27 éve majdnem felborult egy teherhajó, és emiatt még ma is sárkányokat és polipokat mos ki az óceán a nyugat-európai partokra

Nemrég írtunk arról, hogy Európa egyik legnagyobb olajkatasztrófájánál csak a kezelése volt rosszabb. A baleset az Angliától nem messze található Scilly-szigeteknél történt, és nem az 1967-es eset volt az első a szigetek környékén – de nem is az utolsó. Ugyanis 30 évvel később, a Scilly-szigetektől nem messze egy óriási hullám találta oldalba és egyik irányba, 60, majd a másikba 40 fokkal megdöntötte a Tokio Express nevű konténerhajót, a fedélzetről lesodorva mind a 62 konténert, amiket a hajó a tervek szerint Rotterdamból New Yorkba szállított volna.

Ez már önmagában is egy hatalmas üzleti és környezetvédelmi probléma lett volna. Ritka, hogy az érintett vállalatok nyíltan beszélnek ilyen esetekről, sőt, általában inkább igyekeznek elhallgatni ezeket. Ez azonban nem könnyű, ha a rakomány darabokban, de előkerül.

Az egyik konténerben 4,7 tonna legófigura volt, aminek jelentős része pont tengerészeti szettekhez tartozott. Voltak benne mindenféle, témába vágó figurák: cápák, polipok, békatalpak, oxigénpalackok, delfinek, mentőcsónakok, valamint nyílt vízhez kevésbé köthető sárkányok is. Nem is csak akármilyen, hanem a hagyományos fekete mellett a ritkább zöld sárkányok is.

Az azóta eltelt 27 évben az angol, francia, ír, belga, holland és walesi partokon rendszeresen találni ilyen legókat, persze kissé megtépázott állapotban.

„Először talán egy műanyag legóhínárt találtam. Nem tudtam, hogy valaha legó ömlött az óceánba, és emlékszem, hogy gondoltam is, hogy milyen fura, hogy műanyag hínárt találtam a parton, ezért hazavittem, és megmutattam a családomnak”

– mondta Tracey Williams. Ezután több legót is találtak a közeli partokon: búvártalpakat, szablyákat, virágokat, mentőmellényeket, szigonypuskákat, és nem sokkal később megtudták, hogy ezek honnan is erednek.

Williams egy Facebook-oldalt és egy könyvet is szentelt a jelenségnek, amit már több mint egy évtizede követ. A közösségi oldalon rengetegen írtak már arról, hogy miket találtak a parton, és olyan is volt, aki már régóta vadászott egy tengeri legóra, majd amint talált egyet, büszkén írt a csoportba.

Azonban nemcsak a partokon találni a konténerből származó játékokat, hanem az óceán mélyén is. Valószínűleg sok még az elsüllyedt konténer környékén lehet, halászok gyakran találnak sárkányokat vagy műanyag polipokat a hálóikban. De Curtis Ebbesmeyser óceánkutató azon se lepődne meg, ha az elveszett legók a világ távolabbi pontjain is előkerülnének.

„Olyanok, mint a világ legnagyobb metróhálózata. Bármit bárhová elvisznek”

– mondta a New York Timesnak a Csendes-óceán áramlatairól.

A baleset után felkereste a Lego céget, és kért egy listát arról, hogy milyen elemek voltak a konténerben. A dán cég nemcsak a listát küldte el, hanem mindegyikből küldött egyet, így Ebbesmeyer tesztelhette, hogy melyik lebeg a vízen, és melyik nem. Az eloszlás nagyjából fele-fele volt.

Ez azt jelenti, hogy a rakomány egyik fele az óceánfenéken marad, és legfeljebb a halászok találnak majd rájuk (mint például a cápák, amikből 51 800 darab volt a konténerben, és alig egy hónapja került elő az első egy hálóból), míg a másik felét vagy felkapják az áramlatok, és ki tudja, meddig viszik, vagy kimosódnak a közeli, vagy akár nem is olyan közeli partokon. A legjobb kincsvadászati szezon a tavaszi dagályok, viharok és erős parti szelek idejére esik.

Csak a jéghegy csúcsa

Bár a baleset azon túl, hogy biztosan nagy károkat okozott cégeknek (vagyis valószínűleg a biztosítóknak), akár egész aranyosnak is tekinthető. Ki ne örülne, ha elveszett kincsre lelne a homokban?

Csakhogy az egésznek van egy szomorúbb, környezetvédelmi oldala is. A műanyag nem az óceánba való. Andrew Turner, a Plymouthi Egyetem tengeri és környezeti biogeokémia-professzora szerint a legórakomány csak az óceáni műanyagszennyezés jéghegyének a csúcsa.

„Olyan sok műanyag van az óceán fenekén, hogy semmit nem tudunk róla, vagy hogy pontosan mennyiről is van szó, esetleg hogy mikor mosódik majd partra”

– mondta. A környezettudatosságával rendszeresen büszkélkedő Lego is sajnálatosnak titulálta a Nagy Legóáradatként ismertté vált esetet, és megjegyezték, hogy soha nem volt az a céljuk, hogy a játékaik a tengerben végezzék.

A nagyon kicsi gyerekekhez hasonlóan a tengeri élőlények is ételnek nézhetik a színes műanyag darabokat, és noha erről nincs figyelmeztetés a dobozokon, de ahogy a kisgyerekek, úgy a tengeri élőlények számára is káros lehet, ha bekapják a műanyag polipokat vagy virágszirmokat. Ráadásul a halak még a kopoltyúikon keresztül is beszívhatják az apróbb darabokat, ami akár végzetes is lehet. Így minden, partra mosott sárkány vagy mentőcsónak nemcsak a parti legóvadászok, hanem a vízi élőlények számára is jutalom.