhelyén 2022. május 18-án – Fotó: John Thys / AFP
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nyilatkozik a REPowerEU témájú bizottsági javaslatokról az EU brüsszeli székhelyén 2022. május 18-án – Fotó: John Thys / AFP

A különböző uniós programok és célkitűzések neveinél aligha van szárazabb tartalom, de az is világít, hogy a a REPowerEU-terv a Recovery and Resilience Facility (RRF) alapra épülne, új forrásokat is bevonna (például a kvótakereskedelemből), és szinkronban van a Fit for 55 korábbi javaslatcsomaggal is.

Nézzük az egyes javaslatokat!

És akkor innen jönnek a konkrét javaslatok, amelyeket közösen talán úgy lehetne leírni, hogy nincs új a nap alatt, de a körülmények miatt minden programban még gyorsabb tempóra és még nagyobb összefogásra van szükség. Reális ez? Reméljük, de egy pillanatra térjünk még vissza a sportanalógiákra!

A futballszurkolóknak az egyik, sajnos általában eléggé kétségbeesett tevékenysége a „számolgatás”. Ez az a pillanat, amikor az MTK-szurkoló azt mondja, hogy amennyiben idegenben hat góllal megverjük a Ferencvárost, és a Gyirmót 3-3-as döntetlent játszik a Pakssal, akkor még bent is maradhatunk. Az európai energetikai célok tervezése most egy kicsit ilyen lett.

Hiszen, amikor elindul majd jövőre megint az NB I.-es futballbajnokság, lehet, hogy a Zalaegerszeg majd úgy indul neki a 33 fordulónak, hogy szép eredmény lenne 45 pontot szerezni, a dobogó nem reális, de a stabil középmezőny azzal megvan.

Csak aztán, ha tíz fordulóval a bajnokság vége előtt a Zalaegerszeg leghátul kullog a tabellán, akkor módosítani kell a terven, már nem elég az 50 százalék körüli teljesítmény, a maradék mérkőzéseken a megszerezhető pontok 80-90 százalékát be kellene gyűjteni.

Lehet, hogy nem lesz reális, de ha meg sem próbálja a csapat, akkor biztosan nem marad bent.

Energiamegtakarítás. A legolcsóbb energia az el nem fogyasztott energia. Az unió a kötelező energiahatékonysági célt 9 százalékról 13 százalékra szeretné növelni a „Fit for 55” keretében. Erre készült egy javaslat-együttes, amely részletezi a rövid távú viselkedési javaslatokat, amelyek 5 százalékkal csökkenthetik az európai gáz- és olajkeresletet, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy indítsanak konkrét, a háztartásokat és az ipart megcélzó kommunikációs kampányokat, támogatásokat.

Az ellátás diverzifikálása. Az EU állítólag már több hónapja dolgozik nemzetközi partnerekkel azon, hogy többféle LNG- és vezetékes csatornán több helyről tudjon gázt importálni. Az „EU Energiaplatform” lehetővé tenné a gáz, elsősorban az LNG és hidrogén összehangolt beszerzését, egy „közös beszerzési mechanizmus” kidolgozását.

Megújuló energiaforrások. Itt a cél a megújuló energia arányának jelentős mértékű növelése az energiatermelésben, az iparban, az épületekben és a közlekedésben. A Bizottság azt javasolja, hogy a „Fit for 55” csomag keretében 40 százalékról 45 százalékra emeljük a megújuló energiaforrásokra vonatkozó 2030-as kiemelt célt. Az EU-nak van egy külön napelem-stratégiája (Solar Rooftop Initiative), ez 2025-ig duplázná a napos kapacitásokat, és 2030-ig 600 GW üzembe helyezésére tesz javaslatot.

Hőszivattyúk, hidrogén, biometán. Az EU a hőszivattyúk telepítésének sebességét duplázná, ez gázt spórol meg, helyette villamosenergiát igényel. 2030-ig 10 millió tonna megújuló hidrogéntermelést és 10 millió tonna importot javasol a földgáz, a szén és az olaj kiváltására.

A szén, az olaj és a földgáz helyettesítése az ipari folyamatokban duplán fontos, mert csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását, valamint erősíti a biztonságot és a versenyképességet. De a program a biometánnal kapcsolatos cselekvési tervet is előír, ahogy a közlekedésben is cél az elektrifikáció és a zéró kibocsátású járművekre való átállás felgyorsítása.

Források

Nem kétséges, hogy mindegyik jó irány, és gigantikus forrásokról is szó van az anyagokban. A REPowerEU célkitűzéseinek megvalósítása az eddigi zöld források mellett további 210 milliárd eurós befektetést igényel 2027-ig. Ezeket a beruházásokat a magán- és állami szektornak, valamint nemzeti, határon átnyúló és uniós szinten kell teljesíteni.

Ezenkívül a Bizottság javasolja az RRF pénzügyi keretének növelését 20 milliárd eurós támogatással, amely az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében jelenleg a piacstabilitási tartalékban lévő kibocsátási egységek értékesítéséből származik. Ez eléggé homályos, de valamiképpen a kvótákból több forrásnak kellene befolynia a zöld célokra.

Ismert előzmények után

Az előzményekről még annyit érdemes tudni, hogy 2022. március 8-án a Bizottság már javaslatot tett arra a tervre, hogy Európát jóval 2030 előtt függetlenítsék az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól, ez itt olvasható. Aztán a Gazprom már leállította a gázszállításait Bulgária és Lengyelország irányába, ami csak megerősítette az EU-t abban, hogy sürgősen lépni kell.

Mateusz Morawiecki sajtótájékoztatója a GAZ-SYSTEM S.A. gázszállító telephelyén Rembelszczyznában, miután a Gazprom leállította a gázszállítást a bolgár Bulgargaz és a lengyel PGNiG vállalatnak – Fotó: Kacper Pempel / Reuters
Mateusz Morawiecki sajtótájékoztatója a GAZ-SYSTEM S.A. gázszállító telephelyén Rembelszczyznában, miután a Gazprom leállította a gázszállítást a bolgár Bulgargaz és a lengyel PGNiG vállalatnak – Fotó: Kacper Pempel / Reuters

Mint ismeretes, a Bizottság eddig öt szankciós csomagot fogadott el Oroszországgal szemben, de ebből az energiaszektoron belül csak a szénimportra vonatkozik embargó. A Bizottság javaslatokat terjesztett elő az olajimport év végéig történő fokozatos megszüntetésére, is de mint tudjuk, ennek Magyarország az egyik nagy ellenzője. Igaz, a Politico szerint az is felmerült, hogy Magyarország éppen az embargó támogatása miatt kaphatna több forrást a RePowe

Jogilag ez még nem kötelez

A javaslat megjelenésével azonban még nem tartunk sehol, ahogy az angol mondja ez még non-binding, vagyis a REPowerEU olyan, mint volt a Fit for 55, nem kötelez lépésekre. Amíg ebből törvények lesznek (reálisan inkább 2023-ra), addig a mostani javaslatnak túl kell élnie az Európai Parlamentet, illetve a nemzeti törvényhozásokat is.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke azonban nagyon elkötelezett, már korábban kijelentette:

„Függetlenednünk kell az orosz olajtól, széntől és gáztól. Egyszerűen nem támaszkodhatunk olyan beszállítóra, aki kifejezetten fenyeget bennünket. Már most cselekednünk kell az emelkedő energiaárak hatásának mérséklése érdekében, diverzifikálni kell gázellátásunkat a következő télre, és fel kell gyorsítani a tiszta energiára való átállást.”

Hazai kommentár

Itthon a Másfélfok szervezett beszélgetést a csomaghoz időzítve, Pálffy Anikó, a Magyar Energiahatékonysági Intézet szakpolitikai munkatársa volt az előadó, aki elsősorban az energiafaló épületek dekarbonizációját emelte ki.

Mint mondta, a pazarló épületeknél a felújítások révén nagyon sok energiát lehetne megspórolni, különösen a mély felújításokkal (a 60 százaléknál is nagyobb energiamegtakarításokat nevezik így).

Véleményét így foglalta össze a Másfélfok:

  • az épületek energiahatékonysági kérdése, és általában az épületszektorban szükséges kibocsátáscsökkentés eddig is napirenden volt, azonban az orosz-ukrán háború ezt is magasabb fokozatra kapcsolta;
  • a klímacélok teljesítése mellett immár energiabiztonsági és nemzetbiztonsági kérdés is az orosz fosszilis energiahordozóktól való mielőbbi elszakadás, ráadásul épületeink mélyfelújításával rengeteg járulékos társadalmi haszonra is szert tehetünk;
  • nincs szükség új földgázinfrastruktúra létesítésére és kapacitásnövelésre, e nélkül is teljesíthetőek a kitűzött célok,
  • van EU-s forrás az átállásra, de a tagállamoknak is ki kell egészíteniük ezt költségvetési forrással, azonban ennek gazdaságélénkítő hatása is van;
  • a pénzen túlmenően Magyarországon nagyon hiányzik az átfogó koncepció, a megfelelő és kiszámítható intézményi és jogszabályi keretrendszer.

A keresleti oldal

Azt ugyan ellentétesen látják a szakemberek, hogy valóban van-e alternatív gázinfrastruktúra nélküli leválás, de abban Pálffy Anikónak szinte biztosan igaza van, hogy Magyarország számára ezek a felhívások azért nehezek, mert itthon bántóan hiányoznak a keresleti oldali intézkedések, akár olyanokra is gondolhatunk, hogy

  • ne vágtathassunk az autópályákon,
  • ne fűtsük agyon télen a plázákat,
  • ne használjunk annyi légkondit a nyáron,
  • legyen piaci ára a gáznak, az áramnak, mert az nagyobb takarékosságra ösztönöz.

Csakhogy a kormány, vagy a Fidesz tudja, hogy ezek nem lennének népszerűek, ilyet pedig ő nem tesz az emberekkel, nem jöhetnek lakossági megszorítások.

Panelház utólagos külső hőszigetelésén dolgoznak szakemberek a debreceni Cívis utcában 2017. július 12-én – Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI
Panelház utólagos külső hőszigetelésén dolgoznak szakemberek a debreceni Cívis utcában 2017. július 12-én – Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

A nehézségek

Az is egy fontos tapasztalat, hogy abban a környezetben, amikor Európában munkaerőhiány van, nem is olyan egyszerű több százezer, több millió lakásban mély felújítást végezni. Sőt, némi költői pátosszal: minden nehéz, nem megy semmi.

Németország nem tudta üzembe helyezni az Északi Áramlat 2-t (természetesen tudjuk, hogy ez nem éppen az orosz leválás projektje volt), de Németország nem képes megépíteni a Südlinket sem, amely az északi szélenergiát lehozná Stuttgarttól délre. Csak éppen hiába zöld a lakosság, vagy zöldek a pártok, zöldek az önkormányzatok, senki nem akar átengedni a kertjén, településén csúnya vezetékeket. Ám amíg ilyen a mentalitás, addig iszonyatos költségek támadnak, például be kell vinni hatalmas költséggel a földbe a vezetéket.

Nem fogjuk erősíteni a szkepszist, de rengeteg hasonló kérdés van, egy összetettet azért ideírunk:

„Jó ötlet az elektrifikáció, de ha például Magyarország áttér az elektromos autókra, az elektromos hőszivattyús rendszerekre, és mondjuk az áramigényünk megnő 40 TWh-ról 70-80 TWh-ra, akkor azt, hogy elégítjük ki? Főleg úgy, hogy már ma is importra szorulunk? Vagy főleg úgy, hogy az alaperőmű-projektünk, vagyis Paks II. is nagyon bizonytalan, hiszen az is orosz vonatkozású?

Szóval, nagyon is igaz, hogy minél gyorsabban térünk át a megújuló energiaforrásokra, a hidrogénre, valamint a nagyobb energiahatékonyságra, annál gyorsabban leszünk függetlenek és uraljuk energiarendszerünket. Minden ebbe az irányba mutató intézkedés hasznos, de azt gondolni, hogy az orosz energiahordozókról azonnal fájdalommentesen le lehet válni, naivitásnak tűnik.