Amikor szembekerült egymással az állam és Mészáros Lőrincék érdeke

Amikor 2020 második felében felgyorsultak az események, akkor minden héten egyszer tucatnyi fontos ember ült össze Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli felelős miniszternél, a megfelelő koronavírusos előkészületekkel, tesztekkel, maszkkal, és minden alkalommal több órán át gyűrték egymást, komoly, olykor kifejezetten parázs viták közepette. A Trónok harcát idéző tárgyalásokon a feszültség egyrészt az óriási tétből adódott, másrészt abból, hogy kiderült: bizonyos dolgokban igencsak ellenérdekeltek a saját területükön meglehetősen nagy hatalmú résztvevők.

A téma a bankholding létrehozása volt, azaz a Budapest Bank (BB), az MKB és az MTB (Takarékbank) összetolása. A projektről itt és itt már részletesen írtunk. Ennek a nagyon összetett munkának a történetét és a jövő kihívásait foglaljuk össze nyilvános információk és háttérbeszélgetések segítségével. Szerettünk volna beszélni a kulcsszereplőkkel is, Barna Zsolt, a bankholding elnöke és a folyamatban részt vevő tanácsadók elzárkóztak ettől, inkább azt hangsúlyozták, hogy az ügyfelekről nem adhatnak ki információt.

>>> Ide kattintva olvashatja el legfrissebb híreinket! >>>

Furcsa manőverek vezettek idáig

A mostani feszültség megértéséhez muszáj ismerni az előtörténetet:

• Az állam 2014-ben kissé érthetetlen feltételekkel „mentette ki” a korábbi bajor tulajdonost az MKB-ból, azaz vette meg a veszteséges bankot.
• 2015 júniusában 700 millió dollárért (akkori áron 196 milliárd forintért) megvette a Budapest Bankot az amerikai GE-től.
• Aztán egy évvel később értékesítette az MKB-t, mégpedig 37 milliárd forintért.

Utóbbi kettő között elég látványos, éppen ötszörös volt az árkülönbség. 2020 második felében ezt a két bankot (és a takarékot) elkezdték összetolni, és a közös bankban az MKB tulajdonosainak van nagyobb része, vagyis a BB/MKB összehasonlításban egykor ötödére árazott MKB ma már értékesebb. Eközben az állam a takarékoknál mindvégig támogatott egy olyan testre szabott törvényi szabályozással végrehajtott einstandot, ami talán szükséges volt, de teljesen kiirtotta a szövetkezeti gondolatot a szektorból.

Mi történt? Drágán vette az állam a Budapest Bankot? Rosszul adta el az MKB-t? Esetleg a Budapest Bankot lerohasztotta, vagy pont az MKB új magántulajdonosai végeztek csodás munkát, és értek el ötszörös értéknövekedést? Ha egy pillanatra megállunk, lehet olyan nézőpontunk is, ami szerint ez egy gigantikus mutyi, ami mindennél jobban bizonyítja azt, hogy az államnak nincs keresnivalója a kereskedelmi bankok piacán.

Ilyen előtörténet és vitatható állami döntések után érkezett el 2020.

Bármennyire is meglepő, de a bankholding ügyét leginkább az a koronavírus gyorsította be, ami a gazdaságban amúgy leginkább lefagyást okozott. Azt évek óta lehetett sejteni, hogy a magyar politikaközeli középbankok, az MKB, a Budapest Bank és a Takarékbank összeolvadása szinergiát jelenthet, de a koronavírus miatt szükséges mentőcsomagok hívták elő a valódi lépéseket. A politika, a bankok és a tanácsadók kezdték megérteni, hogy amennyiben igaz az a régóta emlegetett összefüggés, hogy kell egy Magyarország felé elkötelezett, a nehéz időkben is hitelezni képes magyar nagybank, akkor ideje azt összetolni.

Az más kérdés, hogy az elején még kevésbé hangzott el az, hogy az út nagyon rögös, hogy a szinergiák kiaknázásának eleinte nagy költségei is vannak (tanácsadók, végkielégítések), hogy a nagy integrálási munka óhatatlanul az üzlet rovására is megy, a versenytársak is próbálnak ilyenkor csipegetni az üzletből, amikor ezer integrációs feladat adódik, háttérbe szorulhat a termékfejlesztés, az ügyfélgondozás, és hogy a három bank integrálása a szabályozás miatt sem egyszerű összeadás, van, ahol limitek jelentkeznek.

Ráadásul, bármennyire is különös, olyan szereplő, aki igazán elkötelezett volt az integráció mellett, sokáig nem akadt. A legmagasabb politikai szintek szándékait a felek ugyan érteni vélték, de a kormány részéről Mager Andrea vagyongazdálkodásért felelős miniszter volt a legmagasabb rangú olyan involvált kormánytag, aki végig részt vett a tárgyalásokon, és az ő érdekei speciálisak voltak.

És ezek az érdekek ütköztek a bankosok érdekeivel, főként az MKB-ban érdekelt Mészáros Lőrincével és a Mészárossal jó üzleti kapcsolatokat ápoló Vida Józsefével.

A bűvös 700 millió dollár

De miért volt a miniszternek egyedi érdeke? Bármennyire is furcsa, még egy magyar kormánytagnak is lehet olykor egyedi, akár a miniszterelnök céljaitól eltérő célfüggvénye is. A vagyongazdálkodásért felelős miniszternek például az – akár azért, mert a miniszter jó vagyongazda volt, akár azért, hogy később ne kerülhessen jogi, elszámoltatási helyzetbe –, hogy a bankok összetolásában a Budapest Bank aktuális értéke ne legyen alacsonyabb, mint 700 millió dollár, emlékezhetünk, ennyiért vette ugyanis az állam. Főleg, hogy az 1008/2019-es kormányrendelet is kimondta, hogy legalább a vételárért kell majd megszabadulni tőle.

Érthető ugye a különbség? A kormányzat egésze arra optimalizálna, hogy legyen egy magyar bank, amelyik majd hat-nyolc év múlva nagyon sokat ér, de a folyamatban érdekelt miniszternek az a fontos kiértékelési pont, hogy 2020-ban, az összeolvadásnál magasan mutassa ki a BB értékét. Vagyis, bár a vagyonértékelést független szakértő, az EY (korábban Ernst & Young) végezte, de ha a Budapest Bank értéke nem érte volna el a 700 millió dollárt, akkor a miniszter asszony kihátrál.

Ebben a helyzetben akár azt is gondolhatnánk, hogy az állam (jelen esetben Mager Andrea) és az MKB, illetve a Takarékbank különböző tulajdonosai (magántőkealapok, Mészáros Lőrinc, Vida József és sokan mások) ugyanabban voltak érdekeltek, érjen minél többet a bankjuk.

Ám a helyzet nem volt ilyen egyszerű. Képzeljük el, hogy az állam a háromból két bankot jól ismer. A Budapest Bank az övé, az MKB-t hosszas és kínkeserves procedúrában szanálta (ezzel meg is tisztította), de ott van még a kismillió szervezetből integrálódó Takarékbank.

Az állam ebben a helyzetben leginkább a Takarékbank tulajdonosainak a rovására lehetett csak bátor.

Az adott volt, hogy ha muszáj, hogy a BB legalább 700 millió dollárt érjen, akkor a többinek is sokat kell érnie, hogy az ő tulajdonosaik ne legyenek csalódottak a relatív értékeléstől. Ezt jó bátran be is árazták a felek, a holding konszolidált értéke végül 744 milliárd forint lett, ebben lett a magyar állam 30,35 százalékos tulajdonos, ami 226 milliárd forintos érték, kicsit több mint 700 millió dollár. Az MKB tulajdonosai 31,96 százalékot szereztek, ami 238 milliárd forint, az MTB tulajdonosai pedig 37,69 százalékot, 280 milliárd forintot.

Azt már csak az EY szakemberei tudják, hogy mennyire volt véletlen, hogy a BB-re éppen kihozták a 700 millió dollár aktuális értékét, mindenesetre, ahogy a projekt egyik vezetője mondta,

„226 milliárd forintért nem lehetett volna a BB-t külön eladni, de ezt lehetett volna a koronavírussal indokolni, hiszen az a bankokat világszerte leértékelte, de Andrea semmiképpen nem ment volna bele kisebb értékkel az integrációba.”

A miniszter pedig a napokban egy Origo-interjúban hangsúlyozta, hogy sikerrel járt. „A kormány ragaszkodott ahhoz, hogy ez a folyamat a szigorúbb – az állami vagyongazdálkodásra vonatkozó – szabályok megtartása mellett valósuljon meg. (…) Látható, hogy a feladatot nem csak részben tudtuk megoldani, sőt a világjárvány okozta gazdasági visszaesés nélkül még előbb tartanánk” – fogalmazott.

Egy árazás megfelelőségét nehéz értékelni, annak sok aspektusa lehet, de a 2019-es eredményekből kiindulva a hazai piacvezető, az OTP most 8,2-es P/E (árfolyamérték / adózott eredmény) értékeltségen fut, míg a mostani folyamatban az MKB 5,5-ös P/E-n, a BB 19,5-ösön, az MTB pedig egyenesen 39,4-esen lett értékelve.

A 744 milliárd forintos összesített értékelés a három bank összesített adózott eredménye alapján is 12-es P/E-t hoz ki, ami finoman szólva is magas, hiszen vajon a három bank miért futna másfélszeres értékeltségen, mint a sokkal kedvezőbb helyzetben levő piacvezető?

Fontos mutató még a P/BV, vagyis az, hogy az ár hányszorosa a saját tőkének, ez az európai bankok esetében most 0,5 alatti mutató, az OTP-nél 1,3-1,4 körüli érték, ilyen szempontból az MKB 1,2-es, a BB 1,4-es, az MTB pedig (tavalyi saját tőkéből számolva) 2,8-as értéke is nagyon magas.

Amit még érdemes lehet az értékelésnél figyelembe venni, hogy az MKB és az MTB hitelkönyve eléggé tele van politikafüggő („NER-es”) hitelekkel, a BB-é még nem annyira, de azért már ott is vannak ilyenek.

Ám mindezt csak egyetlen feltétellel lehetett megvalósítani: ha minden bank felelősséget vállal a betolt bankért. Vagyis jöhet drágán az MKB, jöhet drágán a BB és jöhet drágán az állam által kevésbé ismert Takarék, de muszáj volt előre lefektetni, hogy ha valaki hamis gulyást rakott a kondérba, az kevesebbet fog enni. Azaz szakszerűbben, ha a szúrópróbaszerűen ellenőrzött hitelkönyvek a későbbiekben majd csalódást okoznak, ha azokra céltartalékot kell képezni, akkor az adott bank tulajdonosainak aránya csökken a közös portékában. Szélsőséges esetben akár el is párologhat a holdingban a részesedésük.

Személyekre lebontva ezt a felelősséget, az egyes vezetők, testületi tagok és tulajdonosok az apporttal nagy személyes felelősséget vállaltak, sokkal nagyobbat, mintha külön ketyegett volna tovább a bankjuk. Ráadásul úgy, hogy fel kellett ismerniük, hogy miközben a külön működtetett bankjukból a következő években pénzt (osztalékot) tudtak volna kivenni, az integrációval ez az esély évekig elvész. A banküzemben az a nehéz, hogy amikor jól megy, akkor a növekedés igényel tőkét, amikor rosszul, akkor pedig a veszteségek pótlása.

Ettől a felismeréstől azért nem volt mindenki boldog.

Konfliktusos folyamat

Ezt a nagyon nehéz helyzetet és sok vitát kellett hónapokon át kisebb munkacsoportokban és a hetenként megtartott központi üléseken átvinni.

A legfelső grémiumban az említett miniszter (Mager Andrea), a három tagbanki vezető (Vida József – Takarék, Balog Ádám – MKB és Lélfai Koppány – BB) mellett a folyamat levezénylését irányító tanácsadó (Deloitte) és jogi csapat (DLA Piper) vett részt. Rajtuk kívül még olykor további banki menedzsmenttagok is felbukkantak és minden banknak volt saját ügyvédje is (például Nagy Szilárd, aki Nagy Márton volt jegybanki alelnök testvére, Hanák Tamás, illetve a Kinstellar iroda.)

A mindenkivel jóban levő, jó kedélyű Vida József, a holding első embereként sokáig bírta a gyűrődést, de azért a konfliktusok fel is őrölték. Aztán alelnökként megérkezett mellé a projektbe Barna Zsolt az OTP-től (az OTP-t eddig nem említettük ebben a cikkben, de azért a nagy projekt fókuszában mindig ott van az utolérendő piacvezető is).

Barna Zsoltnak vélhetően az volt az érdeke, hogy reálisan bemutassa a megoldandó feladatokat, másrészt hitelesen fessen képet a valós helyzetről. Az új értékeléssel, friss megjelenésével hamarosan az élre tört, végül elnökként lett a projekt első számú vezetője, Barna hamarosan tovább erősödhet a nyilvánosság felé is látható módon, a piac biztosra veszi, hogy ő lesz a jövőben az MKB első embere is. Mindenesetre, amikor elnök lett, Barna Zsolt elérkezettnek látta az időt, hogy az ő felügyeletével egy neves szakmai tanácsadó (tudomásunk szerint a Boston Consulting Group) segítségével kiválasszák a bank leendő vezetőit. A vezetők végül Barna Zsolt, elnök és Vida József vezérigazgató mellett Csapó András (jog és prudenciális kontroll), Martzy Antal (stratégiai kontroll), Egerszegi Ádám (fúziós iroda), Tölgyes Orsolya (kommunikáció) lettek, két tagbanki vezető, Balog Ádám, illetve Lélfai Koppány az igazgatóságban kapott helyet. Azóta már azt is tudjuk, hogy Balog Ádám az év végével távozik az MKB éléről, másodhegedűsként már aligha szeretne részt venni a folyamatban, a lépésről itt írtunk.

Az általunk megkérdezettek szerint eredetileg is megfelelő volt a három bankban az emberanyag, és valóban jó vezetőket sikerült kiválasztani. Úgy hallottuk, hogy az eleve elvárás volt, hogy a bankholding vezetői ne kívülről érkezzenek, hanem a három bank valamelyikéből.

A megversenyeztetett banki vezetők nagyon összetett feladatokat kaptak, négy-ötféle megmérettetésben vettek részt, ha tetszik volt szóbeli, írásbeli, azaz interjú és teszt, de még matematikai feladatok is, ezek összesítéséből jött ki egy sorrend, amelyet azért akár más, szoft szempontok is felülírhattak.

Egyelőre a bankholding vezetésének három szintjét választották most ki. Érdekesség, hogy a pályázók között olyan vezetők is voltak, amelyek a tagbankok között több bankban is dolgoztak az elmúlt időszakban.

Eltérő háttérrel

Fontos különbség, hogy a három bankban másféle tapasztalatok halmozódtak fel,

• az MKB átment egy nagy restrukturáláson;
• a Takarék-csoport egy integrációs folyamaton;
• a Budapest Bank útja talán kevésbé volt rögös.

A kiválasztott vezetők egy része már főállásban a holdingért dolgozik, de van, aki párhuzamosan marad a tagbankjánál és már lesznek központi feladatai.

Ahogy egyik forrásunk mondta „az üléspont határozza meg az álláspontot”, vagyis aki központi feladatot kapott, annak elég gyorsan átállt az agya a nagy jelentőségű fúziós gondolkodásra.

Az új vezetői csapat kiválasztásának mindenképpen pozitív része, hogy annak, aki befutó lett, valóban egy újszerű, méretes és motiváló feladata lesz. Ami negatív, hogy milyen munkát végez majd az, aki a szakterületén lemaradt a versenyben? Erről azt hallottuk, hogy egyelőre mindenkire szükség van, aki egy pozíciót nem nyert el, máshol még hasznos munkát végezhet.

Innen jön az integráció érdemi része, ami vélhetően majd úgy zajlik, hogy először a háromból két bank lesz, utána pedig egy.

Minden valószínűség szerint a három bank együtt majd nem valamelyik tagbank székházába költözik, hanem vadonatúj székházat keres.

Azt egyelőre nem tudjuk, hogy megvannak-e már ennek a folyamatnak a fő tanácsadói. Nyilván maga a bankholding menedzsmentje is ezen dolgozik majd, illetve korábban azt hallottuk, hogy az egyik top tanácsadó cég, a McKinsey lehet a stratégiai feladat motorja.

Igen ám, de ennek a cégnek a hazai működése évtizedek óta összeforrt a piacvezető OTP-vel, így összeférhetetlenségi probléma merülhet fel. A bankholding nem szeretne „B” válogatottat kapni, vagyis ha azt feltételezzük, hogy az OTP-nek dolgoznak a legjobb banki tanácsadók, akkor nem elégedhet meg a bankholding a tanácsadó cég maradékcsapatával.

A hazai bankvilág mindenesetre tele van egykori mckinsey-esekkel, és azt hallottuk, hogy a McKinsey biztosan tud két erős csapatot is felállítani az OTP-ra és a holdingra, de ezek valóban nem keveredhetnek. A két csapat között kínai falnak kell működnie, és az első számú vezetőnek (korábban Anthony Radev, most Jánoskuti Levente) arra kell majd figyelnie, hogy egyik ügyfélhez se kerüljön túl közel, vagyis személyében ne involválódjon a részletes munkába, de mindkét cég vezetésével tudja tartani a kapcsolatot.

Emellett a cég azért tud és szokott külföldi szakértelmet is bevonni. Mindenesetre az új cég, a Magyar Bankholding Zrt. 2021 során dolgozza ki a három bank részletes fúziós ütemtervét, majd elkezdődhet a többéves folyamat.