Moszkva elpusztít egy országot, az Orbán-kormány közben csak a rezsicsökkentést félti – mi lenne velünk orosz gáz nélkül?

2022. március 23. – 10:27

Moszkva elpusztít egy országot, az Orbán-kormány közben csak a rezsicsökkentést félti – mi lenne velünk orosz gáz nélkül?
Az FGSZ munkatársai dolgoznak a földgázszállító vecsési telephelyén – Fotó: Kisbenedek Attila / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Orosz szénhidrogén nélkül rövid távon elég reménytelen lenne a magyar energetikai ellátás, a gáz, az üzemanyag, az áram biztosítása. A hatósági rezsiárak fenntartásának a vesztesége valóban főleg a gáz árától függ. Az azonban érthetetlen, hogy tud a kormány az ukrajnai tragédia közben folyton a rezsiszámlákkal foglalkozni, és miért csak óvjuk Brüsszeltől az orosz beszerzéseinket, miért nem kezdünk el valamilyen függetlenedési lépést is tenni? Orosz gáz nélkül tényleg nincs rezsicsökkentés? Ennek az orbáni mondatnak a fő baja nem az, hogy nem igaz, inkább az, hogy nem tudjuk, hogy igaz-e.

Március 22-én ismét levelet írt a Kormányzati Tájékoztatási Központ (KTK) a lakosságnak.

  • „Az orosz–ukrán háborúnak egész Európában súlyos gazdasági következményei vannak.
  • Ebben a helyzetben csak olyan Oroszországot érintő gazdasági szankciókat támogatunk, amelyek nem okoznak elviselhetetlen gazdasági károkat Magyarország számára.
  • A magyar közéletben is vannak olyan szereplők, akik akár a gázcsapokat is elzárnák. Ez súlyos felelőtlenség. Ha felfüggesztenék az Oroszországból érkező energiaimportot, az súlyosan veszélyeztetné az olaj- és gázellátás biztonságát, és akár két-háromszorosára is növelhetné a magyar családok terheit. Ahhoz ragaszkodunk, hogy a háború költségeit ne a magyar családokkal fizettessék meg.”

Ezek voltak a fő üzenetek.

Voltak előzményei

Mindez a megközelítés egyáltalán nem volt előzmények nélküli. Oroszország a magyar kormányzati kommunikációban már-már hagyományosan az energiaellátásunk és a rezsicsökkentés biztosítékaként, zálogaként jelenik meg. A háború előtt, legutóbb, amikor Orbán Viktor meglátogatta Vlagyimir Putyint, a február elsejei találkozó utáni sajtótájékoztatón a magyar kormányfő így fogalmazott:

„Ha van orosz gáz, van rezsicsökkentés, ha nincs orosz gáz, nincs rezsicsökkentés.”

Az agresszió előtt természetesen minden mondat másképpen csengett, ám a Kormányzati Tájékoztatási Központ az invázió megindítása óta is már harmadszor írt a lakosságnak, és ezekben a levelekben mindig a rezsicsökkentés kapott nagy hangsúlyt. Korábban is ilyen üzeneteket olvashattunk:

„Nem fogunk támogatni olyan javaslatokat, amelyek hazánk gázellátását és a rezsicsökkentést veszélyeztetik.”

„Azt azonban nem fogjuk hagyni, hogy a háború árát a magyar családokkal fizettessék meg.”

A morális kérdés

A szomszédunkban éppen egy agresszor módszeresen pusztít el egy országot, lő, robbant, gyilkol, sokszor a civil lakosságot sem kíméli, lakóház, kórház, pláza vagy éppen humanitárius folyosón menekülő civilek válnak folyamatosan áldozattá.

Magyarország eközben eléggé „vegyesen” szerepel. A korábban migránsok ellen kampányoló kormány egy hét alatt változtatta menedékké Magyarországot az Ukrajnából menekülőknek. Megható az a közös segítő szándék, ahogyan rengeteg ember fogad be menekülőket, helytállnak a civil szervezetek, a cégek és a kormányzati intézmények is. Ugyanakkor más országokkal, nem is csak a nyugatiakkal, de például a visegrádiakkal is összevetve, a magyar kormányzati üzenetek sokszor óvatoskodók, esetlenek, néha kifejezetten kínosak.

Ahogy elemzőkkel beszélgettünk ezekről, eltérő fogalmak merültek fel a részükről:

  • politikai kommunikáció,
  • pragmatizmus,
  • erkölcstelenség.

Sokan abban is biztosak, hogy a Fidesz megfelelően mér, vagyis tudja, hogy nagyjából mit gondol a magyar ember az ukrán helyzet és saját élete összefüggéseiről, és így a választóknak kedves üzeneteket helyez el.

Az üzenetek között mindenesetre vannak olyanok,

  • amelyek valóban biztosan megegyeznek a magyar társadalom nagy többségének a véleményével („ki kell maradnunk a háborúból”),
  • olyanok is, amelyekről már talán kevesebb embernek van mélyebb ismerete, de sokan „drukkolnak” annak, hogy ne fázzunk, vagyis az EU ne vezessen be olyan energetikai szankciókat, amelyek az ellátásbiztonságunkat is veszélyeztetnék,
  • de van olyan üzenet is, amely tényleg nagyon fals, kicsinyes, a „kádári” mentalitást idézi. Ilyen a rezsicsökkentésre vonatkozó üzenet, amikor természetesen elítéljük azt, hogy háború van, de az szóba sem jön, hogy a pénztárcánkba nyúljunk, hiszen az nem lehet, hogy a magyar emberek fizessék meg a háború árát. (Természetesen a menekülők ellátásával, a termékekbe beépülő magas energiaárakkal, a magyar külkereskedelem 6 százalékát kitevő ukrán és orosz reláció elakadásával már most is mindenki fizet.)
Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin találkozója 2022. február 1-jén – Fotó: Mikhail Klimentyev / Sputnik / AFP
Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin találkozója 2022. február 1-jén – Fotó: Mikhail Klimentyev / Sputnik / AFP

Eltérő termékek, más-más szankciók

Mielőtt nagyon ostoroznánk magunkat, azt azért rögzítsük, hogy egyelőre más sem nagyon „vitézkedik”. Egy gyors globális kitekintéssel ma nagyjából három mintát láthatunk, az energetikai szankciókkal egyelőre alig érintett „Oroszország–Nyugat” relációval kapcsolatban.

  • Ami az oroszoknak fáj jobban, ott a Nyugat óvatosan már kihátrálna. Ez elsősorban az olaj- és olajszármazékok kereskedelme.
  • Ami a Nyugatnak fáj jobban (nukleáris fűtőanyag és használt fűtőanyag kereskedelem), ott inkább Oroszország fenyeget szankciókkal.
  • Ami pedig mindenkinek nagyon fájna, vagyis a földgáz-kereskedelem leállítása, ott igazán határozottan senki sem fenyegeti a másikat, a Gazprombank is zavartalanul benne maradt a fizetési rendszerben. Igaz, azért mindig vannak olyan hangok is, amelyek szerint teljesen be lehetne szüntetni az orosz gáz importját.

Mi most szakértők segítségével elsősorban a hazai rezsicsökkentéssel kapcsolatos üzeneteknek a szakmai alapjait szeretnénk megvilágítani.

Divat lett a rezsicsökkentés

Kezdjük azzal, hogy most valóban egész Európában születtek olyan kormányzati intézkedések, amelyek tompítják a lakosság körében az őrült energiaár-emelkedés hatásait.

Ahogy Pletser Tamás, az Erste Bank olajipari elemzője meséli:

„Nyugaton kisebbek a csomagok, és alapvetően rászorultsági elven működnek. Keleten mind mértékében, mind a kedvezményezettek körét tekintve szélesebbek a programok.”

Egy pillanatra helyezzük el a magyar rezsicsökkentés súlyát, mert döbbenetes számokat fogunk látni!

Ha a mostani 100 euró/MWh-s világpiaci gázár tartós maradna, akkor a lakosságnak valójában 500-510 forint/köbméteres gázárat kellene fizetni, de ehelyett mindössze 120 forint/köbmétert fizet (igen, volt itt euró és forint, illetve MWh és köbméter, de szándékosan használtunk eltérő mértékegységeket).

A gázárban piaci körülmények között ugyanis nemcsak a döntően orosz molekulát fizetjük meg, hanem az adót, a hálózatot, a profitot, a tárolást, a stratégiai tartalékot. A magyar lakosság körülbelül 4 milliárd köbméternyi, dotált árú gázt fogyaszt el évente, vagyis ez az államnak (elsősorban az MVM-nek) 4*380, azaz 1520 milliárd forintos veszteséget jelentene. De hasonló a veszteség a rezsiáron adott áramon is. Emellett ma már a vízszolgáltatás is bőven veszteséges. Egy ideig csak a beruházásokra nem futotta (CAPEX) a bevételekből, most már a pumpák révén sok villamosenergiát igénylő üzemeltetés (OPEX) sem jön ki a rezsiárból – hallottuk egy szakembertől.

Döbbenetes veszteség

Annyi azért tompítja a bődületes veszteségeket, hogy van hazai földgáztermelés is (a magyar igények 20 százaléka), és a Paksi Atomerőmű olcsóbb áramot ad a rendszernek. Azért ez is csak játék a szavakkal, mert ha a Molnál vagy Paksnál nem keletkezik annyi nyereség, mint amennyit a piaci helyzet indokolna, az is egyfajta veszteség.

Eközben Magyarországon (és Szlovéniában, Horvátországban, Szerbiában) az üzemanyagok ársapkáját is bevezették. Ezt nem rezsicsökkentésnek hívják, de ahogy Török Lajos, az Equilor vezető elemzője mondja: csak annyiban van különbség, hogy az ársapkának elvileg van határideje is, vagyis végpontja, de logikáját tekintve valójában a 480 forintos üzemanyag is rezsicsökkentés.

Április 3. után ez a rendszer nem lesz finanszírozható. Akárki nyer, mindenkinek emelnie kellene az energiaárakat, bár természetesen azt senki nem gondolja, hogy egy lépcsőben áttérhetünk a piaci árakra.

Ám a piactorzítás és a populizmus örök baja az, hogy rövid távon talán politikai előny származik belőle, de hosszabb távon súlyosak a károk.

Orosz gáz nélkül nincs rezsicsökkentés?

A közcímben közölt orbáni mondat fő baja nem az, hogy nem igaz, inkább az, hogy nem tudjuk, hogy igaz-e. Ha egy pillanatra elfeledkezünk arról, hogy milyen borzalmas találkozása az üzeneteknek az, amikor a szomszédunkban tömegesen halnak meg civilek, mi pedig arról értekezünk, hogy nem engedünk az alacsony számláinkból, valójában három egyéb felvetés is megfogalmazható:

  • A közvélemény nem tudja, hogy milyen áron kapunk gázt Oroszországtól.
  • Ha nem jönne az orosz gáz, akkor az csak másodlagos probléma lenne, hogy a rezsicsökkentés veszélybe kerülne, a fontosabb hatás az lenne, hogy maga az ellátás egésze is veszélybe kerülne.
  • Végül adjunk egy érvet a kormányzati véleménynek is, vagyis ki is lehet fordítani úgy a kérdés logikáját, hogy amennyiben Magyarország kijelentené, hogy vállalja a nagy „fázást”, az ellátási kockázatokat, és nem kereskedne tovább Oroszországgal, azzal megállítaná az orosz katonákat, mérsékelné az ukránok szenvedését? Erre a felvetésre józan válasznak az tűnik, hogy valóban lehet, hogy nincs értelme a magyar energetikai szeppukunak, csak legalább nem kéne a rezsiről annyit kommunikálni ilyen helyzetben.

Na de mennyi az orosz gáz ára?

Nézzük meg az egyes felvetéseinket részletesebben is! Nem tudjuk, hogy mennyi az orosz–magyar szerződésben a gázár. Vannak erről pletykák, ezek szerint a legfontosabb európai tőzsdei gázár, az amszterdami TTF jegyzéséhez kötött a szerződés.

Török Lajos szerint azonban TTF és TTF között is lehet különbség. Van, aki TTF plusz prémium áron, más TTF mínusz diszkont áron szerződik, hektikus időben az is segít, ha az árképlet valamilyen hosszabb időszak átlagán alapul, vagy legalábbis késleltetett.

Összességében nem zárható ki, hogy az oroszoktól kedvező áron kapunk gázt, de azért ez nem is túl valószínű.

De a második felvetésünk is igaz, vagyis a potenciális gázhiány inkább azért veszélyes, mert tényleg minden azon alapul. Idézzük a KTK március 10-én a kiküldött levelét!

„A magyar kőolajimport 64 százaléka Oroszországból érkezik. A magyar gázfelhasználás 85 százaléka orosz import. Ennek jelentőségét jól érzékelteti, hogy a magyar háztartások 85 százaléka használ gázt.”

És ez csak a gáz. Valójában a rezsiharccal érintett távfűtés is gázalapú, az áramárat is a gáz határozza meg, de egy áttétellel a vízszolgáltatást is, mert a víz maga ingyen van, a költsége az energiaköltségektől függ.

Alekszej Miller, a Gazprom ügyvezető igazgatója fogadja Szijjártó Pétert az orosz állami gázipari monopólium moszkvai székházában 2018. szeptember 17-én – Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Alekszej Miller, a Gazprom ügyvezető igazgatója fogadja Szijjártó Pétert az orosz állami gázipari monopólium moszkvai székházában 2018. szeptember 17-én – Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Pletser Tamás elmondása szerint általában úgy lehet számítani, hogy az áramár átlagosan háromszorosa a gázénak, vagyis ha 100 euró egy MWh-nyi gáz, akkor 300 euró/MWh az indokolt áramár. Természetesen ez csak egy ökölszabály, ami abból adódik, hogy a gáz energiájának a fele elvész az áramtermelés során, ez már eleve kétszeres árat indokol, de az áramtermelés során vannak egyéb költségek is.

A kormány maga pontos számokat ritkán közöl, de ezt azért leírta:

Vannak, akik a paksi atomerőműre, illetve annak bővítésére is kiterjesztenék a szankciókat. Nekik is tudniuk kell, hogy amennyiben a paksi atomerőmű által megtermelt áramot máshonnan kellene beszereznünk, akkor a családok rezsiköltsége évi 264 ezer forinttal növekedne.

Nem csak rajtunk múlik

A szakemberek szerint a „nem hagyjuk a rezsicsökkentést” jellegű érvekben az a legrosszabb, hogy a sorsunk eleve nem csak a mi kezünkben van. A kelet–nyugati Testvériség gázvezetékrendszer ugyanis könnyen megsérülhet.

Gondoljunk csak bele, az ukrán nyomvonalon harcok dúlnak, a vezeték nagyrészt a felszín alatt halad, de vannak kompresszorállomások, vannak felszín feletti szakaszok, akár szándékosan, akár véletlenül is érheti ezeket találat.

Bár a magyar gázimport most már főleg délről érkezik, de ha a kelet–nyugati vezeték kiesne, mások is délről próbálnának gázt beszerezni, az ár is emelkedne, és nehezebb lenne molekulához jutni.

Márpedig hiába stabil egyelőre a kereskedelem, hiába jön egyenletesen a gáz, a Gazprombank sincs szankcionálva, sőt, még az ukrán tranzitért is tud fizetni Oroszország, miközben háborúznak az országok, de az orosz szénhidrogénipar nagy bajban van. Ha például a nyugati szankciók miatt a híres technológiai cégek elmennek, vagyis a Halliburton, a Schlumberger és a Baker Hughes kivonul Oroszországból, akkor az orosz szénhidrogénipar nem tud fejlődni, nem képes egyre északabbról, egyre mélyebb rétegekből vagy tengerekből kitermelni.

A torzítás mindig kárt okoz

A piactorzítás örök problémája, hogy a politikusnak rövid távon nyereséget (népszerűséget) hoz a pénztárcavédő populizmus, az ellenzék sem meri kritizálni a lakosságnak látszólag kedvező intézkedést, míg az államnak, vagyis a szélesebb közösségünknek hosszabb távon mégis veszteséget jelent mindez. Ez a mostani rezsicsökkentés 2013-ban indult, de volt már korábban is egy híres és nagyon önsorsrontó esete a Fidesznek. Miután az MSZP 1997-ben jelentősen megemelte a világpiaci trendeknek megfelelően a gázárat, 2000-ben a Fidesz-kormány egy újabb áremelkedés idején a Molra terhelte annak finanszírozását. A Mol iszonyatos veszteségeket szenvedett el. Az 1 milliárd dolláros mínuszt csak úgy tudta finanszírozni, hogy eladta a nemzetközi olaj- és földgázkitermelési portfóliójának nagy részét (Pakisztán, Tunézia). Magyarország végül hatalmas kárt szenvedett el, az 1 milliárd dolláros lyuk betömése miatt elkótyavetyélt kutatási portfólió a később bekövetkező olajár-emelkedés idején már 5-10 milliárd dollárt ért volna – emlékeztet Pletser Tamás.

Egy kis visszatekintés

Természetesen az igazsághoz tartozik, hogy a rezsicsökkentés megvédéséről szóló üzenetek nem az orosz agresszióval kezdődtek. A lakossági pénztárcákat óvó, piactorzító intézkedések kommunikációja korábban is a 2022-es kampány fő üzenete volt.

Sokszor hallhattuk, hogy „az nem lehet, hogy a családok fizessék meg” előbb a Covid, majd az orosz invázió következményeit, és sokféle piactorzítás volt az elmúlt időszakban:

  • a rezsicsökkentés mellett
  • volt hitelmoratórium,
  • majd megjelent a benzinársapka,
  • a kamatstop,
  • az élelmiszerár-rögzítés.

Orbán Viktor gyakran beszélt a rezsiről.

„Ha nem lenne rezsiár, a családok sokkal többet költenének, normális ember nem támadja a rezsicsökkentést.”

A már említett, Vlagyimir Putyinnal tartott sajtótájékoztatóján így fogalmazott:

Nyugat-Európában hatalmasat nőttek az energiaárak, kivéve Magyarországon. Mert itt rezsicsökkentés volt, aminek alapja az orosz gáz.

Amikor pedig a háború kirobbant, Orbán akkor is gyorsan rögzítette, hogy Magyarország semmit nem támogat, ami veszélyezteti a rezsicsökkentést. Majd azt is, hogy amíg ő a miniszterelnök, addig marad a rezsicsökkentés.

A kormányfőhöz rendre csatlakoznak az állami intézmények is. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) minden hónapban kiadja egy nemzetközi ár-összehasonlító vizsgálat eredményét, amiből mindig kiderül, hogy a lakossági gáz- és áramár az unión belül Magyarországon a legalacsonyabb. A MEKH legutóbb így fogalmazott:

„Az idei év elején az európai energiaárak meglehetősen változékonyan alakultak a tőzsdéken, az ingadozás pedig a felhasználók által fizetett árakba is begyűrűzött, de a magyar lakosság védett az ilyen piaci árhullámokkal szemben, mivel Magyarországon a rezsicsökkentés eredményeként az egyetemes szolgáltatást igénybe vevő fogyasztók által fizetett villamos energia és földgáz árát jogszabályok rögzítik és tartják fixen.”

Mást is lehetne lépni

Csakhogy a sikerpropaganda mellett valódi lépéseket is el lehetne kezdeni. A 444.hu arról írt, hogy Orbán Viktor múlt pénteken levélben kérte az uniót, hogy bővítse a magyar keretet a helyreállítási eszköz programból és fogadja el a magyar tervezetet, de erre állítólag csak akkor van esély, ha a kormány az orosz energiafüggőség felszámolására költi annak nagy részét.
Legyünk korrektek: ha a háború előtt Magyarország a drágább energiabeszerzések felé fordult volna (például több cseppfolyósított földgázt, azaz LNG-t vett volna), biztosan cikkeztünk volna ennek veszteségeiről, értelmetlenségéről.

Évi 2,6 milliárd köbméter kapacitású LNG terminál a horvátországi Krk szigeten, amin keresztül magyarországra is érkezhet gáz – Fotó: Európai Bizottság
Évi 2,6 milliárd köbméter kapacitású LNG terminál a horvátországi Krk szigeten, amin keresztül magyarországra is érkezhet gáz – Fotó: Európai Bizottság

Utólag tényleg könnyű okosnak lenni, de ahogy Pletser Tamás mondja,

ha a kormány a 2,7 millió lakóingatlan szigetelésére költött volna 3000 milliárd forintot, és nem a stadionokra és egyebekre, az a hazai lakossági gázfogyasztás felét, évi 2 milliárd köbméter gázfogyasztást megspórolt volna.

(Maga a stadionprogram azért egy nagyságrenddel kisebb tétel, mintegy 330 milliárd forint volt – a szerk.)

Most már egy ilyen program 6000 milliárd forintba kerülne (az építőiparban minden, így az olajalapú szigetelőanyagok is sokat drágultak).

Emellett lehetne további LNG-kapcsolatokat kiépíteni, ám nem látni, hogy bármi elindult volna. Globálisan pedig tényleg nagyon nehéz jó megoldást találni a helyzetre. Mit lehet tenni Oroszországgal?

  • Tárgyalni? Miről? Hiszen Vlagyimir Putyin lerohanta a szomszédját, egy független államot.
  • Harcolni? Senki sem szeretne világvégét.
  • Félrenézni? Azt semmiképpen, végre van egy erős és egységes nyugati fellépés.
  • Folytatni, mélyíteni a szankciókat? Még ez tűnik a legjobb opciónak, csak az a baj, hogy az orosz gazdaság teljes megfojtása is veszélyes.

Márpedig az orosz gazdaság vagy 7–15 százalékot fog zuhanni az idén. Ha Oroszországot megfojtja a Nyugat, ha nem vesz tőle szénhidrogént, az megállítja Putyint? Vagy még elkeseredettebb küzdelemre bírja? Esetleg szétesik az ország? Az jó a világnak?

Legyünk őszinték, Nyugat-Európának sem különösebben célszerű egy alternatív gázinfrastruktúrát kiépíteni (pár évig még nő a fogyasztásunk, de aztán drasztikusan csökkenni fog – jó lett volna addig kihúzni orosz gázzal).

Ahogy pedig Oroszországról a Nyugat végképp leválik, azzal át is engedi Kínának, és ez is kockázat. Márpedig valami elkezdődött, Kína egész orosz cégeket venne, ami új jelenség lesz, hiszen korábban a nagy nyugatiak csak 20-30 százalékokat kaptak.

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom