Elkerülhetetlen a rezsicsökkentés módosítása, de az árak nem lehetnek piaciak
A szerző mérnök-közgazdász, 2002–2010 között a Mol vállalati kapcsolatok igazgatója és az MVM felügyelőbizottságának elnöke, 2015–2019 között az FGSZ igazgatóságának tagja. Ez itt az Ekonomi, a G7 véleményrovata, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
A rezsicsökkentésnek nevezett hatósági áras rendszer 2013 óta az Orbán-kormány csodafegyvere. Bevezetésekor valamennyit mérsékelte és kiszámíthatóbbá tette a háztartások rezsiköltségét, és a kapcsolódó kommunikációs kampány következtében minden bizonnyal érdemben hozzájárult a Fidesz 2014-es választási győzelméhez. Több százezer alacsony jövedelmű honfitársunk akkor lett kormánypárti szavazó. A Fidesz politikusai azóta és még ma is fontos kommunikációs témaként tartják a nyilvánosságban a rezsicsökkentést.
Amint ebből a 2022. januári írásomból is kiderül, 2021-ig a piaci áraktól független földgáz-, villamosenergia- és távhőárak fenntartása nem igényelt költségvetési ráfordítást. Sőt, volt olyan év, amikor az MVM-nek közel 100 milliárd forint elhatárolt nyeresége keletkezett a beszerzési áraknál magasabb hatósági árak következtében. A 2021-es tőzsdei áremelkedés hatása a még korábban olcsón beszerzett biztonsági készlet felhasználásával áthidalható volt. Azonban 2022-ben a választás után a kormány rákényszerült a kedvezményes hatósági áras mennyiség korlátozására, és az átlagfogyasztás feletti mennyiségre rendkívül magas árat állapítottak meg.
A beszerzési áraknál lényegesen alacsonyabb hatósági árak miatt 2022 óta az MVM évente 800–1000 milliárd forint költségvetési támogatást kapott. A távhő-ártámogatást és más elemeket is figyelembe véve a Népszava gyűjtése szerint 2022–2025 között több mint ötezer milliárd forint költségvetési támogatás kellett a hatósági energiaárak fenntartására.
A jelenlegi költségvetési helyzetben (7,5 százalékos GDP-arányos hiány) nyilvánvalóan csökkenteni kell az energiaár-támogatást, különösen, ha figyelembe vesszük a Tisza választási ígéreteit. Azzal is számolni kell, hogy amint arra Karsai Gábor írásában rámutatott, a költségvetés sürgős rendbetételéhez szükséges lépésekre nincs felkészülve a társadalom.
Ebben az írásban a rezsicsökkentéssel kapcsolatos fontosabb javaslatokat tekintem át röviden, és néhány olyan megfontolást és szempontot fogok vázlatosan érinteni, amit szerintem figyelembe kell venni a rendszer módosításánál.
Igazságossági és költségvetési szempontok
A jelenlegi hatósági áras rendszerrel és annak fenntarthatóságával kapcsolatos kritikák a nemzetközi szervezetekben és a hazai közgazdász és energiaipari szakmai körökben egyaránt megfogalmazódnak.
Az EU az európai szemeszter keretében évente kiadott országspecifikus ajánlásaiban rendszeresen felszólítja Magyarországot a rezsitámogatási rendszer átalakítására. Az Európai Bizottság álláspontja szerint az áraknak a valós piaci kereslet-kínálati viszonyokat kell tükrözniük, továbbá a fix hatósági árak torzítják a versenyt és elriasztják a piaci szolgáltatókat. A magyar rezsicsökkentés mesterségesen olcsón tartja a földgázt, konzerválva a fosszilis energiától való függőséget. Továbbá igazságtalan, mert a jelenlegi átlagfogyasztásig járó kedvezmény nem tesz különbséget szegény és gazdag háztartások között, így a tehetősebbek (akik általában nagyobb ingatlanokat fűtenek) abszolút értékben nagyobb állami támogatást kapnak.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legfrissebb gazdasági elemzéseiben*
A hazai szakértők időnként átverésnek minősítik a rezsicsökkentést, igazságtalannak tartják, mert a magas jövedelműek is részesülnek belőle, a piaci ár alkalmazását és szociális alapú támogatási rendszert szorgalmaznak. A G7-en, a Telexen is megjelentek olyan írások, amelyek a jelenlegi rendszer átalakítására tesznek javaslatot. E cikk szerint az energiarendszeren belüli szabályozás módosításával úgy lehetne százmilliárdokat fogni a rezsicsökkentésen, hogy alig fájna valakinek. Ehhez az is kellene, hogy a magas fogyasztású és jövedelmű réteget ki kell terelni a szabadpiacra. Bár villamos energiában minden bizonnyal van korreláció a magas fogyasztás és a jövedelem között, de a földgázra ez bizonyosan nem igaz, mert a fűtés esetében a fogyasztás sokkal inkább a lakás hőtechnikai jellemzőivel függ össze.
Egy másik javaslat szerint ezért fontos lenne egy országos lakásfelújítási program és annak kiszámítható finanszírozása. A „mi legyen addig, amíg ebben érdemi előrehaladást érünk el?” kérdésre a cikk szerzője észszerű és megvalósítható javaslatot tesz: „A jelenlegi kedvezményes fogyasztási sávot nem célszerű egyik napról a másikra megszüntetni, hanem inkább létre kell hozni helyette egy energia-alapcsomagot, amely minden háztartás számára megfizethető mennyiségű energiát biztosít. Emellett a tarifa lehetne sávos rendszerű: lenne egy »létminimum-sáv« védett árral minden háztartás számára; egy normál fogyasztási sáv, ahol a beszerzési költségeket követné a tarifa, és az ár mondjuk félévente előre meghatározott képlet szerint változhatna (de limitált mértékben, például legfeljebb 10 százalékkal); és egy magas fogyasztási sáv, ami az átlagot jelentősen meghaladó fogyasztásra vonatkozna, és semmilyen támogatásban nem részesülne.”
Ez a többsávos konstrukció alkalmas lenne arra, hogy a jelenlegi rendszert észszerűbbé és a költségvetési támogatási igényt mérsékelhetővé tegye, különösen, ha még kiegészítjük néhány elemmel.
A rezsicsökkentés csökkentésének folytatása észszerű
Az átlagfogyasztás feletti mennyiségek árának 2022-es radikális emelését – az Orbán-kormány narratíváját követve – az újságírók és a szakértők is szinte kivétel nélkül a rezsicsökkentés csökkentésének nevezik. Ezért a jelenlegi rendszer módosítása is ennek minősül. Ilyen indokolt lépések lehetnek a következők:
- Csak az életvitelszerűen lakott lakásokra és minden fogyasztó esetében egy mérési ponton legyen érvényes a hatósági ár. Jelenleg, ha egy lakossági fogyasztónak több (lakossági) felhasználási helye van, akkor 63 645 megajoule/év, azaz legalább 1729 köbméter/év kedvezményes földgázmennyiségre, valamint az éves 2523 kilowattóra kedvezményes mennyiségre minden felhasználási hely esetében mérési pontonként külön-külön jogosult. Tehát nemcsak a lakásra, hanem üdülőre, hétvégi házra és garázsra is. Így minél több ingatlannal rendelkezik valaki, annál több állami támogatást kap. Ez nem indokolt és nem igazságos.
- Célszerű bevezetni egy harmadik fogyasztási sávot külön tarifával: az MVM Next pontosított, belső statisztikákra épülő közlése szerint a lakossági ügyfelek több mint 90 százaléka éves szinten teljesen belefér a kedvezményes fogyasztási sávba. 2025-ben az MVM Next Energiakereskedelmi Zrt. lakossági ügyfeleinek 962 köbméter volt az átlagfogyasztása az egyetemes földgázszolgáltatásban. Ez megnyitja a lehetőséget arra, hogy a tényleges éves átlagfogyasztás és a jelenlegi 1729 köbméterközötti sávban az első sávnál magasabb külön tarifát határozzanak meg. Minden bizonnyal hasonló a helyzet a villamos energiánál is, de arra nem találtam adatot.
- Az éves szaldóelszámolású napelemmel rendelkezőkre a földgáz – esetleg a villamos energia esetén is – a második sáv tarifája legyen érvényes: az éves szaldóelszámolás már önmagában jelentős kedvezmény, mert a nyáron megtermelt villamosenergia-többletüket télen fel tudják használni fűtésre. Az állami támogatás duplázása nem indokolt.
- Nem tartható a 2013 óta változatlan gáz- és áramár: nincs még egy termék vagy szolgáltatás, aminek több mint tíz éve változatlan az ára. 2013 és 2026 között a reálbérek 70-80 százalékkal emelkedtek a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és az OECD adatai alapján. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos magyar munkavállaló fizetése ma majdnem kétszeresét éri vásárlóerőben, mint 13 évvel ezelőtt. A nyugdíjak reálértéke ennél sokkal kisebb mértékben, 20 százalék körül növekedett, ráadásul sok az alacsony nyugdíjjal rendelkező. Ezért esetükben érdemes valamilyen kompenzációban gondolkodni. A teljes piaci árazás bevezetése esetén alkalmazandó kompenzációra végzett modellszámításokat a Levegő Munkacsoport tanulmánya, ami módszertanilag egy részleges kompenzációnál is mérlegelhető. Az egyes fogyasztási sávokban érvényesítendő árak modellszámítások és a költségvetési lehetőségek alapján határozhatók meg.
A piaci árazás teljes körű bevezetése nem indokolt
A hatósági árak a családok tömegeinek biztosítják a kiszámítható rezsikiadást, ami különösen a nem túl magas jövedelműeknek fontos. Az, hogy megvalósítása 2022-ig – mennyiségi korlát hiányában – elsősorban a tehetősebbeknek kedvezett, az Orbán-kormány minden intézkedésére igaz, legyen szó adórendszerről, családtámogatásról vagy nyugdíjrendszerről. Ez nem véletlen vagy szabályozási hiba, hanem az Orbán-kormány politikájának lényege volt.
Az állam fontos feladata, hogy mindenki számára elérhetővé és megfizethetővé tegye a közszolgáltatásokat. Ez nem állami gyámkodás, hanem észszerű kormányzati megfontolás. Az a klasszikus piacpárti elv, hogy a piaci árakat ne befolyásolja az állam, hanem segítse a rászorulókat, vitatható és hazánkban sok ok miatt nem alkalmazható. Például a jelenlegi szociális támogatási rendszer nem lenne képes egy ilyen rendszert működtetni.
Egyébként miért csak az energia- és vízszolgáltatás ára legyen piaci? A közösségi közlekedés vagy a kulturális szolgáltatások miért lehetnek támogatottak?
Ha azt akarjuk elérni, hogy a közszolgáltatások piacitól elmaradó ára ne tegye kedvezményezetté azokat, akik képesek a piaci árat is megfizetni, akkor a tarifarendszer finomításán túl a legegyszerűbb, ha a személyijövedelem-adózásban veszi vissza az állam a magas jövedelműektől a nem indokolt kedvezményt.
A rezsicsökkentés sikeres politikai termékké válásához a hatalmas és folyamatos, szokás szerint hazug kormányzati propaganda mellett hozzájárult a nem kormánypárti „szakértők” téves világmagyarázata is.
Sokan már 2013-ban azzal érveltek a rezsicsökkentés ellen, hogy nem lesz miből fejleszteni, a karbantartás elmarad, az innováció leáll, a hálózatok lepusztulnak. Csakhogy az energiahálózati cégek már akkor is külön vállalatok voltak, az energia hatósági ára a kereskedelmi vállalatokat érintette, minimális hatással volt a hálózati vállalatokra. Arról nem szólva, hogy a hálózati vállalatok kötelesek minden olyan hálózatfejlesztést elvégezni, amit az energiahivatal előír nekik, függetlenül a jövedelmi pozícióiktól. Ráadásul a tarifák megállapításánál a hivatal tisztes tőkeköltséget vett figyelembe.
A vízszolgáltatásban egy vállalatban van a kereskedelem és a hálózat, de ott sem az árak befagyasztása okozta a bajt, hanem az a kormányzati politika, amely nem biztosít elegendő forrást a közszolgáltatásokra. Ugyanez történt például az egészségügyben vagy a vasúthálózat esetén is. De ha már nem költöttek a hálózatfejlesztésre (ez nemcsak vállalati, hanem kormányzati forrásból is lehetséges), semmi akadálya sem volt annak, hogy a lakossági energiahatékonysági beruházásokat támogassák.
A víz- és szemétszállítási díjaknál nagyobb a mozgástér
A közszolgáltatások tarifáinak növelése nem példa nélküli. Bár lényegében minden háztartás érintett a telekommunikációs szolgáltatásokban, mégsem okozott különösebb nehézséget az, hogy a szolgáltatók bevezették az automatikus inflációkövető díjkorrekciót. Pedig ez többször is 14-15 százalékos tarifaugrást okozott.
E tapasztalatok alapján a rezsicsökkentéssel érintett szolgáltatásoknál sem lehetetlen annak az alapelvnek az érvényesítése, hogy a tarifáknak biztosítaniuk kell a költségek megtérülését és a tartós működéshez szükséges nyereséget.
A vízszolgáltatásban észszerű egy olyan sávos tarifarendszer működtetése, amely egy nagyvonalú fejkvóta alapján minden háztartás számára biztosítja a tisztes életvitelhez szükséges vízmennyiséget olcsón, de az ezt meghaladó mennyiség árát már a fenti alapelv érvényesülését biztosító tarifa alapján határozza meg. A mai informatikai hátteret figyelembe véve nem okoz gondot, hogy ez alapján minden fogyasztási helyre a fentiek alapján egyedi, sávos mennyiségekre épülő tarifákat állapítsanak meg.
A félrevezetés után fontos a valós helyzet bemutatása
Az Orbán-kormány a rezsicsökkentéssel kapcsolatos kommunikációs offenzívájában két hazug állítást tartott a középpontban. Egyrészt az olcsó orosz földgázra hivatkozott, amelynek cáfolatát – nevezetesen azt, hogy a Gazprommal kötött hosszú távú szerződés árát a holland gáztőzsde ára határozza meg, következésképpen nincs olcsó orosz gáz – a G7 újságírói és más szakújságírók is többször bizonyították a KSH és az Eurostat adatai alapján.
A másik hazug állításuk az volt, hogy a rezsicsökkentés forrását a multikra kivetett adók biztosítják. A különadók egy-két kivételtől eltekintve forgalmi adók, amelyeket az államkincstár is fogyasztási adóként vesz számba. A fogyasztáshoz kapcsolt adók pedig olyan közvetett adók, amiket definíció szerint a fogyasztó fizet meg, az adó befizetésére kötelezettek csak az adó beszedői.
A hazugságkampány különös eleme volt a Trump amerikai elnökkel folytatott tárgyalás, amit szokatlanul nagy médiakampánnyal készítettek elő és közvetítettek a nyilvánosságnak. A miniszterelnök 2025. november 14-én a szokásos pénteki interjújában azt állította, hogy ez egy személyfüggő megállapodás, „amíg Donald Trumpnak hívják az Egyesült Államok elnökét, és nemzeti kormány van Magyarországon, addig a rezsicsökkentés él… ha ennek bármelyik eleme megváltozik, új helyzet van, akkor a rezsicsökkentésnek nuku”. Már nem Orbán Viktor hazánk miniszterelnöke, de a rezsicsökkentés továbbra is érvényes. Bár a Trump elnökkel folytatott tárgyalásról szóló kommunikáció minden elemében hazugság volt, honfitársaink többsége az orbáni narratívát ismeri.
A rezsicsökkentéssel kapcsolatos kormányzati lépések előkészítéséhez szükséges, hogy a közvélemény világosan lássa a tényleges helyzetet. Ehhez nem kell az MVM–Gazprom-szerződés árát nyilvánosságra hozni – az üzleti titok –, elegendő a hivatalos KSH- és Eurostat-adatok publikálása. Az energiaárak költségvetési támogatásának adatai nyilvánosak, de ritkán jelennek meg a médiában, ezért a közvélemény nincs tisztában a rezsicsökkentés árával.
Ha évekig az orbáni hazugságot tudta a közvélemény a rezsicsökkentésről, akkor a tényleges helyzet bemutatása nélkülözhetetlen bármilyen változáshoz. Csak így tehető fel az a kérdés, hogy mivel ért egyet a többség. Elfogadhatónak tartja a rezsicsökkentés csökkentésének folytatását annak érdekében, hogy például az egészségügyre többet fordítsunk, vagy ragaszkodik a 13 évvel ezelőtt megállapított energiaárakhoz?
