2023. szeptember 9. – 10:31
Negyven éve, 1983. szeptember 9-én kapta az első komolyabb visszaigazolást a tehetségéről Igaly Diána. Az akkor 18 éves sportlövő a bukaresti junior Európa-bajnokságon aranyérmes lett a skeetben, a Népsport címlapon számolt be erről a váratlan sikerről. Ezt a sportágat akkoriban alig ismerték Magyarországon, tegyünk is egy gyors szabályismertetőt.
A skeetben a pálya félkör alakú (19,2 méter sugárral), két végpontján egy-egy korongdobó géppel. A két gép különböző magasságban található, ezért nagy torony és kis torony az elnevezésük. A félkörön 7 darab lőállás található, szimmetrikus elhelyezésben. A nagytoronytól indulva sorszámozzák őket, 1-től 7-ig, a 8. állás pedig a kör középpontjában található (ezt az állást vezették be a legkésőbb, nehezítési szándékkal). Leginkább az óralap 3 és 9 óra közötti részére hasonlít. A 11 centi átmérőjű, 10 dekás korongokat 67 méterre dobják a gépek, azokat kell leszedniük a versenyzőknek.
A Diána név sem volt felkapott annyira akkoriban, mert ugyan a római mitológiáról írt könyvekből ismerhettük mint a vadászat és a születés istennője, 1965-ben az elfogadott utónevek közt nem szerepelt. A családnak keményen kellett harcolnia azért, hogy anyakönyvezni lehessen a lányukat a megálmodott keresztnéven.
Igaly 1983-ban a juniorok közt elért 139 korongos teljesítményével (ma már nem ezt a számítási használják) a felnőttek közt a második helyen végzett volna. Ebben a felnőtt mezőnyben egyébként elindult az anyja, Igaly Józsefné, aki a kilencedik helyen végzett. Az apa, Igaly József akkorra már abbahagyta a versenyzést, és elsősorban a feleségét és a lányát készítette fel, akik amellett, hogy szurkoltak egymásnak, észrevétlenül rivalizáltak is egymással. A feleségének is volt tehetsége a sportághoz, mert féléves gyakorlás után helyezett volt a magyar bajnokságban 1971-ben. De emellett ott volt a civil élete, gépmester volt egy nyomdában.
Az apa érezte, az ő technikáján már nem lehet csiszolni, a korábbi beidegződéseket nem könnyű megváltoztatni, de azt is gyorsan kiszúrta, hogy a lánya keze tökéletesen rááll a korongokra, ezért igyekezett minden tudását átadni neki. Azt a technikát, amit ő megálmodott, hogy együtt kell mozogni a koronggal, és nemcsak akkor reagálni rá, amikor már elhagyta a rottét, az ő éles szeme látta meg. Hitt abban, hogy ez a felfedezés és az addig nem elterjedt, kevéssé ismert stílus elvezet a sikerhez.
Igaly József ígéretes versenyző volt, nagy esélye volt az olimpiai részvételre. A magasra kitűzött szinteket a versenyeken folyamatosan meg is lőtte, de mivel nem volt párttag, és nem is akart belépni, az 1976-os olimpiára nem vitték ki. Montrealban így Talabos István képviselte a magyar színeket, míg Igaly az olimpia idején egy hazai MHSZ-tesztversenyen indult. Ott ámulatba ejtette a közönséget, mert hibátlanul lőtt, és 200 körrel beállította az érvényben lévő világcsúcsot. Az olimpiát a csehszlovák Panaček 198 körös teljesítménnyel nyerte.
„A keserűség és a csak azért is hangulat kihozta belőlem a maximumot”
– vallott erről a kivételes teljesítményről, de egyetlen szóval sem állította soha, hogy ő megnyerhette volna az olimpiát, mert az olimpiai stresszhelyzetet nem lehet egy átlagos magyar versenyen imitálni.
A csalódás után edzőnek állt, 1984-től már ez volt a főállása, nem az erdészet, és ő segített a feleségének és a lányának is egyszerre. Diána hatévesen már ott volt a szüleivel a versenyeken, vitték magukkal mindenhová. 1970-ben adták át a budaörsi lőteret, ott nőtt fel. Szülei fogták a puskáját, amikor életében először meghúzta a ravaszt, hogy a körülbelül 25 kilóval visszarúgó puska ne okozzon bajt. A lőpor illata magával ragadta, és nem is volt kérdés, hogy ő is versenyezni fog, bár először a szülők ellenezték ezt. 15 évesen lett igazolt sportoló, 1983-ban pedig jött az első nagy siker. Abban az évben már bajnok lett a felnőttek közt itthon, hamarosan gyereket szült, 1989-ben pedig anyjával együtt állhatott a dobogó harmadik fokára az olaszországi vb-n. Ide magukkal vitték közös kabalájukat, Diána fiának, Tamásnak a csörgőjét. 1990-ben csapatban lett aranyérmes, Göbölös Ibolya és Vasvári Erzsébet voltak a társai.
Ez a sportág nem volt olcsó, csak egy lőszer hét forintba került egy 1988-as cikk szerint, egy puskáért pedig 40 ezer forintot kellett fizetni. Ha egy edzésen ellőttek ketten együtt ezer lőszert, máris hétezer forintnál tartunk, miközben az átlagkereset nem érte el a kilencezer forintot.
A következő fontos dátum 1992, amikor a barcelonai olimpián szerepelhettek a női skeetesek. Külön versenyt ugyan nem kaptak, hanem a férfiakkal kellett együtt a lőállásba állniuk, 143 körrel a 42. helyen végzett. A következő években folyamatosan ott volt a világ élvonalában, mégis el tudta volna engedni a sportot 1997 karácsonyán, amikor apja a kezei között halt meg. Az anyja beszélte rá a folytatásra, hogy a korábban elvégzett munkát ne adja fel, az edzései irányítását pedig ő maga vette át. Az anya is abban a filozófiában hitt, hogy együtt kell mozogni a koronggal, ez lehet a siker kulcsa. Ráadásul jött a jó hír, hogy a női skeet ott lehet az olimpián, Sydney-ben.
A gyászidőszak után Igaly Diána tavasszal kemény munkába fogott, az érzelmi labilitása viszont az egész felkészülését végigkísérte. Nem tudta, hogy a teljesítménye mire lesz elég, tele volt bizonytalansággal, abban sem volt biztos, hogy egyáltalán jó-e az, amit csinál.
1998-ban érte el addigi legnagyobb sikerét, a barcelonai világbajnokságon világcsúccsal (96 körrel) lett aranyérmes. A versenyen égi jelnek tekintette, hogy volt egy narancssárga korong, ami a szétlövés után olyan alakzatot vett fel, mint Magyarország. Úgy érezte, hogy ezen a napon nem veszíthet, az aranyérmet pedig neki tartogatják. A kínai Vanggal holtversenyben lettek az elsők, de angyali nyugalommal állt az idegfeszítő szétlövéshez, és rögtön az első lövés meghozta a sikerét, mert az ellenfele mindjárt hibázott. A Nemzeti Sportban így emlékezett vissza:
„Mindent el akartam mesélni apunak, mert ez az arany a mi közös sikerünk volt. Elmondtam neki gondolatban, hogy nem hiába dolgoztunk tizennyolc éven át, és hogy minden szenvedésünknek volt értelme. Az fáj a legjobban, hogy ő nem láthatott a dobogó legfelső fokán.”
A 2000-es olimpiára az egyik esélyesként utazott Sydney-be, de az azeri Meftahetgyinovát azon a napon nem lehetett legyőzni. Igaly úgy lett harmadik, hogy az ausztrál Lonsdale-lel azonos eredményt ért el, az ilyenkor szokásos szétlövésben ezúttal is jobban koncentrált, és hiába volt a riválisa hazai lőtéren, Igalyt nem tudták a lelkes nézők egy pillanatra sem kizökkenteni.
Nagy lökést adott neki ez az érem, 2002-ben a lahti világbajnokságon ismét aranyérmes lett, amivel megszerezte az újabb olimpiai kvótát is. Nyugodtan készülhetett fel az athéni olimpiára, de a 2004-es éve pocsékul indult, a világkupákon nem lőtt jól. Az Európa-bajnokságon csak a tizenhatodik lett, a szövetség ettől függetlenül bízott benne, és az utolsó hetekben beszerzett neki egy olyan gépet, amit az olimpiai lőtéren is használtak. Azzal gyakorolhatott a formába hozás időszakában. Ez az apróság még nagyobb erőbedobásra sarkallta, napról-napra került egyre jobb formába. Pontosan tudták, hogy az a tizenkét lövő, aki kijutott, egyformán képes nagy eredményre, a tudásuk csak nagyon csekély mértékben tér el egymástól, de a győztes csak az lehet, aki azon a napon a legtöbbet tudja kihozni magából.
Igaly nem kezdett jól, 23 korongot zúzott szét, kettőt nem. A címvédő azeri viszont hibátlanul lőtt, és két körrel elé került. A következő fordulóban mindketten 24-ig jutottak, a fordulatot a harmadik szakasz hozta el, amikor Igaly 25 körrel a verseny élére ugrott, mert Meftahetgyinova akkor csak 22-re volt képes. A 75 lövéses alapszakaszt tehát a magyar versenyző nyerte meg, és az élről várta a 25-ös, mindent eldöntő utolsó etapot. Igaly pedig ebben a periódusban sem tudott hibázni, folyamatosan kapta le a korongokat, a legnehezebb röppályájúak sem tudtak kifogni rajta. Amikor 23-nál járt, bekiabált valaki a nézőtérről: „olimpiai bajnok vagy, Dia!” Mint később elmondta, futkosott a hideg a hátán a közel 40 fokos kánikulában a hang és az eredményközlés hallatán, de még a hátralévő két korongot is elegánsan leszedte.
Ő lett Magyarország első női olimpiai bajnoka a lövészetben. A puskáját pedig az ég felé emelte, így emlékezett az apjára.
„Az életem minden pillanatában mellettem van” – mondta a sikere után. Igaly már a helyszínen megköszönte a szurkolók biztatását, de még a sikere estéjén a tengerpartra ment, ahol a magyar szurkolók laktak, hogy velük is együtt ünnepelhessen.
Aranyéremmel a nyakában azt mondta, még két olimpiára szeretne kijutni, ebből egyre sikerült: Pekingben már nem állt versenyben az érmekért, de ő mondta az olimpiai eskü szövegét. A felkészülése nem volt zökkenőmentes, a budaörsi reptéren gyakran meglátogatta a rendőrség, sokszor kellett félbeszakítania a gyakorlást, mert a zaj miatt feljelentették a környékbeli lakók. Célba vette a 2012-es olimpiát is, de már nem tudta kiharcolni a részvételt.
Edzőnek állt, vadászatra is tanította a fiatalokat, de ő maga már jócskán az olimpia előtt sem vadászott. Megkapta a szövetség Életműdíját. 2021-ben viszont elkapta a koronavírust, és az év áprilisában, 56 évesen belehalt a Covid szövődményeibe. A sportban elért eredményei viszont halhatatlanok.