A testünknek biztosan nincs szüksége arra, hogy növényi tejre váltsunk, de az se világos, hogy a környezetnek van-e

Egyre többen isznak növényi tejeket tehéntej helyett, és a döntés hátterében álló okok is egyre változatosabbak. Van, aki laktóz- vagy tejfehérje-érzékenység, esetleg allergia miatt vált, más azért, mert vegán, és nem fogyaszt semmi állati eredetűt, esetleg pusztán állatvédelmi megfontolásból mond le a tehéntejről. De vannak olyanok is, akik fenntarthatósági okokból választják a növényi tejhelyettesítőket, vagy azért, mert egészségesebbnek, természetesebbnek vélik a tartósított, módosított szerkezetű, ultramagas hőmérsékleten hőkezelt tartós bolti tejnél, esetleg valamilyen dietetikai ideológiából mondanak le a tejivásról.

Miután utánajártunk, mi a különbség a friss, a féltartós és a tartós tejek között, és azt is megnéztük, miért fontos figyelni a tejtermékekből származó telítettzsír-bevitelre, arra jutottunk, hogy a jó minőségű tej és tejtermék mértékkel, kis mennyiségben hasznos része a kiegyensúlyozott, és amúgy telített zsírban korlátozott étrendnek. De mi a helyzet a növényi italokkal, van-e rájuk szükségünk, teljes értékű helyettesei-e a tehéntejnek dietetikai szempontból? Egészségesebbek-e, fenntarthatóbbak-e a tehéntejnél, és mitől olyan bonyolult és drága egy növényi ital előállítása?

A növényi tejes dobozok egyre hosszabb sorban állnak a boltokban, és mind szinte ugyanúgy néznek ki, pedig teljesen más a tartalmuk. Rengeteg növényi ital gyakorlatilag víz, némi ilyen-olyan kivonattal, növényi zsírral, stabilizátorral és cukorral, esetleg hozzáadott vitaminokkal. De még a jobb, kevés adalékkal készülő növényi tejek tápértéke is különböző, az egyikhez kalciumot, a másikhoz vitaminokat adnak, az egyikben sok a cukor, a másikban nincs, mégis magas a szénhidráttartalma. Óriásiak az árkülönbségek, létezik egészen olcsó, ami felveszi a versenyt akár a tehéntej árával is, és persze nagyon drága is.

A legnagyobb csavar, hogy sokan azért választják őket, mert allergiásak a tehéntej valamelyik összetevőjére, majd kiderül, hogy valójában éppen az adott növényi tej alapanyagára érzékenyek. Egyáltalán nem mindegy, hogyan választunk az egyre növekvő termékkínálatból, pontosan kell tudnunk, mire van szükségünk és mit várunk el tőle. Gyereknek vagy magunknak szánjuk? A tej teljes értékű tápértékbeli helyettesítőjét keressük, vagy csak valamit, amivel finom a müzli, turmix és amivel fellöttyinthetjük a reggeli kávét?

Nem lehet eldönteni, melyik növényi ital a fenntarthatóbb

Sokan választják fenntarthatósági okokból a növényi italokat. Berezvai Zombor, a Budapesti Corvinus Egyetem docense szerint fontos nézőpont az is, hogy a környezetkímélőbb életmódra váltás mennyire illeszthető be az egyén életébe. Nem biztos, hogy mindenki kész átrendezni a teljes táplálkozását, de a napi három kávéjába tud növényi tejet önteni, mert ez a váltás kevesebb energiájába kerül. Egy 2025 elején indult brit környezetvédelmi kampányban is hasonló elvek alapján, a kis változások jelentőségét hangsúlyozták, és ott is helyet kapott a tej növényi italokra való cseréje.

Amit fenntarthatósági szempontból a növényi és a tehéntejek esetében nézni érdemes, az nemcsak a klímaváltozásra való hatás, hanem a termőföld- és vízhasználat is. A kérődző állatok az emésztésük során nagyon sok metánt bocsátanak ki, ami üvegházhatású gáz, vagyis a légkörbe jutva növeli a felmelegedést. Ezért a marhahúsfogyasztáson túl a tejtermékek fogyasztása is nagy környezeti lábnyommal jár, különös tekintettel például a sajtra. Ezen felül a tehéntej előállításához rengeteg földre és vízre van szükség. Egy liter tehéntejhez közel egy kiló takarmány és több mint három liter víz kell, a takarmánytermesztés területigénye pedig óriási.

Persze a növényi italok előállítása során is keletkezik szén-dioxid, szükséges hozzá termőföld és víz, ezek mértéke attól függ, hogy milyen fajtáról beszélünk. A rizsnek és a mandulának nagyobb a vízigénye, bár a mandula esetén ezt sokszor elintézi az eső, nem kell öntözni. De még ha locsolni kell a mandulát, akkor is nehéz megállapítani, mekkora az előállításának a környezeti terhelése. Ha például szántóföldekre telepítenek mandulafákat a mandulatej készítéséhez, a terület szén-dioxid-megkötő képessége növekszik, így a hatása végső soron pozitívra is fordulhat.

A környezet, és főként a területhasználat szempontjából pozitív az is, hogy egy-egy doboznyi italhoz aránylag kevés növényi alapanyagra – szójára, mandulára, zabra – van szükség. Ez a szempont viszont épp ütközik egy másikkal, hiszen lehet hibáztatni ezeket az italokat azért is, mert alig van bennük vízen kívül más anyag.
Az összehasonlító elemzésekből az derül ki, hogy bármely szempontból vizsgálják is az egyes növényi italokat, máshogy alakul annak sorrendje, melyik milyen mértékben terheli a környezetet. Egy biztos: mindegyiknek jelentősen kisebb a lábnyoma, mint a tehéntejé. A napokban a Guardian is foglalkozott a témával, hasonló tanulságokkal, és azzal az egyértelmű konklúzióval, hogy már az is egy kis környezetvédő lépésnek számít, ha a kávénkba növényi tejet teszünk, még ha a müzlink marad is tehéntejes.

Sokan kiemelik, hogy a növényi italoknak a tehéntejhez hasonlóan káros velejárója a sok hulladék, ami a dobozokkal jár. Ezen segíthetnek a növényiital-készítő gépek, amelyek mind hulladék, mind költségek szempontjából jóval gazdaságosabbá teszik az ilyen italok fogyasztását. Hátrányuk, hogy az általuk készített italoknak nem lesz annyira selymes, homogén állaguk, mint amilyen az ipari előállításúaké. Speciális gép nélkül, sima turmixgéppel is lehet növényi italt készíteni otthon, írtunk is már róla, hogy hogyan.

Kell-e a szervezetünknek a növényi ital?

Soltész Erzsébet dietetikus szerint a kiegyensúlyozott táplálkozási mintának – ha valaki nem tejfehérje-allergiás vagy nincs más olyan állapota, ami miatt kerülnie kell a tejtermékeket – nem nélkülözhetetlen alapanyagai a növényi tejhelyettesítők. Ezek a termékek először kávézói divatként tűntek fel, később drogériákban, bioboltokban lehetett őket kapni, ma pedig már egyre nagyobb választékban érhetők el szinte mindenhol. A gyerekek körében egyre gyakoribb tejfehérje-allergia és a felnőttek tejfogyasztásakor jelentkező emésztési panaszai sokak számára megnehezítik a tejes italok-ételek elkészítését. Így valós fogyasztói igény alakult ki olyan alternatívákra, amiket főzéshez, tejes ételek és italok készítéséhez használhatnak az érintettek. A szakértő szerint tápértékében egyik növényi ital sem helyettesíti a tehéntejet, az állatifehérje-forrásokhoz hasonló aminosavprofil kizárólag a szójából készülő italra jellemző. A növényi italok ásványianyag- és vitamintartalma jórészt utólag hozzáadott, és ezek biológiai hasznosulása elmaradhat az élelmiszerekben természetesen előforduló mikrotápanyagokétól.

A dietetikus tapasztalatai szerint a páciensek gyakran azonosítják a mandulából, kókuszból, zabból készült italokat azok alapanyagaival, pedig ezekben az italokban legfeljebb 2–10 százalék a felhasznált növényi alapanyag aránya. Ráadásul ezeknek az alapanyagoknak a valós értékeit, vagyis a rostok és a fehérje nagy részét kiszűrik a végeredményből.

A dietetikus nem javasolja a pácienseinek, hogy növényi tejhelyettesítőket építsenek be az étrendjükbe. Ha valaki mégis ragaszkodik hozzájuk, akkor igyekszik az egyén állapotához legmegfelelőbb változat felé terelni őket. Ha például valakinek szénhidrátanyagcsere-zavara van, az alacsonyabb szénhidráttartalmú italokat ajánlja. A tehéntej természetes cukortartalma kb. 5 gramm/100 ml, ennél alacsonyabb a kókusz-, a szója- és a mandulaital hasonló adata. A zabnak és a rizsnek viszont jóval magasabb, akár a tej értékének duplája is lehet. A tehéntej egyeseknél gyors vércukorszint-emelkedést vált ki, számukra kedvezőbb választás lehet egy alacsonyabb szénhidráttartalmú növényi ital, de nem a beltartalma miatt. Érdemes még figyelni a növényi italok hozzáadottcukor-tartalmára és adalékanyagaira is, amelyek szintén befolyásolhatják a beltartalmi értéküket.

Ha ilyesmit iszunk, fontos tudni, hogy a növényi italok nem tejek. A kókusztej kifejezés kivételével nem is használható a „tej” szó a megnevezésükben. Ha valaki nem tud lemondani a tejeskávéjáról, és allergia, ételintolerancia miatt, illetve a szénhidrát-anyagcsere kímélése céljából kerüli a tejet, esetleg környezettudatossági, etikai megfontolásból nem fogyaszt állati eredetű élelmiszereket, akkor választékbővítésként használhatók a cukrozatlan tejhelyettesítők.

Sok étrendi irányzatban, laikus diétás ajánlásban démonizálják a tejtermékeket, így rengetegen hagyják el azokat valós egészségi indok nélkül, féligazságokon alapuló „ideológiai” okokból. Ha valaki egyszerűen nem szereti a tejet, akkor a dietetikai ajánlások nem a növényi tejhelyettesítők, hanem a több tejtermék fogyasztására buzdítanak: a tej tápanyagai bevihetők savanyított tejtermékkel, sajttal, joghurttal, túróval, kefirrel is.

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének táplálkozási ajánlásában, az Okostányér adagolási útmutatójában szerepel, hogy az ajánlott napi tejmennyiséget tápértékének megfelelő arányban le lehet cserélni más, savanyított tejtermékre. Egy pohár tej helyett lehet például ugyanennyi natúr joghurtot vagy 50 gramm túrót, esetleg 30 gramm sajtot enni, ideális esetben rostforrás élelmiszerekkel együtt.

Növényi italt gyártani

Pinczés Marianna, a Grapoila olajsajtoló alapítója élelmiszeripari oldalról közelíti meg a növényi tejek kérdését. Sok év fejlesztése után mostanra hozták létre egy olyan hazai növényi italt, ami dobozban bolti forgalomba kerül. Léteznek már ugyan hazai növényi italok, például a Pure Life, ami üveges magtejeket készít, de ezek a termékek még nem kerültek átlagos boltok polcaira. Elképzelésük szerint a napraforgóolaj-gyártás melléktermékét, a pelletet szerették volna valahogy hasznosítani. Ezekből a melléktermékekből amúgy mást is gyártanak, magliszteket és vegán élelmiszereket. A napraforgópelletük tiszta magból származik, tehát élelmiszer-minőségű mellékterméknek számít. Mivel ezekből a magokból a zsiradék nagy részét kisajtolták, valamennyi olaj visszaemulgeálására (elegyítésére) szükség volt a növényi tej gyártásakor. Értelmetlennek érezték volna, ha napraforgóolajjal pótolnák vissza, ezért más olajokkal és ízekkel kezdtek el kísérletezni, például mogyoróval. Végül kendermagolajjal dúsították az italt, hogy ne legyen allergén, és cirokliszttel ízesítették finomított cukor helyett.

A növényi italok gyártásánál a legnehezebb rész az emulgeálás, mivel a legtöbb ital egy idő után szétválik. Ezt sok termék esetében mesterséges adalékanyagok biztosítják, ennél a napraforgóitalnál viszont elsősorban technológiai módszerekkel, mechanikus eljárással homogenizálták. Sem mesterséges adalékanyag, sem a növényi tejitaloknál szokásos hozzáadott vitamin vagy ásványi anyag nincs benne.

A növényi italok sok élethelyzetben hasznosak lehetnek, ha valaki egészségi okokból vagy valamilyen elvi megfontolásból nem bírja a tejet, mégis felöntené valamivel a kávéját, müzlijét, vagy egyszerűen más ízű italokkal kísérletezne, jó, hogy tud válogatni. Azt viszont nem érdemes gondolni, hogy ezek a termékek egészséges, nem allergiás, nem érzékeny emberek számára egészségesebb választások lennének a tehéntejnél, vagy bármilyen módon szolgálnák a szervezetünket.