Az ukrán oligarchák mindenben Ukrajna mellett állnak az orosz invázióval szemben

Hogyan nézett ki egy átlagos ukrán oligarcha az orosz invázió előtt? Ukrajnában szerezte a vagyonát, de jellemzően nem ukrán nemzetiségű volt, hanem valamilyen kisebbségi (tatár, zsidó, orosz). Valahogyan bejutott egy fontos energetikai (nyersanyag) pozícióba, ahonnan mérhetetlen vagyonhoz jutott, de pályáját sok botrány, visszaélés, per kísérte. Majd megvett egy jó ukrán focicsapatot, tevékenységét kiterjesztette bankra, médiára, egyebekre, jó eséllyel külföldre (általában Londonba) költözött, még akár külföldi állampolgársága is lett. Aztán, ha elkezdte üldözni az amerikai adóhivatal, vagy más külföldi hatóság, akkor hazamenekült. Elég konkrét sztorinak tűnik, de látni fogjuk, ez a leírás tényleg sokakra illik.

Közutálat

Szimpatikusak voltak ezek az emberek? Mérsékelten, hiszen Európa legszegényebb országában éltek mérhetetlen luxusban, és joggal merült fel a kérdés, hogy milyen módszerekkel lehetett évente dollárszázmilliókat, akár milliárdokat keresni ott, ahol az emberek már kevesebb pénzből éltek, mint Albániában, Koszovóban, Bosznia és Hercegovinában, vagy Moldovában.

Ráadásul miközben a szomszédos Oroszországban bármekkora hatalma is volt egy-egy oligarchának, mindig tudhattuk, hogy Vlagyimir Putyin államfő azért nagyobb erő (Mihail Hodorkovszkij tudna erről a legtöbbet mesélni), de Ukrajnában tényleg sokszor úgy tűnt, hogy az energetikai lobbi, vagyis az oligarchák erősebbek, mint maga az állam.

Mindez a népszerűtlenség most megváltozott, az ukrán oligarchák pénzt, paripát, fegyvert is adnak, teljes mellszélességgel támogatják az ukrán hadsereget, a védekezést. Kicsit rosszmájúan megjegyezhetjük, hogy ez természetesen elemi érdekük, hiszen Donbasznál már megtapasztalhatták, hogy mit jelent az, ha a vagyonelemeik egy bizonytalan szakadár területen maradnak. Legtöbbjük gazdasági birodalma pedig éppen a harcok helyszínén, vagyis Kelet-Ukrajnában volt kiterjedt.

A legnagyobb kutya: Rinat Ahmetov

Az ukrán milliárdosok között van néhány valóban szupergazdag ember, ők – legalábbis a háború előtt – bőven dollármilliárdosok voltak. A Forbesnak van egy real time listája, a feltüntetett összegeket onnan vettük, noha vannak más számítások is.

Az azonban biztos, hogy Rinat Ahmetov Ukrajna leggazdagabb embere (vagyona békeidőben 7,6 milliárd dollár lehetett), valaha még Európa leggazdagabb embere is volt, 20 milliárd dollár volt a vagyona ekkor. Volgai tatár családban született, muszlim, akinek felmenői szénbányászok voltak. Ő maga azonban inkább kereskedett a szénnel, nem bányászta.

Olyan sikerrel, hogy a kereskedelem mellett hamarosan bányatulajdonos is lett, és a szén mellett acélra, biztosítókra, távközlési cégekre is kiterjesztette tevékenységét. Mivel érdekeltségei Ukrajna legkeletibb részein voltak, a háború már korábban is nagyon megtépázta a gazdasági erejét.

Több érdekeltsége is Donyeck és Luhanszk térségéhez kötődött, így amikor a polgárháború hét éve feldúlta a térség városait, vagyona tizedére, 1-2 milliárd dollárra apadt.

Aztán visszakapaszkodott, és közben mindvégig megőrizte kedvenc klubját, az FK Sahtar Donyecket, vagyis a legjobb ukrán csapatot, amely 2009-ben még UEFA- (ma EL-) kupát is nyert Ukrajnának. Még az Index hasábjain írtunk róla részletesen.

Van egy társa is, aki maga is benne van a dollármilliárdosok klubjában. Az orosz származású Vadim Novinszkij (1,4 milliárd dollár) az ukrán Smart Holding Group tulajdonosa, amely 24 százalékos részesedéssel rendelkezik az Ahmetov-féle Metinvestben.

Korábban megvádolták őket azzal, hogy az orosz nyelvű felkelőket támogatták, de Ahmetov mindig azzal védekezett, hogy csak a sokat szenvedett civileknek segített élelmiszerrel, a kis szakadár államocskák pedig azzal bizonyították, hogy tényleg nincsenek jóban, hogy valóban több vagyonelemét is elvették.

Pincsuk, Kolomojszkij, Boholjubov

Szintén bőven dollármilliárdos Viktor Pincsuk (2,5 milliárd dollár), aki zsidó származású, alapvetően Londonban él, híres műgyűjtő, már nyugati ingatlanjai is vannak, de vagyonát acélipari, bányászati és pénzügyi érdekeltségekből szerezte.

Sokáig külföldön élt Ihor Kolomojszkij (1,8 milliárd dollár) és Hennagyij Boholjubov (1,7 milliárd dollár) is, a Privat Group tulajdonosai. Utóbbi kettő ukrán, ciprusi és izraeli állampolgár egyszerre, Boholjubov még angol állampolgár is. A dnyiprói bányatulajdonosok elkötelezetten hirdetik zsidó kötődésüket, és támogatják a hazai és nemzetközi zsidó szervezeteket. Kolomojszkij rendkívül ellentmondásos személyiség, az ő tévéjében tűnt fel Volodimir Zelenszkij, viszont rengeteg pénzügyi visszaélése is volt, amiért sokféle nemzetközi pere, büntetőügye van.

Ők is futballklub-tulajdonosok, az FK Dnyipro tulajai, de Kolomojszkij erős szálakkal kötődik a Dinamo Kijevhez is, Ihor Szurkisz, a csapat elnöke az üzlettársa.

Sokat vannak külföldön, Londonban, Genfben, de állítólag Kolomojszkij még a háború alatt is Nyugat-Ukrajnában volt, mert az amerikai hatóságok üldözik, így nem mert olyan országban maradni, ahonnan kiadnák. Helyi forrásaink szerint most Kelet-Európa legnagyobb síparadicsomában, a nyugat-ukrajnai Bukovelben tartózkodik.

Zsevágo, Porosenko és Medvedcsuk

Végül eltérő hátterű milliárdosokat foglaltunk egy csoportba. Konsztantin Zsevágo (2,3 milliárd dollár) még a Londoni Értéktőzsdére is bevezette Ferrexpo nevű vas- és acélcégét, és ő is „focis”, az FC Vorskla Poltava első osztályú klub elnöke.

Végül jöjjön egy igazán furcsa páros, a rendkívül különös ukrán belpolitikában az elmúlt években Petro Porosenko (1,6 milliárd dollár) exelnök és csokoládégyáros és Viktor Medvedcsuk oroszbarát jogász, politikus, üzletember valami furcsa megfontolásból egymást támogatták.

Ez azért volt döbbenetes, mert Porosenko a nyugat-ukrajnai nacionalisták támogatottja volt, akik nagyon nem szeretik az oroszokat. Míg az ukrán médiában csak „Putyin komájának” nevezett Viktor Medvedcsuk (egyik gyermekének Putyin a keresztapja) egy pro-orosz politikai formáció vezetője volt és Putyin személyes jóbarátja.

Ő annyiban kilóg a sorból, hogy semmiképpen sem Zelenszkij támogatója, büntetőügy van ellene, a találgatásokban még az is felmerült, hogy amennyiben Putyin kialakítana egy bábkormányt, annak lehetne a feje, de mint az MTI az Ukrajinszka Pravdára hivatkozva február 27-én megírta, megszökött a házi őrizetből, vélhetően Kijevben tartózkodik.

Porosenkót decemberben hazaárulással és terrorista szervezetekkel való együttműködéssel vádolták meg, amiért Medvedcsukkal közösen illegálisan kereskedtek a donyecki szakadárokkal.

Reménykedtek

Az Ukrajnában rendkívül népszerűtlen oligarchák megítélését először az javította, amikor a Covid idején próbáltak anyagi segítséget nyújtani, maszkokat, teszteket, új mentőautókat és lélegeztetőgépeket vásárolni a kórházak számára. Aztán összességében az orosz invázió idején is dicséretesen helytálltak, pedig korábban az ukrán közvélemény számára kicsit túl oroszbarátok voltak.

Vadim Novinszkij a háború előtt tárgyalásokat javasolt Oroszországgal, az ukrán parlamentnek február 21-én benyújtott határozattervezetével a konfliktus további eszkalációját kívánta megakadályozni. Ő is abban bízott, hogy nem következik orosz invázió, de aztán később nagyon egyenes és elkötelezett volt Ukrajna mellett, amikor Vlagyimir Putyin teljes körű támadást indított.

Pincsuk, az acéltermékeket gyártó Interpipe alapítója egyszer már óriásit bukott, mert a Krím félsziget orosz inváziója során üzleti veszteségeket szenvedett el. Az ukrán milliárdos február 19-én, a müncheni biztonságpolitikai konferencián a CNBC szerint azt mondta, hogy Ukrajna polgárai készek megvívni a háborút, bár szerintük ez nem fog megtörténni. Most, hogy megtörtént, jó eséllyel ugyanabba a folyóba lép, de neki legalább az a szerencséje, hogy ő egyedül tényleg már a nyugati érdekeltségeivel is jegyzett üzletember.

Összefogtak

A háború elején még néhány ukrán milliárdosról, Rinat Ahmetovról és Viktor Pincsukról, az ország két leggazdagabb emberéről, de hajózási és agrármágusokról is az hírlett, hogy azonnal elhagyták az országot.

De összességében ezek az ukrán oligarchák, akik korábban elég rossz viszonyban voltak Volodimir Zelenszkij elnökkel, most többségükben összefogtak, hogy anyagilag támogassák a védekezést az orosz invázióval szemben.

Többen intenzíven is készek segíteni az ukrán hadsereg finanszírozásában és a fegyverek beszerzésében. Rinat Ahmetov és Vadim Novinszkij ellátogatott az orosz invázió megkezdése előtt is Mariupolba, kelet-ukrajnai kikötővárosba, hogy elmondják a Metinvest Group bányászati és acélgyártó vállalat alkalmazottainak, hogy fizetésemelést fognak kapni, valamint egyrészt egymilliárd dolláros acélipari beruházást jelentettek be. A várost az elmúlt héten keményen támadta az orosz tüzérség. A városi tanács szerint már legalább 1582 civil halt meg az orosz támadások és ostrom következtében, tízezrek küzdenek élelemért és helyi beszámolók szerint lassan „középkori állapotok uralkodnak”.

Petro Porosenko, aki a legutóbbi elnökválasztáson Zelenszkijjel szemben indult, félretette a kormánnyal fennálló nézeteltéréseit, találkozott az elnökkel és több más oligarchával. Pénteken jelentették be, hogy átmenetileg félreteszi a politikai ellentéteit Porosenko és Zelenszkij, hogy együttes erővel küzdjenek az orosz megszállók ellen. Porosenko az elmúlt hetekben már Kijev belvárosának utcáin tűnt fel egy Kalasnyikovval.

Mindez persze érthető, az ukrán oligarcháknak tényleg sok vesztenivalójuk van a háborúban. Ukrajna gazdaságának nagy részét ugyanis ők irányítják.

Nincs sok esélyünk

Ám, az ukrán esélyeket latolgató forrásunk szerint az ukrán oligarcháknak nincs sok esélyük, szinte biztosan el fogják veszíteni a vagyonuk zömét. Miközben a világ (és egyébként maga az orosz nép is) nagy örömmel üdvözli a bevezetett szankciók miatt az orosz oligarchák várható bukását, Ukrajnában Putyin intézi ugyanezt.

Az elfoglalt területeken az oroszok népszerű intézkedéseket ígérnek, eltörlik az ukrán bankok felé a lakossági adósságot, illetve megpróbálják megígérni azt, hogy a kommunális számlák orosz szintre süllyednek. Ez az energiaszámlák esetében jelentős díjcsökkenést jelentene. Ha egyszer legalább béke lesz, biztosan lesznek majd ezek miatt kártérítési perek, de az, hogy a jelen napok után a mariupoli, dnyiprói és más kelet-ukrajnai érdekeltségek ugyanannyit érjenek újra, mint korábban, azt senki nem gondolhatja komolyan.