2023. augusztus 18. – 06:58
Ha valaki szereti Murakami Haruki könyveit, és szorgosan végigolvasta a Birkakergető nagy kalandot, a Hallgasd a szél dalát! és a Flipper, 1973-at, feltűnhetett valami közös e három kötetben. Pontosabban két dolog is: egyrészt az, hogy mindháromban van a főszereplőnek egy Patkány nevű láncdohányos barátja, másrészt az, hogy mindháromban van egy fontos utalás Misima Jukio 1970-es puccskísérletére.
A Birkakergető nagy kaland néhányadik oldalán Murakami azt írja: „Délután kettő volt, és a teremben lévő tévé folyton Misima Jukio képére tért vissza. A szöveget alig lehetett hallani, mert a hangerőszabályzó elromlott, de nekünk édes mindegy volt az.”
Visszavinni Japánt a középkorba
De hiába mondja a narrátor, hogy nekik édes mindegy volt, az eset igazából egész Japánt megrázta. Misima Jukio az ország egyik leghíresebb és legünnepeltebb írója volt, aki két évvel korábban majdnem megkapta az irodalmi Nobel-díjat.
Aztán 1970. november 5-én négy társával besétált a japán hadsereg tokiói főparancsnokságára, túszul ejtették a parancsnokot, és megpróbálták átvenni az irányítást a fegyveres erők felett. Misima beszédet mondott a jelen lévő katonáknak, és puccskísérletre szólította fel őket, amelynek célja az volt, hogy teljhatalommal ruházzák fel az akkor már csak ceremoniális feladatokat ellátó japán császárt, Hirohitót. A katonák kinevették Misimát, mire ő harakirit (rituális japán öngyilkosságot) követett el.
A puccskísérlet és az öngyilkosság nem hirtelen felindulás következményei voltak. Élete utolsó tizenöt évében Misima egy sajátos ultratradicionalista, nacionalista ideológiát fejlesztett ki. Ennek részeként a japán társadalomnak vissza kellett volna térnie az európai hatások előtti hagyományaihoz, az országot pedig Hirohitónak egyedül, istencsászárként kellett volna vezetnie. (Hirohito erről a címről 1945-ben, a világháború elvesztése után mondott le, de előtte sem egyedül kormányzott.)
Egy maszk vallomásai
Fasiszta szélsőségesek persze mindenhol vannak, valahol még komoly fasiszta művészek is, Misimát egy dolog mégis kiemeli közülük: az, hogy közismerten meleg volt, sőt, 1949-ben első, nagyrészt önéletrajzi regényében gyakorlatilag coming outolt is. Az Egy maszk vallomásai egy a melegségére ébredő, de azt eltitkoló fiatal fiúról szól. (Itt felderenghet Hodász András első interjúja, amelyet coming outja után adott, és amelyben a papsága alatt tett kijelentéseire azt mondta: még a maszk alatt is maszkot viselt.)
Az Egy maszk vallomásaival Misima Japánban azonnal híressé vált, írásait európai nyelvekre is elkezdték lefordítani. A következő húsz évben Japán legünnepeltebb írója volt, több mint 30 regényt, 50 színdarabot, 25 novelláskötetet és 35 esszékötetet jelentetett meg. A Nobel-díjra háromszor jelölték.
Közben a korát megelőzve testépítő lett, modellként fotózták magazinokba, színészként pedig egy rakat filmben fontos szerepet játszott. A hatvanas évek végére a legünnepeltebb írói státusz mellett a japán média első számú sztárja lett.
Emellett pedig különös kettős életet élt. Első könyvében tulajdonképpen vállalta melegségét, és később is melegbárokba járt, valamint viszonya volt férfiakkal. Ezzel párhuzamosan viszont összeházasodott egy nővel, és két gyereke is született, akik halála után tagadták, hogy apjuk férfiakhoz vonzódott volna.
És mindezzel együtt élete második felében Misima egyre szélsőségesebb módon ment szembe a kommunistákkal, a liberálisokkal, és a konzervatívokkal is, amíg csak néhány tanítványával egyedül nem maradtak a szélsőjobboldali elképzeléseikkel.
Misima Jukio halála kapcsán felmerül még egy kérdés: vajon hitt-e abban, hogy tényleg át tudják venni a hatalmat Japánban, vagy ez csak egy minden korábbinál nagyobb figyelemfelkeltő akció volt?
Misimáról tudni lehetett, hogy az irodalmi Nobel-díjra pályázik, de hiába jelölték háromszor, 1968-ban végül a szintén japán Kavabata Jaszunari kapta a díjat, amivel gyakorlatilag eldőlt, hogy Misima a következő években már nem lehet nyertes. Nem sokkal a puccs előtt aztán befejezte Hódzsó no umi (A termékenység tengere) című gigantikus, négyrészes magnum opusát. Ekkorra tehát érezhette úgy, hogy eljutott karrierje csúcsára, és nem tud már továbblépni.
Halála óta ellentmondásos élete miatt egyszerre kezelik az egyik legnagyobb japán íróként és veszélyes szélsőséges eszmék terjesztőjeként. Az viszont biztos, hogy viszonylag rövid élete alatt sikerült Japán egyik legérdekesebb emberévé válnia.
(Források: Big Think, Mainichi, JT, Japan Times)
