A szervátültető műtéteket a sebészet, és úgy általában az orvostudomány csúcsteljesítményei között szokás számon tartani. Az ilyen beavatkozások nagyon komplexek, aprólékosak, és kockázatosak is, hiszen az új szervet kilökheti a fogadó szervezet. Ma már egészen hétköznapinak számít egy-egy vese-, máj-, vagy akár szívátültetés is; utóbbiból, ami talán a legbonyolultabb, Magyarországon is több százat végeztek már.
Az ilyen műtéteknél a nagy áttörések, az első sikeres beavatkozások az 1950-es, 60-as években történtek: az első sikeres veseátültetés 1950-ben, tüdő 1963-ban, máj és szív 1967-ben. Meglepő, de az első sikeres péniszátültetéséig ehhez képest még majdnem 40 évet kellett várni: 2005-ban végezték Kínában. És maga az operáció ugyan sikeres volt, az egész történetnek mégis elég rossz vége lett.
A műtét alanya, egy 44 éves férfi egy pontosabban nem részletezett balesetben szerzett olyan sérüléseket, amelyek miatt elvesztette a hímtagját, a csonkkal a vizelés komoly problémákkal és fájdalommal járt számára, a szexuális funkcióját pedig nyilván egyáltalán nem tudta betölteni. A donor egy 22 éves, agyhalott állapotban levő férfi volt, akinek a szülei ajánlották fel a péniszét átültetésre. A műtétet Kuangcsou városának egyik kórházában, dr. Hu Vejlie (Hu Weilie) sebész professzor végezte, aki később a European Urology urológiai szakfolyóiratban publikált részletes tanulmányt az operációról.
Eszerint a műtét nagyon hosszú, 15 órás volt, és nagy kihívást jelentett, hogy rengeteg ideget és apró véreret kellett összekötni, hogy a transzplantált szerv csatlakozhasson a befogadó szervezethez. Az operációt végül teljes siker koronázta, és úgy tűnt, az alany immunrendszere sem löki ki az új szervet. A problémát a páciens felesége jelentette. A korabeli sajtóbeszámolók és dr. Hu tanulmánya sem részletezi különösebben, de a nőt „súlyos pszichológiai trauma” érte, és visszataszítónak találta az átültetett pénisz duzzadt, fura formáját. A sebész beszámolója szerint egyébként a donorszerv mérete 10 centiméter volt.
A lelki konfliktus olyan súlyos volt, hogy végül a páciens és a felesége kérésére az átültetett péniszt 15 nappal a műtét után amputálták. Mivel az idegek regenerálódása ekkor még éppen csak elkezdődött, sosem derült ki, hogy valóban sikeres lett volna-e a procedúra, csak az, hogy maga az átültetés sikerült, a donorszervet befogadta az alany szervezete, és az alapvető életfunkciók, a vérkeringés visszaállt.
Az eset komoly vitákat indított az orvostársadalomban arról, hogy az ilyen típusú transzplantációknál milyen pszichológiai felkészítésre és utánkövetésre van szükség, hogy az alany és környezete elfogadja a műtét utáni állapotokat. Mindez eléggé vissza is vetette a világ sebészeinek péniszátültetési kedvét, a következő ilyen beavatkozásra csak nyolc évvel később, 2014-ben került sor Dél-Afrikában. Ez már minden szempontból sikeres volt: a 21 éves páciens, aki egy félresikerült körülmetélés során vesztette el a péniszét, a műtét után, egy négy hónapos regenerációs folyamatot követően arról számolt be, hogy már problémamentesen tud vizelni, képes erekcióra és ejakulációra is – a műtét után fél évvel pedig gyereket is nemzett.
