2024. június 17. – 03:40
Az állatvilág tele van egészen elképesztő teljesítményekkel. Ilyen például az, hogy a jegesmedve akár egy kilométerről is kiszagolja, hol bujkálnak a jég alatt a fókák, vagy az, hogy egy véreb több száz kilométeren át is képes követni egy szagot. De vajon melyik állat szaglása a legjobb?
Kezdjük azzal, hogy hogy is működik a szaglás. Amikor az orrunkon át beszívjuk a levegőt, az azt alkotó gázok mellett egy csomó kémiai anyagot is beszippantunk. Ezek megtapadnak az orrunk belsején, ami viszont tele van idegvégződésekkel, ezek végén speciális fehérjék, receptorok ülnek, amik úgy alakultak ki, hogy bizonyos molekulák pont passzoljanak beléjük.
Ha egy megfelelő alakú molekula rácuppan egy ilyen receptorra, akkor az idegen át azonnal elindul egy jel az agyunkban található szaglógumóba, ami feldolgozza a beérkező jeleket, és továbbküldi az információt az agy más fontos területeinek.
Ez alapján egyszerűnek tűnhet: annak az állatnak a legjobb a szaglása, aminek a legtöbb receptora van az orrában. Pontosabban, ahogy egy 2014-es tanulmányból kiderült, aminek a legtöbb szaglóreceptorgénje van. A Tokiói Egyetem kutatói 13 emlős génállományát nézték át, és egyrészt arra jutottak, hogy ez alapján az ember, a csimpánz, az orangután és a mormota egészen hasonló szaglószinten van, másrészt arra, hogy a legjobb orra az afrikai elefántnak van. Ebben persze nagy szerepe van annak, hogy a leghosszabb orr is ehhez a fajhoz tartozik.
Ezeknél az elefántoknál közel kétezer, szagláshoz tartozó gént találtak, ami alapján az orruk ötször jobb, mint az embereké, kétszer olyan éles, mint a kutyáké, és még a patkányokat is lekörözik. Ez nem volt teljesen újdonság, ugyanis egy 2007-es kutatásból már kiderült, hogy képesek megkülönböztetni két kenyai törzs tagjait, pusztán a szaguk alapján. A maszai törzs fiatal tagjai azzal bizonyítják az erejüket, hogy lándzsával vadásznak elefántokra, míg a kamba földművesek általában nem jelentenek fenyegetést az állatokra. A vizsgált egyedek jobban megijedtek, amikor a kutatók olyan ruhadarabokat szagoltattak meg velük, amik a maszai törzs tagjaihoz tartoztak, és a törzs által gyakran használt színekre is agresszívabban reagáltak, mint a kamba törzs tagjainak ruháira.
Ha ez nem lenne elég: akár 20 kilométerre lévő itatóhelyeket is ki tudnak szagolni, és nagyon úgy tűnik – bár a kutatás jellege miatt nem száz százalék –, hogy az egy családba tartozó elefántok többek között a székletük szaga alapján is fel tudják ismerni egymást, méghozzá akár akkor is, ha több mint egy évtizede nem találkoztak.
Azonban ha azt nézzük, hogy melyik állat orra a legpontosabb, akkor az aranyérem a hím selyemlepkéé, ugyanis akkor is képes kiszagolni a női egyedek feromonjait, ha azok mindössze 1/100 000 000 000 000 000 molekulás koncentrációban találhatók meg a levegőben. Mondjuk, lehet, hogy kizárnák a versenyből, mert konkrétan nincs orra, a szaglóreceptorai az antennáján helyezkednek el.
Az amerikai pulykakeselyű is bejelentkezhet a megosztott első helyre, ugyanis ez a madár büszkélkedhet az egyik legnagyobb szaglógumóval. Ennek segítségével több mint egy kilométerről is képes kiszagolni egy dögöt a vacsorát.
Tehát a cikk elején feltett kérdésre (mint nagyon sok tudományos kérdés esetében) a válasz az, hogy attól függ. Mivel, bár lehetséges, de nem egyszerű például a jegesmedvék, a grizzlyk vagy a pulykakeselyűk szaglását közelről, alaposan tanulmányozni, első körben marad a számháború, de ahogy látható, már abból is rengeteget tudhatunk meg az állatokról. Úgy néz ki ugyan, hogy mi, emberek a gyengébben szagló állatok közé tartozunk, cserébe egész jól látunk, és szorosan meg tudunk fogni dolgokat, úgyhogy minimum 1–1.
