„Rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek miatt a kilenc élet legendája megszületett. Ha meg akarod ölni, akkor biztosan el kell pusztítanod. Ráadásul a leopárd az oroszlánnal ellentétben bosszúálló. Egy sebesült leopárd minden alkalommal a végsőkig harcol, függetlenül attól, hogy van-e esélye a menekülésre. Ha egyszer felbőszítik, elszántan küzd, és ha megkaparintja áldozatát, addig karmol és harap, amíg cafatokra nem szedi.”
A fentieket Carl Akeley írta az In Brightest Africa című önéletrajzában. Akeleyre főleg preparátorként emlékezik az utókor, őt tartják a modern taxidermia atyjának. De ennél több volt: szobrász, feltaláló, természetvédő, fotós és vadász is. Számos általa kitömött állatot ő maga ejtett el afrikai expedícióin, és egy alkalommal szemtől szembe került egy nőstény leopárddal. Akeley fegyvere éppen használhatatlan volt, ezért puszta kézzel ölte meg a ragadozót. Ha valakinek hihetünk leopárdügyben, az ő, de életének kevésbé végzetes fejezetei is nagyon érdekesek.
Jövőből jövő tömő
Carl Akeley 1864-ben született a New York állambeli Clarendonban. Egy farmon nőtt fel, ahol lenyűgözték az állatok, és már gyerekként eldöntötte, hogy preparátor lesz. Más nem is nagyon érdekelte, az iskolai oktatásban csak három évet húzott le. Elszegődött egy preparátorhoz, akinél kitanulta a mesterség alapjait, majd a rochesteri Ward Természettudományi Intézetnél vállalt munkát. Ez a vállalkozás volt az, amelyik kitömte a Barnum-cirkusz világhírű elefántját, Jumbót, miután egy vonatbaleset végzett az állattal. A munkában Akeley is részt vett, akit főnöke, Henry Ward a legtehetségesebb segédjének tartott.
Akeley 1886-ban Milwaukee-ba költözött, ahol a Milwaukee-i Állami Múzeumnak dolgozott hat évig. Ezután saját műhelyt nyitott, és már keresett preparátorként vállalt megbízásokat. Élete során még egyszer dolgozott hosszabb ideig ugyanannak múzeumnak, a chicagói Field Természettudományi Múzeumnak 1896 és 1909 között. Legtöbb alkotása ezért ma itt található, illetve van Akeley-gyűjtemény Milwaukee-ban is, valamint a Manhattanben található Amerikai Természettudományi Múzeumban.
A férfit az általa kidolgozott módszer miatt tartják a taxidermia egyik legjelentősebb alakjának. A preparátorság az ókorig visszanyúló szakma, de Akeley olyan színvonalon űzte ezt, hogy az tényleg paradigmaváltással ér fel. A lehető legélethűbben akarta reprodukálni az állatokat, olyan pózokban, ahogy a természetben is megpillanthatók, és az állatok természetes élőhelyét is igyekezett pontosan visszaadni. Egyik leghíresebb korai munkája, egy 1889-es életkép egy csapat pézsmapockot ábrázol, erre sokszor hivatkoznak az első természettudományos múzeumi diorámaként.
Akeley bronzszobrokat is készített, és a szobrászat mozzanatai a chicagói munkái során kidolgozott preparátormódszerében is felfedezhetők. Először megformálta agyagból az állat 1:12 arányú, méretarányos modelljét, és beállította a kívánt pózba. Ezután készített egy életnagyságú vázat csontból, fémből és fából, majd azt bevonta gipsszel és agyaggal, és a kis agyagmodell alapján kidolgozta az állat életnagyságú szobrát. Ennek a szobornak az agyagfelületét aztán beterítette gipsszel, majd miután az megszáradt, a gipszet több darabban eltávolította a szoborról. A lefejtett gipszmintába aztán papírmasé pépet kent és behelyezett egy merevítő dróthálót. Amikor a pép megszáradt, leszedte a gipszmintát, és az eredmény egy élethű, életnagyságú, belül üreges, könnyű állatszobor lett. Erre vitte fel az állat korábban lenyúzott bőrét, végül kidolgozta a részleteket. Ez a módszer lett az alapja a taxidermiában ma is használt technikáknak.
Leopárd vs. preparátor
Akeley afrikai expedíció 1896-ban kezdődtek, amikor a Field Múzeum megbízásából nyolc hónapot töltött a mai Szomália és Etiópia területén. A levadászott állatokat gondosan lemérte, lefotózta, megnyúzta, kicsontozta, tartósította, majd feladta Chicagóba. Nemcsak állatokat gyűjtött, hanem növényeket és jellegzetes tereptárgyakat is, hogy diorámáiban minél pontosabban vissza tudjon adni afrikai pillanatképeket. Később még többször töltött hosszabb időt a kontinensen – egy alkalommal Theodore Rooseevelt kísérőjeként –, de kétségtelenül az első expedíció volt számára a legemlékezetesebb, mert ezen esett meg drámai találkozása a leopárddal.
A találkozó az etiópiai Ogaden síkságon történt. Akeley egy nap lelőtt egy hiénát, de mivel az állat már ránézésre beteg volt, nem nyúlt a tetemhez. Később lelőtt egy varacskos disznót is, majd visszament a táborba szerszámokért, hogy levágja a zsákmánya fejét. Mire visszaért, a varacskos disznó tetemét széttépte egy csapat hiéna, ezért Akeley bosszúsan visszaindult a táborba. Elhaladt ott, ahol a beteg hiénát megölte, de a tetem eltűnt, és a nyomokból látszott, hogy valami a bozótba húzta a dögöt. Akeley hangot is hallott a közeli bozótból, és mivel azt hitte, hogy egy újabb hiéna van ott, vakon a bozótba lőtt. Válaszul olyan morgást hallott, ami egyértelművé tette, hogy leopárd (vagy ahogy másik nevén ismerik: párduc) lapul meg a sűrűben. Már sötétedett, ezért a férfi visszament a táborba, és egy kísérővel reggel indult oda, ahonnan a leopárdot hallotta.
A nyomokból látszott, hogy Akeley vakon küldött lövése talált. Elindult az állat után, és hamarosan találkozott is vele – amikor a leopárd rátámadt. Miközben kísérője elmenekült, Akeley három lövést tudott leadni az állatra. Két lövés mellément, a harmadik talált, aztán a férfi már csak puszta kézzel tudott védekezni a párduc ellen. Később megállapította, hogy a harmadik lövés csak súrolta az állatot, az előző napi pedig a jobb lábán találta el. A 40 kilós, csupa izom leopárd tehát szinte a teljes erejével tudott küzdeni Akeley ellen.
Az állat a férfira ugrott, megharapta a jobb felkarját, és nem engedte el. Akeley talpon tudott maradni, ballal megragadta a párduc torkát, és megpróbált lazítani a szorításán, de csak azt érte el, hogy az állat lejjebb harapott, az alkarjára. Ahogy megpróbálta kiszabadítani a karját, centiről centire lejjebb csúszott a leopárd szája, míg már Akeley kézfejét szorította a harapásával. Akeley ekkor egyensúlyát vesztve elesett, rá a leopárdra, miközben továbbra is szorongatta a torkát. Térdei az állat mellkasán voltak, könyökeivel a párduc mellső lábait igyekezett leszorítani, hogy a leopárd ne tudja megkarmolni őt. A leopárd megpróbált kifordulni a férfi alól, de a homokos talajon nem tudott ehhez megkapaszkodni.
Akeley ránehezedett az állatra, és sikerült tartania a helyzetét. „A kezemet lejjebb nyomtam a torkán, hogy ne tudja összecsukni a száját, a másik kezemmel pedig a torkát fojtogattam” – emlékezett vissza a preparátor a könyvében. A párducon térdelve teljes testsúlyával lenyomta őt, a fuldokló állat pedig gyengülni kezdett. „Éreztem, hogy ellazul, egyfajta elengedés volt ez, bár még mindig küzdött. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy én is gyengülök, és akkor már csak az volt a kérdés, hogy melyikünk adja fel előbb” – fogalmazott életrajzában.
Végül a leopárd elernyedt, a férfi pedig még jó ideig rajta feküdt, szorításában tartva az állatot. Az időközben előkerülő kísérő már így talált rájuk. Ekkor a biztonság kedvéért egy kést is beleszúrtak az állat szívébe, majd Akeley kiszabadította a karját. Később úgy emlékezett vissza, hogy a küzdelem alatt nem érzett fájdalmat, „csak az egymásnak feszülő izmok hangját és a fuldokló fenevad acsarkodó morgását”. A férfi karja rémes állapotban volt, de a marcangolt sebeknél ijesztőbb volt számára a vérmérgezés gondolata. Eszébe jutott, hogy a leopárd valószínűleg evett a beteg hiénából, ezért amennyire gyorsan tudott, a táborba sietett, ahol bekötözték és baktériumölő szerrel ellátták a sebeit. Akeley felépült, és a kaland nem vette el a kedvét a további expedícióktól.
Vadászból gorillavédő
Bár Akeley a vérmérgezést megúszta, végül mégis egy fertőzés végzett vele: 1926-ban, 62 évesen vérhasban halt meg Belga Kongóban, a Mikeno-hegy mellett. Addigra már a világ legjobb preparátoraként tartották számon, sőt, feltalálóként is. Akeley ugyanis tervezett és 1915-ben szabadalmaztatott egy könnyen mozgatható filmfelvevőt, hogy le tudja filmezni az afrikai vadállatokat. A kamerát később az amerikai légierő is használta az első világháborúban, majd hollywoodi stúdiók is, ahol főleg légifelvételeket és akciójeleneteket rögzítettek vele. De Akeley találta fel az első betonlövő gépet is a chicagói múzeum homlokzatának renoválásakor. A betonlövés vagy lőttbetonozás azóta is használt technika az építőiparban.
Élete utolsó éveiben Akeleyt már nem a preparátumai foglalkoztatták. Ebben egy 1921-es expedíció volt a fordulópont, amikor Belga Kongóba utazott gorillákat megfigyelni. Akkor a természetkutatók még nagyon keveset tudtak a hegyi gorillákról, de Akeley nemcsak ismereteit akarta bővíteni, hanem el akarta dönteni, indokolt lehet-e a gorillák megölése múzeumi diorámákhoz. Néhány példányt ki is lőtt messziről, de a gyűjtőmunka közben hirtelen megváltozott a hozzáállása ezekhez a főemlősökhöz.
Egy alkalommal ugyanis közelről találta szembe magát egy gorillával, és nagy hatással volt rá az állat emberszerűsége. Akeley a „Mikeno vénembere” nevet adta a gorillának, és később szobrot is készített róla. 1926-ban csak pár kilométerre halt meg attól a helytől, ahol Mikeno vénemberével találkozott. Akeley korábban is kikelt már az öncélú vadászat ellen, azt vallotta, hogy csak tudományos célból és múzeumoknak szabad állatokat ölni. A találkozás után viszont szafarik helyett inkább a természetvédelemre irányult a figyelme.
Utolsó afrikai utazásain Akeley már azon dolgozott, hogy rezervátumot létesítsen a gorilláknak a Virunga-hegységben. Hírnevét latba vetve évekig kilincselt, hogy támogatókat találjon, és 1925-ben fáradozása megtérült. Addigra sikerült meggyőznie I. Albert belga királyt arról, hogy a gorillák védelme nemes ügy. A király által megalapított Albert Nemzeti Park lett Afrika első nemzeti parkja, ami ma is működik Virunga Nemzeti Park néven, és a vadon élő hegyi gorillák fele ma itt található.
Akeley nevét ma a preparátorszakma több díja és múzeumi épületszárnyak őrzik. A leghíresebb róla készült fotón az általa megölt leopárddal látható, bekötözött kézzel. A leopárd, amit megölt, ma a Field Múzeum gyűjteményében található, de nincs kiállítva.