Lakáspiac a kilakoltatási moratórium után: a drága még drágább lesz, az olcsó még olcsóbb

A hazai lakáspiacon a szakemberek szerint nagyon fontos hatás, hogy már kevesebb a vevőket segítő olcsó hitel, a piaci kamatok pedig felfelé indultak. Így a kis lakásból nagyobba, vagy lakásból családi házba költözni vágyó családok kereslete csökkenhet, ők ugyanis jellemzően nem készpénzből vásároltak.

Eközben az alternatívák kockázatai miatt a legjobb helyeken (Belváros, Balaton) vásárló, hitelt nem használó, sőt sokszor éppen befektetési célból ügyfelek kereslete még mindig erős.

Ez már önmagában növelhetné az árkülönbségeket, de van emellett egy érdekes, bár még nem teljesen aktuális probléma is a piacon – figyelmeztet végrehajtó forrásunk. Ezen a végrehajtók szerint elsősorban az adósok védelmében érdemes lenne már most elgondolkodni.

Ne legyen dömping!

Arról van szó, hogy a 2020-as tél és a veszélyhelyzeti intézkedések miatt nagyjából 2-2,5 éve nem voltak tömegesen lakásárverések és kilakoltatások (a szabályozás ennél azért összetettebb, erre mindjárt rátérünk). A veszélyhelyzetet a kormány 2020. március 11-én léptette életbe, azóta gyakorlatilag szüneteltek a végrehajtások és a kilakoltatások. Ez az állapot a mostani szabályok szerint azonban már csak június 1-jéig tart!

Az ingatlanok árverezését és kiürítésének szabályait jelenleg a 229/2021. (V. 5.) számú, amúgy nagyon rövid kormányrendelet szabályozza. Ebben olvasható, hogy

„a veszélyhelyzet megszűnéséig ingatlan kiürítése iránt, azzal összefüggésben intézkedni, valamint ingatlan kiürítésére irányuló helyszíni eljárási cselekményt foganatosítani a veszélyhelyzet megszűnését követően lehet azzal, hogy az intézkedés, eljárási cselekmény lefolytatására, a halasztásra, a jegyző értesítésére vonatkozó határidő a veszélyhelyzet megszűnését követő 15. napon újrakezdődik”.

Mit jelent ez a jogi nyelven megírt hosszú mondat? Azt, hogy a veszélyhelyzet feloldása után 15 nappal, hosszú szünet után, újra elindulnak a folyamatok. Így ha nem is azonnal, de mégis nagyjából egyszerre szabadul majd rá a piacra a sok elhalasztott árverés. Ennek van az a kockázata, hogy az amúgy is korlátozott és speciális „árverési” kereslet szűkös lehet a kínálathoz képest.

Vagyis a piac örök szabálya alapján a kínálati túlsúly vélhetően elég alacsony árakhoz vezet majd. Az árverések amúgy a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar, vagyis az MBVK oldalán találhatók, amelyen most döntően gépkocsiárveréseket lehet látni.

Mennyi az annyi?

Mennyi lakásról lehet majd szó? Röviden: nem tudjuk. Hosszabban: próbáljunk becsülni! Ha a piacon tevékenykedik most 180-200 végrehajtó, akkor azt lehet tippelni, hogy nagyjából 10 ezer lakás lehet érintett. Ez persze egyáltalán nem tudományos becslés, de a velünk szóba álló végrehajtók egyike „több tucat”, a másik félszáz ügy feltorlódását említette. Így ha 200 végrehajtóval és végrehajtónként 50 lakás értékesítésével számolunk, akkor jön ki a 10 ezres érték.

A piacon mindenesetre a zöld jelzés után elkezdődnek a meghirdetett árverések, a végrehajtók nekiállnak majd árverezni a lakásokat. Nagyon jó lenne ebben valamilyen fokozatosság, de egyelőre ilyen szabályról nem hallani.

Pedig a mechanizmusok alapján akár nagyon alacsony ár is kialakulhat. Az a lakás ugyanis, amelyik ötször nem megy el az árveréseken, felkerül az úgynevezett folyamatos ingatlanárverési oldalra. Innentől, ha valakinek megtetszik egy lakás, jelezheti, kérheti az úgynevezett aktiválást, és indul a nyilvános licit, vagyis elkezdődik az elektronikus árverési eljárás. Ha ez végigmegy, akár eléggé alacsony árak is létrejöhetnek.

Adósok kockázata

Az adósoknak ez a dömping mindenképpen eléggé veszélyes, igaz, van azért olyan szabály is, ami védi őket. Ilyen például a 100 százalékos szabály. Ez úgy szól, hogy a kikiáltási ár 100 százalékának megfelelő összeggel tehető csak érvényes vételi ajánlat az ingatlanárverés során,

• ha az adósnak ez az egyetlen lakóingatlana;
• a lakóhelye is ebben van;
• a végrehajtási eljárás megindítása előtti 6 hónapban is ebben lakott.

Ezzel az adósokat védi a jogszabály, és nagyon felértékelődik az úgynevezett becsérték (ezt az önkormányzat adja) fogalma, mert a végrehajtók ez alapján állapítják meg a kikiáltási árat.

Az adóst ez azért védi, hogy a becsérték megállapítása idején is lakhat az ingatlanban. Akad olyan helyzet, amikor így a folyamat akár évekkel megnyúlik, mert ha a becsérték magas, nem jelentkezik vevő, vagy a szakértő pluszidőt kér, ha „bonyolult a feladat”, mindebből alighanem sejthető, hogy az eljárást érintően viták is vannak.

Ki vásárol ilyen ingatlant?

Az árverésen kínált ingatlanoknak eléggé speciális vevőik vannak. Ez rizikós piac, hiszen a vevő szempontjából nagyon elhúzódhat az ingatlan birtokba vétele. Van azért, aki saját magának, lakhatási célból vásárol, de vannak olyanok is, akik üzletszerűen, több ingatlant vesznek. Ha kedvező az engedményes ár, és a több ügylet között elporlad a kockázat, akkor már nem fáj annyira a vevőnek, ha becsúszik egy problémás eset, ami akár 2-3 évig is elhúzódik.

Ráadásul nem is volt halott a piac, árverések ugyanis az elmúlt két évben is voltak, csak nagyon ritkán.

Telkek, ipari ingatlanok, cégek tulajdonában álló lakások eladhatók voltak. A természetes személyeket érintő ügyek azonban még akkor is álltak, ha azok más jellegűek voltak.

A közös tulajdon megszüntetése

Nézzük például a következő összetett esetet! Egy család már a pandémia előtt is 8 évet pereskedett. Meghalt egy ingatlantulajdonos szülőpár, és úgy alakult, hogy 17 (!) örökösük lett. Nemcsak az tette bonyolulttá a helyzetet, hogy a közös gyerekük mellett a korábbi házasságaikból is voltak gyerekeik, de eltérők voltak az ő szempontjaik is. Volt, aki nem akarta elkótyavetyélni a lakást, de akadt olyan is, aki Új-Zélandon élt, nem nagyon érdekelte az egész, csak némi pénzt szeretett volna látni.

Végül a bonyolult helyzetben az örökösök csak veszekedtek, már kifejezetten akadályozni is akarták egymást, nem ment a közös értékesítés. Végül a bíróság elrendelte a közös tulajdon megszüntetését árverés útján. Ez is egy működő hazai jogintézmény „normál esetben”, ám a veszélyhelyzet alatt ez is leállt, ebben a konkrét ügyben tehát már 11 éve húzódik a lakás eladása.

A hitelmoratórium vége nem okoz nagy bajt

Mi lehet mindennek a hatása a hazai ingatlanpiacra? – erről kérdeztük Csuhay Attilát, a GPM Kft. tulajdonos-ügyvezetőjét. Az ingatlanos szakember szerint a veszélyhelyzeti intézkedések végének többféle hatása lehet. Ha moratórium végéről van szó, meg kell különböztetni a hitel- és a kilakoltatási moratóriumot.

Maga a hitelmoratórium vége nem okoz majd nagy gondot. Azoknak a családoknak, amelyeknek nem kellett tőkét és kamatot fizetniük a pandémia idején, az időközben megemelkedett kamatok miatt növekedhet a törlesztőrészletük, de az a bankoknak sem érdekük, hogy ezek a hitelek bedőljenek. A bank a hitelezésen szeret keresni, nem a macerás árverésen. Amíg nincs érdemi recesszió, az emberek nem veszítik el a munkahelyüket, addig tudnak fizetni – legfeljebb megegyeznek a bankkal, meghosszabbítják a hitel lejárati idejét, meglehetősen hosszú időre beleragadnak egy hitelhelyzetbe, de nem engedik el az egyre értékesebb ingatlant.

Strukturális különbségek

Ám a strukturális különbségek nőnek, és itt egy pillanatra ugorjunk vissza a végrehajtókra. Ők azt mondják, hogy az ő szempontjukból a legjobb körzetek az agglomerációs részek. Erősen elnagyolt szociográfiának tűnik persze, de a Belvárosban jellemzően olyan régi családok laknak, amelyek generációk óta stabilan jómódúak, esetleg befektetési céllal vásárló nagyon gazdag emberek, itt kevés a végrehajtás.

Az agglomerációra sokkal jellemzőbb a változékonyság. A vállalkozók körében gyakoribb az „egyszer fent, egyszer lent” helyzet: egy ideig könnyen jön a pénz, azt gondolta az üzletember, hogy a családi ház is belefér, aztán másképp alakul az élet, hopp, úszik a családi ház. Csuhay Attila szerint

a piacon tovább nyílhat az olló, az agglomeráció nem lesz drágább, de a legjobb belvárosi részek árai még jobban elszállnak.

Azok ugyanis, akik sok segítséget, hitelt, támogatást használtak volna fel, nehezebb helyzetbe kerültek. Ráadásul a kivitelezési költségek is az egekben vannak, így kevésbé lesz jellemző az agglomerációs kereslet, kevesebb családnak fér bele az, hogy kis lakásból családi házba költözzön.

Az viszont, akinek van pénze (mert nagyon jól keres, vállalkozó, vagy a rendszer olyan kegyeltje, hogy „alanyi jogon” ömlik hozzá a pénz), továbbra is vesz befektetési célból ingatlant. Részben azért, mert a bankban nem kap jó megtakarítási ajánlatot, részben pedig azért, mert a lakást jó védelemnek tartja a devizamozgások ellen is. Igen ám, de ő inkább belvárosi lakást vagy balatoni nyaralót (utóbbinál nagyon elment az ár) keres.

Aztán kiszárad a piac

Vagyis nagyobb lesz a differenciálódás, egészen addig, ameddig eljuthatunk oda, mint egyes gazdag nyugati fővárosokban, hogy a legjobb részeken megszűnik a kínálat, szinte csak kihalási alapon kerülnek piacra lakások.

Mint Csuhay Attila meséli, meglepő, de már Prágát is elérte ez a jelenség. Ezt úgy kell elképzelni, hogy eltűnnek a szűk belvárosra vonatkozó lakáshirdetések, nincsenek ingatlanközvetítői megbízások, mert a lakásokat

• vagy eladták Airbnb-szállásnak;
• vagy a tulajdonosai már nem adják el, örök családi értéknek gondolják;
• vagy, ha mégis helyzet van, nem a nyilvános piacon, hanem családon belül történik meg az adásvétel, vagy az átrendeződés.