Hidegháború tombol a szomszédunkban, Oroszország és Ukrajna között

Keleti szomszédunk, Ukrajna éppen rendkívül szerencsétlen, sok szempontból önsorsrontó helyzetben van. Lássunk erről néhány pontot:

1. A lakosság elégedetlen, drága a gáz, kevés az oltóanyag, a vállalkozások a járvány alatt csak egészen minimális gazdasági segítséget kaptak, az ország gazdasági mozgástere nagyon szűk.
2. Ám közben a koldusszegény állam politikai okokból nem vesz orosz gázt, valójában persze azt veszi, de az orosz vezetéken érkező gázra a nyugati kereskedők árrését is ráengedi, csak hogy ne orosz legyen az eladó.
3. Egészségügyileg is két szék között a pad alá esett az állam, nyugati vakcinákat nem kapott, az orosz nem kellett neki, a 44 milliós államban 1 millió körül van csak a beoltottak száma.
4. Az orosz csapatösszevonások, hadgyakorlatok idején az állam ugyan bírta a Nyugat szimpátiáját, de azt is kénytelen volt belátni, hogy érdemi segítségre nem számíthat.
5. Ukrajna el van adósodva az EU-nak, az IMF-nek, általában a Nyugatnak, ezért a Covid idején szuverén állami gazdasági mentőcsomagokkal sem tudott a gazdasága segítségére sietni, viszont a nyugatiak példátlan módon gyakorlatilag az állami vállalatokat is teleültetik agyonfizetett nyugati bürokratákkal.

Igen ám, de elég hasonló pontokat lehet felsorolni a nagy ellenfél háza táján is, vagyis Oroszország is rendkívül szerencsétlen, sok szempontból önsorsrontó helyzetben van:

1. A lakosság elégedetlen, a legutóbbi demonstrációs hullám idején nemcsak a szokásos tüntetők, de az idősebbek is az utcán voltak, a folyamatos életszínvonal-romlás már a nyugdíjakat is keményen érintette.
2. Vlagyimir Putyin mindenféle törvénnyel prolongálta a hatalmát, ami után azonnal elterjedt, hogy vagy beteg, vagy legalábbis meggyengült.
3. Az orosz csapatösszevonások, illetve Alekszej Navalnij ellenzéki politikus „kezelése”, vagyis megmérgezése, bebörtönzése, éhségsztrájkja után Nyugaton egyre rosszabb, már-már reménytelen a rezsim morális megítélése.
4. Viszont közben az orosz gazdaságnak nagy szüksége lenne az alapvető nyugati gazdasági kapcsolatokra, így az Északi Áramlat 2 befejezésére.
5. A fokozódó izoláció ellen csak csekély gyógyírt jelent a vakcinaexport, vagyis az, hogy Oroszország megpróbál piacokra betörni a Szputnyik V segítségével.

A háború legalább elmaradt

Május 9-én tartotta a szokásos győzelem napi felvonulását Oroszország, amelyre vendégként egyedül a tadzsik elnök látogatott el. Covid van, de azért ez elég sokat elárul Oroszország izolációjáról.

Ukrajna és Oroszország viszonya az elmúlt hónapokban, még a Covid árnyékában is belekerült a nemzetközi hírekbe, elsősorban azért, mert pár napig, vagy hétig úgy tűnt, hogy az orosz katonai haderő-összevonások akár még fegyveres összetűzéssel is fenyegetnek.

Ez a veszély mára enyhült, vagy akár azt is mondhatjuk, hogy elmúlt, mert „hazamentek a legények”, vagyis a hadgyakorlatnak vége lett. Ugyanakkor a két ország viszonya semmit sem javult, sőt, úgy tűnik, hogy egyre csak romlik.

Radnóti András, a londoni Millenium Emerging Europe partnere szerint

egyáltalán nincs közeledés, inkább csak mérgesedik a helyzet. Amikor nemrég felvetette egy ukrán energetikus, hogy talán az oroszoktól közvetlenül is lehetne olcsón gázt venni, még a felvetésből is óriási politikai balhé lett.

Ráadásul az ukrán Védelmi Tanács terrorizmusfinanszírozás vádjával előbb szankcionálta Viktor Medvedcsuk oroszbarát oligarchát (Medvedcsuk lányának, Darinának egyenesen Vlagyimir Putyin a keresztapja), majd hazaárulás vádjával büntetőper is indul ellene, pedig ő volt az utolsó, aki Kijev és Moszkva között még próbált közvetíteni.

Zelenszkij jobbra tolódott

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök két nagy reménnyel kezdte az elnöki regnálását, abban bízott, hogy ő majd eredményeket ér el a keletukrán béke felé vezető úton, illetve segít a lakosságnak elviselhetővé tenni a gázárakat.

Volt is pár tárgyalás, fogolycsere, de ma már mindkét fronton megbukott az elnök. A népszerűsége a mélybe zuhant, mire azzal próbált korrigálni, hogy határozottan nacionalista irányba tolta el a csúszkát a politikájában,

„A mai Ukrajnában nem lehetsz oroszbarát, de talán mérsékelt sem, olyan ez, mint a ruandai háború, a hutuknak nemcsak a tuszik nem tetszettek, de a mérsékelt hutuk sem”

− mondja erről egy forrásunk.

Ma már a felek álláspontja teljesen befagyott Donbassz ügyében, ugyanis Moszkva és Kijev nem tudnak arról megállapodni, hogy

• előbb legyenek választások, majd vonuljanak ki a keleti tartományokat ellenőrző, részben idegen katonai erők,
• vagy előbb vonuljanak ki a „megszállók”, és utána már katonák nélkül lehet választani.

Valljuk be, ez tényleg nem mindegy. Vlagyimir Putyin mindenesetre nagyot hibázott. A Krím visszafoglalásával óriási népszerűségre tett szert, de a donbasszi háború nem tetszett a népnek sem, és Ukrajnát nem megtartotta vele az érdekszférájában, hanem ellenkező eredményt ért el, Nyugat-barát konszenzus alakult ki Ukrajnában.

Oltottság

A rossz viszony meghatározza az egészségügyet is. Ukrajna rettentő gyengén áll az átoltottságban és az oltóanyaggal – meséli Radnóti András, amibe vélhetően belebukik majd az egészségügyi miniszter. A vakcinabeszerzéseket már át is vette az elnöki adminisztráció a minisztériumtól.

Ukrajnában nincs oltóanyag, tombol az oltásellenesség. A mértékről nincsenek pontos adatok, nagyon szórnak a felmérések, de a népesség legalább fele szkeptikus. Valamennyi kínai Sinovac, illetve Astra Zeneca már érkezett az országban, most Volodimir Zelenszkij intézett egy nagy, tízmilliós Pfizer-rendelést, de azért a korábbi ígéretek betartása vagy főleg a nyájimmunitás az idén nem reális.

A szomszédban Putyin

Közben Oroszországban, miután Vlagyimir Putyin elnök igyekezett megerősíteni, meghosszabbítani a hatalmát, azonnal elterjedt, hogy vagy nagyon beteg, vagy nagyon gyengének érzi magát politikailag.

Mindenesetre miközben a választási törvény módosításával ő még akár kétszer is lehet elnök, egészen 2036-ig, valójában rég volt ennyire népszerűtlen és rég fenyegette ennyi baljós jel, pedig hamarosan, 2021 őszén alsóházi választás lesz.

Ilyen rossz előjel az elnöknek a szomszédos Fehéroroszország demonstrációi, a nemzetközi izoláció, a belső békétlenség, de érthető módon Alekszej Navalnij ellenzéki politikus ügye is sokat rontott az elnök helyzetén.

Navalnij korábban is ismert politikus volt, de azért mégiscsak egy volt a sokféle kritikus irányzat közül (Oroszországban vannak kommunisták, nacionalisták, szélsőjobbosok, elvétve nyugati típusú demokraták), de Navalnij filmje (Palota Putyinnak), német gyógykezelése, hazaérkezése, letartóztatása, éhségsztrájkja óriási morális tőkét szerzett a politikusnak.

Van egy ellenpont

Vagyis Putyin szempontjából immár lett egy megkérdőjelezhetetlen kihívó, egy ellenpont, aki már nehezen szorítható vissza a palackba.

Ezzel felerősödött Putyin utódlásának a kérdése.

Putyin az elmúlt másfél évben szakértő politikusokkal próbálkozott, maga a miniszterelnök, Mihail Misusztyin is ilyennek tekinthető. A tavalyi kormányátalakításnál is felmerült, hogy a rotáció folytatódhat. Ez most megállhat.

A Putyin székéért harcoló két kör közül az Igor Szecsinnel azonosított izolációpárti sziloviki (fegyveres testületekhez kötődő lobbi) továbbra is abban érdekelt, hogy a nemzetközi elszigeteltség, a sajátos orosz út elkülönüljön, ők a belorusz tüntetéseket nyugati mételynek tartják, kábé olyan érvekkel, hogy a tüntetők nyugati chat-csatornákon tartották egymással a kapcsolatot.

A másik csapat, a Szergej Csemezev nevével fémjelzett technológiai, innovációs lobbi is rendszerhű, de ők szeretnék, ha Oroszország jobban benne lenne a nemzetközi gazdasági vérkeringésben, nemcsak nyersanyagokkal, de repülőkkel, energetikával, űrkutatással, vagyis mindennel, ahol még van orosz hozzáadott érték.

A két csapat harcát úgy is lehet értelmezni, hogy akárki mérgezte is meg Navalnijt, azt elérte, hogy leállt a megkezdett óvatos rotáció (immár kevésbé jönnek be modernebb felfogású emberek az orosz állami cégek, a minisztériumok és a fegyveres testületek vezetésébe).

Nemzetközi terepeken

Oroszország eközben egy rakás nemzetközi csatát is vív, hol kemény (katonai), hol puha (gazdasági) fegyverekkel. Katonailag Oroszország valójában nem annyira aktív mostanában, önmérsékletet tanúsított (eddig) az ukrán front mellett a Hegyi-Karabah térségben és az Északi-sarkvidéken is.

Gazdaságilag több lépést látni, Oroszország szabadalmaztatott először vakcinát, és azt lelkesen viszi is a Balkánra, Ázsiába (a fontos partner Indiába), de akár Dél-Amerikába is. Olyan helyeken próbál kapcsolatot építeni, ahol más éppen nem erős, ahol esetleg fegyvereket is el lehet majd adni (a mianmari juntával is azonnal barátkozni kezdett Moszkva).

A fejlett világban

De vajon lehet-e bárki Putyin barátja a fejlődő országokon kívül? Joe Bidentől aligha lehetett enyhülést várni, ő a retorikájában nagyon erősen oroszellenes volt és maradt, miközben politikai szinten azért arra is próbál figyelni, hogy Oroszországot ne kergesse a másik nagy ellenfél, vagyis Kína karjaiba.

Európában sincsenek nagyon már barátai Oroszországnak.

Vannak a kifejezetten oroszellenes államok, mint Lengyelország, a Baltikum, az északiak, Románia és az Egyesült Királyság,

Akadnak a közepesek, a langyosak, az olaszok, a németek, a franciák, akik szeretnének ugyan gazdasági kapcsolatokat ápolni, de politikailag azért félnek nyíltan barátkozni. (Hogy is mondja az Isten a Jelenések Könyvében? „Nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró. Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.”)

Végül vannak a barátok, ők inkább az unión kívül helyezkednek el, Szerbia, a posztszovjet államok némelyike, míg az unión belül politikai szinten mi, vagyis pontosabban a magyar kormány, illetve rajtunk kívül a bolgárok. És vannak olyan nagy államok, India, Törökország, Kína, amelyek állandóan egyensúlyozgatnak, talán a legviccesebb Törökország, amely hol a legjobb barát, hol nagyon nagy ellenség.

Tréfás adalék, hogy az oroszok nemcsak üdülni járnak előszeretettel Törökországba, de a vodka-hering-uborka népszerű hármas utolsó tagjában is Törökországra utaltak. Oroszország ugyan rengeteget fejlődött a szankciók alatt mezőgazdasági önellátásban (nagy importőrből az első számú búzaexportőrré nőtte ki magát), de a zöldségekben ma is importra szorul.

Orosz szemszögből

Moszkva mintha látványosan elengedte volna, hogy javítson a nyugati kapcsolatain, reputációján, a gázbevételekre szüksége van az orosz büdzsének, de az Orosz Föderáció abban is bízik, hogy a gázra pedig a vevőknek.

Az orosz értelmezése a konfliktusoknak amúgy teljesen más. Szerintük az ukránok folyamatosan provokálják Oroszországot, miközben mindenkiből bohócot csinálnak, állandóan nyomást gyakorolnak az orosz üzleti érdekekre, szabotálják az értelmes dialógust, és korábban Petro Porosenko rendre azzal taktikázott, hogy szép csendben, kis lépésekkel próbált katonai sikereket elérni (nyilván ukrán értelmezésben ez a belföldi rend helyreállításának írható le).

Az orosz felfogás szerint mindenesetre Moszkva most a csapatösszevonásokkal figyelmeztetett: eddig és ne tovább, Kijev csak ne próbálkozzon, ne korlátozza az orosz nyelvhasználatot, az orosz érdekeltségeket, ne bántsa az oroszbarát lakosságot és vállalkozókat, mert megjárhatja, és közben azt is vésse az eszébe, hogy lehet közeledni a NATO felé, de a jelenben a nyugati segítség rendkívül korlátos.