A szerző mérnök-közgazdász, 2002–2010 között a Mol vállalati kapcsolatok igazgatója és az MVM felügyelőbizottságának elnöke, 2015–2019 között az FGSZ igazgatóságának tagja. Ez itt az Ekonomi, a G7 véleményrovata, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Orbán Viktor Trump elnökkel folytatott tárgyalását szokatlanul nagy médiakampánnyal készítették elő és közvetítették a nyilvánosság felé. A kormányzati és üzleti vezetők mellett sok kormánypárti médiamunkás is ott volt a különgépen, részt vett a washingtoni sajtóértekezleten, és minden lehetséges eszközzel közvetítette a kormányfő üzenetét. A tárgyalás több jövőbeni energetikai üzleti lehetőséget is érintett, és elvileg egy úgynevezett pénzügyi védőpajzsról is tárgyaltak, amiről máig nincs semmi konkrétum.
A miniszterelnök a sajtótájékoztatóján azt mondta: „Az első és legfontosabb dolog, hogy a rezsicsökkentést sikerült megvédeni. Tehát továbbra is Magyarországon lesz Európában a legalacsonyabb energiaár. Ennek minden szükséges előfeltételét megteremtettük, ami konkrétan azt jelenti, hogy a Török Áramlat esetében és a Barátság vezeték esetében teljes szankciómentességet kaptunk.”
Értékelése szerint: „Amikor idejöttünk, akkor még nagyon nagy bajban voltunk, nyakig voltunk a vízben, vagy talán még annál is rosszabb volt a helyzet. ….Benne voltunk egy harapófogóban, vagy már benne volt a hurokban a nyakunk. Innen kellett kiügyeskedni magunkat… bennünket ez az általános szankciórendszer földhöz vágott volna. Ezt úgy kell elképzelni, hogy november végétől minden magyar háztartás két és félszer, de lehet, hogy háromszor többet fizetett volna a rezsiért, mint amennyit október vagy november hónapban. Tehát ez magyar mértékkel mérve egy kibírhatatlan mértékű áremelkedést jelentett volna a háztartásoknak is, nem beszélve a vállalkozásokról, jó néhány ment volna csődbe, zárt volna be, rengeteg munkanélkülink lett volna. Ez volt a veszély.”
Csakhogy ez a kormányzati narratíva minden elemében hamis, mert nincs amerikai szankció az orosz energiahordozókra, valamint a vezetékekre, a rezsicsökkentett lakossági földgázár pedig független az import gáz árától.
Az amerikai szankció csak két orosz olajvállalatra vonatkozik, a földgázt pedig egyáltalán nem is érinti. Még csak nem is minden olajvállalatra, vagy az orosz kőolajra érvényes általában, hanem csak a korábban embargó alá vont Szurgutnyeftegaz és Gazpromnyeft mellett novembertől a Rosznyefty és a Lukoil által szállított kőolajra, és a két cég pénzügyi tranzakcióira vonatkozik. De ezeken kívül is vannak még orosz olajvállalatok és tőlük továbbra is lehet vásárolni, mert nem esnek szankció alá.
Az egyik török olajvállalat például továbbra is vásárol orosz kőolajat, mert az ő szállítóik nem esnek szankció alá. Ha már kértünk mentességet valami alól, akkor a Trump által adott mentesség csak azt jelentheti, hogy ezentúl ettől a két cégtől is vásárolhat a Mol kőolajat, és lebonyolíthat velük másfajta pénzügyi tranzakciót is, például a szerb olajvállalatban lévő Gazprom részesedés megvásárlását.
A gázról egyáltalán nem szól az amerikai szankció, továbbra is mindenki – és nem csak a magyar cégek – attól vesz földgázt, akitől akar. Az európai kereskedők tavaly még növelték is az orosz LNG vásárlását. Az USA egyébként nem szankcionálhatja egyetlen vezeték használatát sem. A rezsicsökkentett gázárat pedig jelentős költségvetési támogatás teszi lehetővé, nem a piaci áron importált orosz gáz.
Tehát a hatósági földgázáraknál semmilyen jelentősége nincs annak, hogy mentesültünk az USA orosz olajtársaságokra kivetett szankciója alól, annak pedig pláne nincs, hogy milyen időtartamra. A kormányzati kommunikáció lényege, hogy a kormány – túl azon, hogy nagy sikerként adja el, hogy megvédte a magyar embereket – a rezsicsökkentésre hivatkozva indokolja Oroszország háborújának finanszírozását.
A kormány mesterien tervezte meg és hajtotta végre a washingtoni út médiakampányát, a moszkvai és isztambuli úttal pedig sokáig napirenden tartotta a kormányzati narratívát. Kommunikációjának sikerességéhez hozzájárult az is, hogy a nem kormánypárti médiumokban is rendre ismertették a miniszterelnök és a külügyminiszter interpretációját, miszerint Magyarország általános szankciómentességet kapott a Barátság kőolajvezetékre és a Török áramlatra.
Rendre azt a nem lényeges kérdést tárgyalták, hogy egy vagy több évre kapott mentességet „az orosz olajra és gázra kivetett amerikai szankciók alól.” Arról, hogy szó sincs az orosz gázra, vagy az orosz energiahordozókra kivetett szankcióról, vagyis nem kellett megvédeni a rezsicsökkentést, amit semmilyen szankció sem veszélyeztetett, csak kivételesen írtak a médiában.
Az MTI híreket közvetítő portálokon arról is értesülhettünk, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerint: „Ha nem Orbán Viktor lenne a miniszterelnök, a magyar családoknak karácsonyra háromszorosára nőtt volna az energiaszámlája”.
A miniszterelnök november 14-én a szokásos pénteki interjújában ezt azzal egészítette ki, hogy ez egy személyfüggő megállapodás, „amíg Donald Trumpnak hívják az Egyesült Államok elnökét és nemzeti kormány van Magyarországon, addig a rezsicsökkentés él… ha ennek bármelyik eleme megváltozik, új helyzet van, akkor a rezsicsökkentésnek nuku”.
Az amerikai utat követően a Putyin orosz elnökkel folytatott tárgyalás célja a miniszterelnök nyilatkozata szerint az volt, „…hogy télre is, és a következő évre is biztosított legyen Magyarország energiaellátása, megfizethető áron.” Az amerikai szankciók alóli mentesülés után „…már csak gáz, meg olaj kell, ezt meg az oroszoktól lehet megvásárolni.”
Magyarország orosz olaj- és gázellátásában nincs fennakadás, de ha lett volna ilyen, annak rendezése akkor sem igényel legfelső szintű politikai egyeztetést. Nyilvánvalóan nem az energiaellátásról tárgyaltak négy órán keresztül.
Nem aratott osztatlan elismerést szövetségeseink körében, hogy Orbán Viktor az orosz–ukrán háború kitörése óta immáron harmadik alkalommal is személyesen látogatta meg Vlagyimir Putyint.
A miniszterelnök a moszkvai utat követően a török Erdoğan elnökkel folytatott tárgyalásáról is azt emelte ki, hogy Törökország biztosítja az orosz energiahordozók útvonalát Magyarországra. Ez éppen olyan hamis, félrevezető tájékoztatás, mint az, hogy Putyin elnökkel kellett tárgyalni az orosz szállítások teljesítése érdekében.
A nemzetközi szállítási útvonalak átjárhatóságát ugyanis mindenkinek biztosítani kell, legyen szó közútról, vasútról, vagy csővezetékes szállításról. Ahogy nem kell Törökországnak arról tárgyalni hazánkkal, hogy a török kamionok áthaladhassanak Magyarországon, úgy nem kell a földgáz Törökországon keresztüli tranzitjáról sem tárgyalni. Arról nem is szólva, hogy ha bármilyen probléma, például tranzitdíj vita lenne, az sem a mi ügyünk, hanem a Gazpromé, mert a szerződése szerint az átadási pont a magyar-szerb határon van.
A hatósági energiaárak függetlenek a piaci áron importált orosz földgáz árától
Szijjártó Péter a Gazprom–MVM szerződés kapcsán azt mondta: „Megteremtettük annak lehetőségét, hogy a világpiaci ármozgásoktól függetlenül a magyar fogyasztók számára a gáz ára ne növekedjen. Továbbra is meg tudjuk tartani a rezsicsökkentés vívmányait”.
A Népszava rendre bizonyítja, hogy az orosz import gáz ára a holland gáztőzsde áraihoz igazodik. A G7 korábbi írásából pedig azt is megtudhatjuk, hogy a magyar földgáz importárak együtt mozognak a többi uniós ország importáraival.
A Népszava adatgyűjtése szerint 2022. októbere és 2025. januárja között az MVM 2437 milliárd forintot kapott a költségvetésből „rezsivédelmi szolgáltatás ellentételezése” jogcímen. Akkor is 101 forint volt a lakossági földgázár, amikor az importár 6-800 forint volt köbméterenként.
Tehát nem az orosz gáz ára, „olcsósága”, hanem a költségvetési támogatás biztosítja a 2013 óta változatlan hatósági energiaárakat.
Az MVM beszámolója szerint a földgáz és a villamosenergia értékesítéshez kapcsolódó, költségvetésből folyósított rezsivédelmi támogatás 2024-ben 808 milliárd forint, 2023-ban 1175 milliárd forint volt.
A támogatás megoszlását a földgáz és a villamosenergia hatósági árának fenntartásához nem publikálják, de közelítő számítást végezhetünk, ha az európai kereslet-kínálati dinamikát követő, úgynevezett TTF éves átlagáraiból indulunk ki. Ez alapján – az éves átlagos forint/euró középárfolyammal számolva – 2023-ban köbméterenként legalább 184 forint, 2024-ben 134 forint, 2025-ben 146 forint volt az import földgáz ára.
A lakossági földgáz átlagára a KSH kimutatása szerint (50601 kódszám alatt) az átlag feletti fogyasztás 767 forintos ára miatt 175 forint. Ennek áfatartalma 37,2 forint, a hálózati díj 25 forint, tehát a földgáz energiaára a lakosságnak értékesített földgázban (175-37,2-25) 112,8 forint. A földgáz beszerzési és értékesítési ára közötti különbségre – 3 milliárd köbméteres lakossági fogyasztást figyelembe véve – 2023-2025 között évenként rendre legalább 214, 62, illetve 100 milliárd forint támogatás volt szükséges, de fedezni kellett a kereskedő 100 milliárd forint körüli költségét is.
Ez azonban még mindig messze kisebb összeg, mint az MVM-nek rezsivédelmi támogatás címen folyósított pénz. Ennek az az oka, hogy a lakossági villamosenergia hatósági ára az átlagfogyasztásig (havi 210 kWh) csak a nagyon jelentős költségvetési támogatás következtében áll kilowattóránként 36 forinton. Ebben a 36 forintban 5 forint az energiadíj, a maradék a hálózati díj és az áfa. Eközben a paksi áram ára 12-13 forint kilowattóránként, és az áram nagykereskedelmi ára a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) kimutatása szerint 2024-ben megawattóránként 100 euró, azaz kilowattóránként 40 forint volt.
A miniszterelnök az orosz olaj és földgáz teljes uniós tilalmáról szóló rendelet tervezete kapcsán kijelentette, hogy 800 milliárd forinttal támogatják a rezsicsökkentett energiaárakkal a magyar családokat. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy az EU-rendelet, amelynek értelmében 2027. szeptember 30. után már a lakossági ellátást biztosító hosszú távú szerződés alapján sem importálható orosz földgáz (és az orosz olajimport-tilalom alóli mentességünk is megszűnik) 800 milliárd forint többletköltséget okoz, ami a lakosság gáz és villamosenergia számláinak két háromszorosára növekedését eredményezi.
A rezsicsökkentés elleni külföldi támadásról szóló kormányzati kommunikációt nem most kezdte a miniszterelnök, annak igazságtartalmáról a G7 is írt, de a vizionált többletköltséget érdemes vizsgálat alá venni.
Hogyan befolyásolja az orosz földgáz és kőolaj behozatali tilalma a lakossági földgáz és villamosenergia árát? Mint a fentiekből kiderült, közvetlenül nincs rá hatással, mert az árakról a kormány dönt, de a támogatáshoz szükséges költségvetési források nagyságát befolyásolhatja.
Drágább lesz-e az import földgáz az orosz földgáz behozatalának teljes tilalma után?
A Válasz Online írásából kiderül, hogy a Regionális Energiakutató számításai szerint – 40 eurós európai gázárral számolva – nem 800 milliárddal, hanem legfeljebb 26 milliárd forinttal kerülhet többe Magyarország teljes gázszámlája az orosz földgázra vonatkozó tiltás hatályba lépése esetén. Még maga a kormányzat is azzal számol, hogy a jelenlegi megawattóránkénti 30-32 eurós gázár 2030-ra 24 euróra csökken. A jelentősen bővülő LNG kínálat következtében a szakértők is csökkenő gázárakra számítanak, amint erről a G7-en megjelent írásaikban is olvashatunk, például itt és itt.
Meglehet azonban, hogy a tőzsdei árcsökkenés kisebb mértékben érvényesül a hazai árakban, mert a csökkenő gázforgalom miatt a szállítási tarifák minden bizonnyal növekednek az egész európai hálózaton. Ha a jelenlegi 30 euró/MWh körüli árakkal számolunk, akkor is érdemes áttekinteni, hogy mennyi költségvetési támogatást igényel a lakossági földgázár támogatása. Többet, vagy kevesebbet az elmúlt években erre fordított összegnél?
A 30 eurós földgáz beszerzési ára köbmétereként 117 forint, 390 forintos euróárfolyamon számolva. A lakossági földgáz 175 forintos átlagárában – mint már fentebb kimutattuk – a földgáz energiaára 112,8 forint. Tehát (117-112,8) 4,2 forint költségvetési támogatás kell a beszerzési ár és az értékesítési ár különbségének kiegyenlítéséhez. Ha 27 euró a beszerzési ár, az 105,3 forint, tehát már 7,5 forintos haszon keletkezik a molekula árán.
Tehát a csökkenő tőzsdei árak miatt várhatóan nem növekszik, sőt csökkenni fog a lakossági gázár támogatás költségvetési forrásigénye akkor is, ha leválunk az orosz gázról.
Sőt, ha megszüntetnék a támogatást, akkor is csak 30-35 százalékkal növekedne a 101 forintos köbméterenkénti ár, mert az energia költségén túl az árnak fedezni kell a kereskedő költségeit is, ami 100 milliárd forint körüli összeg. Hárommilliárd köbméteres lakossági fogyasztással számolva ez köbméterenként 130-135 forintos árat eredményezne. Nem kétszeresére, háromszorosára növekedne a számlák összege, és nem az orosz gáz embargója miatt, hanem a költségvetési támogatás kivezetése miatt.
Veszélyezteti-e az orosz olaj behozatali tilalma a rezsicsökkentést?
Az Oroszország elleni szankciók már most is tiltják az orosz kőolaj és az olajtermékek behozatalát az EU-ba, de a csővezetéken vásárolt kőolaj vásárlói (jelenleg már csak Magyarország és Szlovákia) mentesülnek a tilalom alól. Az elfogadás előtt álló EU-rendelet azonban teljes körű tilalmat fog érvényesíteni, ami kétségtelenül növelni fogja a kőolaj beszerzési költségét.
A kőolaj beszerzési árának növekedése azonban nem érinti az üzemanyagárakat, csak a Mol nyereségét csökkenti. A termékárakat ugyanis a nemzetközi jegyzés alapján határozzák meg, és a fogyasztói ár az adókkal növelve alakul ki. Az 1000 forintos üzemanyagár csak propagandacélokat szolgáló riogatás.
A kőolaj beszerzési árváltozásának akkor lenne költségvetési hatása, ha a Mol több mint öt dollárral olcsóbban vásárolná az orosz kőolajat, mint a Brent kőolaj jegyzésára, mert a haszon árkülönbséget meghaladó részének 95 százalékát be kell fizetnie extraprofitadóként a kincstárba. Volt ilyen időszak, mert a Mol kimutatása szerint 2022-ben 24,9 dollár, 2023-ban 19,2 dollárral vásárolta a Brent jegyzésárnál olcsóbban a társaság az orosz kőolajat.
Azt, hogy ebből mennyi költségvetési bevétel származott, nem lehet tudni pontosan. A G7 költségvetési adatokból készített számításai szerint az energiaágazat 2024-es és 2025-ös befizetése közel 300 milliárd forint volt, de ebben nem csak a Mol, hanem más vállalatokra különféle jogcímen kivetett adók is szerepelnek. A Mol befizetéseire vonatkozó becslést az is nehezíti, hogy a társaság 2024-re vonatkozó adatai szerint a Brent és az Ural olaj közötti árkülönbség számításánál az orosz kőolaj jegyzésáraként az indiai jegyzésárat vették figyelembe, mert Európában forgalom híján nem volt jegyzésár az orosz kőolajra.
2024-ben ez az árkülönbség öt dollár volt, de ebből nem következik, hogy ezen az áron vásárolta a Mol a kőolajat. Márpedig az extraprofitadó számításánál nem az orosz olaj jegyzésárát, hanem a számla szerinti árat kell figyelembe venni.
Még ha a teljes összeg a Moltól származna 2025-ben, akkor is „hiányzik” 500 milliárd forint forrás a miniszterelnök által hivatkozott 800 milliárd forintos rezsicsökkentést biztosító költségvetési támogatási összegből. Ennek forrása a többi extraprofitadó, amelyek közül többet a kormány 2025-ben még növelt is. Tehát az orosz kőolaj olcsóságából származó költségvetési bevétel kiesése sem teszi lehetetlenné a jelenlegi hatósági árak fenntartását, mert voltak évek, amikor ennél nagyobb összegben kellett az 500 milliárdot kiegészíteni.
Igaz, most sokkal nagyobb a költségvetési probléma, mint évekkel ezelőtt, ezért a kormány is elkerülhetetlennek tartja a rezsitámogatásra fordított költségvetési kiadások csökkentését. Arról, hogy nem a szankciók, hanem a költségvetés helyzete miatt drágulhat a gáz és az áram itt írtam.
A Rosztnyeftre és a Lukoilra kivetett amerikai szankció újra növelte a Brent és az orosz kőolaj közötti árkülönbséget. Az orosz Ural kőolaj ára december végére a Balti-tengeren 34,82 dollárra, a Fekete-tengeren pedig 33,17 dollárra zuhant hordónként, miközben a nemzetközi irányadó Brent 58-60 dollár körül volt. Azonban mire a szállítmány Indiába ér, ez a diszkont körülbelül 7,5 dollárra szűkül, mert az indiai kikötőkbe szállított orosz olaj árát jellemzően a hajóról szállítva határozzák meg, ami azt jelenti, hogy az ár nem tartalmazza a szállítási költségeket és az eladó által viselt egyéb díjakat.
Ez mozgásteret jelent a Mol által vásárolt orosz olaj árazásában. Az orosz olaj szállítója aközött választhat, hogy a szűkülő indiai piacon adja el a kőolaját Brent mínusz 7,5 dollárért, vagy csővezetéken leszállítva a Molnak adja el Brent mínusz huszonvalahány dollárért, miközben ugyanannyi a bevétele, mert a két ár közötti különbséget a fuvar és az azzal összefüggő egyéb költségek teszik ki.
Az eladónak ráadásul sokkal egyszerűbb csövön szállítva eladni az olajat, mint a tengeri szállítással vesződni. Üzletileg tipikus win-win helyzet ez. Ha az olaj eladója többet kap hordónként a Balti tengerre kijuttatott behajózáskori harmincvalahány dollárnál, már nyert az ügyleten, a Mol pedig szintén nyer, ha nem az indiai jegyzésáron Brent mínusz 7,5 dollár áron vásárol. Ha Brent mínusz 20 dollárral számolunk, az 200 milliárd forint körüli költségvetési bevételt eredményez. Ezen túl a Mol is sokat keres az árengedményen, mert a jegyzésár mínusz 5 dollárig a társaság nyeresége növekszik.
Vannak azonban más szempontok is, mert ebben nem érdekeltek a tengeri szállítást végző, valamint az értékesítési láncban érintett egyes orosz vállalkozók.
Könnyen lehet, hogy az orosz érdekeltségi láncolatban történő egyértelmű rend kialakításához szükséges az orosz elnök rendelkezése, és ezért is került sor Moszkvában négyórás tárgyalásra.
