Az árkorlátozás a boltok szempontjából: Biztos, hogy rossz lesz, de most már megvárjuk a közlönyt

Orbán Viktor miniszterelnök január 12-én jelentette be, hogy február 1-jétől korlátozzák Magyarországon a kristálycukor, a liszt, az étolaj, a sertéscomb, a csirkemell és a 2,8 százalékos tej árát. Ezeknek a termékeknek az árát minden üzletben vissza kell vinni arra a szintre, ahol tavaly október 15-én állt – jelentette be Orbán Viktor.

Hogyan készülnek a láncok?

A különböző boltok, elsősorban a nagyobb láncok szakemberei számára a rövid közlések (a szerdai miniszterelnöki Facebook-videó után Gulyás Gergely miniszter a csütörtöki kormányinfón próbálta értelmezni a várható intézkedést, a szavait itt foglaltuk össze) után sem világos, hogy a boltoknak mit kell csinálniuk, hiszen még nincsen kész jogszabály.

Akikkel mi háttérbeszélgettünk, úgy tudják, hogy nagy kapkodással akár már január 14-én megjelenhet a szabályozás a Magyar Közlönyben. Legtöbb beszélgetőpartnerünk azt mondta, bár „biztos, hogy rossz lesz, de most már megvárjuk a közlönyt”, és noha a pénzügyi részlegeken már számolnak, az csak akkor lehet pontos, ha konkrét szövegből tudnak kiindulni.

Átlagár, sapka, egyedi árak?

Ez alapján lesz meghatározható, hogy pontosan mit kell lépni, valóban egyesével minden, a fenti kategóriába tartozó termék árát vissza kell állítani a korábbi árszintre (Gulyás Gergely szavaiból kiindulva most ez tűnik a legvalószínűbbnek), vagy az üzemanyagár szabályozásához hasonlóan lesz egy maximált ár, amelynek az alapja például a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) valamilyen átlagára lenne, és az alatt kell maradni (vagyis akár az október 15-inél olcsóbban is lehet adni valamit). Mindkettő problémás.

• Az egységes visszaállítás örök problémája az, hogy megint a szerénytelenek járnak jól, a szerények rosszul. Emlékezzünk a rezsicsökkentésre: ha egységesen 10 százalékkal kellett csökkenteni a rezsiárakat, akkor aki extraprofitot alkalmazott, mondjuk, 25 százalékos nyereséghányaddal dolgozott, továbbra is pluszos maradt, aki 5 százalékos nyereséghányaddal szolgálta ki az ügyfeleit, veszteséges lett. Ugyanez a helyzet: aki nagyon magas „margóval” értékesített októberben, jól járt, aki szerény volt, küzdhet az életben maradásért.
• A limitált ár nagy problémája pedig az, hogy a kisebb, döntően magyar tulajdonú boltoknak fáj jobban.

Technikailag megoldható

A legtöbb bolt informatikai rendszere alapján egyébként nem gond az október 15-i árszint kikeresése,

„nem ez a probléma, de a részletszabályok nagyon veszélyesek”

– hallottuk. Például miként ellenőrzi a kormány, hogy a láncok máshol, áremeléssel visszahozzák-e ezt a veszteséget?

Vagy máshol sem emelhetünk?

Hogy írja elő a kormány azt, hogy ne legyen ellátási zavar? Ha az árkülönbség nem lesz érdemi, akkor persze vélhetően nem indul roham, de ha 10–20 százalékot is elér az árkülönbség, akkor egy felvásárlási roham során hogy nem lesz hiánycikk a lassan romló cukor, liszt, olaj?

A piac úgy tudja, hogy a jogszabály majd csak azt írja elő, hogy a bázisidőszak rendelési mennyiségét nem lehet csökkenteni, egy roham idején ez semmire sem lesz elég, de senki nem fogja törni magát, hogy még több veszteséget realizáljon a liszten vagy az olajon.

Csak a kereskedő koppan

Amit még tudni lehet, hogy a nagykereskedelmi vagy más néven a beszerzési árak nem lesznek limitáltak. A kereskedők éppen ezért most majd adhatják (adni kényszerülnek) az árut a beszerzési ár alatt. A kereskedők aligha lesznek kompenzálva, a nagy külföldieknél ez a nyereségbe mar, de túlélnek, a kisebb magyaroknál a működés ellehetetlenülése is kockázat.

Aztán persze az sem kizárt, hogy végül üzletmérethez vagy forgalmi szinthez köti a jogszabály az intézkedéseket, és ezzel a falusi kisboltokat kimentik.

A nagy láncok mindenesetre tapasztalatunk szerint elkeseredettek, mert ők most tényleg sorra kapják a gyomrosokat, lásd a kiskereskedelmi adó emelése, a célzott beszolgáltatási (vagy más néven élelmiszerpazarlás-ellenes) törvény, most pedig az árvisszaállítás.

Abban is mindenki biztos, hogy a rendszerben lesznek retorziók, és az sem kizárt, hogy majd még a választásokig kiterjesztik más termékekre is a vélhetően népszerű intézkedést. Jön a csirke far-hát, aztán majd sorban a többiek.

Veszélyes irány

A választási kampány fő témájává vált a piactorzító, a „megvédjük a lakosság pénztárcáját” típusú intézkedés. Politikailag ez természetesen érthető, Kazahsztán példája mindenkinek riasztó lehetett, de azért egy pillanatra távolodjunk el a 350 vagy 370 forint jellegű kérdésektől!

A piacnak vannak logikái. A piac szereplői, legyenek azok bankok, energiacégek, élelmiszer-kereskedők, általában azért alkalmaznak marzsokat, mert munkabért is adnak, vannak logisztikai feladataik, egyre többet kell fizetniük az energiáért. Vannak köztük erősebb pozícióban levők, mohóbbak, szerényebben, jobban versenyzők.

Az egyre több piactorzítás, amikor az állam rámutat, hogy te ajándékot kapsz, te pedig veszteséget szenvedsz el, nagyon veszélyes.

• Ki fog takarékoskodni, ki kapcsolja le a villanyt, ha az áram olcsó?
• Ki hoz olyan felelős döntést, hogy fixálja a kamatait, ha az állam a változó kamatozású hitelek kamatait fixálja?
• Miért tesz úgy a kormány, mintha harcolna az élelmiszer-pazarlás ellen, ha utána piaci ár alatt lehet elvinni a csirkemellet?

És végül: hol van ennek vége, hogy lehet ezt majd visszacsinálni? Igen, mindig van egy határnap, hogy csak három hónap, hogy csak hat hónap, majd a választások után. Talán igen, de az is lehet, hogy hozzászokunk, pedig tényleg nincsen ingyenebéd, valaki mindig megfizeti a veszteséget. Így nehéz piacgazdaságot építeni vagy külföldi befektetőt idevonzani, de igen, a választási célfüggvénnyel nehéz vitatkozni. A jelen kormányzat alatt, úgy tűnik, a gazdaságfilozófia alapja, hogy azt kell eldönteni: mi a jobb, egy torz gazdaság, ha a miénk, vagy egy piacszerűbb gazdaság, amit már nem mi irányítunk?