Mérjük meg, hogy melyik ország képes leginkább fenntartani a jó életet!

Kanada, Ausztrália és Norvégia „jövőképessége” (a fogalom értelmére visszatérünk) a legjobb az OECD-országok közül – tárta fel a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalmi Jövőképesség Kutatóközpontjának a kutatása.

Magyarország 36 államból a nyolcadik lett a listán, miközben ugyanebben a körben Portugália, Japán és Mexikó végzett leghátul.

Mindjárt elmerülünk a kutatás részleteiben, de a lista kapcsán három kérdés biztosan felmerülhet:

1. Mi ez, vagyis mit mér a mutatószám?
2. Jól méri-e azt, amit szeretne vizsgálni?
3. Örüljünk az eredmények láttán, vagy fanyalogjunk? Vagyis a legfejlettebb államok között tényleg ennyire jó a jövőképességünk? Vagy, ha ezt a kutatást más országban folytatták volna le, nem előztük volna meg a fejlett államok zömét?

Természetesen egy négy éves kutatást aligha lehetne felszínes ismeretek alapján értékelő mondatokkal megítélni, de mivel minden nyilvános, mindenkinek van lehetősége elmerülni a részletekben itt.

Mi volt a cél?

Ami biztos, rettentő izgalmas az alapkérdés, mi alapján lehet megítélni a jó életet, a felkészültséget arra, hogy az ismeretlen jövőben hogyan fogunk alkalmazkodni a változásokhoz?

Csák János alapító kutató szerint alapvető kérdés, hogy hosszú távon hogyan tud megfelelni egy szervezet, egy közösség, vagy mint amit a kutatás vizsgált, egy ország a környezet változásainak? Egyáltalán mik az abszolút „emberi jók”? Ilyenkor mindig felmerül az is, hogy ezek mérésére vannak-e már jó mutatószámaink? Bemutatják-e ma ismert listák, indexek, mutatók azt, hogy 10-20-30 év múlva hol fog tartani egy adott állam?

Egy kicsit ragadjunk le az „élet jóságát” vizsgáló mutatóknál! Aczél Petra szenior kutató szerint sokféle ilyen mutatószám van:

• a legismertebb alighanem a GDP,
• az OECD Better Life Indexe,
• a Worlds Happiness Report „boldogság-sorrendje”,
• a Human Development Index.
• vagy a Happy Planet Index.

A GDP hiányosságai

Nem fogunk részletesen végigmenni az egyes mutatószámokon, de az talán nem is kérdés, hogy ezek közül a GDP a legismertebb, 100 emberből 99 a többi indexről vagy nem hallott, vagy fogalma sincs, hogy ki hol tart rajta, de a GDP tekintetében a legtöbb államról érezzük, hogy előttünk, vagy mögöttünk járnak-e.

Igazságtalan dolog egy mutató hibáit, kisarkítani, de azért kicsit cincáljuk szét a GDP-t!

Rutger Bregman, a mindössze 32 éves holland történész Utopia for Realists című könyvét már eddig is 32 nyelvre fordították le. A szerző hosszasan taglalja, hogy mennyi érték nem látható a GDP mutatója számára és milyen rossz folyamatok kapnak a GDP-től elismerést:

„Ha te vagy a GDP, akkor számodra az ideális állampolgár egy rákbeteg szerencsejáték-függő, akinek a válása évek óta elhúzódik, és emiatt sok gyógyszert kell szednie, nehogy dührohamot kapjon, ha nem tud vásárolni a Black Friday-en.”

Talán nem kell agyonragozni, de ha nem vagyunk rulettfüggők, ha nem szedünk drága gyógyszereket, ha nem kell válóperes ügyvédet megfizetnünk, vagy a szétköltözés után megdupláznunk a háztartási készülékeink számát, akkor kevesebb GDP-t termelünk.

A GDP-nek az a jó,

• ha annyian lopnak egy városban, hogy minden épülethez éjszakára őrző-védőt kell megfizetni,
• ha a nagymamát nem egy családtag látja el, hanem egy hivatalos szolgáltatónál dolgozó nővér,
• jobb, ha eldobod a szemetet és azt valaki pénzért összetakarítja, mintha nem is termelsz hulladékot,
• kevesebbet termelsz, ha az erdőben, jó levegőn futsz, mintha fitnessbérletet veszel és futógépet használsz,
• a GDP számára nem látható a kiskertünk bioparadicsoma, csak a nagyüzemi, pénzért árult termék.

Természetesen az is hiba, ha egy mutatónak csak a hibáit mutatjuk meg, azért azt érezzük, hogy Norvégia jobb hely, mint Csád, és ha választanunk kellene, alighanem csukott szemmel is inkább választanánk Luxemburgot, mint Haitit.

Mik az abszolút jók?

Na de térjünk vissza a konkrét kutatáshoz!

Szántó Zoltán Oszkár nemzetközi rektorhelyettes ismertette magát az eredményeket. Az SFI 2020 rangsoráról megtudhattuk, hogy a legjobb negyedbe tartozó országok rangsora a következő (az elérhető maximum 100 SFI pont alapján):

• Kanada – 70 SFI pont
• Ausztrália – 62,7 SFI pont
• Norvégia – 61,3 SFI pont
• Izland – 59,6 SFI pont
• Dánia – 54,9 SFI pont
• Finnország – 54 SFI pont
• Észtország – 53,4 SFI pont
• Lengyelország – 52,6 SFI pont
• Magyarország – 52,6 SFI pont

Ha a listán valaki utánaszámol és 9-iknek tűnik Magyarország, akkor egyrészt nagyon alapos olvasóról van szó, másrészt mi sem tévedünk, mert Lengyelországgal holtversenyben végeztünk a 8-ik helyen.

Talán meglepő, de megelőztük az ilyen „jó élettel” kapcsolatos listákon mindig jól szereplő Svédországot, Új-Zélandot, alaposan lehagytuk a németeket, a cseheket, svájciakat, az amerikaiakat, végül szinte leköröztük Belgiumot, Franciaországot, Dél-Koreát, Olaszországot, Japánt.

Négy témakör

A részletek a fenti linken elérhetők, ez alapján mindenki eldöntheti, hogy a kutatás a kabáthoz varrta a gombot, vagy a gombhoz kereste a kabátot. Biztos vannak olyan pontok, amelyekben erősek vagyunk, kis társadalmi különbségek, megfelelő mennyiségű ivóvíz, vagy önellátásközeli mezőgazdaság, de a big picture tekintetében laikusként mégis nehéz elfogadni, hogy jobb lenne a jövőképességünk, mint egy olyan nagyon erős államnak, amely egy-egy mutatóban talán tényleg gyengébb (mert öregedik, mert élelmiszertermelése alacsony, mert nő a bűnözés), de mégsem érezhető, hogy ne indulna jobb eséllyel a következő évtizedeknek.

Na de ismerjük meg a módszertant tudományosabban! Csák János szerint a társadalmi jövőképesség fogalma négy normatív sztenderd alapján készült:

• a béke és biztonság (lehet-e vállalkozást alapítani, ki lehet-e a gyermekemet engedni az utcára?),40 százalékos súllyal szerepelt az indexben,
• a kötődés (az embernek szüksége van kötődések kialakítására, tudjon kapcsolódni faluhoz, sportklubhoz, szurkolói csoporthoz, akár egy márkához, mert az jó), ezzel ellentétesen az izoláltság, a kiközösítettség rossz, 30 százalék,
• a gondoskodás (magunkról, szeretteinkről, legyen szabadságunk dönteni arról, hogy mivel foglalkozunk, a leszármazottaim éljenek jobban, mint én), 20 százalék,
• és az egyensúly (ne legyenek túl nagy különbségek, ne legyenek állandóan rossz összehasonlítások) 10 százalékos súllyal számított.

Miért kellenek indexek?

Legyünk kicsit provokatívak! Valaki kitalál egy új fogalmat, azt többen évekig kutatják, ez biztosan érdekes tevékenység, jó anyagokat lehet olvasni, rendszerezni, újrasúlyozni, de mi a társadalmi haszna ennek az egésznek? Aczél Petra szerint egy új index létrehozásának több célja is lehet:

• jól leír egy állapotot,
• kimutat valamit, amit addig nem vettünk észre,
• hozzásegít javaslatok megfogalmazásához.

Hogy konkrétan van-e értelme a „jó élet és jövő” témakörben új index létrehozásának, talán onnan közelíthető meg, hogy az eddigi mutatók jók voltak-e. Mint megtudtuk, nagyon sok múlik például azon, hogy miként kérdezünk.

Önbevallás alapján, vagy valami mutatót nézünk? Megkérdezzük 3000 embertől, hogy mennyire boldog, vagy megnézzük a patikák statisztikájában, hogy mennyi stresszoldó fogy? Ha boldogságról van szó, akkor mit nézünk, hol boldogok az emberek, vagy hol érzik úgy, hogy boldogok, vagy esetleg hol érzik úgy, hogy azt kell mondaniuk, hogy boldogok? Vagyis a különbségek nem mindig a valóságok különbözőségét mutatják, hanem a mérési metódusok különbségét.

Social Futuring

Az új fogalom mindenesetre a társadalmi jövőképesség, vagyis a social futuring más mint a reziliencia, a jövőorientáció, vagy a jövőbiztosítás (változásokkal szembeni ellenállás). A társadalmi jövőképesség valahogy ezeket ötvözi, de olyan valami, ami képes a változásokat tanulással kezelni, sőt, akár előidézni.

Az SFI egy ország társadalmi jövőképességét 28 kiválasztott indikátor segítségével méri.

Ezek négy pillér köré szerveződnek

• az ökológiai-geopolitikai,
• a technológiai,
• a szocio-ökonómiai,
• és a kulturális terület köré.

Maguk a mutatók sokfélék, az iskolában eltöltött évek ugyanúgy számításba kerülnek, mint a hagyományok követése és a parlamenti választásokon történő részvételi hajlandóság, az országon belül elérhető megújuló ivóvízforrások nagysága.

Mint a szakemberek elmondták, mindenben nyilvánosan hozzáférhető, ellenőrzött adatbázisokból származnak az adatok.

Pár érdekesség

A legérdekesebb természetesen maga a ranking. Az angol nyelvű tanulmányban minden országgal külön foglalkoznak a szerzők. Az index publikálásakor közölt sajtóanyag több érdekességre is rámutat.

• A népesebb országok közül csak Kanada és Ausztrália szerepel az élmezőnyben, az Egyesült Államok, Németország és az Egyesült Királyság is inkább csak a középmezőnyben végzett.
• A harmadik és hetedik hely között rangsorolt ország mindegyike 6 millió főnél kisebb lélekszámmal rendelkezik.
• A kutatók azt is megállapították, hogy a magas egy főre jutó GDP önmagában nem jelenti azt, hogy az ország jövőképessége is kiemelkedő lenne. A legmagasabb GDP-vel rendelkező országok közül ugyanis csak Norvégia szerepel az első három hely egyikén.
• További jellemző tendencia, hogy az alacsony népsűrűségű országok értek el magasabb pontszámot a rangsorban. Az első három helyezett, Kanada, Ausztrália, Norvégia mind 50 fő/km2 alatti népsűrűségű, de ugyanez Izlandra, Finnországra és Észtországra is igaz.
• Miközben a 125 fő/km2 népsűrűséggel bíró országok, mint például Hollandia, Belgium, Izrael vagy Japán a középmezőnyben vagy a sorrend vége felé szerepelnek.