Ázsiából jönnek gyárak Európába, de a termelés globális trendje nem változik

2021. november 03. – 08:08

Másolás

Vágólapra másolva

A brexit, Donald Trump és a koronavírus is lökést adhatott annak, hogy egyes gyárak Ázsia helyett újra európai termelésben gondolkodnak: megdrágult a tengeri szállítmányozás – az árak akár tízszeresükre emelkedtek –, növekedtek az ázsiai bérek is, ami kevésbé kifizetődővé teszi a távoli termelést. A jelenség azonban csak a textiliparban látható és ott sem általános – hívta fel a figyelmet a G7 cikke.

Bár a fenti jelenségek miatt erősödő politikai narratíva szerint az európai és az amerikai termelés kifizetődőbb és társadalmilag biztonságosabb lenne – mondván, a cégek termelőrészlegeinek ázsiai áttelepülése felgyorsította a nyugati középosztály leszakadását, bár ez a nézet is vitatott –, arról nincsen szó, hogy a termelés globálisan több szektort érintően ismét nyugatra települne vissza.

„Ez a termeléskiszervezés számlájára írt nyugati társadalmi gondokat nem fogja megoldani, mivel a textilipar nem a jó béreiről híres; és jelen esetben is nagyrészt az Európai Unió szomszédságában lévő, alacsonyabb bérszínvonalú helyeken, főként Törökországban és Észak-Afrikában bővül a gyártás. Ugyanakkor az ellátási és logisztikai problémákon nagyot segíthet a szakzsargonban near-shoring néven emlegetett folyamat” – írta a G7. Az olasz Benetton megfelezi ázsiai termelését, és török, szerb, horvát, tunéziai és egyiptomi megrendeléseit bővíti. A Zara is 50 százalék felett termel már Ázsián kívül, de például a GAP nem tervez hasonlót. (Befolyásolhatja a döntést az is, a cégeknél, hogy forgalmának mekkora része irányul az ázsiai piacra.)

Ami többé-kevésbé működhet a textiliparban, az a bonyolultabb termelési láncokkal fenntartott elektronikában, autóiparban nem feltétlenül megoldás. Nincs is jele annak, hogy ezek a cégek a termelés áthelyezésében gondolkodnának, mert

  • ez számos szektorban túl drága, és az előre nem látható fennakadások ellen sem feltétlenül véd;
  • a magas elektronikai és autóipari minőségi elvárásokat csak kevés beszállító képes hozni; a sok kisebb gyártóval való szerződés emellett a méretgazdaságosság jelentette innovációs és árelőnyt is elvinné.

Arról tehát a textilipar részleges átrendeződésének láttán sincsen szó, hogy megfordulna a globális trend, és Ázsiából nyugat felé indulna meg a termelés.