Hamarosan olcsóbb lehet a földgáz, mint az orosz–ukrán háború előtt
Ez itt a Zéróosztó, a G7 elemzői szeglete, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Az orosz fosszilis energiáról való leválás kapcsán gyakran elhangzó állítás, hogy Európa az orosz energiahordozóktól való elfordulás révén lábon/tüdőn lőtte magát, mivel azóta lényegesen magasabb energiaárakkal kell szembesülnie, mint korábban, amikor a kapcsolatok békésebbek voltak a nagy keleti szomszéddal.
Ez az állítás nem állja meg a helyét. Sem a globális kőolaj-, sem az európai földgázpiac nem függ kizárólag Oroszországtól.
Ami igaz, hogy stabil és az EU irányába nagyobb volumenű orosz földgázexport mellett kisebb árváltozékonyságú lenne az európai piac, mivel egy vezetékes forrás sokkal gyorsabban és rugalmasabban tud reagálni a kereslet alakulására, mint egy cseppfolyós szállító. Az orosz vezetékes ellátás viszont jóval nagyobb politikai kockázatú, mint bármilyen más forrás: 2022-ben Oroszország maga zárta el a nyugati csapokat, megszegve ezzel a partnerekkel fennálló hosszú távú szerződéseket egy-két kivétellel, mint Magyarország vagy Szlovákia.
A megfagyasztás azonban nem sikerült, mert Európa az orosz várakozásnál rugalmasabbnak bizonyult, az európai gázpiac pedig nem az orosz belső piac része, hanem a világpiacé.
Az európai gázárak alakításában Oroszország szerepe nagyot csökkent, és mára jóval fontosabb nála a cseppfolyósított földgáz (LNG) piaca. Oroszország részesedése cseppfolyós és vezetékes ellátással együtt körülbelül 12 százalékra esett az Európai Unió piacain idén a tavalyi 19 százalékhoz képest, annak nyomán, hogy az ukrán gáztranzit 2024. december 31-én végleg leállt. Eközben a TTF- (meghatározó holland tőzsdei) földgázárak az év során folyamatosan estek, majd idén decemberre 2020 óta nem látott mélypontokra, 26-27 euró/megawattóra szintre csökkentek. Ezek az árak gyakorlatilag a 2010-es évek 20 euró/megawattóra átlagárának felelnek meg, ha figyelembe vesszük az inflációt: az Eurostat adatai szerint 2015 és 2025 között 30 százalékkal nőttek az eurózóna fogyasztói árai.
Tehát lényegében ott vagyunk földgázárakban, mint az aranyévtizedben, lényegesen kisebb orosz kínálati szerep mellett (40 helyett 12 százalékos orosz piaci részesedéssel).
Minek köszönhetjük ezt az állapotot? Három lényeges tényezőt emelnék ki.
Összeesett európai gázkereslet
Az orosz–ukrán háború, majd az orosz gázcsapok 2022 nyarán bekövetkezett elzárása után az európai gázkereslet nagymértékben csökkent. A 2021-es 413 milliárd köbméteres uniós (EU27) fogyasztás 20 százalékkal, 331 milliárd köbméterre zsugorodott 2023-ra, és érdemben azóta sem mozdult el.
Ráadásul az előrejelzések szerint 2026 után ismét tartós csökkenés várható az európai gázfogyasztásban. A Nemzetközi Energiaügynökség 2025. októberi előrejelzése szerint az európai földgázfelhasználás 8-10 százalékkal csökkenhet 2030-ra 2024-hez képest, vagyis az EU fogyasztása mintegy 300 milliárd köbméter körül lehet az évtized végére.
Egyre nagyobb LNG-kínálat
A világban most éljük meg a harmadik nagy LNG-kínálati hullámot. Az első ilyen hullám 2006 és 2010 között 50 millió tonna LNG-kínálat-bővülést hozott. A második nagy hullám 2015 és 2020 között volt, amikor is Ausztrália és az Egyesült Államok 100 millió tonna extra LNG-vel lepte meg a világot. A harmadik hullám pedig 2026 és 2030 között várható, becslések szerint 200 millió tonnánál is nagyobb lehet a cseppfolyós kapacitás bővülése.
A harmadik nagy LNG-hullám elsősorban az Egyesült Államok és Katar kapacitásbővítéseinek köszönhető, ők ketten együtt 160 millió tonnával növelik a cseppfolyós termelési volument öt év alatt. Mellettük Kanada, Oroszország, Ausztrália, Nigéria és tucatnyi kisebb szereplő is fejleszt.
A kínálati oldal mellett a keresleti oldal is aktív: jelentős LNG-fogadó kapacitásfejlesztések vannak Kínában, Európában, Indiában, a Közel-Keleten és Dél-Amerikában is.
A folyamat igazán idén nyáron váltott nagyobb sebességre. Idén januártól 2027 végéig nagyjából 120 millió tonna cseppfolyósító kapacitás indul el világszerte, ez visszagázosítás után akár évi 170 milliárd köbméter földgáz leszállítását jelenti, ami a jelenlegi éves európai földgázfogyasztás fele.
Ez a masszív kínálat jó eséllyel lejjebb szorítja a globális LNG-árakat a jövőben. Az előrejelzések szerint 7-10 dollár/millió brit hőegység közti szinten lehetnek 2026 és 2031 között a globális LNG-árak, ez valahol 20 és 29 euró/megawattóra árat jelent az Európában használatos mértékek szerint.
Egyre egységesebb európai piac
A harmadik fő oka a mostani árcsökkenésnek, hogy Európa földgázrendszere átalakult. Nőttek az LNG-importkapacitások, a vezetékrendszereket kétirányúsították, így a korábbi kelet–nyugati gázáramlás helyett ma már többirányú ellátási lehetőség áll fenn. Az EU földgázrendszere így lényegesen egységesebb és rugalmasabb, mint 2022 előtt. Várható, hogy a jelentős, 2022-ben jellemző regionális árkülönbségek csökkenni fognak, még ha el nem tűnnek is.
Magyarország valószínűleg prémium árazású terület lesz Nyugat-Európa tengerparttal bíró részeivel szemben a földrajzi adottságok miatt. De szerencsénkre ez a helyzet egy alacsonyabb árszint mellett alakul ki. A prémium tovább nőhet, ha az orosz gázellátás megszűnik, de így sem lesz várhatóan 3-7 euró/megawattórával több, mint a TTF-gázár, mivel ekkora a marginális többletköltsége a közeli LNG-kikötőkből a földgáz elszállításának Magyarországra. Ez a felár csökkenhet, ha sikerül a TTF-árakhoz képest olcsóbban LNG-t vásárolni, illetve ha nő a vezetékes román vagy azeri/török gáz szerepe a magyar földgázmixben.
Mi lesz ezek alapján az európai földgázárakkal?
A magyar és európai árakon várhatóan nyomás lesz a stagnáló európai kereslet és a növekvő LNG- és vezetékes kínálat miatt, ami bőven ellensúlyozza az itteni piacról kieső, megmaradt 40 milliárd köbméter orosz földgáz elvesztését 2028. január 1-je után. Persze maradnak bizonytalansági tényezők, rövid távon az időjárás, hosszabb távon az ázsiai cseppfolyósföldgáz-kereslet alakulása vagy az alternatív energiaforrások kiépülése Európában. A saját becslésem mellett az S&P Platts és a Goldman Sachs legfrissebb TTF-földgázár-becslését is ideteszem.
Mindannyian alacsonyabb árakat várunk 2027–2029-re. Ami érdekes, az a Goldman Sachs elemzése: ők 2028–2029-re az európai gázárak összeomlását várják. A bank szerint az LNG-túlkínálat és a véges tárolói kapacitások miatt 2028 második felére nagyon alacsony európai gázárak lesznek, ami miatt megszűnik a Henry Hub (amerikai földgáz) és az európai földgáz közti arbitrázslehetőség*
Az iparági becslések szerint egyébként 4,5-7 dollár/millió brit hőegység az az extraköltség, amiért átkerül az amerikai Henry Hub-árjegyzésen vett földgáz Európába, ebben benne van a cseppfolyósítás, szállítás, kipakolás és a visszagázosítás költsége is. A szereplők persze rövid távon vállalják ennél kisebb különbséggel is az exportot, hogy legalább a fix költségeik egy részét fedezzék, de tartósan legalább ekkora árkülönbség szükséges ahhoz, hogy stabilan érkezzen amerikai gáz Európába.
