Az elmúlt hónapokban a húspiac teljesen kiszámíthatatlan lett, a koronavírus, az afrikai sertéspestis, az éttermi és a közétkeztetési fogyasztás visszaesése, valamint a legnagyobb piac, vagyis Kína hektikus döntései miatt összevissza pattognak az árak. Ilyenkor a gyártóknak, a kereskedőknek, de még a fogyasztóknak is nehezebb tervezni.
Semmi sem állandó, csak a változás – így jellemezhető a hazai és a nemzetközi húspiac az elmúlt fél évben. A koronavírus alatt máshogyan vásárolunk, illetve fogyasztunk húst, de jelentősen dobálja az árakat az is, ha a Covid-19 vagy éppen az afrikai sertéspestis miatt olykor tiltólistára kerül egy-egy nagyobb vágóhíd vagy húscég, máskor pedig a világ legnagyobb sertésfogyasztója, vagyis Kína variál egyet a beszerzésein.
A vendéglátás hiányzik
„A covidos időszak legfontosabb nemzetközi (és persze hazai) változása eddig az volt, hogy a HoReCa (hotels, restaurants, cafés, esetleg utóbbi helyett catering) szektor fogyasztása előbb szinte teljesen kiesett, majd a visszanyitások után is érdemben elmaradt a korábbi szintektől”
– magyarázza Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke.
Márpedig a turizmus által generált kereslet hiánya vagy legalábbis szignifikáns visszaesése, az éttermek és a közétkeztetés relatív gyenge kereslete erősen rányomta a bélyegét a szektor mindennapjaira.
Érdekes tapasztalat, hogy miközben a koronavírus alatt, a nagy otthon maradás (a home office és a digitális távoktatás) idején sem éheztünk, talán nem is ettünk kevesebbet, mégis gyorsan kiderült, hogy azt a húsmennyiséget, amit nem vásárol meg a közétkeztetés vagy az éttermek, azt nem pótoljuk az otthoni fogyasztással. Ennek okai nem teljesen tiszták, de az biztos, hogy például kevesebb a maradék, a hulladék, otthon jobban és óvatosabban tervezünk, másnap maradékot fogyasztunk, nem úgy, mint a menzákon és a restikben, bármilyen híre is van a brassói aprópecsenyének.
Megváltozott fogyasztás
A hazai gyártókkal beszélgetve az derül ki, hogy természetesen volt azért érdemi helyettesítés, vagyis a kiskereskedelmi (bolti) forgalom nőtt a gasztró kiesésénél, de a kiskereskedelemben megemelkedő forgalom távolról sem kompenzálta az éttermekben kieső forgalmat. Az emberek fogyasztási szokásainak változását a legjobban a kiskereskedelmi láncok látják, illetve azok a húscégek, amelyeknek van csemegepultos és önkiszolgáló pultos szortimentjük is. Nos, ők azt mesélik, hogy a boltokban
- általában úgy változott a termékszerkezet, hogy egy kicsit eltolódott az alacsonyabb árú készítmények felé;
- nőtt a szeletelt (előrecsomagolt) termékek aránya a csemegepultos készítményekkel szemben;
- javult a nagyobb láncok saját márkás (mérsékelt árú) készítményeinek értékesítése, ugyanakkor volt, aki megjegyezte, hogy vannak már olyan tudatos fogyasztók, akik a saját márkás termékeknél is felismerik, hogy azt valójában melyik cég szállította;
- viszonylag jól tartották magukat a nevesebb, jól brandelt tartós húskészítmények.
Konkrét termékek
Ahogy Éder Tamás mondja, kicsit kibővítve a húsfogyasztási témát baromfira és halra is, az látható, hogy az otthoni fogyasztásban más a belső struktúra, mint a vendéglátóipari fogyasztásban.
Otthon kevesebbet eszünk az értékesebb marhahúsrészekből (steak), szűzérméből, kacsából, libából, (libamájból), de még halból is.
Ez a változás az exportra is termelő magyar cégeknél még erősebben jelentkezett. Úgy tűnik ugyanis, hogy Magyarországon a visszanyitások után a belföldi fogyasztók visszatértek az éttermekbe, külföldön viszont mintha óvatosabbak lennének a fogyasztók, ráadásul Nyugaton korábban eleve nagyobb volt az éttermi fogyasztás aránya is, vagyis ott erősebb az eltolódás.
Teljes zavar
Miközben a hazai fogyasztás oldaláról ezek a hatások módosították leginkább a piaci struktúrát, valójában az ágazat még egy rakás váratlan hatással is kénytelen volt megküzdeni.
- A baromfi- és a sertéságazatban is itt volt velünk a koronavírus mellett egy-egy súlyos betegség, a baromfi-influenza, illetve az afrikai sertéspestis (ASP), ezek is állandóan befolyásolták a piacot, az árakat.
- Egyes termőterületek vagy éppen vágóhidak kiestek, majd újra beléptek. Ha egy-egy nagy német, lengyel vagy holland vágóhídnak a nyakán maradt a termelése, akkor ők Európában dömpingáron is szabadultak volna a portékájuktól, ez a hatás is jelentősen dobálta az alapanyagárakat.
- Az ágazat magyar szereplőinél sok az import vagy hazai beszerzésű, de euróhoz kötött árazású termék (alapanyag, gyártósor, csomagolóanyagok, üzemanyag), a forint euróval szembeni gyengülése és hektikussága is zavart jelentett.
Kína bekavar
A globális sertéspiacon emellett mindig érdemes Kínára is figyelni, mert az ázsiai ország a kimagaslóan legnagyobb fogyasztó és importőr. Kína eddig egyedileg tiltott le vágóhidakat, de a helyzet fokozódhat, miután, a sokáig a német–lengyel határon „várakozó” pestis betört Németországba is, és már a legnagyobb európai gyártó országban is problémákat okoz.
Kína úgy óriási importőr, hogy közben a világ teljes sertésállományának 50 százaléka is az országban található, ám mivel édesvízzel, illetve takarmánnyal elég „csehül” áll a népes állam, ezért inkább megveszi a lakosság teljes ellátására elegendő sertés egy részét külföldön. A szállítók pedig „imádják” a kínai vevőket, mert ők azokat a sertésrészeket is becsülik – lábat, fület, körmöt, farkat –, amik itthon szinte eladhatatlanok.
A nagy európai gyártók számára azonban szomorú fejlemény volt az is, hogy miközben másról sem szól a világkereskedelem, mint az amerikai – kínai kereskedelmi háborúról, az élelmiszeriparban (kukorica, gabona, szója, sertés) a kínaiak az európai beszerzés rovására még növelték is az amerikai vásárlásaikat a Phase One szabadkereskedelmi megállapodás keretében.
Némi stabilitás
A sok hatás miatt olykor az európai sertésárak nagyon lezuhantak, máskor megemelkedtek. A hazai piacon ez kicsit szétdobta a mezőnyt.
Aki ugyanis rosszkor vett a gyártásához alapanyagot, az bosszankodhatott, mert a láncok nem fogadták el az áremelési javaslataikat, mondván az alapanyagár nem magas, csak éppen az egyedi beszerzési ár lehetett nagyon rossz.
Más viszont valóban jól időzített és ezzel a tervezettnél jobb évet zárhat. A hazai ágazati szövetség eközben azon dolgozott, hogy tompítsa a kilengéseket, vagyis amikor egy hatalmas német, dán vagy spanyol vágóhíd, esetleg húsgyár tiltólistára került Kínában, és akár dömpingáron is szabadult volna a rárohadó termékektől, akkor az ne verje szét a többiek árszintjét.
Árkövetők vagyunk
A kereskedelemben ugyanakkor logisztikai fennakadások már nem voltak, így az ügyesebb cégek gyors reakciókkal tényleg tudtak sakkozni. Egyedi árakat egy hazai vásárló persze nem tud elérni, a magyar piac a német árakat követi, de aki jól érezte meg, hogy mikor érdemes bevásárolni, az egy rossz évet végül kihozhatott semlegesre, enyhén pluszosra.
Azért „egy rossz évet”, mert a sertéspestis miatt eleve nem volt túl optimista a hazai szektor, az alapanyagár ugyanis magas volt az év elején.
Pontos árakat azért nehéz a húsiparban rögzíteni, mert az euróban megadott német tőzsdei árak különböző termékekre vonatkoznak. Ahogy a szakmában mesélik, a 70-es hús vagy a 80-as hús alapvetően azt jelenti, hogy a termékben 70-30, vagy éppen 80-20 százalék a hús és a zsír aránya.
A sok vegyes hatás ellenére – tapasztalatunk szerint – a gyártók nem pesszimisták, roham, felvásárlási láz ugyan már régen nincsen, de a sok bizonytalanság ellenére azért azt nem érezni a hazai piacon, hogy a gazdasági kockázatok miatt a magyarok megvonnák maguktól a húsfogyasztást.
(Borítókép: Húspult a budapesti Hunyadi téri piacon 2020. szeptember 14-én. Fotó: Rostás Bianka / Telex)