Nem kell megszelídíteni, hiszen épp az a jó benne, hogy sírunk tőle
Itt a tavasz, mindenki a medvehagymára van ezerrel beindulva, ami sok szempontból érthető és helyes is, én is rengeteget használom ilyenkor, hiszen hónapok óta várok valami frissre és zöldre. A medvehagyma szép, harsányzöld színe és erős fokhagymaillata miatt is olyan népszerű ilyenkor, és ha szerencsénk van, akkor éppen a húsvéti reggelire lesz a szezonja csúcsán. Van viszont egy olyan ízesítő, kiegészítő zöldségfélénk, ami még a medvehagymánál is sokkal-sokkal vagányabb, markánsabb, de a legtöbben csak olyan formában fogyasztják, amiben épp az erejét, karakterét veszíti el. Üveges, ecetes vagy tejszínes torma mindenki húsvéti asztalán van, de ezek zöme íztelen, szagtalan, ecetes-cukros fűrészpor.
A megoldás egyáltalán nem lesz meglepő: friss tormát kell vásárolni. Ez az a nem túl szép gyökér, ami nagyon hasonlít a petrezselyemgyökérre, de vastagabb, keményebb. Érdemes a láthatóan nedvesebb változatot választani. Sokan rettegnek tőle, mert csípi a szemet, amikor lereszelik, ami igaz is, de az üveges meg épp azért rossz, mert azokat az illóolajokat vesztette el, amik a gyökérben még szerencsére megvannak. Léteznek persze trükkök a könnyezés elkerülésére, de szerintem az élet olyan, hogy néha sírunk, és ez nem baj. Éppen ezért kerül torma a legnagyobb zsidó ünnep előestéjén, a szédervacsorán is arra a tányérra, ahol az egyes ételek az egyiptomi kivonulás történetének eseményeit szimbolizálják. A torma a keserűséget, a könnyeket jelképezi a szédertálon.
A torma máskülönben nem is csíp, amennyiben a csípést arra a kapszaicin okozta nyálkahártya-irritációra értjük, amit a csípőspaprika-félék váltanak ki a szájüregünkben (vagy például a szemünkön is, ha nem mostunk kezet szemdörzsölés előtt). A torma a csípős mustárokhoz hasonlóan az orrban hat, és könnyeztető erejét nem a kapszaicin, hanem az izotiocianát okozza. Igazából annyira más maga az érzés és a folyamat is, hogy külön szót kéne használni rá: a csili csíp, a torma és a mustár pedig inkább mar.
Ez az orrmaró hatás az, ami miatt a tormát régen gyógynövényként tartották számon, elsősorban a nátha és a vele járó orrdugulás kezelésére. Meglepő módon nem a gyökérfélék rokona, hanem a keresztesvirágúaké, a kelbimbóé, a kelkáposztáé. Már a honfoglaló magyaroknál is volt torma, ahogy amúgy egész Délkelet-Európában ismert. Itthon több száz éve Debrecen környékén termesztik. Legrégebbi nyomtatott szakácskönyveinkben több tormás recept is található, vagy csak az egyszerű instrukció: tormázd meg. Általában levesben főtt húsokhoz, marhához vagy tyúkhoz, gömböchöz (gyomorba töltött véres hurkához) ajánlják, esetleg tejfölbe keverve ecettel és borssal.
Azért is szomorú, hogy a torma nem akkora sztár, mint sok más ízesítő, mert óriási lehetőségek rejlenek benne. Nem véletlen, hogy rokona a japán konyha híres vaszabijának, itthon mégis kicsit lenézett alapanyag. Leggyakrabban a húsvéti sonka mellé kerül elő, pedig nem csak húsokkal működik jól együtt. Remek párja céklának, almának, zöldborsónak, zellernek, krumplinak salátában vagy pürében egyaránt, jó tojásokhoz, csodálatos mártásokat lehet vele készíteni zsírosabb tejtermékekkel, tejföllel, tejszínnel, krémsajttal. Egy kevés frissen reszelt torma annyira képes felébreszteni egy ételt, mint egy csavarintásnyi citromlé vagy egy kis szójaszósz.
A torma frissen, nagyon finom reszelőn aprítva a legjobb. Ehhez az egész zöldséget hámozva, de nagyobb, háromcentis darabokban le lehet fagyasztani, és még jeges állapotában reszelni.
További ötletek frissen reszelt tormához:
- almából készített szószhoz;
- céklakrémhez;
- mindenféle levesbe reszelve;
- tejfölhöz, krémsajthoz, majonézhez adni egy-két kanálnyit;
- majd ez utóbbit sonkaszeletekbe tekerni;
- vagy füstölt hallal, pirítóson tálalni.
Ha valaki mégsem szeretné kizárólag frissen reszelve enni, akkor is jobban jár, ha kevés ecetben elteszi egy üvegbe, így is ezerszer jobb minden bolti, kész verziónál.
Házi ecetes torma
Alapanyagok:
- egy darab torma
- fél teáskanál só
- enyhe ecet – például alma- vagy fehérborecet
A tormát meghámozom, majd nagy lyukú reszelőn, a szálakra merőlegesen tartva lereszelem. Vagy kisebb kockákra vágom, pár kanálnyi vízzel aprítógépbe teszem, és úgy reszelem le.
Üvegbe teszem, és meglocsolom ecettel. Lezárt üvegben sokáig eláll, de veszít az erejéből.
