Rengeteg olyan szó rögzült a magyar nyelvben, aminek ma már kevésbé egyértelmű a forrása. Ennek jó példája a homoszexuálisokra használt „meleg” kifejezés, hiszen míg előbbi elsősorban egy orvosi kifejezésből került a köztudatba, addig utóbbinál nincs ilyen egyértelmű forrás. Elméletek persze vannak, ezek közül akár egyszerre több is lehet igaz.
Bár a „meleg” kifejezés ebben az értelmezésben viszonylag újnak tűnhet, nem az: 1908 óta írásban is dokumentáltan párosítják a homoszexualitáshoz, ekkor viszont inkább a nőkre vonatkozva használták, és a „leszbikus” kifejezést váltotta ki. Az 1960-as években szerkesztett hétkötetes értelmező szótár, A magyar nyelv értelmező szótára is úgy tudja még, hogy a meleg elsősorban nőre utal. A Magyar szinonimaszótár 1983-as kiadása még szintén „homoszexuális nő” értelemben határozza meg.
A szó jelentéskörének módosulását jól mutatja, hogy a Magyar értelmező kéziszótár 2003-as második átdolgozott kiadásában már „homoszexuális személy, elsősorban férfi” jelentésben szerepel. A régen kizárólag nőkre értett meleg szónak lassanként kiterjedt az értelmezési köre a homoszexuálisok egész körére, majd az eredetivel ellenkező irányba, a férfi homoszexuálisok irányába tolódott el. Az 1970-es években már szélesebb körben is elterjedt.
Az 1930-as években terjedt a berlini köznyelvben a „meleg” szó a homoszexualitás leírására, a „warmer Bruder”, vagyis „meleg férfitestvér” kifejezést használták. Elképzelhető, hogy ez is hatással volt a magyar szó jelentésváltozására, de nagyobb az esély rá, hogy a rotwelsch, vagyis a német tolvajnyelv inkább a forrása. Sok romani jövevényszó, így a csávó és a csaj is a német tolvajnyelvből került a magyarba. A rotwelschben a melegeket schwulnak hívták, az alnémet schwul pedig a „forró” szóból származik, amelyből a standard német schwüll, azaz „fülledt” szava is kialakult. Nincs viszont arra bizonyíték, hogy ez lenne közvetlenül a magyar „meleg” forrása.
Az is lehet, hogy egyszerűen a szexualitáshoz kapcsolódó, hőmérsékletet jelölő (például „forró”, „túlfűtött”) szavak egyike állandósult a homoszexuális kifejezésre, és nem kell semmiféle határon túli magyarázatot keresni a jelenségre.
A sokkal pejoratívabb „buzi” szónak már jobban ismerjük az eredetét. A 10. században létrejött egy társadalmi-vallási-filozófiai mozgalom, amely elutasította az egyházi hierarchiát. Nem csoda, hogy a bogumiloknak a hatalom és az egyház mindenütt rossz hírét próbálta kelteni. Elterjedt például róluk, hogy boszorkányok, illetve szodomiták, vagyis hogy férfi tagjaik gyakran homoszexuális kapcsolatban élnek egymással. Ennek a tévhitnek az alapja az volt, hogy ez a mozgalom nem ismerte el a házasság szentségét.
Nyugat-Európában a bogumilokat nevezték bulgarinak, vagyis bolgároknak is, mert valahonnan Bulgáriából indult a mozgalom. Ebből lett az észak-olaszországi területeken a férfiak homoszexualitásából „bolgárkodás”, ezeket a férfiakat „bulgarante” szóval illették, amit „bulzarante”-ként ejtettek. Innen került át a magyar nyelvbe a szó, valószínűleg osztrák közvetítéssel, buzerál alakban, amire az első írott adatot 1886-ból találni. A buzi pedig a buzeráns rövidült, becézett alakja, amelynek első írott emléke 1932-ből származik.
(Források: Nyelv és Tudomány; Miklós Eszter Gerda nyelvészeti záródolgozata a Debreceni Egyetemen; Nyelv és Tudomány)
