Azeri pénzpumpa és orosz maffiózók: óriási pénzmosási ügyek tépázzák az unió tekintélyét

2021. június 29. – 21:22

Azeri pénzpumpa és orosz maffiózók: óriási pénzmosási ügyek tépázzák az unió tekintélyét
Rendőrök egy nemzetközi pénzmosási üggyel kapcsolatos elfogásnál 2021 júniusában – Fotó:Martinez Velez / Europa Press / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Azeri pénzpumpa, dán bank fekete rendszere, az orosz oligarchák nyugati befektetései – csak úgy záporoztak az elmúlt években a nagy pénzmosási ügyek. Az Európai Számvevőszék most azt vizsgálta, hogy az unió mennyire hatékony a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni harcban. Az eredményre nem lehetünk túl büszkék: az Europol becslése szerint az unió GDP-jének mintegy 1,3 százalékát teszik ki a gyanús ügyletek.

A Telex működését az olvasóink támogatásai teszik lehetővé. Legyél te is a támogatónk!

A terrorizmus önmagában sem éppen örömteli, nem szeretjük azokat a szélsőségeseket, akik civil áldozatok árán szeretnének hangot adni nézeteiknek. Ám a probléma duplafenekű. A terrorizmus ugyanis drága mulatság, a költségek előteremtésére alkalmazott módszerek sem éppen boldogítóak

  • emberrablások,
  • drogkereskedelem,
  • embercsempészet,
  • feketepiaci olaj- és műkincseladások.

Olykor hagyományos pénzekkel megy a buherálás, olykor kriptókkal, mint a Hamasz esetében egyre inkább.

A bankok szerepe

Amikor bemegyünk egy elegáns európai uniós bankszékházba, amikor jó humorú, szuperintelligens bankvezetőkkel beszélgetünk, általában nem az jut eszünkbe, hogy jé, itt egy fickó, aki az orosz maffia pénzét mossa tisztára, aki dzsihadisták finanszírozását segíti, vagy akár olyan iráni, észak-koreai állami akciókat támogat, amelyet a bankszékházzal azonos kerületben dolgozó hazai titkosszolgálat üldöz, vagy amely ellen a bankár aznapi ebédpartnere, egy miniszter éppen minden erejével fellép.

Természetesen nem minden bankár csinálja ezt, de a kockázat/hozam örök összefüggése alapján a nagyobb kockázatú (például tiltott) ügylet jellemzően nagyobb hozammal is kecsegtet. Ezért vágnak bele sokan a nagy kockázat ellenére is a drogkereskedelembe, az embercsempészetbe, a szankciósértő kereskedelembe vagy éppen a pénzmosásba.

Le is buknak rendesen

Olykor aztán, főleg amerikai nyomozások vagy kiváló oknyomozó újságírók munkája, adatok szivárogtatása révén felbukkan egy-egy brutális ügy:

  • Orosz maffiózok a legnagyobb európai bankházak segítségével fektették be Nyugat-Európába a pénzüket (az ING lengyel leányvállalata mellett érintett volt a Deutsche Bank, a Barclays, az HSBC, illetve a JP Morgan).
  • A dán Danske Bank egész hálózatot működtetett, amelynek központja a dán bank észt filiáléja volt. Alighanem ez volt a földkerekség legnagyobb pénzmosási ügye, úgy 200 milliárd dollárt érintett.

Az angol nyelv ilyenkor már saját kifejezést használ: a mosógép és az ATM keverékéből Laundromatnak hívja az ilyen ügyeket. Ki hinné a szuperliberális, elfogadó dánokról, hogy az amerikai kémbotrány mellett a pénzmosási ügyben is központi szerepet vittek.

De azért az is meglepetést okozott pár éve, hogy Azerbajdzsán is komoly európai politikusokat fizetett le egy pénzmosással alapokba felszabadított pénzmagból. Közös jellemzője ezeknek az ügyeknek, hogy általában nem az EU valamely szerve leplezte le a hálózatokat.

Szerencsére a világ legnagyobb pénzmosó szervezetei, a mexikói és kolumbiai drogkartellek, vagy az Al-Kaida nem az EU-t használják elsősorban a feketepénzek tisztára mosására, vagyis legális vállalkozásokba fektetésére, hanem egzotikus szigetek, vagy akár az Egyesült Államok bankrendszerét. Akit érdekelnek a földkerekség legnagyobb pénzmosási ügyletei, itt találnak egy összefoglalót.

Tüntetés a Danske Bank központja előtt 2018-ban a botrány kirobbanása idején – Fotó: Liselotte Sabroe / Ritzau Scanpix / AFP
Tüntetés a Danske Bank központja előtt 2018-ban a botrány kirobbanása idején – Fotó: Liselotte Sabroe / Ritzau Scanpix / AFP

Uniós vizsgálat

Az aligha okoz túl nagy olvasói izgalmakat, ha az Európai Számvevőszék uniós rendszereket vizsgál, ezzel kapcsolatos ajánlásokat fogalmaz meg (erősítsük a kooperációt, helyezzünk nagyobb hangsúlyt a direktívák adaptációra, satöbbi). Pedig néha elég súlyos történésekről lehet olvasni, igaz eléggé kumuláltan és eléggé anonimizáltan.

A konkrét jelentést az Európai Számvevőszék pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzésével kapcsolatos vizsgálódásairól a lett Mihails Kozlovs számvevőszéki tag, a riport konkrét felelőse mutatta be a sajtónak hétfőn. Elmesélte, hogy elsősorban az európai bankszektort vizsgálták, mert a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás általában eléri a bankszektort, miközben egy csomó egyéb ágazat is érintett lehet.

A becsült számok elég rémisztőek. Az Europol becslése szerint az unió GDP-jének mintegy 1,3 százalékát teszik ki a gyanús ügyletek. Globális szinten a becsült érték megközelíti a világ GDP-jének 3 százalékát. Közelmúltbeli adatok szerint az unión belül lezajló gyanús ügyletek több mint 75 százalékát a tagállamok felében működő hitelintézetek jelentik be.

Jugoszlávia, Ciprus, Svájc – Hogy néz ki egy igazi pénzmosás?

Vegyünk egy jól feldolgozott és persze kellően régi sztorit! Slobodan Milošević szerb politikus már nagyon készült a háborúra, de ezt nem transzparensen tette. Pénzmosó és fegyvervásárló hálózatát végül a svájci Facts című hetilap leplezte le, egy pénzügyi visszaélésekre szakosodott norvég szakember, Morten Torkildsen jelentése alapján.

A különböző nyugati pénznemekben összeszedett pénzügyi források Belgrádból nyolc különböző ciprusi fedőcégen keresztül jutottak el nyugati bankokba, és a boszniai háború kirobbanásától egészen 2000-ig egy nicosiai importszervezetet működtettek. A módszer az volt, hogy a hivatalos jugoszláv büdzsét „kihagyták” az ügyletből, ehelyett a jugoszláv vámszervek titkos módszerrel szedtek devizát, amit futárok vittek az akcióba bevont vámparancsnok szobájába. Innen Ciprusra, a Beogradska Banka helyi irodájába vitték a milliókat (dollárt, fontot, márkát), ahol például egy Gibraltáron alapított, hivatalosan polgári helikopterek bérbeadásával foglalkozó cég számlájára került a forrás, és ez a cég már svájci bankokon keresztül vett orosz, valójában katonai célokat szolgáló helikoptereket.

A bonyolult ügyletben nyomozás indult, még az államfő testvére, Boriszlav Milošević volt moszkvai nagykövet és két kisebb svájci pénzintézet is fókuszba került, mert kiderült, hogy Jugoszlávia ezzel a módszerrel Németországból, Izraelből, Hollandiából és az USA-ból is vásárolt fegyvereket. A svájci hatóságok aztán kimutatták, hogy az állami vezetők a vásárlások közben maguk is jól jártak, még a két legnagyobb svájci pénzintézet, az UBS és a Credit Suisse fiókjaiban is találtak a jugoszláv állami vezetőkhöz kapcsolható bankszámlákat.

A kályha

Induljunk el a kezdetektől! Az unió 1991-ben fogadta el az első pénzmosási irányelvét – amelyet legutóbb 2018-ban aktualizált –, hogy fellépjen a pénzmosásból adódóan a belső piacot fenyegető veszélyekkel szemben, és a későbbiekben megelőzze a terrorizmus finanszírozását.

A fő megállapítások szerint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni uniós szintű küzdelmet azonban máig hiányosságok jellemzik, gyenge az országok közötti kooperáció. Miközben az Egyesült Államok nagy és erős központi szervezettel képes harcolni a pénzmosás és a terror pénzelése ellen, addig az unióban nincs egységes hatóság, hanem széttagoltan vannak feladatai az Európai Bizottságnak, az Europolnak, illetve az Európai Bankhatóságnak (EBA) és az Európai Központi Banknak (ECB).

Négy terület

A számvevők négy részre osztották a vizsgálódásukat.

  1. Kockázatkezelés: mennyire vannak megfelelő listák a harmadik országok kockázatairól?
  2. Jogi fejlettség: a Bizottság mennyire monitorozta, hogy a tagállamok hogyan adaptálták a direktívákat?
  3. EBA: mennyire volt megfelelő az Európai Bankhatóság tevékenysége? (ez elég megdöbbentő eredményhez vezetett, mindössze egy célzott vizsgálatot kezdtek az EBA-ban)
  4. ECB: a mindenki felett álló központi intézmény mennyire fogta össze a küzdelmet?

Az eredmények alapján az uniónak erősebb és koherensebb felügyeleti keretre van szüksége a pénzmosás elleni küzdelemhez. Noha az Európán belül lezajló gyanús ügyletek értéke becslések szerint több százmilliárd euróra rúg, az Unió mégsem lép fel egységesen a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésének és leküzdésének terén.

Éppen ezért az Európai Bizottság a közeljövőben javaslatot tesz egy pénzmosás- és terrorizmusfinanszírozás-ellenes, egységes uniós felügyeleti szerv létrehozására.

Nemzeti szinten

A jelentés azt is megállapította, hogy bár az illetékes uniós szerveknek van politikai döntéshozói és koordináló szerepük, és valamennyi közvetlen hatáskörük is, de ma még a fellépések irányítása nagyrészt nemzeti szinten történik.

„A pénzmosással és a terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos uniós szintű hiányosságokat orvosolni kell, és jelentősen meg kell erősíteni az unió felügyeleti szerepét.”

– mondta Mihails Kozlovs.

Az unió felügyeleti keretrendszere széttagolt és kevéssé összehangolt, és így nem biztosítja e téren az egységes megközelítést és az egyenlő feltételeket. A pénzmosás során a bűncselekményekből származó jövedelmek – illegális eredetük elleplezése végett – beszivárognak a rendes gazdaságba, és ezáltal „legitimizálódnak”.

A jelentés felsorol pár „listázott”, különösen kockázatos országot:

Észak-Korea, Irán, Bahamák, Botswana, Etiópia, Ghána, Pakisztán, Srí Lanka, Szíria.

Illetve pár olyan országot, amelyek ugyan nincsenek rajta a pénzmosás elleni küzdelem első körös feketelistáján, de szintén különleges figyelmet érdemelnek: Afganisztán, Amerikai Szamoa, Guam, Irak, Líbia, Nigéria, Panama, Puerto Rico, Szamoa és Szaúd-Arábia.

EBA-para

A rablóból lesz a legjobb pandúr örök ellentéte, amikor a pénzmosás ellenes szakemberek segítenek a gengsztereknek. A napokban éppen egy ilyen eset is napvilágra került az Egyesült Királyságban.

A kiadott sajtóközlemény legerősebb mondatait Kozlovs a sajtótájékoztatón is kiemelte. Eszerint

Az Európai Bankhatóság (EBA) 2010 óta mindössze egy esetben állapította meg az uniós jog pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással összefüggő megsértését, és ennek kapcsán nem végzett saját kezdeményezésű vizsgálatot.

„A számvevők arra is bizonyítékot találtak, hogy kísérletek történtek a felügyelőtanács tagjainál történő lobbizásra abban az időszakban, amikor a tanács az uniós jog megsértésére vonatkozó esetleges ajánlásról tárgyalt. Ez azt mutatja, hogy az EBA magas szintű döntéshozatalát esetleg befolyásolhatták nemzeti érdekek.”

A számvevők azt is megállapították, hogy a Bizottság nem rendelkezik belső iránymutatással ahhoz, hogy vizsgálatot kezdeményezzen az EBA-nál; ilyenre eddig csak eseti jelleggel került sor, a legtöbb esetben médiatudósítások után.

Mondani sem kell, az EBA visszautasította a vádakat, de akármi is történt, az azért nagyon nem megnyugtató, ha az unió vezető testületei ilyen szinten dobálják egymásnak a forró krumplit.