A Covid láthatatlan szektorokra is lesújtott: az állam minket elfelejtett

A Magyar Közlöny 37. számában megjelent a 105/2021. (III. 5.) kormányrendelet, amely meghatározta, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt milyen ágazatok kaphatnak segítséget azért, mert zárva kell tartaniuk. Cikkünk végén felsoroljuk az összes ilyen ágazatot, a rendelet linkje pedig itt érhető el.

A kormány segítsége azonban mindenkit nem érhet el. Egy rakás olyan szektor lehet, amiről vagy megfeledkezett a rendelet, vagy az ágazat maga olyan, hogy egy hasonló tevékenység mellett is teljesen eltérő lehet a cégek helyzete.

1. Az a takarítócég, amelyik iskolákban takarított, pihenőre vonulhat, amelyik az egészségügyben fertőtlenít, soha nem kapott ennyi munkát.
2. Az a mosoda, amelyik szállodáknak mos, megrendelés nélkül maradt, amelyik a kórházak intenzív osztályainak, az megszakad a munkában.
3. Ha valaki koncertek színpadjait építette, nincs munkája, aki hasonló mozdulatokkal az építőiparban állványozott, tele van feladattal.

Ugyanaz a tevékenység, de mégis óriási különbségek. Nézzünk meg most négy olyan ágazatot, vállalkozást, amelyek súlyos helyzetbe kerültek, de nem kapnak segítséget, mert a kormányzat számára láthatatlanok, vagy éppen láthatóak, de nem tudnak élni a támogatással.

A thai masszázs

Tömöry Zoltán a feleségével együtt 2016-ban alapította az Ananda Thai Masszázs Szalont. A házaspár tanári, informatikus, pszichológus és MBA-diplomák birtokában határozta el, hogy létrehozzák a „nyugalom szigeteit”, ahol a vendégek egy-két órára átélhetik a teljes kikapcsolódás élményét. Két szalont nyitottak, az egyik a Sugár bevásárlóközpontban, a másik egy lakóövezetben, a Fogarasi úton található.

A magyar piacon ma már sok ilyen szalon működik, köztük néhány exkluzív hely, külföldi befektetővel, ahol tengervizes medencék és egyéb kezelések is elérhetők.

A piramisban lefelé haladva, az „európai” minőségű hazai helyek, ahová az Ananda is tartozik, szintén teljesen legális vállalkozások, igényes, tiszta környezetben, külön helyiségekben fogadják a vendégeket, akiket gondos kikérdezés után személyre és problémára szabottan kezelnek. Az Anandában is vannak exkluzív szolgáltatások; fürdő és szauna a spa szinten, ahol a páros programokra érkezők minőségi időt tölthetnek együtt, akár pezsgőt, gyümölcstálat, sajtot, csokoládét is rendelhetnek. A családias hangulatú fogadótérben pedig a masszázs után van lehetőség teázni, beszélgetni,

És van a piacnak egy „alja” is, a „kis függönyösök”; egy légtérben négy-öt lány (nem ritkán feketén) dolgozik, csak egy barna függönyt húznak el, így esély sincs ellazulni.

Még olyan szegmens is van, ahol szexuális szolgáltatásokat is nyújtanak, igaz, ezek közül a Covid alatt többen bezártak, mert főként a külföldi turistákra építettek.

A thai alkalmazottak

A vállalkozás tíz thai és hét magyar állampolgárt alkalmaz. A munkáltató fizeti kötelezően a thai masszőrök szállását, élelmezését, utazását, rezsikiadásait, még a tisztálkodószereit is, illetve a repülőjegyeit, emellett minimum emelt minimálbért kell fizetni. Ennek az ágazatnak van egy nagyon különleges szabályozási eleme. A thai és magyar szabályoknak megfelelően az unióban munkát vállaló thai munkavállalók csak az adott munkahelyen dolgozhatnak; ha az állásuk megszűnik, azonnal haza kell utazniuk.

Ez munkáltatói oldalról rugalmatlan helyzet, mert ha valakit már nem tud a munkáltató alkalmazni, akkor őt azonnal kitoloncolják az Európai Unió területéről. Egy új thai masszőr behozatala pedig körülbelül három hónapot vesz igénybe. Érdekes, hogy a vietnámiak sokkal könnyebben vállalnak munkát, így a gyengébb szolgáltatóknál sok a „vietnámi” thai.

A Covid

Tömöry Zoltán elmesélése szerint a szalonjaik 2020 tavaszán, a pandémia első hullámánál bezártak, mivel a kormányrendelet meghatározta azt a szűk kört, ahova az emberek mehettek, és ebbe a masszázs nem tartozott bele. Ugyanakkor a thai és magyar munkatársak költségei, a bérleti díjak, a munkáltatói terhek nem változtak.

„Amikor a bértámogatásról próbáltam információt kérni, egy kedves nevetést kaptam a telefonba, hogy miből gondolom, hogy a thai masszázs nemzetgazdasági érdek. Senkinek nem számított, hogy mennyi embernek adtunk munkát, mennyi adót, mennyi járulékot fizettünk be. Egyedül maradtunk!”

De egyáltalán kikről van szó? „Fizikai közérzetjavító szolgáltatás”, ez az összefoglaló neve a TEAOR 9604 alá sorolt tevékenységeknek: masszázs, szolárium, fürdő, gyógyfürdő, törökfürdő, szauna, fogyasztó- és karcsúsítószalonok, de valójában idetartoznak a szexmunkások is, ha számlát adnak.

A remény

Aztán a korlátozások enyhítésénél a szalonok családi tartalékból, hitelből újra elindultak, és közel 80 százalékos szintre sikerült újra felfuttatni az üzleteket. A 19 órás zárás megint érvágás volt, mert a korábban 21 óráig nyitva tartó üzletek kései órái voltak a legnépszerűbbek a sokáig dolgozó vendégek között.

És közben a költségek is emelkedtek:

„Mindenkinek azt mondtam, hogy itt nagyobb biztonságban van, mint a 7-es buszon, nem is volt megbetegedés sem a vendégeink, sem a munkavállalóink között, minden eszközt folyamatosan fertőtlenítettünk, ózongenerátorral tisztítottuk a levegőt, maszkokat használtunk, ha valaki azt igényelte, teljesen izolált kezelést kapott.”

Márciusi zárás

Amikor eljött az újabb bejelentés, vagyis a március 4-i, zárás, Tömöry Zoltán örömmel hallotta, ahogy Orbán Viktor azt mondja; a kedvezményrendszert kiterjesztik azokra a szektorokra is, melyeknek most kell bezárniuk, majd átolvasta a megjelent rendeletet, de abban megint nem találta a „fizikai közérzetet javító szolgáltatásokat”.

„Újra azzal szembesültem, hogy köteleznek a bezárásra, de semmilyen segítséget nem kapunk. Lehet, képtelen ötletnek tűnik, de írtam a miniszterelnöknek ez ügyben egy levelet, még nem kaptam ugyan választ, de legalább úgy érzem, hogy tettem valamit, nemcsak ülök itt ölbe tett kézzel és várom a csodát.”

Szállodai mosoda

Pető Endre, a Profimosoda.hu tulajdonosa korábban Budapesten nemzetközi kiadóvállalatokat vezetett, illetve könyvkiadója volt, de pár éve éleset váltott. Leköltözött Balatonendrédre, és a közeli Tabon nyitott egy ipari mosodát. Az ötlet onnan jött, hogy egy szállodás ismerőse sokat panaszkodott neki hogy nem kap jó mosodai szolgáltatást.

„Nem voltam egy Minarik Ede, nem mosodás családból származtam, de úgy éreztem, hogy ez azért nem lehet egy agysebészet, a multikultiban szerzett tapasztalatokkal meg tudom csinálni. Azt mondtam, hogy amennyit most fizetsz ezért, annyiért én is vállalom, de meg is csinálom jól”

– mondta az ismerősnek.

A tabi mosoda három emberrel indult, de eljutott odáig, hogy nemcsak a környékbeli siófoki, balatoni szállodákkal, de még nagyobb fővárosi nagyobb szállodákkal is le tudott szerződni. Ám ehhez méretes fejlesztés és bankhitel kellett, amikor a beruházás kellős közepén beütött a Covid.

Kimaradtak

A szállodabiznisz háttériparában dolgozó vállalatnál az külön csavart jelentett, hogy bár a szezon eleje, március 15-e, húsvét még teljesen állt, a nyár erős volt a Balatonnál. Aztán életbe lépett a határzár, ami azonnal drasztikus forgalomcsökkenést jelentett, nincsenek céges konferenciák, nem jöhetnek külföldiek, csak üzleti vendégek, minden megállt, a nyári forgalom egy napja ma körülbelül egyhavi feladatnak felel meg.

„A mosodák hivatalosan nem érintett szektor, de amit mi csinálunk, az 100 százalékban függ a szállodaipartól.”

A vállalkozásban már negyvenen dolgoztak, a társaságról az ATV Napló című műsorában is volt szó, a helyszíni riportból derült ki, hogy a munkavállalók közül többen, kifejezetten hátrányos helyzetű lányok-asszonyok, vannak, akik számára az állami gondozás, az anyaotthon vagy az utca után adott reményt a vállalkozás, de mára a sok kényszerű leállás után már csak néhány embernek maradt munkája, akiknek a többsége részmunkaidőben van alkalmazásban.

„Egy mosoda elvileg dolgozhat másnak is, akár az egészségügynek, de a gyakorlatban ahhoz másfajta gépek, vegyszerek kellenek. Mi semmilyen támogatást, segítséget nem kaptunk, sőt folyamatosan számos olyan kellemetlenséggel és akadállyal találkozunk, amelyek még nehezebbé teszik a túlélést.”

Hallgassuk tovább az üzletembert:

„Az EU-s forrásokra alapozó pályázati lehetőségek az eredetileg meghirdetettnél hónapokkal később kerülnek kiírásra, de példátlan, ami épp a múlt héten történt, hogy többszöri halasztás után már a beadási időpont előtt lezárásra került egy hátrányos helyzetű településekre kiírt pályázat, azaz senki nem tud rá pályázni.

A hiteltörlesztési moratórium ránk nem vonatkozik, mert a beruházáshoz felvett bankhitelt még tavaly februárban, jóval a veszélyhelyzet kihirdetése előtt írtam alá, viszont a hitel folyósítása már március 18-a után történt. A törvényben ez egy apró kitétel, de számunkra és néhány érintett számára súlyos terhet jelent…

Szerencsére az UniCredit Bank piaci szereplőként áll a kialakult helyzethez és úgy tűnik sikerül velük megállapodni a hiteltörlesztés felfüggesztéséről.

Ugyanakkor az állami tulajdonú közműszolgáltatónál, ahonnan az áramot és a gázt is vásároljuk, még azt sem lehet elérni, hogy összevezessék az egyiknél lévő túlfizetésem és a másiknál lévő fizetendő összeget, azaz jelenleg is több százezer forintunk parkol az állami tulajdonú közműszolgáltatónál. Ennyit számít, ha valahol nincs verseny, hanem a kvázi monopolhelyzetben lévő állami szereplőtől veszed a szolgáltatást. A versenypiacon lévő szolgáltatóim, beszállítóim, például az ingatlan tulajdonosa vagy a különböző vegyszerek szállítói rugalmasan, segítőkészen állnak a kialakult helyzethez, érezni, hogy bíznak bennem, energiát adnak a túléléshez, az újrakezdéshez.”

Esküvői sátor

A Sztracsa-Sátor, vagyis a Hevér testvérek sátorkölcsönző vállalkozása egy személyes történettel kezdődött. A „sztori” a cég honlapján is olvasható, mint Hevér Zsófia írja:

„A vőlegényemmel kültéri, bohém, laza nyári esküvőt szerettünk volna. Már az előkészületek alatt rádöbbentünk, hogy itthon nem találunk olyan sátrat, ami az elképzeléseinknek megfelelne. Ekkor vontam be két testvéremet a keresésbe, és hamar sikerült rálelnünk az álomkiegészítőre. A Dél-Afrikából érkező sátrakban hamar megláttuk a lehetőséget, el is indítottuk a családi vállalkozásunkat.”

Mint azt Hevér Dániel elmesélte a Telexnek, eleinte maga a család szerelte össze a sátrakat, mára a családi vállalkozásnak már többféle méretben vannak rendezvénysátrai, amelyeket elsősorban esküvőkre adnak bérbe.

Nincsenek lagzik

Csakhogy a Covid alatt nincsenek népes lagzik, az esküvőszervezők üzlete nagyjából 10 százalékra olvadt, a Sztracsa-Sátor valamivel jobban teljesít, de azért az üzlet itt is a felére olvadt.

A rendezvényszervezés, illetve a bemutató- és vásárszervezés ugyan támogatott szektor, de mint látni fogjuk, a szabályok mégsem segítenek a legtöbb olyan emberen, akik a sátorüzletből éltek.

Ennél a vállalkozásnál ugyanis nem értelmezhető a bértámogatás, mert a koncentrált hétvégi felszerelési és leszerelési munkálatokra ugyan jól bejáratott csapata van a társaságnak, de ők olyan alkalmi munkaerők, akik a megélhetésükben biztosan számíthattak ugyan ezekre a hétvégi bevételre, de nem alkalmazottak.

A társaság bevételei kiestek, de nincsen legalább sok fix költségük, ugyanakkor azok, akik ebből (is) éltek, elestek a jövedelmeiktől, ám ahogy maga Hevér Dániel is mondja,

„magam sem tudom, hogy egy ilyen helyzetre milyen kompenzáció illeszthető”.