Konyhai kütyük, amiket tényleg érdemes karácsonyra ajándékba adni

Rejtélyes okoknál fogva nagyon szeretünk konyhai cuccokat adni ajándékba karácsonykor. Két éve összeszedtük, mik azok a főzős árucikkek, amiket nem érdemes megvenni, mert teljesen haszontalanok. Idén a másik irányból közelítjük meg a kérdést, és azokat a konyhai kütyüket gyűjtöttük össze, amiket állandóan használunk, szeretünk, és valóban hasznosak annyira, hogy ajándékba is adjuk őket. Itt tenném hozzá, hogy én csak olyannak adnék bármit, ami főzéssel kapcsolatos, aki hobbiból, szenvedélyből, örömből főz, nem azért, mert nincs más választása – nekik adjanak színházjegyet, kényelmes kispárnát vagy jó könyveket.

Nyilván sokan a nagyobb beruházások szerelmesei, és évek óta gyűjtögetett gépeiket imádják a legjobban, mint a presszógépet vagy az univerzális dagasztó-keverőt. A toplistát mégis inkább a kisebb értékű szerkentyűkből állítottam össze. Ezen belül is vannak különböző szintek: néhány tárgy bárkinek jó lehet, aki sokat főz, pár viszont inkább azoknak való, akik szeretnek elmélyülni benne. A gyűjtés idén is a szerkesztőség közös tapasztalataiból állt össze.

Zöldséghámozó

Mindent elsöprő népszerűségnek örvendenek a zöldséghámozók, ám egyáltalán nem mindegy, milyen a kialakításuk. Többen esküsznek a henger alakúra, de legalább ugyanennyien az ipszilon formájú, fémkeretes hámozókra. Én az első táborba tartozom, és a krumplit magam felé hámozom. A lényeg persze, hogy éles pengéjű legyen, és kényelmes nyelű.

„Egy krumplinak arca van, legszívesebben borotválnám hámozás helyett. Épp ezért a kaparósborotva-forma adja meg a krumplihéjnak való kellő tiszteletet. Abból sem a filigrán, drótból hajtogatott kivitel, mert kiugrik a kezemből egy rücsöknél, hanem a kényelmes, marokba simulós” – mondta Tenczer Gábor. A hámozás tevékenységéhez nem csak ő vonzódik nagyon. „Akár órákon át képes lennék krumplit hámozni ezzel az eszközzel, közben szól a zene a háttérben” – mondta egy másik kollégánk a tenyérbe simulós hámozóról.

Késes aprító

Ebből a legtöbben kifejezetten a kicsi, könnyen mosogatható, mindent egyformára daraboló változatot kedvelik. Én is évtizedekig elvoltam egy ilyennel, tényleg mindenre jó a káposztasalátától a bébiételig. Aki viszont szintet lépne, annak két dologra érdemes figyelnie: minél erősebb motorral felszerelt gépet válasszon, illetve hasznos, ha vannak extra pengék az állítható méretű szabdaláshoz, szeleteléshez is. Nem mindegy, hogy uborkasaláta vagy darált mandula kell, sőt az igazán erős motorral szerelt gépek magvajakhoz is használhatók.

Az aprítók alkategóriájaként sokan említették a pici, apró tartályú turmixgépeket, amik rendkívül erősek, bármiből nagyon gyorsan sima krémet csinálnak. Ezek főleg egy-két fős háztartás esetén praktikusak, de ott nagyon.

Botmixer

Sokan rajonganak még mindig a kétezres évek elején óriási slágerként a konyhákat meghódító botmixerért. Én utálom, minden felkenődik a pengék alá, nem viszi el a nagyobb darabokat, de sokan kedvelik. Kollégáim éppen a könnyű mosogatást hozták fel jó tulajdonságként, smoothie-kat, majonézt készítenek vele. Ha ma ilyet vennék, az biztos, hogy nem műanyagot választanék belőle, és itt is megnézném a motor erősségét.

Melegszendvicssütő

Ezt az eszközt tavaly többen is feleslegesnek ítélték, az idén mégis felkerült a hasznossági toplistára, rögtön vitával körítve. A lehajtós, lapítós változat terjedt el az utóbbi harminc évben, míg gyerekkoromban még a ma már retrónak nevezett fűtőszálas verzió volt a menő. A két változat egészen más ételt készít, az egyik egy fűtőszál alatt, rácson, felülről süt, míg a másikban alul és felül is vaslap melegíti a kenyérszeleteket. Az utóbbi akkor az igazi, ha gofribetét is van hozzá, hiszen bármit lehet tenni bele a rizstől a maradék krumplipüréig. Egy ehhez hasonló, kicsit mégis más típusú harmadik változat a szintén összecsukós, de nem kilapítós paninisütő, ami kontaktgrill néven is fut.

Szilikonspatula

Egy igazán stabil szilikonspatula nemcsak cukrászoknak és hobbisütőknek elengedhetetlen, hanem bárkinek, aki bármihez hozzá akar jutni egy befőttesüvegből, tálból. Süteménysütésnél minden kevert tészta esetében elengedhetetlen, ha a tál teljes tartalmát át akarjuk varázsolni a tepsibe, de ugyanilyen fontos a mogyoróvajas üveg maximális kiürítéséhez is. Sőt, én rántottát is ezzel keverek, nokedlitésztát is ezzel adagolok a tányérból. Kevesebb mosogatás, kevesebb felesleg. Nem mindegy, milyen az a spatula: a vastag, erős, fa- vagy fémnyelűek a nyerők, a műanyag nyél hamar törik.

Acél- vagy vasserpenyő

A mikroműanyagos cikk megjelenése óta körülöttem mindenki váltani akar teflonról, és a legnagyobb szakértők szerint az acél a legjobb megoldás, amit a vashoz hasonlóan tilos alaposan elmosogatni, hiszen a vékony, egyenletes zsíros bevonat segíti a tapadásmentességet. A tartósságukon túl óriási előnyük, hogy a tűzhelyen is lehet őket használni, és be is lehet tenni őket a sütőbe, ami szuper technika akár egy hús, akár egy zöldség esetében, ha előbb körbepirítani, aztán átsütni akarjuk az alapanyagot.

Kávéfőző

Egyre többen érvelnek amellett, hogy egy jobb presszógépbe azért éri meg befektetni, mert ha a gép irtózatosan drága is, a jobbak tudnak olyan szintű kávét főzni, mint amilyeneket a specialty kávézók, csak azok árának töredékéért. Egy kolléganőm viszont azt mondja: „Ami nélkül nem tudnék élni, az egyértelműen a kotyogós.” A presszógépekhez képest valóban sokkal kisebb beruházás egy jó kotyogós, de érdemes előre felkészülni rá, hogy állandó odafigyelést, karbantartást igényel, rendszeres gumiszigetelés-cserét, tisztítást, szeretetet.

Egy igazán jó kés

Sokan azt gondolják, hogy az igazán jó kés a százezres japán kategóriánál kezdődik, de az az igazság, hogy ha már a legegyszerűbbnél egy-két kategóriával feljebb megyünk, az az egész konyhai életünket kompletten újraértelmezi. Egy jobb kés valójában kevésbé veszélyes, mint az életlen. Emellé csodálatos befektetés egy késélező – nem, hétköznapi használatra nem kell sem fenőkő, sem szamurájkard. Nem szégyellem, hogy sok konyhai tevékenységhez hasznosnak tartom a kézbe illő, éles kiskéseket, apró mozdulatokhoz, a zöldbab szárának lenyeséséhez, az alma magházának eltávolításához ez a kényelmesebb. Sokan vonzódnak a különleges késfajtákhoz is, bár nekem még sosem volt, a vajkés és a sajtkés is többek kedvenc eszközei közé tartozik.

A babona szerint nem illik kést ajándékozni, ezért kell mellé tenni egy pénzérmét is, mintha megvásárolnák tőlünk!

Egy igazán jó deszka

Ha jó késünk van, kell jó deszka is, aminek három ismérve van: hogy nem készül túl kemény anyagból, fából is a puhábbak a jobbak, így vigyáz a jó kés élére, egyszersmind vastag, súlyos, ezért nem csúszkál állandóan munka közben. Műanyagszennyezés szempontjából is a fa alapanyag a legjobb megoldás, csak alaposan kell tisztítani a képződő réseket.

Vaslábos

Erről nagyon sokszor beszéltünk már: vaslábosból kell kicsi, nagyobb és egy laposabb is. Minden jobb lesz benne a raguktól a kenyéren át az egytálételekig. Nem kell a több százezres luxusverzió. Lehet kapni vasedényből zománc nélkülit is, ami több törődést igényel, mert teljesen szárazra kell törölni tisztításkor, és időnként olajjal bedörzsölni, de ha vigyázunk rá, örökké tart. Könnyen lehet találni belőle ugyanakkor olyan zománcozott verziót, ami kicsit egyszerűbben mosogatható, könnyebb is, de megfizethető.

Egyéb apróságok, amiket nagyon szeretünk

• Trokser: ez az éles fémlap a pékek alapeszköze, kenyeret, zsemlét formáz, deszkára tapadt tésztát szed fel, darabol, de sok más konyhai mozdulatot is megkönnyít. Segít felszedni a vágódeszkáról a felaprított zöldséget, sajtos rudat vág, takarításkor összekaparja a hulladékot.
• Nagyon éles reszelő: nemcsak sajthoz, de citrushéjakhoz, tormához, gyömbérhez, szerecsendióhoz, fagyasztott gyümölcshöz is kell egy ilyen, még ha az ujjunkat is belereszeli néha az ételbe, azért nagyon hasznos.
• Vízforraló: de olyan, ami egyrészt fém, másrészt állítani lehet rajta a víz hőmérsékletét. Ez nemcsak zöld teához szükséges, aminek forró, de csak 80 fokos víz kell, de sok konyhai műveletet is felgyorsít.