A földgáz harmadával drágult, mert az egyre kritikusabb orosz–ukrán helyzet lassan már az energiakereskedelmet is fenyegeti. Meglepő módon a kvóta viszont olcsóbb lett, amit vagy a gazdasági félelmek, vagy egy orosz trükk magyarázhat.
Hétfő reggel harmadával, vagyis 30-36 százalékkal ugrottak a földgáz európai határidős jegyzései. Egy olyan termékről beszélünk, aminél nehezebb a konkrét árat meghatározni, nem úgy, mint például a Brent- vagy a WTI-olajnál, de Európában talán a legfontosabbak a holland gáztőzsde (TTF) közeli jegyzései, ahol az árak ismét 100-120 euró / MWh-s szint felett mozognak.
A második krízis
Ez pár napon belül a második drasztikus áresés, hiszen a gázpiac először a háború kirobbanását árazta így, majd most a SWIFT-lekapcsolást is magában foglaló szankciókat, amely megnehezítheti a szénhidrogén-kereskedelmet.
A földgáz azért különösen érzékeny, mert itt konkrét útvonalak vannak. Vagyis Európa nem képes azonnal pótolni az orosz gázt, igaz, ha Oroszország nem tudja eladni a gázt Európának, hirtelen ő sem tud csövet építeni Ázsia felé, ráadásul tárolni sem sokáig tudja a gázt. Ha megtelnek a tárolói, jobban jár, ha egyszerűen elégeti a földgázt, mert a kutak lezárása után az újranyitás általában sokkal nehezebb, olykor lehetetlen.
Nincsenek, de lehetnek szankciók
A nyugati szankciók egyébként egyelőre még nem érintik közvetlenül az energia-kereskedelmet (bár az Egyesült Államok ezt sem zárja ki), csak ha Moszkva ellenlépéseket szeretne bevezetni, vagy, ha nem tudja pénzügyileg elszámolni a szállításokat, már a szállítás leállítása sem zárható ki, hiszen a katonai lépések idején a közgazdasági racionalitás eltűnik.
Ráadásul a gázszállítások elmaradása rövid távon a Nyugatnak sokkal nagyobb probléma, mint Oroszországnak.
Európa gázellátásának körülbelül 40 százalékát Oroszország adja, és a szállítmányok egy része Ukrajnát átszelő csővezetékeken keresztül folyik. Bármilyen fennakadás, esetleg találat szinte azonnal problémát jelent a kontinens villamosenergia-termelésében, illetve az energiaigényes iparágakban, acéliparban, műtrágyagyártásban.
Eközben Oroszországban ugyan a költségvetés fő bevétele a szénhidrogén-eladás, de a költségvetésben a földgáz a kevésbé fontos, az olaj sokkal nagyobb falat, és az ország 640 milliárd dolláros devizatartaléka is ad némi biztonságot, noha a háború nyilván eszelősen drága. A magas árak idején pedig akár napi 6-800 millió dollárt is jelent a szénhidrogénexport.
Német malőr
Különösen rémes helyzetben van Németország, amely egyelőre leállította az Északi Áramlat 2-t, de mivel korábban a szenes erőművei mellett a nukleáris erőműveit is leállította, tejesen kiszolgáltatottá vált az orosz gáz felé. Soha nem lehet elfeledkezni arról a döbbenetes tényről, hogy Németország volt kancellárja, a jelenlegi kancellár párttársa, Gerhard Schröder, az orosz Gazprom egyik vezetője.
Az európai vásárlók hosszabb távon új lelőhelyek és LNG-terminálok építésével szeretnék függetleníteni magukat az orosz gázról, de itt is majd felül kell vizsgálni, hogy ez a politikai cél kaphat-e akkor is finanszírozásokat, ha a gáz fosszilis.
Az új projektek megépítése azonban így is éveket vesz majd igénybe.
A kvóta viszont esik
Nagyon érdekes, hogy egy ekkora energiaválság tombol, hétfőn a német áramárak is 10 százalékkal, 20-30 euróval drágultak MWh-nként, és értek el 230-250 eurós szinteket, addig a szén-dioxid-kvóta ára esik. Jelenleg 80 euró körül van egy tonna (volt már 90 euró felett is a háború előtt).
Erre két logikus magyarázat lehet, az egyik, hogy a piac már árazza azt, hogy nem kell annyi kvóta az iparvállalatoknak, mert például gáz hiányában nem tudnak termelni. De arról is vannak értelmezések, hogy korábban orosz érdekcsoportok emelték magasra a kvóta árát (hogy ezáltal a gáz még magas ár mellett is versenyképesebb legyen, mint a szén), ám a SWIFT-lekapcsolás után ők nem tudják finanszírozni a pozíciójukat, ez okozott eladásokat és áresést.
E sorok írásakor (február 28-án délben) Ukrajna, Szerbia és Ausztria felől is nagy mennyiségű gáz érkezik az országba, ellátási zavar nem jelentkezett.