Imádják, hogy salátát keverhetnek maguknak, de kiborulnak, ha nem marad bolognai spagetti

Nagy várakozásokkal fogadta mindenki a szabadszedéses menzákat, amikor a Hungast 2024-ben bejelentette, hogy kiterjeszti az egy évvel korábban még szűkebb körben tesztelt rendszert. Sokan várták, hogy ettől majd jobban esznek a gyerekek, és esetleg kevesebb élelmiszer-hulladék termelődik. De tényleg megváltotta a generációk óta utált hazai menzarendszert a svédasztal? Mivel egyre több iskolában vezették be az utóbbi évben, összeszedtük a tapasztalatokat, amihez iskolai vezetőkkel és a leginkább érintettekkel, gyerekkel is beszéltünk.

Dani (10) úgy képzelte, hogy a szabadszedéses menza olyasmi lesz, mint a svédasztalos szállodai vacsora, ezért elsőre csalódott volt. Annak örül, hogy van lehetősége zöldséget és salátát szedni, üresen enni a rizst és a tésztát, illetve ha ízlik neki a leves, akkor vehet kétszer. A zöldségeknek a várakozásokkal ellentétben szinte minden, általunk megkérdezett gyerek örül, főleg azért, mert azt is kiválaszthatják, melyik zöldségből szednek. Egyikük inkább a paradicsomot, másikuk az uborkát szereti, és most már mindenki maga dönthet. Előfordulnak persze viták a salátabár körül, ha valaki kiszedi az összes kukoricát.

Kinga (12) panaszkodott, hogy a kisebbek mehetnek előbb ebédelni, így a nagyobb évfolyamosoknak néha csak egymáshoz nem illő elemek jutnak. Ez a leggyakoribb panasz: halrudacskára készülnek, de csak pásztortarhonya marad, így csalódottak. Ugyanakkor több gyerek is büszkélkedett azzal, hogy korábban utált ételeket kedvelt meg, mivel volt arra lehetősége, hogy megkóstolja, és aztán döntse el, szeretne-e belőle még.

Berci (9) úgy véli, az nem szabadság, hogyha nem szedhet bármiből azt, ami neki szimpatikus, hanem azt kell a tányérjára kanalaznia, amit a mintaadagra rajzoltak. Szeretné másképp kombinálni az elemeket, például a főzelékfeltétnek szánt fasírthoz nem főzeléket, hanem rizst enni, de ezt nem engedik. Tomi (8) szerint viszont lehet ügyeskedni, ha épp kedves a konyhás néni. Kati (13) szülei szerint a szabadszedéses menza nagy hatalmat adott a konyhás néniknek, így minden attól függ, ők hogyan állnak ehhez.

Miki (10) szerint annyira kell rohanni, hogy nincs ideje átgondolni, mit szeretne, ezért mindig biztosra megy, gyorsan eszik egy kevés rizst, és rohan tovább, így viszont éhes marad, és a délutáni edzés előtt túlárazott rántott húsos szendvicseket kell vásárolnia. Mivel a konyhás nénik arra biztatják őket, hogy keveset szedjenek, ezért alig mer venni. A levest kapásból kihagyja, mert azt mondja, nem lenne ideje újra sorba állni a másodikért. Sokszor van rántott zöldség, amit utál, ilyenkor is köretet eszik, vagy persze tejbegrízt, ha épp az a desszert. Laci (11) viszont imádja a salátabárt, olyan zöldségeket eszik, amiket otthon soha, gyakran repetázik, és a minap kipróbálta a tócsnit, amit korábban sosem evett még.

Sok zöldség és népszerű halrudacska

Sódarné Bakos Barbara, az V. kerületi Hild József Általános Iskola igazgatója szerint a gyerekek örömmel fogadták az új rendszert, bár még csak pár havi tesztüzemen vannak túl. A kerületi iskolákban a szabad szedés úgy működik, hogy nem a szülő választja ki rendeléskor, hanem a gyerekek a kínálat alapján dönthetik el, melyik ételt eszik. Több meglepő jelenséget is észleltek. Például azt gondolták, hogy a vegetáriánus menü nem lesz népszerű, mégis sokan szívesen választják azt is. Előfordult, hogy hamarabb fogyott el a gombapaprikás, mint a csirkeragu. Örülnek a salátabárnak, amivel kapcsolatban mindenki szkeptikus volt. Nemcsak a kukorica fogy, hanem a répa és a paradicsom is, szeretik az önteteket, kombinálják a zöldségeket, így biztosan nőtt a gyerekek zöldségfogyasztása.

Vannak nehézségek is, amiket szervezési variációkkal próbálnak kiküszöbölni. Például azt a problémát, hogy a slágerételek hamarabb elfogynak, mint a többi opció, és ha mindenki ugyanazt eszi, akkor a konyhás nénik korlátozni kezdik a mennyiséget, hogy mindenkinek jusson. A konyháról aztán a szolgáltatóhoz visszajuttatják ezeket a tanulságokat, ami ezek alapján próbálja a népszerűséghez igazítani a mennyiségeket. A visszajelzések nyomán például a halrudacska, ami nagy kedvenc, most a menü két elemében is szerepel, csak a köret más. Akkor sem marad éhes senki, ha például a bolognai spagettiből enne még, de repeta már nem jut neki, olyankor repetázhat valami mást – mondta az igazgatónő.

Nekik egyelőre egy olyan, az órarendekhez passzoló ebédrend kialakítása a kihívás, ami alapján úgy oszthatják be a gyerekeket, hogy mindenkinek mindegyik választási lehetőségből jusson. Nemcsak a tanrendjük, de az igényeik is mások a felsős nagyobbaknak, mint a legkisebbeknek.

Az új menzarendszerrel együtt emelkedtek az árak is, mégis úgy látják, több gyerek ebédel, mint a korábbi rendszerben, mert a gyerekek szívesebben mennek le, nagyobb kedvvel ebédelnek. Azelőtt gyakran csak benéztek, azt mondták, nem szeretik az aznapi menüt, és meg se kóstolták az ebédet, viszont így, hogy van választási lehetőség, mindig tudnak valamit enni.

Azzal együtt, hogy a Hild József iskolában is sokkal kevesebb az új rendszerben az élelmiszer-maradék, előfordul, hogy nem fogy el minden étel, ezért a hatodik óra után vissza lehet térni akár másodszor ebédelni, repetázni, és ilyenkor már kombinálhatnak bármit bármivel, mivel az a cél, hogy minden elfogyjon. Ezzel a lehetőséggel azonban egyelőre kevesen élnek.

A legkisebbek néha megtorpannak a választási lehetőségek miatt, ilyenkor szükség van a tanító nénikre, el kell magyarázni nekik, hogy melyik ételben mi van, így el tudják dönteni, hogy azt szeretik-e, vagy sem. Az alsósoknál nagy előny a szabadszedéses rendszer abból a szempontból, hogy ehetnek kevesebbet, mert kisebb az étvágyuk. Ez ideális esetben kiegyenlítődik, mivel a nyolcadikosok pedig többet esznek.

Sódarné szerint az ételek minősége is javult, remek, hogy a köretek változatosak, nem mindig rizs és krumpli van csak, hanem például kuszkusz és bulgur is. Ettől függetlenül úgy látja, hogy az otthon válogatós gyerekek itt is válogatósak lesznek. Sokszor azért nem kóstolnak meg valamit, mert nem tetszik nekik, ahogy kinéz, tartanak a gyanús színűnek ítélt raguktól. Azokat az ételeket választják, amiket otthon is kapnak, újat akkor kóstolnak, ha látványra tetszik nekik. Arra is van lehetőség, hogy szedjenek egy picit, megkóstolják, és akkor vegyenek egész adagot, ha ízlik – számolt be a tapasztalatokról az igazgatónő.

A szabad szedés belsőépítészeti kérdés is

A Közgazdasági Politechnikumban korábban menüválasztásos rendszer volt, de a gyerekek nem mindig azt akarták enni, amit a szüleik korábban kiválasztottak nekik – számolt be a tapasztalatokról Kováts Lívia, a IX. kerületi hatosztályos gimnázium ügyvezető koordinátora. Probléma volt az is, hogy gyakran meghagyták az ebédet, sok étel került a kukába. Egy évvel ezelőtt vezették be a szabadszedéses rendszert, és a kérdőívek alapján úgy tűnik, hogy a gyerekek sokkal jobban szeretik. Megkóstolnak olyasmit is, amit korábban nem, például többen is kiemelték, hogy a resztelt májat azelőtt nem ették meg, itt viszont kipróbálták, és ízlett nekik. Kováts Lívia szerint ebben a rendszerben a gyerekek nyitottabbak lesznek a zöldséges, húsmentes ételekre is, mivel van lehetőségük ezeket is kipróbálni.

A szabadszedéses rendszer jórészt belsőépítészeti kérdés: amelyik iskolának van tere a jó elrendezéshez, annak csúcsszuper megoldás, amelyiknek nincs, annak viszont küzdelem. Vannak olyan iskolák, ahol az étkező közepére tudják elhelyezni az ételeket, a pult körbejárható, és nincs sor. Ahol ez nem lehetséges, az nagyon megnehezíti a folyamat lebonyolítását, tumultus alakul ki, bedugul a rendszer, lassú a haladás. Az, hogy mit és mennyit szednek maguknak a gyerekek, attól is függ, milyen hosszan kell sorban állniuk, mennyire férnek hozzá. Sőt: gyakran azért nem jut egyik vagy másik féle fogásból valakinek, mert a konyhás néni nem fér a pulthoz, hogy újratöltse. A helyhiány miatt sorok alakulnak ki, ezért sokan hagyják ki például a leveseket, amik pedig most sokkal jobbak, mint a régi menzás levesek – minőségi kifogás amúgy is ritkán van az ételeket illetően. Annak ellenére, hogy itt a gyerekek már nagyok, szükség van egy ügyeletes tanárra, aki végig koordinál, terelgeti őket. Ahol sok hely van, ott erre sincs szükség.

A gimis gyerekek olykor abból csinálnak versenyt, hogy ki tud nyolc-tíz virslit megenni, miközben a referenciaadag két darab a sárgaborsó-főzelékhez, amiből pedig nem is esznek. Előfordult, hogy mandarinból harminc darabot vitt ki egy gyerek poénból, majd nyilván nem ette meg. Ezért is próbálják arra buzdítani őket, hogy csak annyit vegyenek maguknak, amennyit a minta is mutat. Jó példa a rendszer félresiklására az az eset, amikor a főzelékfeltét zöldséges golyó, amiből a mintaadag három darab. A gyerek nem olvassa el, mi az, azt hiszi róla, hogy fasírt, ezért vesz belőle tízet. Ám amikor megkóstolja, meglepődik, hogy egy másik étellel találkozik, ezért mindet kidobja. Ezek ritka bakik, amiken segít a jelen lévő tanár, és rászól arra, aki túl sokat szed egyszerre.

Sokan panaszkodnak arra, hogy elfogy minden, mire leérnek ebédelni. Ez igazából nem lehetséges, mert ha az egyik fogás kifogy is, akkor úgynevezett puffercsomagot bontanak, így mindig ugyanannyi választási lehetőség marad. Előfordulhat, hogy az a fogás fogy el, amire éppen az adott gyerek vágyik. Ha arra készült, hogy rántott valamit eszik, de csak rizses hús van, akkor persze csalódott lehet. Az is kiszámíthatatlan, hogy miből esznek majd sokat. Feljegyzik, ha az egyik alkalommal hamar elfogyott egy ételfajta, majd legközelebb őrült nagy adagot rendelnek belőle, mégis előfordul, hogy másodszor már mégsem lesz annyira népszerű – és akkor megint maradék képződik, ami nem jó.

A szabadszedés nagy előnye, hogy sokkal kevesebb maradék kerül a kukába. Ebben segít az is, hogy a politechnikumban evés után a gyerekek a tányérjukat nem egyszerűen leteszik tálcástul, hanem nekik kell a tányérról eltávolítani azt, amit meghagytak. Így jobban szembesülnek azzal, mennyivel szedtek többet az igényeiknél, sőt a körülöttük állók is látják, ami motiválja őket arra, hogy legközelebb figyeljenek rá, hogy ne szedjenek túlságosan sokat – zárta gondolatait Kováts Lívia.

Sok gyerek szereti a szabadszedéses rendszert, néhányan kevésbé, az iskolát nehézségek elé állítja, több szülő szerint remek ötlet, de még rengeteg fejlesztésre van szükség ahhoz, hogy gördülékenyen működjön. Legfőbb tanulságnak az látszik, hogy a gyerekeknek sokkal többet kellene a táplálkozásról is tanítani, hogy egyáltalán ismerjék az ételeket, felismerjék az alapanyagokat, és tudják, mi a jó nekik, mi kevésbé.

2022-ben nagy cikksorozatban vettük végig a hazai közétkeztetés problémáit.